Másnap reggel Rin nem éppen  kellemes ébresztést kapott Jocótól és kékhajú barátjától, Treytől.

-Elég volt a duzzogásból, haver! – kiabálta röhögve a jég-sámán és lerántotta a lányról a takarót. Ettől azonban olyan zavarba jött, hogy majd megfulladt. Jocó persze ezen jót nevetett, még a könnye is kicsordult.

-Trey, a szoknyavadász! – prüszkölte.

Rin azonban nem vette a lapot, morogva tapogatózott a takarója után, de a néger sámán megelőzte: felugrott az ágya végére és ugrálni kezdett.

-Ébresztő, hétalvó! – kiabálta Jocó nevetve, mit sem törődve azzal, hogy ez cseppet sem tetszett az ágyban fekvő lánynak.

-Wyn! – csattant fel Rin dühösen, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. Szelleme azonnal engedelmeskedett: Jocó hatalmas csattanással ért földet, s mindene csurom vizes lett.

-Ma nincs kedvem semmit csinálni, hagyjatok békén! – morogta Rin és a fejére tette a párnáját.

-Ahogy gondolod, de remélem nem vagy fázós! – válaszolt Trey vigyorogva, s Rin hirtelen valami hideget érzett a lábán. Kinyitotta a szemét, ledobta magáról a párnát, majd a lábára nézett.

-Te nem vagy normális! Odafagyasztottad a lábam az ágyhoz! – kiabálta dühösen, de a két fiú csak röhögni kezdett.

-Olvassz ki azonnal te idióta!!! – a lány tehetetlen volt, hiába próbálta meg megütni Treyt, innen nem érte el.

-Rendben, de csak akkor, ha megígéred, hogy most már kimászol végre az ágyból! – Rin kelletlenül bólintott és a jég lepattant a lábáról. Megmaszírozta átfagyott lábujjait, majd így szólt hozzájuk:

-Jól van, nyertetek: adjatok 5 percet és megyek reggelizni.

-Oké, addig megyek és átöltözök. Nincs húsvét, hogy locsolkodni kelljen! – vágta rá Jocó, majd feltápászkodott a földről. Arra viszont nem figyelt, hogy Trey megfagyasztotta a mögötte lévő víztócsát, így amikor integetve elindult, akkorát esett, hogy még a falak is beleremegtek. Trey persze megint röhögni kezdett, de mielőtt Jocó reagálhatott volna erre a cseppet sem kedves gesztusra, Rin kipattant az ágyból és az ajtóra mutatott:

-Na mi lesz, mentek már végre vagy megvárjátok, amíg felöltözök?

-Hát, ha már ez a lehetőség is fennáll, akkor talán... – kezdte Trey, de torkára fagyott a szó, amikor Rin mellélépett és csábosan rámosolygott.

-Tényleg maradni szeretnél? – búgta a lány, s ujjával megcirógatta Trey arcát, miközben már egészen közel volt hozzá.

-Én, öööö.... – a fiú láthatóan zavarba jött.

-Na? – Rin tovább mosolygott, majd megfogta a fiú kezét és a derekára tette.

Trey meg se tudott szólalni először, csak nyelt egyet. Nem mert a lány szemébe nézni, viszont az kifejezetten zavarba hozta, hogy hozzábújt.

-Én maradhatok, ha te is szeretnéd... – szólt végül és szorosabban magához húzta a lányt.

-Álmodj királylány! – kiáltotta Rin, majd ellökte magától a fiút, aki a saját maga által készített jégfolton még Jocónál is nagyobbat esett, s egyenesen nekicsúszott a zárt ajtónak.

-Ha még egyszer ilyen disznóság jut az eszedbe, felkenlek a falra, megértetted?! – Rin csípőre tett kézzel kiabált, így a fiúk jobbnak látták gyorsan lelépni. Jocó sietve kinyitotta az ajtót, majd Treyt a pulcsijánál fogva kihúzta a szobából. Rin odament és becsapta mögöttük az ajtót, majd mérgesen megfordult és visszaült az ágyra.

-Hát, ezt jól megkaptad, barátom!  - hallatszott Jocó hangja a folyosóról.

-Ezt bizony meg... De nem baj, egyszer úgyis megszerzem ezt a csajt! – válaszolt Trey magabiztosan, de ebben a pillanatban Wyn dugta ki a fejét az ajtón, s szúrós szemmel nézett a két sámánra.

-Már mentünk is! – kiabálták és elrohantak a folyosó másik vége felé. Wyn elmosolyodott, majd visszatért gazdája szobájába.

Rin eközben már felöltözött: egy hosszú fehér nadrágot, s egy kék pólót vett fel, majd a botját fogva elhagyta a szobát.

Az ebédlőt gyorsan megtalálták, hisz onnan már kihallatszott a társaság vidám nevetése. Amikor belépett minden szem feléje fordult, amitől elpirult egy kicsit.

-Jó reggelt, jól aludtál? – kérdezte nevetve Yoh, miközben a mellette lévő üres székre mutatott.

-Ööööö...ja igen, persze! – válaszolt a lány egy kicsit késve, ugyanis szemeit Lenen felejtette, aki szintén őt nézte. Végül Rin elfordult, s leült a testvére mellé.

Vele szemben Trey ült, aki nem mert a lányra nézni....

-Nyugi Trey, már nem haragszok... – szólt Rin mosolyogva, mire June közbeszólt:

-Miért, történt valami?

-Hát, így is mondhatjuk. Volt egy kis incidens a szobámban.... – válaszolt a lány mosolyogva, miközben megvajazott egy zsemlét

-De erről inkább Treyt kérdezd meg... – folytatta, majd beleharapott a zsemlébe és mosolygó szemeit a jég- sámánra függesztette.

Trey legszívesebben az asztal alá süllyedt volna, nem válaszolt. Azonban Jocó volt olyan kedves és elsuttogta Junenak a választ. Len nővére nevetni kezdett, majd továbbadta az infót Rionak, aki Faustnak, majd Faust Yohnak, aki viszont leesett a székről a röhögéstől.

-Ezt nem hiszem el, Trey.....de hülye vagy... – azóta már Anna és Len is megtudta a lényeget( hála Junenak), s Lenen kívül mindenki bekapcsolódott a nevetésbe. Szegény Trey a legszívesebben már rég elásta volna magát, de hát nem volt mit tennie.

-Mivel megsértetted egy hölgy becsületét, ezért ma te mosogatsz kékhajú barátom! – szólt Rio, majd vetett egy pillantást Anna felé, aki csak bólintott.

-Így van, ez elég nagy baki volt Hónyuszi.... – Trey még mindig nem tért magához, de legalább előbújt az asztal alól. Rin rákacsintott, mire elvigyorogta magát és mindannyian folytatták a reggelit. Rin épp egyszerre nyúlt Lennel a tejesdobozért.

-Bocsi, nem vettem észre, hogy te is inni akarsz... – szabadkozott a lány és elhúzta a kezét.

-Semmi baj, tessék... – Len tőle szokatlan gesztust tett: tejet öntött Rin poharába. Szerencsére az asztalnál ülők nem vették észre ezt a kis közjátékot, így nem lett nagy visszhangja a dolognak.

A reggeli végeztével mindenki felállt, kivéve Treyt, aki mogorván kezdte el leszedni az asztalt. A többiek elindultak az ajtó felé, de Rin megállt a fiú mellett.

-Jössz Rin? – kérdezte Yoh, de a húga csak megrázta a fejét:

-Segítek neki, elvégre is miattam került ekkora bajba...

-Rendben, de ne maradj sokáig...Várlak az udvaron...

Yoh elhagyta az ebédlőt, mire a két bennmaradó nekiállt a pakolásnak. Mindent elraktak a helyére, majd az edényeket berakosgatták a mosogatóba. Trey már épp a gumikesztyűt húzta fel, amikor Rin rámosolygott:

-Hagyd csak, gyorsítunk a dolgon. – azzal magához vette a botját, s így szólt:

-Wyn: a BOTBA! – a bot kéken felragyogott, mire a lány a mosogatóra szegezte s így szólt Treyhez:

-Állj egy kicsit hátrébb, ez vicces lesz! – Trey engedelmeskedett, s a lány botjából abban a pillanatban vízsugár spriccelt elő, egyenesen az edényekre.

-Most jöhet a mosogatószer! – kiáltotta, mire Trey már ugrott is: egy jó adag gélt nyomott a koszos tányérokra, poharakra és evőeszközökre, majd félreugrott.

Rin még egyszer végiglocsolta a mosogatót, majd leeresztette a fegyverét: az edények csak úgy ragyogtak.

-Huh, legközelebb is segítesz, ha nekem kell mosogatnom? – kérdezte Trey vigyorogva.

-Kizárt dolog, ez egy kivételes alkalom volt. Most viszont ha nem haragszol, Yoh már vár odakint. További jó elpakolást... – azzal a lány hátat fordított neki, s kiszaladt az ajtón. Trey még vagy egy percig nézett utána mozdulatlanul, s neki sem fért a fejébe, hogy ez a lány Zik ikertestvére.

„Egyszerűen annyira különbözik tőle! Szerencsés lesz az az ember, aki majd egyszer feleségül veheti...” – gondolta az északi- srác, majd nekiállt a törölgetésnek.