Faust kalapját és köpenyét Yoh székének a háttámlájára tette, majd szinte már rémisztő mosollyal Rin felé fordult és így folytatta:

-Állj kérlek a szoba közepére és hunyd le a szemed.

A lány ismét a testvérére pillantott, de ő biztatóan bólintott, így Rin kissé vonakodva bár, de engedelmeskedett.

-Csak a szívedre figyelj, semmi másra, s próbáld meg kitalálni a szellemed nevét. –szólt Faust

Rin úgy tett, ahogy a férfi mondta, habár nem igazán értette mit akar tőle. Hogyan találja ki a szelleme nevét, ha eddig nem is látta? Már vagy egy perc is eltelhetett, mire végre rájött a megoldásra.- „Hiszen ő a szívemben él, tehát ismerem!” S akkor egy hangot hallott. Távoli volt, sejtelmes, de mégis belülről jött, s abban a pillanatban Rin megértette, hogy ő ismeri ezt a hangot: a lelkiismerete volt, ahogy Odaát nevezték az emberek, de ő már ekkor tudta, hogy ez a hang sokkal másabb.

-WYN!  -kiáltotta hangosan, s lezárt szemeivel is látta, ahogyan a szíve fölött kék ragyogás támadt, ami egy pillanatra betöltötte a szobát, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Ismét csak a sötétet látta, így kinyitotta a szemeit. Még mindig a szoba közepén állt, mellette tátott szájjal Faust és Yoh.

-Mi történt? – kérdezte meglepetten, mire a bátyja csak a háta mögé mutatott. Rin lassan körbefordult, s szembe találta magát a világ leggyönyörűbb védőszellemével.

Wyn kék hajú lány volt, a haja egészen a derekáig ért. Csillogó kék szemei vidámságot és komolyságot egyszerre tükröztek, arca szép volt és nemes. A fején ezüstpánt feszült, melynek a közepén kék kő ragyogott. Hosszú, magasan felvágott fehér szoknya, s egy hasonló színű top volt rajta, lábain egyszerű sarut viselt. Leírhatatlanul gyönyörű volt!

-Wyn.. – suttogta Rin álmélkodva és a döbbenettől leült a padlóra.

-Köszöntelek Rin, örülök, hogy végre igazából is találkozunk.  –válaszolt a szellem mosolyogva s mélyen meghajolt.

Ebben a pillanatban nyitott be az ajtón Len, nyomában Basonnel.

-Yoh, remélem nem zavarok, csak azt akartam kérdezni, ho... – kezdte, de elakadt, amint meglátta Rint és Wynt a szobában. Először a lányra, majd a szellemre és Faustra, végül Yohra nézett.

-Ez a húgod szelleme? – kérdezte meglepett hangon, mire Yoh bólintott.

-A húgának neve is van, öcskös. – mondta Rin, miközben feltápászkodott a padlóról.

-A nevem Rin Asa..  –kezdte, de a torkára forrt a szó, amikor Lenre nézett, s meglátta, hogy a fiú legalább egy fejjel magasabb nála. Len olyan szúrós tekintettel nézett rá, hogy az Asakura lánynak kedve lett volna a föld alá süllyedni. Azonban Rin nem volt egy meghunyászkodó típus, így hát szépen kihúzta magát, s fölényes mosollyal kezet nyújtott a Tao fiúnak.

-Rin Asakura. – Len nem fogadta el a kéznyújtást, helyette csak biccentett s ennyit mondott:

-Tudom, én pedig Len Tao vagyok. S jobb ha tudod, hogy nem vagyok „öcskös”, mivel már elmúltam 19 éves!

Rinnek arcára fagyott a mosoly, s elsötétült a tekintete. Ökölbe szorította a kezét, hogy ne vágjon valami sértőt a fiú fejéhez.

-Gyerünk Bason, itt csak útban vagyunk! – szólt Len szelleméhez, de az nem mozdult. Megbabonázott tekintettel egyre csak Wynt bámulta, aki Rin meglepetésére viszonozta a hatalmas harci szellem gyengéd pillantásait.

-BASON? AZT MONDTAM INDULÁS! – Basonnek nem volt más választása, mint követni a sámánt, aki minden további szó nélkül elhagyta Rin szobáját.

Időközben Faust is felöltözött, s már megint az udvaron állt.

- Később még találkozunk, kisasszony. – biccentett, majd Elizaval együtt eltűntek a ház mögött.

Wyn időközben felvette a mini-alakot, apró kék gömbként lebegett Rin mellett.

-Kíváncsi vagyok, mit akart Len kérdezni. – mondta elgondolkodva Yoh

-Engem egyáltalán nem érdekel, mit akart az a bunkó! – Rin hangja éles volt az elfojtott dühtől.

-Nem mondanád ezt rá, ha tudnád, hogy 3 napig ült az ágyad mellett és vigyázott rád.

-Tessék? – Rin meglepődött, s ellazult a keze.

-Jól hallottad, Hugi, Lenny egész végig melletted volt. Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy beléd zúgott. – Yoh vihogni kezdett, mire Rin fejbe dobta a párnájával.

-Hülye vagy, hiszen láttad hogy nézett rám az előbb! – kiáltotta a szőke lány mérgesen.

-Lennél sose lehet tudni! – válaszolt Yoh és visszadobta a párnát.

Lassan felállt a székről, majd egy nagy nyújtózás után kifelé indult, de az ajtóban mégegyszer visszafordult. Elmosolyodott, majd így szólt:

-Örülök, hogy a maradás mellett döntöttél, rengeteg kaland vár itt rád.

Rin visszamosolygott rá, s Yoh folytatta:

Ha jót akarsz magadnak, akkor most visszafekszel az ágyba, mielőtt Anna tudomást szerez arról, hogy megidézted Wynt. Képes lenne már most edzésre küldeni, ha nem vigyázol, s azt nem akarhatod! Holnap pedig meglátjuk mit tudsz...

Rin bólintott, mire a testvére elhagyta a szobát.

-Talán igaza van, Wyn...Sosem lehet tudni mi vár rád, de remélem tényleg várnak ránk kalandok itt! – a szellem- lány nevetni kezdett, majd Rin is bekapcsolódott. Habár Rin egyedül volt élő a szobában, tudta, hogy soha többé nem lesz magányos.