Len

 Az apró szobácskában sötét volt és csend. Doby Village-ben járunk, vagyis annak az egyik szállójában. A dohos, egyszemélyes kis zugok mindegyikében egy-egy sámán aludta az igazak álmát, ahogy ebben is. Az ablak félig nyitva volt. Hűs szellő simogatta az alvó lány arcát, ennek ellenére ő cseppet sem volt nyugodt. Pedig mikor idejött, hogy örült neki, hogy minden szobában, ha kicsi is és koszos, de van egy-egy ablak! Szerette a természetet, és boldog harmóniában élt vele. Nem is tudott csukott ablak mellett elaludni, de amellett is igen rossz alvó volt. Zavarta a sötét is, ezért nagyon jól jött, hogy az ablakon keresztül besütött a hold, igaz, most felhők takarták. Tamara Tamao azonban ma nem ezzel törődött. Szörnyű álma lehetett: izzadtan, ijedten forgolódott és motyogott. Rövid, élénkrózsaszín haja nedvesen tapadt bőréhez, arca falfehér volt.

-         Nem! - kiáltott fel. Rémülten felült az ágyban. Két szelleme, Konchi és Ponchi azonnal megjelent mellette.

-         Tamara, valami baj van? - kérdezte Konchi.

-         Hogy kérdezhetsz ilyet? Hát nem látod, hogy az van? - veszekedett azonnal Ponchi.

-         Hagyd ezt abba! Mi történt, Tam? - Konchi kérdőn fordult a lányhoz.

-         Hívjátok Annát! Gyorsan! - lihegte a lány.

 - Szóval látomásod volt? - kérdezte Anna. Mögötte ott álltak a többiek is egytől egyig (ők is felébredtek a két szellem éktelen lármázására), és kérdőn néztek Tamarára. A lány bólintott.

 - Mit láttál? - kérdezte Morty.

 - Egy… egy fiút. Körülbelül annyi idős lehetett, mint ti, de sötét volt, úgyhogy többet nem tudtam kivenni.

 - És mit csinált ez a krapek? - kérdezte Trey álmosan. Nem örült, hogy fel kellett kelnie.

 - Osont… mintha nem akarná, hogy észrevegyék.

 - Kicsoda ne vegye észre? - kérdezte Yoh.

 - Azt nem tudom. Elrejtőzött egy bokor mögött; hallgatózni próbált. Aztán hallottam egy másik ember hangját. Azt mondta: „Gyere elő, bárki is vagy! A Tűzszellemet nem tudod becsapni, ő érez téged!” A fiú a bokorban erre megdermedt. Aztán már csak végtelen forróságot éreztem… És felébredtem. - Tamara lesütötte szemét.

 - Tűzszellem… Hiszen akkor ez Zeke volt! - mondta ki Len.

 - És mi lehetett az a forróság? - kérdezte Rio.

 - Egyértelmű, nem? Zeke támadott a Tűzszellemmel, annak a melegét érezte Tamara. - jelentette ki Faust.

 - Meleg, mint a… mint a… Na ne, ezzel a Zeke-kel még viccelni sem lehet! - fakadt ki Jocó.

 - Ez a te szerencséd… - motyogta Len.

 - Erre most nincs idő! - a különben nagyonis szelíd Tamara most dühödten fakadt ki. - Segítenetek kell azon a fiún!

 - De Tamara! A látomásaid legtöbbször nem a jelent mutatják, hanem a jövőt, ami azt jelenti, hogy ez még nem történt meg! - ellenkezett Pilica. Ő is idejött a nagy zajra, ahogy Jun is.

 - Ez most a jelenben történik, érzem! - bizonygatta Tamara.

 - Tudod azt is, hol történik ez? - kérdezte Anna. - Anélkül ugyanis semmit sem tehetünk.

 - Nem tudom a hely nevét, de… Rengeteg fa meg bokor volt mindenhol…

 - Ez Doby Village erdeje lesz. - mondta Jun.

 - Jó, de az az erdő elég nagy… - szólalt meg most először Amidamaru is. - Honnan tudjuk, hol történt a dolog?

 - Mi, szellemek körberepülhetnénk az erdőben, de az túl sok időbe telne… - vetette fel Bason.

 - Nincs is rá szükség. - mondta Tamara. - Elvezetlek titeket, csak adjatok egy percet, hogy koncentrálhassak. - A többiek bólintottak. Tamara hamarosan kinyitotta szemét, és elindult, ki a házból. A többiek követték.

-         Biztos, hogy nem csalja meg az érzéke? - kérdezte halkan Tokagero Rio-tól.

-         Nem, de most bíznunk kell az ösztönében, más esélyünk nincs. - súgta vissza Rio.

 Már beértek a doby village-i erdőbe, de Tamara egy ideje körbe-körbe vezette őket, mintha nem tudná, merre kell menniük.

-         Jaj, nem… - motyogta. Ekkor hirtelen mindőjük fülét különös hang ütötte meg: égett sercegés, és orrukban füst szagát érezték.

-         Köszi, Tamara, de mostmár nincs szükség rá, hogy megtaláld a helyet. - mondta Yoh. - Így elég egyértelmű, hol találhatunk rá Zeke-re. Pilica, Morty, Jun, Tamara, jobb lenne, ha ti itt visszafordulnátok.

-         Azt leshetitek! - fakadt ki Pilica. Yoh mosolyogva megvonta a vállát, és futásnak eredtek.

 Hihetetlen látvány terült a szemük elé. Zeke óriásszellemkontrollt használva, a Tűzszellemen trónolt. Előtte ott feküdtek a Kívülállók eszméletlenül, csak ketten küzdöttek még közülük: Marco és Meena. Az eszméletlen testek fölé egy fiatal fiú hajolt, - Lyserg. Neki nem volt semmi baja, de láthatóan annyira kifogyott a furyokuja, hogy még az egyszerű szellemegységre sem volt képes. Tehetetlenül térdepelt és figyelte a reménytelen csatát.

-         A fiú, akit álmomban láttam! - mutatott rá Tamara. A többiek szótlanul ránéztek egykori barátjukra. Zeke ebben a pillanatban ütötte ki Marco-t és Meena-t is, akik szintén ájultan a földre rogytak, akárcsak a többiek.

-         Kívülállók, nagy szerencsétek van. Nem jött el még a ti időtök, még nem végzek veletek. - Zeke ezekkel a szavakkal már épp el akart tűnni, mikor észrevette Yoh-ékat. Csak most tűntek fel neki.

-         Yoh, hát ti is itt vagytok? Nem kellett volna ennyi miatt felkelnetek. Menjetek, és feküdjetek vissza! - Ezzel megfordult és menni készült.

-         Mit képzelsz, hova mész? - kérdezte Len dühödten. Zeke ráérősen odafordult felé. - Kezd elegem lenni belőle, hogy mindig csinálsz valami szörnyűséget, aztán mintha mi sem történt volna, egyszerűen elpárologsz.

-         Pedig hozzá kellene szoknod. Hamarosan én leszek a Sámánkirály, és akkor megszerzem magamnak a Szellemek Királyát. Akkor jön el az én időm.

-         Ez az, ami nem fog megtörténni, mert legyőzünk! - heveskedett Len.

-         Legyőztök, ti? - Zeke felneveettt, de a nevetése inkább volt dühös, mint vidám. - Kezdlek unni, Len. Először visszautasítod, mikor felkínálok egy lehetőséget, hogy mellém állj, aztán pedig sértegetsz? Nézzük, milyen nagy a szád, ha a család egyik tagja a tét… - Mielőtt bármelyikük felfoghatta volna, hogy mit ért ezalatt Zeke, a Tűzszellem villámgyorsan elkapta Jun-t.

-         Pailong! - kiáltotta a lány. Pailong azonnal ott termett, de a Tűzszellem egy erősebb csapással leterítette, és még jobban szorította Jun-t, aki felsikoltott.

-         Jun! - kiáltott Len. Guan-daoja automatikusan sárgán felvillant, pedig tudta, most nem ér vele semmit. - Zeke, engedd el! Engedd el!

-         Már miért tenném? Ideje, hogy tanulj egy kis tiszteletet, Len Tao.

-         Len… - nyögte Jun.

-         Zeke, ereszd már el! - Zeke azonban csak nevetett. Ekkor Lenmagában elhatározásra jutott. - Zeke, engedd el, és én… segítek neked. - Yoh és a többiek megdöbbenve néztek a fiúra.

-         Ez hízelgő, Len. - mosolyodott el Zeke. - Csak egy baj van. Egyszer már visszautasítottál, most pedig csupán azárt állnál mellém, hogy ezt a Tao-t mentsd. Sajnálom, de nem áll az alku. Tűzszellem, me…

-         Várj! - kiáltotta Len. - Nem csak Jun-ról van szó. Mikor legutóbb nemet mondtam neked... Azt hiszem, nagy hibát követtem el. Elvakított a düh, merthogy arról beszéltél, milyen kevés furyokum van még. Most viszont…

-         Várj csak egy pillanatot, Len. - szakította félbe higgadtan a fiút Zeke. - Azt hiszem, van mégegy látogatónk. Lépj elő, vagy megérzed az Infernó Tüzét! - Ezekre a szavakra előlépett a bokrokból egy remegő kislány. Haja középhosszú, barna, szeme úgyszintén barna, ruhája vöröses kislányszoknya.

-         Milly! - kiáltott fel Lyserg. Valóban ő votl az: Milly Sharona csapatából. A kicsi annyira remegett, hogy beszélni sem bírt, hát még mozdulni.

-         Hm, egy kislány. Amint látom, ő is sámán, de igencsak gyengécske. Kár volt kihallgatnia minket, most neki is halnia kell. Tudod, mit, Len? Szimpatikus vagy nekem. Elhiszem, hogy legutóbb valóban csak dühből utasítottál vissza. Öld meg ezt a kislányt, és akkor hajlandó vagyok elengedni a nővéred. Te viszont, sajnálom, de nem jöhetsz velem. Aki egyszer nemet mondott nekem, az magára vessen! - Minden szempár Lenre irányult, aki lehajtotta a fejét. Olyan sokáig maradt csendben, hogy Trey fejében megfordult a gondolat, hogy egyszerűen csak állva alszik. Végre megszólalt:

-         Rendben. - Barátai nem hittek a fülüknek.

-         Len… - lehelte halkan Yoh. Mindannyian némán nézték a fiút.

 -     Bason! - utasította szellemét Len.

-         Nem! - kiáltotta Yoh, ám mielőtt végre hajthatta volna a Dupla Médiumot vagy akár a Szellemkontrolt, Zeke vörös tűzketrecbe zárta őket. Még Lysergöt is belevette, hátha ő is Len ellen fordulna.

-         Azt hiszed, ez megállít? - kérdezte Trey. - Korival egykettőre felolvasztjuk.

-         Nem, nem fogjátok. Ne legyetek ostobák. Len barátotok éppen most nő fel, ne akadályozzátok meg ebben.

-         Te komolyan azt hiszed, hogy… - kezdte Yoh, de Zeke megintcsak közbevágott:

-         Ha a szép szó nem hat rátok, még mindig érvelhetek vele. - és felmutatta Jun-t. mindenki ledermedt.

-         Tedd meg, Len! - utasította Zeke.

-         Megteszem. Bason! Rapid Tempó Támadás! - Valóban megtette. Olyan erővel és dühvel támadtak, hogy a föld felporzott, és pár másodpercig senki sem látta, mi történt. Aztán lassan kivilágosodott a kép, és meglátták a kis Milly-t, amint a földön fekszik - holtan.

-         Hm, jól van, Len. Szavatartó sámánkirály vagyok, hát tessék, itt a nővéred. Vigyázz rá. - Azzal egy nem éppen finom mozdulattal a Tűz Szelleme előreleökte a lányt, aki elesett. Felemelte a fejét, de nem ült fel. Csak Lent nézte, és a szeme szomorúan fénylett.

-         Viszlát, Len. Élj vidáman, amíg még megteheted, mert a Sámánkirályságomban nincsen helyed, ennek ellenére sem! - Azzal Zeke elviharzott szelllemén.

 Len mozdulatlanul állt, és várta, amíg Zeke távozásának hangjai elhalnak, és a Yoh-ékat körülvevő tűzketrec is semmivé foszlik. Senki nem szólt egy szót sem. Végül Len Milly teste felé fordult, és így szólt:

-         Mostmár felkelhetsz, Milly. Elment. - A többiek nem hittek a fülüknek. A szemüknek meg méginkább nem - merthogy Milly felkelt! Felkelt, odasétált Lenhez, fülig pirosan megállt előtte, és így szólt:

-         Köszönöm, Len. Megmentettél.

-         MICSODA??? - mindenkinek leesett az álla.

-         Hé, Len Tao! Haver, magyarázattal tartozol! - követelődzött Trey.

-         Így van! Mi volt ez az egész? - kérdezte Rio is.

-         Hiszen a saját szemünkkel láttuk, ahogy megtámadtad. - Nem tudni, mi ütött Jocóba. Ma más másodszor szólalt meg úgy, hogy nem sütött el egy viccet sem. Faust csak hümmögött, a többiek még ennyit sem szóltak. Mindenki kérdőn nézett Lenre. Jun felállt a földről és úgy hallgatta Len beszámolóját.

-         Tudjátok, nem akartam Zeke mellé állni, de mikor elfogta Jun-t, nem tudom, mi ütött belém, csak kimondtam az első dolgot, ami eszembe jutott: hogy segítek neki. - Len egy pillanatra elhallgatott. Fejében csakúgy örvénylettek a gondolatok. „Bármit megtettem volna, csak ne halljam Jun sikolyait.” Folytatta magyarázatát: - Aztán feltűnt Milly is, és már nem igazán tudtam, mit tegyek. Bason megérezte a tanácstalanságomat, és a szellemkontrollból lopva átment szellemegységbe, hogy megtudja, mit gondolok. Ekkor végre támadt egy ötletem. A szellemegységben utasítottam Bason-t, hogy szállja meg Milly-t, és tudassa vele, hogy félrecélzok majd, neki ki kell kerülnie, és úgy tennie, mintha halott lenne. Bason alattomban különvált tőlem, aztán valóban megszállta Milly-t. Mikor tudatta vele, amit kellett, elhagyta őt, és újra lértehoztuk a szellemegységet. Elég nehéz volt, mert nem tudtam, mikor végez majd, és ér el hozzám, ezért folyamatosan „nyitva kellett tartanom” a lelkem. Utána szellemkontrolba léptünk és végrehajtottuk az áltámadást. Innentől már tudjátok. - Len elhallgatott.

-         Ez nagyon jó húzás volt, Len! - nevetett Yoh.

-         Haver, az nem kifejezés! - lelkendezett Trey.

-         Ez valóban ügyes volt. - értett egyet Rio.

-         Hé, ne ismételgessük egymást! - Faust így dicsérte Lent: a maga felszínes, rejtőzködő módján.

-         Olyan jó húzás volt, mint a… - kezdett volna bele Jocó, de Anna Shikigamijai beléfojtották a szót. - Rendben, rendben, csendben leszek!

-         Ajánlom is… - mondta vészjóslóan Anna, villogó szemekkel.

-         Len… - kezdte Lyserg. Len kérdőn ránézett. - Ez nagyon rendes volt tőled. Én… - Ekkor Marco visszanyerte eszméletét. Nyöszörögni kezdett:

-         Lyserg…

-         Marco! - Lyserg azonnal a férfihoz futott és föléhajolt.

 Eközben az Üdvöskék is megérkeztek.

-         Milly! - kiáltota Sharona.

-         Lányok! - fordult feléjük Milly. Azt azonban, hogy Milly miként köszöntötte barátait, Len már nem tudta meg, mert ebben a pillanatban Trey az ölébe ugrott.

-         SZÁLLJ LE RÓLAM! - kiabált Len.

-         De úgy örülök, haver…

-         ÖRÜLJ VALAHOL MÁSHOL!

-         Naaa, Lennyboy, ne legyél ilyen morci…

-         Én szóltam! Rapid Tempó Támadás!

-         Ááá! Yoh, segíts! Átállt a rossz oldalra, meg akar ölni! - kiáltozott az északi fiú.

-         Ugyan már, azzal csak jót tennék a világnak, ha veled végeznék… - gúnyolódott Len.

-         Hallod, Yoh? Ments meg!

-         Pedig van igazság abban, amit Gatyamatyi mond… - mondta Rio.

-         Hát, mi tagadás… - vigyorgott Yoh.

-         Na, ugye… HÉ, NE NEVEZZ GATYAMATYINAK!!! - ordított Len.

-         Te meg szállj le az öcsémről! - kapcsolódott be Pilica.

-         Hogy ÉN szálljak le ŐRÓLA? Inkább fordítva,Ő NE UGORJON CSAKÚGY AZ ÖLEMBE! Már Babilon kapujánál is ezt csinálta!

-         Gyerekek, nyugodjatok meg… - próbált békíteni Morty.

-         Igen, tényleg. - értett egyet Faust. - Mortynak igaza van.

-         Igen? Szerintem itt egyedül nekem van igazam, az én igazam szerint pedig azonnal indulunk hazafele! És aki mást mond, annak olyan edzást találok ki, hogy a Tartarusz-alagútig fut vissza! - Gondolom, nem kell mondanom, hogy ezek a szavak kitől származtak.

 Annával senki sem mert vitatkozni, így hát elindultak. Len Junhoz fordult.

-         Jól vagy, Jun? - kérdezte. Jun mosolyogva bólintott. Végignézett öccsén.

 Len Tao arckifejezése épp olyan rideg volt, mint máskor. Egészen halovány mosoly nyomát sem lehetett felfedezni rajta. De a szeme… Vibráló zöld szeme melegen, boldogan, kedvesen csillogott…