Rin reggel korán ébredt. Nagyon meglepődött, amikor felült az ágyban.

„Nem is emlékszem, hogy betakaróztam volna.” – gondolta magában, miközben kikászálódott az ágyból. Nyújtózott egy nagyot, majd szólította szellemét:

-Wyn!

-Itt vagyok, jó reggelt.

-Neked is. Felkészültél már a duplaedzésre? – a lány hangjában egy árnyalatnyi gúny volt kivehető.

Wyn egy pillanatra elsápadt, de aztán elmosolyodott:

-Ha te igen, akkor én is.

-Ez a beszéd. Egy perc és indulhatunk csak átöltözök.

A szellem-lány bólintott, mire Rin az ágya mellé rakott szatyrokhoz lépett és elővett egy sötétkék nadrágot és ugyanolyan színű ujjatlan felsőt. Sietve átöltözött, majd megfésülte a haját. Összehajtogatta a ruháit, majd Wynnel együtt elhagyta a szobát, kivételesen az ajtót, s nem az ablakot használva. Egy szűk folyosóra léptek ki, melyből rengeteg másik ajtó is nyílt.

-Hát ez tényleg olyan, mint egy fogadó. – mondta csendesen Rin, miközben végignézett a folyosón.

-A fiúk megmondták. Gyere, erre van a kijárat. – Wyn elindult az egyik irányba. A sámán-lány némán követte. Néhány szoba ajtaja nyitva volt, mint például Trey-é is, s így megláthatták a szétterülve alvó jég-sámánt. A fiún egyetlen alsógatya volt, s elég röhejes látványt nyújtott. Rin elmosolyodott, majd sietve folytatták útjukat. Pár percnyi bolyongás után kijutottak az udvarra, ahol vakítóan tűzött a szemükbe a kelő nap.

-Legalább nem vagy olyan lusta disznó, mint a testvéred. Alig bírtam kiverni az ágyból. – szólalt meg a pár perc múlva érkező Anna és a mögötte ásítozó Yohra mutatott, aki egy hosszúkás csomagot tartott a kezében.

-Szeretek korán kelni. – válaszolta Rin

-Wyn hol van? – kérdezte Anna és szúrós tekintetét a lányra szegezte.

-Az előbb még itt volt mellettem... – az Asakura lány idegesen fordult körbe, de felesleges volt aggódnia: Wyn azonnal megjelent. A kékhajú szellem biccentett Amidamarunak, majd mindketten felvették a minialakot.

-Indulhatunk már végre? Ma még nem ettem semmit... – kérdezte még mindig ásítozva Yoh.

Anna válaszra se méltatta, csupán sietős léptekkel elindult a ház mögötti domb felé. Yoh zsebre tett kézzel követte, s hamarosan mind a ketten eltűntek a ház mögött. Rin ránézett szellemére, majd kissé megszeppenve így szólt:

-Lehet, hogy a fiúknak igaza volt? Kezdek elbizonytalanodni....

-Nyugi, inkább induljunk, mert különben még több büntetést kapunk.

Rin bólintott, s a testvére után szaladt.

Alig 5 percig tartott az út, mikor odaértek Anna így szólt:

-Most én visszamegyek és készítek valamit reggelire, de mire visszajövök ajánlom, hogy legalább az egyesülési trükköt ismerje. – mondta szigorúan Yohnak, majd kényelmes tempóban visszaindult a ház felé. A két testvér némán nézett utána, egészen addig, amíg el nem tűnt a ház mögött.

-Hát akkor elő a fegyverrel, Hugi! – szólt Yoh mosolyogva, mire Rin mérgesen széttárta a kezét:

-S mit gondolsz mivel fogok küzdeni? Puszta kézzel csak nem szállhatok szembe a kardoddal?!

Yoh csak nevetni kezdett, majd levette a válláról a csomagot.

-Persze, hogy nem! Én erre a fegyverre gondoltam! – válaszolt és kibontotta a csomagot, amiből két fegyver bukkant elő: az egyik a fiú szamuráj kardja volt, a másik pedig egy díszesen faragott hosszú fabot.

-Utólagosan összevont szülinapi ajándék tőlem. Remélem tetszik, 2 napig dolgoztam rajta titokban, mert Anna megölt volna ha megtudja, hogy ezt csináltam takarítás helyett. Szerencsére Rio volt olyan rendes, s elvégezte helyettem a munkát.

Rin elvette a bátyjától a botot és végigsimított a mintákon. A fegyvert majdnem ugyanolyan hullámok díszítették, mint a karját, csak ezek körbeérték az egész botot.

-Nagyon szépen köszönöm, ez a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam.

-Nincs mit, örülök, hogy végre van egy olyan tesóm is, akinek lehet ajándékot készíteni. – nevetni kezdett, de a lány tudta, hogy ő is Zicre gondol.

„Nem tudom elhinni, hogy ő is a rokonom, annyira különbözik Yohtól.” – gondolta Rin, miközben végignézett a testvérén.

-Yoh, Anna bármelyik percben visszajöhet, ideje lenne elkezdeni.

-Igazad van Amidamru. Készen állsz?

-Természetesen igen, mint mindig.

-Rendben. Figyelj Rin, utána te jössz.

Yoh Amidamaru felé nyújtotta a jobb kezét, majd így kiáltott:

-Szellemem, Amidamaru, EGYESÜLJÜNK! – abban a pillanatban a szellem vakító szürke fénygömbbé változott, Yoh pedig egyszerűen fogta és a saját szívébe nyomta.

Rin szinte látta a testébe áramló energiát, ahogyan ezt csinálta. Yoh rászegezte a kardot, s teste fölött megjelent Amidamaru alakja is, de most mégis egyek voltak.

-Te jössz. – szólt Yoh furcsán kemény hangon és várakozóan nézett a húgára.

-Wyn? – kérdezte Rin idegesen.

-Tessék, Rin.

-Készen állsz?

-Ha ők meg tudták csinálni, akkor nekünk is sikerülni fog.

Rin elmosolyodott, majd bólintott és ő is szelleme felé nyújtotta jobb kezét:

-Szellemem, Wyn, EGYESÜLJÜNK! – s abban a pillanatban Wyn is átváltozott, s sikeresen egyesült a sámánnal.

Felemelő érzés volt, Rin érezte magában a szellem erejét és gondolatait, szinte teljesen eggyé váltak.

-Most pedig védd magad! – kiáltotta Yoh és nekirontott a lánynak.

Rinnek épp csak annyi ideje volt, hogy a megszorítsa a botját, máris megkapta élete első sámán- csapását. Megpróbált kitérni Yoh elől, s mikor ez sikerült támadni akart, de a fiú azonnal hárította. Látszott hogy sokkal ügyesebb és tapasztaltabb a lánynál: teljes egységben mozgott Amidamaruval, míg Rinnek végig arra kellett koncentrálnia, hogy nehogy elveszítse az uralmat Wyn fölött. Yoh ismét támadt, csapás csapást követett, s Rin kezdett fáradni. Végül a fiú kiütötte a kezéből a botot, s a lány szellem- kontrollja azonnal megszűnt. A földre esett, de a testvére azonnal felsegítette:

-Elsőre nem is volt rossz, de figyelj jobban Wynre, gondolj arra, hogy most te irányítod őt, s nem fordítva. Csak így tudod elérni a 100 %-os egységet.... – mondta Yoh. Rinnek eszébe jutott, hogy ezt már hallotta egyszer, így csak elgondolkozott egy pillanatra, majd bólintott.

-Rendben. – a két Asakura ismét egyesült szellemeivel és folytatták a gyakorlást.

Addig gyakorolták ezt a támadás- formát, míg végül egyszer sikerült Rinnek megtörnie a fiú szellem- kontrollját. Ekkora viszont már annyira kimerült, hogy le kellett ülnie a földre. Yoh mellé ült, majd így szólt:

-Mesélj az eddigi életedről! Milyen volt az a másik világ?

A lány egy percre behunyta a szemét, s visszagondolt, arra, hogy néhány nappal ezelőtt ilyenkor már iskolába kellett indulnia.

-Odaát minden teljesen más volt. Ott nincsenek se sámánok, se szellemek, az emberek nem is törődnek az ilyen dolgokkal. Talán furcsán hangzik, de ez engem már akkor bosszantott, most pedig egyenesen megutáltam azt a világot, habár valójában nem lenne okom panaszra. Rendes szüleim voltak, szeretett a két kisöcsém is, semmi gondom nem volt az életben. Valami mégis hiányzott, de most már azt hiszem, hogy rájöttem mi. Sohasem éreztem magam odavalónak, most már legalább tudom, hogy miért.

Yoh ismét elmosolyodott, a s a húga vállára tette a kezét:

-Remélem, hogy most már megtaláltad a helyed.

-Igen, azt hiszem, én tényleg ide tartozom. – válaszolt a lány szintén mosolyogva, de beszélgetésüket Anna érkezése félbeszakította:

-Itt a reggeli, lássatok hozzá. – mondta és lerakott eléjük egy kajákkal teli kosarat, majd folytatta:

-Felébresztettem a többieket, ha megcsinálták a délelőtti edzés- tervet, akkor idejönnek és segítenek a felkészülésben.

Rinnek a torkán akadt egy falat fánk, alig bírta kinyögni:

-Tessék?

-Jól hallottad: Rio-val, Trey-yel, Jocó-val, Fausttal és természetesen Lennel is meg kell majd küzdened. Ez a legjobb gyakorlás.

A lány válaszolni se bírt a meglepetéstől. „Úgy látszik ilyen, ha ez a csaj bekeményít.” – gondolta bosszúsan, s folytatta az evést. Legyűrt még egy fánkot, majd Yohval együtt ismét felálltak és a kezükbe fogták a fegyvereiket. Anna összepakolt, majd kissé távolabb ment és összefont karokkal figyelte, hogy mit csinálnak.

-Most azt fogom megtanítani, hogy hogyan irányítsd Wyn erejét egy fizikai tárggyal. Ez a következő szint, jóval hatékonyabb, mint az előző.

Rin bólintott, majd érdeklődve figyelte Yoh mozdulatait.

-Amidamaru: a KARDBA! – a szellem ismét átváltozott, de most Yoh a szamuráj kardba irányította a lelkét. A kard felragyogott, s a szamuráj aurája körbe vette.

-Wyn: a BOTBA! – kiáltotta Rin is, s elsőre sikerült ugyanazt elérnie, amit a testvérének: a bot kéken ragyogott a kezében. Anna elismerően bólintott, majd így kiáltott:

-Támadj, Rin! – nem kellett kétszer mondania, a szőke sámán- lány azonnal a bátyjának rontott. Összeszedte minden erejét, s sikerült elsőre megtörnie Yoh szellem- kontrollját, úgy, hogy még maga Yoh is elesett.

-Ez aztán remek volt! Rég láttam ilyen szép támadást! – nevetett a fiú, miközben a fenekét maszírozva talpra állt.

Anna melléjük sétált, majd ismét elismerően bólintott:

-Egészen jó volt, de még van mit fejlődnöd. Gyakoroljatok még, én addig lemegyek és megnézem hol tartanak azok az idióták. Nagyon remélem, hogy már végeztek, különben nem kapnak ebédet. – azzal sarkon fordult, s ismét magára hagyta a két testvért.

-Mi is jobban tesszük, ha engedelmeskedünk. Mutatok neked néhány trükköt, amiket bevethetsz a fiúk ellen. – szólt Yoh Rinhez fordulva.

-Oké. – s azzal folytatták a gyakorlást. A fiú sok újat mutatott még a testvérének, mire a többiek végeztek odalent. Már régen a felhőket bámulták halkan beszélgetve, amikor meghallották Trey hangját.

-Én leszek az első, aki megmutatja neki, hogy ki a király. Semmi esélye ellenem.. – Rin Yohval együtt felállt és kíváncsian fordultak az érkezők felé.

Trey, Rio, Jocó és Faust sétált felfelé a dombon, kezükben a fegyvereikkel. Len nem volt velük, ami meglepte Rint.

-Én azt ajánlom vigyáz vele Trey, nem olyan gyenge, mint első pillanatra tűnik. – Rint ez egy kicsit feldühítette, de mivel tudta, hogy a bátyja csak viccel, nem szólt semmit.

-Majd meglátjuk, kezdjük már el.

Yoh átölelte a húgát, elnevette magát, majd így válaszolt:

-Ne feledd: ha egy haja szála is meggörbül, velem gyűlik meg a bajod! – a többiek vele nevettek, csupán Trey sápadt el egy pillanatra.

-Nyugi, nem gondoltam komolyan haver, vigyázok rá. – Yoh bólintott, majd Rinhez fordult:

-Na gyerünk, mutasd meg neki, mit tudsz. – a lány bólintott, mire Yoh csatlakozott a többiekhez és kissé távolabb álltak.

-Akkor harc! – kiáltotta Trey vigyorogva.