Shamans on the beach
- Kérem a következőt! – szólt ki egy mély hang a „Reumatológia” feliratú ajtó mögül. A folyosón várakozó idős indián meggyötörten felsóhajtott, majd lassan feltápászkodott és csoszogva elindult az ajtó felé. Addig nyújtózkodott, míg el nem érte a kilincset, és átesve a küszöbön megérkezett a fertőtlenítőszagú rendelőbe. Nagy nehezen talpra állt, és fejet hajtott a vizsgálóasztalon álló nagyképernyős plazmatévé előtt.
- Goldwa! Ezer éve nem láttalak! – szólalt meg géphangon a képernyőn lebegő stilizált szellemalak.
- Köszönöm, hogy fogadtál, ó Lelkek Királya – hajlongott tovább a Goldwának nevezett indián, miközben fejdíszének fehér tollai a padlót seperték.
- Jól van, jól van! Inkább azt mondd, hogy mi bajod van! – váltott stílust a másodállásban orvosként is dolgozó Lelkek Királya.
A törpe indián fájdalmasan felszisszent, miközben mindkét kezével sajgó derekát markolászta.
- Hasogat a reumám, meg ott van az a sok gond a Sámánbajnoksággal…
A képernyőn látható szellemalak egy pillanatra elhalványodott.
- Tudom, tudom – fogott bele enyhén hisztérikus hangon – már nekem is kezd elegem lenni belőle…
- Mit tanácsolsz, ó, Lelkek Királya? Mit kellene tennünk? – kérdezte a törpe indián és a fehér tollak ismét végigseperték a padlót.
- Hmm… Talán ránk férne egy kis pihenés. Elmehetnél mondjuk egy melegvizű strandra a környéken, az jót tenne a reumádnak is, és egy időre a Torna gondjaitól is megszabadulnál.
Goldwa olyan hirtelen egyenesedett fel, hogy ismét erős fájdalom hasított a derekába.
- Tartsunk egy nap szünetet a Sámánbajnokságban?! S akkor veled mi lesz, ó, Lelkek Királya?
- Velem? – kérdezett vissza a géphang, majd virtuálisan felnevetett – Kikapcsolódok!
A következő pillanatban a kép összerándult, és a tévé elsötétült.
Goldwa még egy ideig meglepődve bámulta az immár néma képernyőt, majd lassan megfordult, elcsoszogott az ajtóig, ismét átesett a küszöbön, a folyosó sarkából előszedte a járókeretét, és elindult hazafelé.
***
- Goldwa! Goldwa! – ordibált két jól megtermett fiatal indián a járókeretes öregember után, aki nyögve megfordult, és bevárta őket.
- A Lelkek… a Lelkek Királya! – lihegték, miközben térdükre támaszkodva próbáltak levegőhöz jutni. Goldwa kíváncsian nézett rájuk, majd felvonta a szemöldökét és így szólt:
- Silva, Kalim, mi a probléma?
- Az örvény… az örvény eltűnt, nem érkezik semmi jel, a Lelkek Királya…
- Kikapcsolt, tudom – bólintott az öreg indián – És?
- De így mi lesz a bajnoksággal? – szólt közbe Kalim.
- Mi lenne? Követjük a Lelkek Királyát és mi is „kikapcsolódunk” egy kicsit. Strandra megyünk… Illetve megyek. Nektek ugyanis más feladatotok lesz.
A két jól megtermett fiatal indián sokatmondó pillantást váltott.
- Mi nem mehetünk strandra? – kérdezte kissé csalódottan Silva, mire Goldwa csak ravaszkásan elmosolyodott.
- Dehogynem! Jöhettek ti is, csak egészen más szerepkörben – vigyorgott az öreg, kivillantva hiányos műfogsorát.
- De… - próbálkozott Kalim.
- Semmi de! – rázta meg a járókeretét az idős törzsfőnök – Menjetek és keressétek elő a fürdőnadrágomat!
Kalim még tovább akadékoskodott volna, de Silva csak megragadta a karját és sietve maga után vonszolta a tömegben.
- Tudod, hogy ha felbosszantod, nem kapunk fizetésemelést – hallatszott még a hangjuk a távolból.
Goldwa megcsóválta a fejét, s már éppen emelte volna a járókeretét, hogy lassan tovább araszoljon, amikor három varjútoll suhant el ráncos arca előtt.
- Mikihisha!!! Hányszor mondtam már, hogy ne csináld ezt! Tudod, a szívem… - kezdett el zsörtölődni az öreg indián, de aztán ismét elmosolyodott :
- Van egy jó kis feladatom a számodra…
***
Meleg nap virradt a Nyugati Sivatag kellős közepén elterülő zöld oázisra. A három medencét magába foglaló strand már korán reggel megtelt élettel, miután a legújabb típusú orákulumharangok reklámjával díszített buszok a Sámántorna minden résztvevőjét a helyszínre szállították. Különös figurák ugráltak fejest a vízbe, napoztak a parton, vagy éppen a vodkát döntötték magukba az Elégedett Sámánhoz címzett büfében.
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet ebben a göncben sámánok közé mennünk? – kérdezte Silva kissé zavartan, mielőtt kiléptek volna az öltöző ajtaján – Tudod, a tekintélyünk…
- Most mit problémázol? – kérdezett vissza Kalim – Kifejezetten jól áll neked ez a kék szörfnadrág ezzel a narancssárga Hawaii-mintás inggel, hogy a citromsárga vietnami papucsodat ne is említsem.
- Hehe, Kalim nagyon vicces – jegyezte meg Silva fintorogva, miközben végigmérte barátját, aki hasonló öltözékben feszített.
- Elég legyen! – váltott hangnemet Kalim – Nekünk itt dolgunk van, ha elfelejtetted volna, Goldwa megbízott minket azzal, hogy felügyeljük a többi sámánt, ráadásul ez kitűnő alkalom arra is, hogy túladjunk a bizsujainkon.
Azzal a piros szörfnadrágban és zöld Hawaii-mintás ingben feszítő indián a hátán egy hatalmas zsákkal kilépett az öltöző ajtaján.
- Hol kezdünk? – kérdezte Silva izgatottan, miközben előhúzta fekete napszemüvegét és egyetlen mozdulattal feltéve körülnézett.
Olyan elmélyülten figyelte a nagymedence irányából szűrődő hangokat, hogy meg sem hallotta társa „Micsoda egy divatmajom vagy…”- kezdetű megjegyzését.
- Nos – kezdte Kalim, miközben ő is végigpásztázta a strandon összegyűlt sámánok tömegét – legjobb lesz, ha te kipakolod a cuccot a nagymedencénél, én addig leellenőrzöm Goldwát, mielőtt felfedezné a mi kis mellékállásunkat.
A citromsárga vietnami papucsot viselő indián bólintott, és sietve elindult a nagymedence irányába. A fák közül kiérve hihetetlen látvány tárult a szeme elé. A frissen felújított medence környéke ki volt kövezve, valamint néhány pad és egy ivókút szolgálta még a kimerült sámánok kényelmét. Silva egy szimpatikus fa árnyékában törökülésbe helyezkedett, majd miután kipakolta eladásra szánt holmijait, alaposan szemügyre vette a fürdőzőket.
***
- Lenny, gyere már be, tök jó a víz! – kiáltotta Trey miközben egy hatalmas bombát ugorva belecsobbant a medence hűs vizébe.
A Tao-fiú megbotránkozva bámult kék rövidnadrágban csobbanó barátja után, majd karbafonta a kezeit maga előtt, és megszólalt:
- Én nem megyek be olyan vízbe, ahol sok ember fürdik egyszerre! – jegyezte meg undorodva, mire nagydarab kínai szelleme megjelent mellette.
- De Len mester! Fontos, hogy együtt szórakozz a barátaiddal egy ilyen szép napon!
A fekete szörfnadrágos sámán idegesen felpattant, majd kezét ökölbe szorítva belelökte szellemét a medencébe.
- Bason!!! Már ezerszer megmondtam, hogy ne hatolj be a személyes terembe!
Valamivel távolabb, a vízben egy barnahajú sámán jólesően elvigyorodott.
- Hihihi! Látod ezt, Amidamaru? Már megint kezdik! – szólalt meg Yoh, majd karjait a feje alá téve kényelmesen hátradőlt rikítózöld matracán. A fölötte lebegő szamuráj szelleme beletörődően megcsóválta a fejét, és folytatta céltalan röpködését a víztükör fölött.
- YOOOOOOOOH!!! Meg ne próbálj elaludni, mert öt perc múlva vár a következő 30 hossz úszás! – ordibálta Anna a medence széléről, miközben fekete egyrészes fürdőruhájában kényelmesen elhelyezkedett kedvenc törölközőjén és kezébe vette imádott pletykalapját, a Pletykás Szamurájt. Azonban alig két perc múlva már hangos hortyogás ütötte meg erre igencsak érzékeny fülét.
- YOOOOOOOOOOOOH!!! – ordította ismét, majd felkapta a mellette heverő naptejes flakont és leendő férje felé hajította. A lövedék célba talált, az Asakura fiú naptejben fürödve lefordult a matracról, Amidamaru aggodalmaskodó óbégatása közepette. Néhány másodperc múlva, amikor vizet és naptejet köpködve ismét felbukkant még jól láthatta szelleme tipikus „Ugye én megmondtam, hogy ez lesz”-pillantását.
- Jól csinálom a lábtempót, Faust? – kiabálta közben Morty úszógumijába kapaszkodva, amint apró lábaival vadul kalimpálva megpróbálta utolérni a szőke férfit, aki azonban meg sem hallotta kérdését, mivel a maga előtt tolt rózsaszín úszógumiban heverő felnőtt női csontváz minden figyelmét lekötötte.
- Jól szórakozol, drága Elizám? – kérdezte mézesmázos hangon az ázott csontokat.
Trey hangosan felröhögött, miközben karjaira támaszkodva kimászott a vízből.
- Corey, hallottad ezt? – kérdezte vigyorogva, majd felemelte a fejét, hogy szellemére nézzen, de ekkor ismét hangos ordibálással visszazuhant a vízbe. Az apró minike ugyanis bordó bikiniben lebegve épp az ivókút felé indult. A jégsámán ismét megkapaszkodott a medence szélén, majd öklével a csempét csapkodva újból röhögni kezdett, amikor meglátta, hogy aprócska szelleme új elfoglaltságot találva magának: azzal szórakozik, hogy az éppen inni készülő sámánok előtt befagyasztja a vízsugarat.
Az ivókúttól néhány lépésnyire maga a főgonosz, a Tűzszellemet birtokló Zeke Asakura álldogált piros szörfnadrágban, amelyet egy fehér ötágú csillag díszített. Ördögi vigyorral figyelte a rikítózöld matracon lebegő Yoht, aki ismét erősen kezdett horkolni, közben nagyokat kortyolt a kezében tartott kólásüvegből.
- Idióták – jegyezte meg gúnyosan, majd lenézett a mellette álló néger kisfiúra, aki a nadrágja szegélyét rángatta.
- Mit akarsz Opacho? – kérdezte kissé kelletlenül.
- ZEKE MESTER! ZEKE MESTER! Menjünk át a gyerekmedencébe játszani! – visította az apró fiúcska, miközben élénken hadonászott rövid karjaival amikre citromsárga színű, rózsaszín halacskákkal díszített karúszót húzott.
- Most nem Opacho, menj egyedül! Nekem jobb ötletem támadt! – válaszolt türelmetlenül, majd gonosz vigyorra húzva száját, visszafordult a matracán pihenő öccse felé.
Silva időközben már jópár giccses indián ékszertől megszabadult, s mivel a vevők mostanra már megfogyatkoztak, végre volt alkalma a medence környékén lebzselő többi alakot is szemügyre venni. Az ivókúttól nem messze a fűben, egy leterített törölközőn ülve Jun Tao zöld bikiniben és elegáns napszemüvegben kenegette magát naptejjel. Az indián figyelmét az sem kerülhette el, hogy a közelben álló bokorból Rio nyálcsorgatva figyeli a kínai szépséget, közben néha idegesen leüti akadékoskodó szellemét, aki rémült pillantásokat vetett a Juntól nem messze álló Lee Pailongra. A 17 éve halott kungfu mester karba tett kézzel, hátán a nunjacujával pásztázta a strandon nyüzsgő tömeget, szigorú pillantása szinte átégette fekete napszemüvegét, sárga pólóján szinte világított a „TAO SECURITY”- felirat. Néha fenyegetően meglengette az öklét, amikor a mellette elsiető sámángyerekek kiröhögték narancssárga Hawaii-mintás szörfnadrágját, máskor meg kedveskedve kérdezte meg az őrizetére bízott Tao-lányt, hogy óhajt-e fürödni, mert ez esetben szívesen vállalta medence káros elemektől (a többi sámántól) való megtisztítását.
A medence ellenkező oldalán az indián újabb, már jólismert alakokat vett észre. Jeanne, a Vasszűz szokásához híven kedvenc bádogszarkofágjában élvezte e kellemesen meghitt napot, szorosan mellette legfőbb bizalmasa, Marco állt. A szőke férfi fehér, „X-LAWS” emblémával díszített rövidszárú fürdőnadrágban, vállán egy azonnali támadásra élesített aknavetővel. Silva egy pillanatra elgondolkozott, hogy miért van ez a szigorú óvintézkedést, de hamar válasz is kapott kérdésére, amikor Marco megszólalt:
-Vigyázz Lyserg, próbálj meg kisebb fröcsköléssel úszni, mert ha egyetlen csepp víz is éri Úrnőnket, akkor… - a mondatot nem fejezte be, de a ravaszra csúszó ujja elég volt a zöldhajú mágusnak, hogy megértse a lényeget.
Az imént megszólított fiú megpróbálva engedelmeskedni a parancsnak, lassított már eddig is egy csigához hasonlatos tempóján és tovább haladt. Körülbelül húsz perc múlva elért a „Mélyvíz, csak úszóknak”- feliratú táblához, azonban apró rózsaszín szelleme figyelmeztetően megcibálta a haját, miközben aggodalmasan nyöszörgött.
- Jaj, Cloé, bocsáss meg! – szabadkozott a zöld fecskenacit viselő sámán – Mindig elfelejtem, hogy nem tudok jól úszni!
A tündérke csilingelő hangon felnevetett, majd mosolyogva figyelte, ahogy kis gazdája megfordul, és újból nekiveselkedik a következő ötméteres hossznak.
Hirtelen hangos vihogás ütötte meg parton szobrozó indián fülét, aki azonnal a hang irányába fordította a fejét. Tőle nem messze két fiatal lány, Pilica és Tamara labdázott, míg az előbbi kék, a másik pedig rózsaszín bikiniben vihogott a fölöttük átugró Jocón, aki az öltözőből elcsent szekrényben vetette magát a habok közé. Silva először mérges pillantást vetett a három rendbontó fiatalra, de aztán eszébe jutott, hogy ő most nem sámánbíraként, hanem civil bizsuárusként van jelen, és így nem szólhat bele, hogy a verseny résztvevői mit tesznek a strandon.
Valamivel később az immár lehiggadt, és bizsuárusi mivoltába belenyugodott indián egy újabb alakot vett észre a medence partján, közvetlenül a rajtkövek mögött. Érezte, hogy ismernie kellene a magas, vörös szörfnadrágot, „ÚSZÓMESTER”-feliratú pólót és különös formájú álarcot viselő férfit, aki éppen lelkesen hadonászott a kezében tartott mentőövvel. Néhány pillanatig elmélyülten tanulmányozta a különös alakot, míg észre nem vette a nadrágja zsebéből előkandikáló három varjútollat. Silva villámgyors mozdulatokkal igyekezett összeszedni földre teregetett portékáját, azonban már késő volt: Mikihisha észrevette, és elindult feléje, továbbra is vadul lóbálva mentőövét.
- Milyen szép napunk van – jegyezte meg Silva idegesen, miközben megpróbálta betuszkolni az utolsó Tűzszellemes kulcstartókat a zsákjába. Tudta, hogy ha egyszer Yoh apja bizsukat kezd vásárolni, akkor neki egyetlen eladnivaló holmija sem marad, ami eléggé gazdaságtalan, tekintve, hogy Mikihishának, az Asakura-dinasztia sarjának minimum 50 %-os kedvezményt illett adnia.
- Hiszen ez csodálatos! – kiáltott fel a férfi lelkesen, majd felkapott a földről egy rózsaszínű szőrpamacsot formázó kulcstartót, amit Silva nem tudott időben a zsákba tuszkolni. Az Asakura-sámán feltűzte az apró tárgyat a szörfnadrágjára, aztán szomorúan felsóhajtott.
- Sajnos most nincs időm vásárolgatni – mondta letörten – Goldwa ugyanis egy nagyon fontos feladatot bízott rám: ma én vagyok a strand úszómestere. Megyek is, ellenőriznem kell a többi medencét!
Azzal sarkonfordult, s mentőövével hadonászva elrohant, Silva pedig egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében ismét a földre borította zsákja tartalmát.
***
-Nem fogod elhinni, hogy mit láttam… - szólalt meg hirtelen Kalim, miközben leült barátja mellé a földre. Silva kíváncsi pillantást vetett a mellé huppanó indiánra várva a folytatást, de eltelt még néhány pillanat (hatásszünetnek címezve), mire Kalim folytatta:
-Kész őrület, hogy mi megy ezen a strandon… csak egy napra szakadjon meg a bajnokság és mindenki megőrül…..
-Mondj valami újat… - jegyezte meg unottan Silva, majd elnézett a medence felé. Barátja követte a pillantását, majd miután jó pár percig tanulmányozta a közelben szórakozó sámánokat, elfintorodott és visszafordult Silva felé.
-Ez még semmi… - legyintett egyet, majd kissé közelebb hajolva bizsu-árusító társához halkabbra fogva a hangját folytatta:
-Látom jól megy az üzlet, igazán szép kis pénzt gyűjtöttél már össze. Amúgy meg Goldwa miatt nem kall aggódnunk…
-Hol van most?
-A melegvizű medencében áztatja magát a többiekkel együtt…
-A többiekkel?
-A többi öreggel… Tudod, Yoh nagyszülei Kino meg Yomei, valamint itt van valami kisnövésű kopasz krapek is, aki Len nagyapjának nevezi magát. –Kalim arcára furcsa grimasz ült ki- A COSMODIX jótékony hatásairól beszélgetnek, valamint halottam néhány „Ezek a mai fiatalok”- féle megjegyzést is.
Silva halkan felnevetett, de amikor a tőlük nem messze álldogáló Pailong kíváncsian feléjük nézett, erőt vett rakoncátlan arcizmain és jóval komolyabb hangon megkérdezte:
-S mit láttál még?
-Igazság szerint nem sok mindent. A Hullarablók vígan söröznek a büfénél, semmi kivetnivaló nincs a viselkedésükben, még… - az indián az utolsó szót különösen megnyomta, majd folytatta:
-A motorok szépen, szabályszerűen vannak leparkolva, a rendőrök ebbe nem köthettek bele. Viszont ha az elfogyasztott sörök után vezetni akarnak…hát…tudod gondolom, hogy mi lesz a vége.
-Hehe, kíváncsi leszek. Apropó… ha a Hullarablók itt vannak, akkor mi újság a Kívülállókkal?
-Enyhén letargikus állapotban, mély melankóliába süllyedve üldögélnek az egyik kerítés mellett egy fa tövében, miközben valami MONOPOLY JUNIOR nevű társasjátékkal játszanak.
A két indián sokatmondó pillantást vetett a túloldalon álló Vasszűzre, majd elmosolyodtak.
-Ez még semmi… Emlékszel még Norai-ra? Tudod, ara a kislányra, aki énekelt…
-Igen persze, mi van vele?
-Nos, most is éppen a kedvenc hobbyját űzi, csak éppen a strand közepén álló színpadon, amire egy mesterséges szigetet építettek. Kedvenc énekesnőnk így most sellőnek öltözve, a Pancsoló Sámán című, ismert nótával szórakoztatja amúgy igencsak népes közönségét.
-Te jó ég! – Silva színpadiasan megcsóválta a fejét, de érezte, hogy barátja a legnagyobb hírt még nem közölte vele.
-Figyelj most jön a legjobb… Épp jöttem errefelé, amikor megláttam az egyik öltözőt, amit a JOTO őrség állt körbe. Nem vagyok kíváncsiskodó típus, de most kivételesen egy kicsit módosítottam eredeti útirányomat, s közelebb sétáltam… Amit odabentről hallottam az felért egy kínzással…
-Miért, mit hallottál? – kérdezte Silva kíváncsian, de Kalim arca csak elszürkült:
-„Mindjárt kész vagyok, már csak a popsimat kell belegyömöszölnöm ebbe a fránya úszódresszbe!”–az indián még az eddigieknél is rémültebb képet vágott, amitől Silva is elsápadt:
-Várj… azt mondtad ugye, hogy a JOTO őrök állták körbe a fülkét?
Kalim csak nyelt egyet és bólintott.
-Akkor az, aki bent öltözött, ne más, mint….
-Lenny! Hol van az én kedvenc unokaöcsém? Gyere és pancsolj a bácsikáddal! – a két indián alatt megremegett a talaj. Rémülten néztek egymásra, aztán a fák közül előbukkanó hatalmas, legalább 2 tonnás alakra….
***
- Jézusom! – nyögött föl Lenny, mikor megpillantotta nagybátyját, amint felmászik a rajtkőre.
A Tao-kastély ura régi típusú fekete úszódresszben, búvárszemüvegben, szájában pipával, lábain bébibálna nagyságú békatalpakkal toporgott, megvárva, míg minden tekintet rászegeződik. Majd unokaöccsére kacsintott, és így szólt:
- Ide nézz, Lenny fiam, így kell szórakozni!
Felnevetett és összedörzsölte a kezeit, miközben Tamara rémülten felsikított.
- Úristen! Fejest akar ugrani!
A medencében tartózkodó többi sámán igyekezett menekülőre fogni a dolgot, és gyors karcsapásokkal próbálták meg elérni a partot, de már késő volt…
En bácsi hatalmas teste felemelkedett a levegőbe, majd, mint egy zuhanó szikla a vízbe csapódott fejes helyett egy hatalmas hasast produkálva. Rémült sikítások töltötték be a levegőt, amint a medence egész víztömege mozgásba lendült. Mindez pillanatok töredéke alatt lejátszódott, így Silva és Kalim már csak az eredményt csodálhatták meg.
Yoh, Morty és Faust matracostól, úszógumistól, csontvázastól kivetődött a partra, és még épp láthatták, amint a csuromvizes Anna előparancsolva a shikigamikat kiüti Lyserget, aki már csak tíz centire volt a medence szélétől. A zöld hajú fiú hatalmas ívben repült fel a levegőbe. A medencéből felcsapó hullámok a Vasszüzet sem kímélték: a víz először teljesen beterítette, majd felborította a bádogdobozt.
- ÚRNŐM!!! – ordította Marco és céltalanul lövöldözni kezdett. Elégedetten vette tudomásul, hogy sikerült eltalálnia azt a rajtkövet, amiről En bácsi a vízbe vetette magát, így már kiürült fegyverétől megszabadulva még éppen elkapta a zuhanó Lysergöt.
Silva és Kalim rémülten kutatott a többi fiatal sámán után. Még észrevették a közeli fán fennakadt Pilicát és Tamarát, de Jocót és Treyt sehol sem látták. Néhány pillanat múlva megkönnyebülten nyugtázták, hogy a jégsámán előbukkan a víz alól, de a néger fiúnak nyoma sem volt.
- Gondolod, hogy esetleg… - hebegte Silva – agyonnyomta?
A két indián már épp fel akart pattanni elázott bizsujaik mellől, amikor megpillantották a rajtkőre szökkenő Lee Pailongot.
- Máris megmentem, uram! – ordította a kungfu mester és a következő pillanatban En bácsi után vetette magát.
A túlsúlyos nagybácsi azonban már partra vonszolta magát, így igyekezete hiábavalónak bizonyult. Pailong felbukkant a víz alól, és büszke mosollyal az arcán nézett a férfi felé, így nem vette észre a tőle jópár méterre felbukkanó narancssárga Hawaii-mintás fürdőnadrágját.
- Egy újabb sikeres mentőakció, amit a Tao Security főnökeként vittem véghez – jegyezte meg kissé önelégülten, majd gyors kartempókkal visszaúszott a rajtkövek felé. Sietve kimászott a vízből, hogy elmesélhesse doshijának nemes tettét. Amint ott állt a rajtkövön, észrevette, hogy szokatlanul sokan bámulják, de úgy gondolta, hogy ezt csak iménti hőstettének köszönheti.
- Miss Jun! – kezdett el integetni a Tao-lány felé, de a zöldhajú lány csak ennyit tudott holtravált arccal kinyögni:
- Pailong a…
Azzal pirulva elfordult, és a következő pillanatban egy doshitalizmánt hajított szelleme felé, ami éppen a megfelelő helyen takarta el a Tao Security vezetőjének testét.
Eme kis közjátékot Len hangos ordibálása szakította félbe.
- EZT NEM HISZEM EL! HOGY LEHETEK SÁMÁNKIRÁLY, HA ILYEN ÉGŐ CSALÁDOM VAN?! – harsogta a fiú lelapult hajának árnyékából dühösen. A következő pillanatban előkapta a guandaoját és perceken belül óriási csetepaté robbant ki a medence körül.
***
Goldwa már kora reggel óta áztatta fájó tagjait a melegvizes medencében, miközben Kinoval, Yomei-jel és Len nagyapjával megvitatták a Sámánbajnokság legújabb pletykáit, illetve a mind a négyüket kínzó reuma gyötrelmeit. Az idős törzsfőnök már kellően ellazult a kellemes gyógyvízben, és életében először igazat adott a Lelkek Királyának, gondolván, valóban jó ötlet volt kivennie egy szabadnapot. Ekkor azonban meglátta a rémülten feléje rohanó Silvát és Kalimot, a két jól megtermett fiatal indián után csak úgy lobogott a Hawaii-mintás ing.
- Goldwa! Goldwa! A sámánok…
Hirtelen egy óriási robbanás szakította félbe az indiánok beszámolóját, és hátrafordulva mindannyian megpillantották a Tűzszellem talán túlságosan is jól ismert alakját. Goldwa dühösen felhorkant, majd nyögve megpróbált kikászálódni a medencéből. Közben meg sem válogatva szavait, szórta a szitkokat:
- Hazamegyek és szétverem azt a rohadt plazmatévét, ha még egyszer ilyen hülye tanácsot ad! Hogy a Tűzszellem gyomrát szemlélnéd meg belülről, ó, Lelkek Királya! Hogy menne ki a biztosítékod, ó, Lelkek Királya! Hogy fuccsolna be a főáramköröd, ó, Lelkek Királya!...
Kalim és Silva, valamint a medencében üldögélő idős sámánok meglepődve bámultak a magából kikelt öreg indiánra, aki nagy nehezen mégis kimászott a vízből, és lekapva tollas fejdíszét a fölébe hajló napernyőről, elindult, hogy rendet tegyen. Azonban a járókerete egy távolabbi fához volt támasztva, és amint kinyújtotta érte a kezét, egyensúlyát elveszítve visszazuhant a medencébe. Néhány pillanat múlva, amikor csapzottan felbukkant, csak lemondóan sóhajtott egyet, majd ismét kényelembe helyezte magát és így szólt:
- Tudjátok mit! Engem nem érdekel! Ma szabadnapom van…
THE END
By Jun and Rin J | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
