17. Rész: Kis éttermi közjáték
Rin 2006.04.28. 21:20
Kiderül,hogy mit csináltak a fiúk addig, amíg a lányok otthon voltak
-Itt is vannak a hamburgerek, jó étvágyat! – mondta mosolyogva Silva, miközben egy hatalmas tálcát rakott le az asztalra a fiúk elé.
Trey azonnal rávetette magát, s már a kezében is volt két darab az ízletesnek ígérkező kajából. Yoh és Jocó röhögni kezdtek, majd követték a példáját.
-Ha ilyen gyorsan esztek, hamarabb viszontlátjátok, mint gondolnátok, drága barátaim.... – mondta Rio fejcsóválva, miközben ő is kivett magának egy hamburgert.
-S arra aztán nincs gyógyszerem.... – folytatta Faust, majd Len felé fordult:
-Te nem eszel?
-Dehogynem, csak megvárom a kínaimat.... – válaszolt hűvösen Len, miközben mélyet sóhajtott. Lehunyta a szemét, s szokás szerint keresztbefonta maga előtt a karjait.
-Hát, a te bajod Len, ezt kár lenne kihagyni.... Anna biztos kiakadna, ha megtudná, hogy ilyet eszek... – nevetett Yoh, de Len erre nem válaszolt.
-Tessék Len, itt van, amit kértél! Nektek fiúk pedig itt vannak a csoki-turmixok! Egészségetekre! - szólt az ismét megjelenő Silva, miközben egy tálcáról óvatosan lepakolta az italokat.
-Hogy megy Rinnek a felkészülés? – kérdezte derűsen.
-Nagyon jól! Már mindenkit legyőzött, remekül harcol! – válaszolt Yoh, majd nagyot kortyolt a turmixából.
-Öhöm... Azért nem mindenkit! – szólt közbe Len tőle szokatlan csendességgel.
-Téged is simán lenyomott volna Gatyamatyi, csak már fáradt volt! – válaszolt Trey röhögve, mire Len megrúgta az asztal alatt.
-Engem nem lehet legyőzni, világos? Vagy mondjam lassabban, hogy egy magadfajta idióta is felfogja?
Tey azonnal abbahagyta a röhögést és elsötétült a tekintete. A két fiú farkasszemet nézett egy pillanatig, majd a jég-sámán visszafordult a kajája felé, s sokáig nem szólt egy szót se.
-Köszönjük Silva, majd később fizetünk. – mondta Yoh az indiánnak, de hirtelen mintha az ő kedve is lelohadt volna egy pillanatra.
-Rendben, további jó mulatást. – válaszolt a magas férfi és már el is tűnt a konyhában.
Mindenki folytatta az evést, de immár a legnagyobb csendben, egyetlen szó nem sok, annyi sem hangzott el köztük addig, amíg nem végeztek az összes hamburgerrel.
-Ez mennyei volt! Rég ettem ennyire tele magam, mozdulni se bírok! – szólt Yoh mosolyogva, majd nagyot nyújtózott és megveregette a hasát.
Időközben Len is befejezte az evést, s ismét felvette szokásos testtartását, szinte tudomást sem vett a többiekről.
-Ha most megbocsátotok, én el is megyek. Eliza kinn vár, nem szeretném megváratni, romantikus esti sétát tervezünk a holdfényben... – mondta Faust mosolyogva, majd felállt és elindult az ajtó felé. Yoh és Trey egymásra kacsintott, hiszen a terv első része kitűnően bevált: Len arcán megrándult egy izom, ami mutatta, hogy nem éppen közömbös a téma iránt.
A szőke temetőmágus azonnal kiment, már csak öten maradtam az asztalnál. Jocó alig tudta elfojtani a röhögést, miközben így szólt:
-Huh, fiúk erről eszembe jutott a tegnapi edzés... Marha fárasztó volt, nem?
-De igen! Azt hittem meghalok, annyit futottam vicces kis barátom! – Rio szintén vigyorgott, Yoh folytatta:
-Azt hittem nem bírom ki! Anna nagyon kihajtott minket! Az egész napot az edzőteremben töltöttük, ugye Trey?
-Úgy bizony, haver. S te Lenny-boy hol jártál? – Trey felállt és homlokon bökte Lent a szívószála végével. A Tao fiú azonban csak ennyit válaszolt:
-Neked ahhoz semmi közöd....S jobb lesz, ha nem bökdösöl, mert különben baj lesz.
-Oh, s mit fogsz csinálni? Rám emeled igéző szemeidet és leveszel a lábamról? Azt hiszem mostanában ez az új módszered, ha valaki erősebb nálad.... - Len azonnal felpattant és elkapta Trey pulcsijának a gallérját. A szeme csak úgy izzott a haragtól.
-Ezzel mire célzol, jég-ember? – sziszegte mérgesen, mire Trey csak nyelt egyet és így szólt:
-Hééé, nyugi, haver....
-Len engedd el, nem mondott semmi rosszat, csak hülyülünk! – szólt közbe Yoh mosolyogva, de a Tao fiú nem hallgatott rá. Egy pillanatig még szorosan fogta nyögdécselő sámántársát, majd elengedte, s visszaült a helyére. Trey megigazította a felsőjét, majd leült Yoh mellé, s ránézett barátjára.
-Csak arra voltunk kíváncsiak, hogy mi történt tegnap közted és Rin között... – kérdezte Yoh, immár teljesen komolyan.
-Mondtam már, hogy ahhoz semmi közötök! Még neked se: attól mert a testvére vagy, még nem mondhatod meg, hogy mit csináljon! – Len felállt, s dühében rácsapott az asztalra.
-Hagyjatok békén, világos? Le lehet szállni a témáról!!! – kiabálta magából kikelve, mire minden szem feléjük fordult.
-Nyugalom emberek, nincsen semmi baj, csak haragos kis barátunk nem igazán szereti ha a magánéletéről kérdezik! – mondta vigyorogva Rio az étterem többi vendégének, mire Len ismét felordított:
-Muszáj világgá kürtölni? Elegem van, én hazamegyek... – s azzal hátat fordított a többieknek és eltűnt az ajtón keresztül az éjszakába.
-Ez teljesen begőzölt.... – motyogta Jocó meglepetten.
-Háááát, rég láttam ilyen idegesnek. Úgy látszik érzékeny pontjára tapintottunk.... - válaszolt Yoh halkan, miközben a becsapódó ajtóra nézett.
-Rin biztos kikosarazta.... nem is csodálkozom, azok után, ami a harcnál történt...A legkevesebb, hogy felpofozta, amikor közeledni próbált felé... – Trey nevetni kezdett, még a könnye is kicsordult annyira. Rio és Jocó vele nevetett, de Yoh csöndben maradt. Tudta, hogy Len lelkét annál sokkal nagyobb sokk érte, minthogy kikosarazták.
-Szerintem menjünk mi is, késő van, s Anna ideges lesz, ha nem érünk haza időben. – mondta végül az Asakura-fiú és felállt az asztaltól.
A többiek bólintottak, majd elővettek néhány dobby- dollárt a zsebekből és letették az asztalra.
Már épp kifelé mentek, amikor Silva utánuk szólt:
-S a borravaló?
-Sajnáljuk barátom, de már így is annyi pénzt hagytunk itt, hogy három napig koplalni fogunk.... – Rio csak intett egyet, s kilépett az ajtón. A többiek követték, utolsónak Jocó. A néger sámán még egy pillanatra visszafordult, de ereiben hirtelen megfagyott a vér: az egyik asztalnál egy különösen ismerős ember ült, szemben vele. Hatalmas kalapja alól egy pillanatra felemelte a fejét, s ránézett, de Jocó nem várta meg, amíg felismeri, amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta az éttermet. A férfi még sokáig nézett utána, s a szája gonosz mosolyra húzódott:
-Nem menekülhetsz sokáig, Jocó....Holnap úgyis megtalállak...és akkor megöllek.
|