Anna ki osztotta szokásos napi munkát a fiúknak aztán leült a tv elé, hogy meg nézze a Mendi nevű főszereplő napi kalandjait.

Mikor reggel megjöttek, a fiúk elmesélték neki, hogy sajnos a nő teljes rejtélyben tűnt el, így mit sem ért egy egész heti keresgélésük. Igazán sokat segített volna, ha mondjuk Lyserg is velük tart, de hát még sem rángathatják Japánig egészen Angilából. Így aztán hazatértek. Anna pedig elmondta, hogy Ren már előző héten sokkal jobban lett és haza ment, úgy hogy valószínűleg már a suliban van. Mivel Tray már így is lelógta az első pár óráját, rögtön fogta a tancuccait és besietett a suliba.

Yoh és Morthy a fürdőt takarították fel, amíg Jocóé volt az emelet, Ryu pedig az ebéd elkészítésével foglalkozott. Tamara, aki eddig szintén a fiúkkal volt távol, háromórás meditációt kapott még ebéd előtt.

De a lány egyszerűen nem bírt koncentrálni. Nem tudta elfelejteni a rémképeket, amik napok óta gyötörték. Nagyjából egy hete voltak rémalmai Yohval kapcsolatban. Egyszer sem látta tovább a jelenetet mint, hogy Ren rá támad a barna hajúra és egy jól irányzott támadással megöli a fiút. Ezektől a gondolatoktól gyötörve elindult a nappaliba, ahol Anna heverészett a tv készülék előtt.

• Anna... be jöhetek? – kérdezte félénken a lány.

• Nem azt mondtam, hogy most három óra meditációd van Tamara, ami már nagyjából fél órája el is kezdődött, mit keresel még mindig itt? – kérdezett rá ellentmondást nem tűrően. A lány zavartan állt az ajtóban. Még mindig nem volt biztos benne, hogy mit tegyen. A látnoki képeiben van igazság, de egyik sem pontos és, ha bele szólt a jövő beli történésekbe az eddig mind balul sült el. Meg rázta a fejét és hátrálni kezdett.

• Sajnálom Anna. Már megyek is! – robogott el. A sötét szőke hajú lány, még egy furcsálló pillantást vetett utána, de aztán újra a képernyőre tapadt a tekintete.

A társaság ebédidőre félbehagyhatta a munkálatokat, de aztán rögtön utána folytatniuk kellett a munkát ugyan is, még mindig nem végeztek vele. Yoh többször is elgondolkodott rajta, hogy jobb lett volna, még is aznap suliba menni, de hát Anna sem ment be és Morthy se. Egyértelmű lett volna a lánynak, hogy a munka alól akarja kihúzni magát. Tamara pedig délutáni meditációjába kezdett bele rögtön a mosogatás után. Faust kimenőt kapott Elizával, tekintettel arra, hogy egész héten nem lehettek kettesben. Késő délutánra mindenki végzett a házi munkával, Yohnak ellenben még volt 20 km futása, így őt Morthy elkísérte a biciglijével.

A népes kis társaság éppen a vacsorához készülődött, amikor ajtó csapódásra lettek figyelmesek.

• MEGJÖTTÜNK!!! – ordibált be Tray az ebédlőbe, miközben a cipőjétől próbált megszabadulni. Jocó hajolt ki a szobából.

• Hé, Szia Tray! Kit hoztál? – nézett a fiúra kíváncsiskodva.

• Egy ismerőst, akit rég láttál. – vigyorgott a néger fiúra.

• Ismerős? Nem ismerős... úgy értem a neve. Rég Láttál. Miféle név ez? HÁHÁHÁHÁHÁ!!!! Értitek!!! Rég Láttál, egy név, de nem ő az ismerős!!! – mindenki fáradtan nézett még rá, Tray arcáról is lelohadt a mosoly.

• A poénjaid egyre rosszabbak, amióta nem találkoztunk. Biztosan a jó társaság hiánya teszi. – lépett fel a folyosóra Ren.

• Hát, meg lehet. – vigyorgott Tray.

• Szia Ren, rég láttalak itt Lenn! – röhögött fel újra Jocó.

• Elég volt a gyatra poénokból Jocó... – morgott rá Ren, miközben a kék hajúval az étkezőbe léptek.

Mindenki rájuk nézett.

• Örülök, hogy újra a köreinkben látlak, fiatal barátom. – mondta kedvesen Ryu.

• Jó, hogy újra it vagy. – mosolygott rá kedvesen Tamara is.

• Hé, még nem haltam meg oké? Elég az érzelgősködésből.

• TAMARA!!! Oda ég az étel. – szólt rá Anna parancsolón. – Üljetek le. – nézett rá a két új jövevényre.

• Hol van Yoh? – nézett kérdően körbe az ifjú Tao.

• Hát melegen ajánlom neki, hogy az utolsó egy km-ét fussa, különben ma nem kap vacsorát. – válaszolt a lány mikor ő is helyet foglalt közöttük.

• Edzése van? – nézett értetlenül Tray.

• Igen. Valmi nem tetszik? Talán te is futkosni szeretnél? Ha gondolod holnap kezdheted is, rögtön reggeli előtt.

• Áh, nem azért csak furcsállottam! – mentegetőzött a fiú.

• Nincs vita. – zárta le a témát Anna.

• Hát ezt megcsináltad öregem. – vigyorgott rá Ren.

• Ó ember, ha tudnád milyen hulla fáradt vagyok. Kész rémálom volt ez a hét. – feküdt rá az asztalra.

• Talán te is szeretnél némi pluszedzést a saját programodon kívül? – nézett Renre a lány szemeit rávillantva. – Te pedig mássz le az asztalról, vagy holnap még fáradtabb leszel az esti edzésed után.

• Jól van, jól van!!! – tápászkodott fel Tray.

A vacsora kezdetére Yohék is megérkeztek és közösen ültek le enni. Az este vidáman telt, még Jocó gyatra viccei ellenére is. Tray büszkén mesélte, hogy ő már kiválasztotta a táncpartnerét, és hogy feltétlenül ott akar majd látni mindenkit a bálon Augusztusban. Közben Ryu majdnem egy kaja csatát is kirobbantott, de aztán Annának sikerült leállítani a srácokat. Aztán elmentek a meleg vizű udvari fürdőhöz, ahol ellazították izmaikat, de persze egy kis vízi csatát nem mellékelhettek, mint a legelső Rennel töltött estélyükön. Igaz most már Jocó és Ryu is velük tartott. Igazán jó este volt és mind fáradtan dőltek le a vendégszobába pihenni, amikor is már senkinek nem volt ereje elvánszorogni a saját szobájába.

A következő napok edzéssel, tanulással, és egyéb közös programokkal teltek el. Ren is az Asakura család házában töltötte az idejét, így ő sem maradt ki a társasági munkából, bevásárlásból és a többi. Tray sok időt töltött el kettesben Hieivel, mindig azt mondták, hogy együtt mennek korizni a parkba, amikor valaki rákérdezett.

Péntek késő délután is ennek a hobbynak szentelték szabad idejüket, amikor is a parkban Hieinek sikerült megnyernie a versenyt, amit ketten rendeztek. Tray zilálva támaszkodott meg az egyik nagyobb játékmászókában, Hiei pedig az egyik nagyobb kőre ült le.

• FHUHÚÚÚÚÚÚÚ! Hát ez király volt! – nevetett fel a kékhajú.

• Ezúttal én nyertem. Bár első alkalommal is én nyertem. – mosolygott magabiztosan.

• Akkor csak hagytalak nyerni. – vágta rá Tray gonoszkodva. Hiei oda gurult mellé.

• Igazán??

• Szükséged volt egy kis segítségre. – folytatta.

• Na mindjárt meg látod kinek lesz szüksége segítségre mindjárt. – aztán elkezdte csikizni a fiút. Amaz nevetve görnyedt össze.

• Héhéééééé, neeeeeeee! Ne már! Csikis vagyok HI-HI-HIEI!!! – nevetett fel újra, de a lány minden kérlelése ellenére sem hagyta abba.

Tray próbáltad eltolni a lányt, de nem tudta, így megfogta Hiei mindkét csuklóját és a lányt a mászókának döntötte, hogy lefogja a kezeit. Mindketten nevettek, de aztán Tray egyszer csak abbahagyta, amire a lány is felfigyelt. A fiú sötét szemeivel mélyen nézett az övébe. Fürkészte a lány zöld szemeit, mintha keresett volna benne valamit, és amikor megtalálta gyengéden elmosolyodott.

• Ne haragudj. – engedte el a lányt. Kissé szomorú mosollyal gördült hátrébb.

• Jól vagy? – nézett rá Hiei zavartan és értetlenül.

• Persze. – nevetett fel. – Ugyan már csak meg akartalak ilyeszteni. De ezt a csiklandozós dolgot még visszakapod. – vigyorgott rá.

• Azt majd meg látjuk. – mosolygott sejtelmesen a lány. – De most már mennem kell, későre jár. Holnap jöttök?

• Persze. Én semmi pénzért nem hagynám ki a bulit. És, ha Ren esetleg meggondolná magát, megkötözve fogom oda hurcolni. – Hiei elképzelte Trayt amint egy megkötözött Rent cipel be az ajtón. Azonnal felnevetett. Tray szintén ezt tette. – Elkísérjelek?

• Nem kell köszönöm. Sietek és szerintem, már neked is biztosan dolgod van. Ilyenkor már nem szoktunk itt lenni. – Tray ránézett az órája és elképedt. Fél nyolc fele járt az idő, már fél órája Anna edzés programján kellene részt vennie.

• A fenébe, tényleg rohannom kell, ne haragudj. Akkor holnap! – intett neki a fiú azzal sietősen gördült a park kijárata felé. Még hallotta, ahogy Hiei egy hangos “Sziá”-t köszön utána, aztán elérte a kaput. Éppen a parkot akarta megkerülni, amikor egyszer csak valami bele csapódott és Tray több métert repülve oldalra belevágódott a szemközti házsorba.

Tray hasra vágódott, lassan tért eszméletéhez a hirtelen csapás után. Fel tápászkodott, miközben a ház vakolat maradványai peregtek le róla. Tekintetével a támadót kereste és azt a vörös hajú nőt pillantotta meg, akit már több napja üldöztek.

• Te meg mit akarsz tőlem? – Tray láthatóan rettentő ideges lett, ezen a nő elnevette magát. A jégsámán dühét pedig csak szította a nő komolytalansága.

• Azért jöttem, mert azt akarom, hogy átadj a barátaidnak egy üzenetet, amit jobb, ha te sem felejtesz el.

• Nem vagyok rád kíváncsi és az őrültségeidre. Majdnem végeztél egy barátommal, nem fogok ölbetett kézzel várni, amíg kiszemeled a következő áldozatodat. KORY!!!! A DESZKÁBA!!!! – ugrott fel a fiú és rögtön a görkoriból átalakuló gördeszkába küldte szellemét. A következő pillanatban már a nővel nézett farkas szemet.

• Szóval, te inkább szeretnél meghalni. Rendben ez is elég jó üzenet lesz a számukra. – jelent meg előtte egy óriási szörnyeteg.

Tray elképedten bámult rá a hatalmas kígyószerű gyíkszörnyre, ami nagyjából 40 m hosszú és 10 méter széles lehetett. Ott tekergett előtte bemérve áldozata helyzetét. Aztán lecsapott.

A fiú reflexei remekül működtek így könnyedén kikerült a hatalmas szörnyet, párszor körbe repülte a deszkájával, hogy összezavarja, aztán egy nagy ívet leróva a nő mögé került. Észrevétlenül suhant felé, hogy egy hatalmas jégvihar támadással ledöntse a lábáról a Doshit, de a következő pillanatban a semmiből előtűnt a szörnyeteg és Traybe ütközött, aki deszkájával együtt egy fának csapódott. Elveszítette a szellemkontrolját és újból a földre zuhant. Kory ébresztgette a sámánt, amaz hamar magához tért és rögtön észre vette a felé közeledő kígyót. Újra a fegyverébe küldte szelemét és a következő pillanatban, már a levegőben repkedtek. Egy hatalmas jég vihart zúdított a park ennek a felébe. A jég csákányok több helyen is átszúrták a hatalmas kígyót, de az nem adta fel. Tray a nő felé közeledett újra, de az hirtelenjében eltűnt, mintha kámforrá vált volna. Ekkor meglátta a hatalmas árnyékot maga előtt.

A szörny testét hátulról világította meg a nap, így Tray láthatta a test vetületét a földön, egy jól irányzott csellel jobbra ki akarta kerülni az óriás szellemet (vagy mit), de az gyorsan utána kapott a zsákmánynak és megragadta éles fogaival Trayt a derekánál. Belefúrta méregfogait a fiú testébe. Az keservesen ordított fel a fájdalomtól. Minden porcikájában érezte, ahogy a méreg a testébe és onnan a vérében szétárad. Remegő kézzel próbálta szétfeszíteni a szörnyeteg álkapcsát a lábán lévő deszkát befordította a kígyó szájába.

• KORY!!!!! – ordította, a következő pillanatban a deszkából jég tüskék áradtak ki megfagyasztva az egész szellemet. Tray kirepült a deszkával a szörnyeteg fogságágból, majd a levegőben forogva a deszka alján hatalmas tüskék jelentek mag, amit óriás jég zivatarként eresztett rá a kígyószerű gyíkra. A szörnyeteg megfagyott teste darabokra tört. A jégsámán minden erejét bele adta ebbe a támadásba, ezért ekkor megszűnt a szellemkontrollja a deszka pedig elveszítette az erejét, így fiú 30 m magaságból csapódott a földbe. Nem volt már ereje, hogy egy sima landolást elérjen.

Mire eszméletéhez tért a nap utolsó sugarai is teljesen eltűntek a horizonton. Legalább fél órát feküdhetett eszméletlenül. Tekintetével a nőt kereste, de az eltűnt.

• Gyáva féreg... – motyogta az orra alá Tray. Érezte, ahogy fokozatosan visszatér az ereje és a méreg, ami eddig a testét gyilkolta teljesen eltűnt, bár a harapás nyomok nem múltak el. Csúnyaseb keletkezet a mellkasán és a két lábán, de azért nem annyira vészes. – Kory, te jól vagy? – Minike csak kedvesen mosolyogva bólintott, de látszott rajta, hogy aggódik a sámánjáért. – Ne aggódj nincs semmi bajom. – mosolygott vissza ő is. – Gyere Kory menjünk haza. – intett a fejével, majd felkelt. A szelleme követte.

Tray nehézkesen indult el, még mindig kegyetlenül fájtak a tagjai. Tele volt vöröslő és kékülő foltokkal és horzsolásokkal. De kitartóan bicegett tovább.

“Figyelmeztetnem kell a többieket. Ez a nő nagyon veszélyes. Egyikünk sincs biztonságban egyedül, amíg ez szabadon garázdálkodik az utcán. És lehetséges, hogy több is van belőlük. Rent, akkor támadta meg, amikor egyedül volt, nekem szerencsém volt, de... Hiei... hogy-hogy csak azután támadott meg miután elváltunk Hieivel? Biztosan őt is látta. Akkor viszont ő is veszélyben van. Ezt nem hiszem el... Én kinyírom, ha hozzá mer érni Hieihez... – ekkor köhögött egyet. Nagyon hideg volt kint így este felé, és ő rendesen leizzadt a harc során. Majd egy mélyet sóhajtott. – Micsoda barom vagyok. Majdnem meg csókoltam a mászókánál. Pedig még csak épp egy hete ismerem, szerencsére nem rontottam el. Számára én még csak egy barát vagyok... időt kell adnom neki, hogy áttudja gondolni mit is érez... Már, ha egyáltalán megélem azt az időt... Ez a nő nagyon erős. Bár... Haot is sikerült együttes erővel legyőznünk. Akkor ezzel sem lesz probléma.” – mosolyodott el halványan.

Ekkora már Yohék házához ért. Bár beletelt egy jó órába, amíg odáig elvánszorgott. Az óra már megüthette fél tizet is, amikor fordult a zárban a kulcs és Tray belépett az ajtón. Lassan nyitott be, mivel a házban már sötét volt feltételezte, hogy a többiek már alszanak, de tévedett.

Anna állt az előtérben karbafont kézzel villogó szemekkel nézett le rá.

• Ellógtad az edzést Tray! – förmedt rá rögtön a lány, de csak ekkor vette észre, a fiú sebeit.

• Feltartottak. – válaszolta amaz egyértelműen.

• Mi történt? – nézett kissé elképedve. Tray fellépet Anna mellé a fatalapzatú folyosóra.

• Az a Doshi, aki Rent is megtámadta ma velem futott össze. Valami kígyószörnnyel próbált kinyírni, de mire végeztem a szellemmel vagy mivel, a csaj teljesen eltűnt. Pedig állítólag ki akart nyírni, hogy példát statuáljon nektek. Na mindegy... Hát ezt elszúrta. – vonta meg a vállát.

• Gyere. – ragadta meg a fiú felsőjét és Tamara szobája felé vette az irányt. Benyitott a lány szobájába, aki még mindig egy koncentrációs gyakorlatot végzett a szobájában. Ezúttal Annának úgy kellet felébresztenie annyira sikerült belemerülnie a feladatba.

• Tamara, te maradj itt Trayel, te pedig ülj le és várj itt, mindjárt visszajövök. És egy mukkanást meg ne haljak, mert a többiek már mind alszanak. – ezzel kisietett a szobából.

Tamara elvörösödve tekingetett Trayre és alig, mert belekezdeni.

• Hol sérültél így meg?

• Találkoztam azzal a nővel, aki Rent is megtámadta. – Tray kimerülten nézett maga elé Anna pedig pár percel később Faustal tért vissza.

A férfi rögtön kinyitotta a dobozkáját és Tamara segítségével kezelésbe vette fiút és közben kifaggatták a történtekről.

• Szóval ennyi. – zárta le Tray a történetet, amit újra elmesélt ezúttal töviről-hegyire.

• Ezek szerint nagy a baj. Holnap ezt mindenkivel meg kell beszélnünk és, ha jól veszem ki a szavaidból nem csak mi, hanem a többi sámán sem lesz biztonságban. Hiszen biztos nem csak a mi szellemeinket akarják elvenni. Rentől is azt akarta, vagy nem?

• De igen... – nézett elgondolkodva Anna. – Holnap a reggelinél megbeszéljük, hogy mi legyen, de most feküdjünk le aludni. – a többiek egyetértően bólintottak.

Faust visszatért Elizához a szobájukba, Tray pedig egyedül mászott fel fáradtan azon a pár lépcsőfokon, ami az emeltre vezetett. Anna még kikapcsolta a tv-t aztán beszólt Tamarának, hogy azért fejezze be a meditálást, utána ő is menjen aludni, majd ő is felment.