Yoh és Ren egyszerre értek vissza a reggeli futásból, pont mire Tamaráék elkészültek a reggelivel és még Morthynak is sikerült befejeznie a takarítást a ház előtt. Együtt mentekbe a az evéshez készülődő társasághoz.

• Na és mi az amikor feldobsz egy 2000 yent és az nem esik le? – Ryu inkább kiment, hogy leporolja kötényét, minthogy a választ halja.

• Látom szórakoztatod a csapatot Jocó. – nevetett fel vidáman Yoh.

• Szerintem állapodjunk meg abban, hogy mindenegyes poénért 2000 yent kell fizetnie. – mondta karba font kézzel az ajtóban álló Ren.

• Hát, mert Elfújta a Szél! Értitek, elfújta a szél az egy regény. Há-Há-Há-Háááá! – röhögött fel a saját poénján. Tamara vidáman kuncogott fel.

• Na ne, ebből mindjárt fejenként 2000 yen lesz. – ült le Ren, próbálta vissza fogni magát.

• Próbál úgy csinálni mint, ha nem is hallaná. – mondta zavartan Ryu.

• Már nem veszem zokon a sértéseiteket. Mert, van akinek igen is tetszenek a vicceim. – mondta sértődötten. Ren a kezébe temette az arcát.

• Ugyan már még nincs itt a világ vége. Jocó szerintem most ülj le te is velünk enni. Aztán Tamara biztosan meg hallgatja a többi poénodat is. – mosolygott kedvesen Yoh. Jocó vidáman bólintott aztán a többiekkel együtt helyet foglalt az asztalnál.

• KÉSZ A REGGELI EGY-KETTŐ!!!! – ordibált fel Anna a többieknek. – A MAI NAP MÁR NEM SZÜNET! – aztán ő is az asztalhoz ült leendő Sámán Királya mellé.

• Már itt is vagyunk. – mondta Faust és Elizával együtt felszolgálták az ételt. A “kis” csapat mostanra már egészen össze szokott.

Már rég a reggeli második fogásánál jártak, amikor Tray láthatóan kimerülten vánszorgott be az étkezőbe. Akik az éjszaka nem voltak már ébren elképedten néztek a fiúra. Először Morthy szólalt meg:

• Hé Cowboy, veled meg mi történt? – nézett aggódóan barátjára. Amaz álmosan helyet foglalt Ren és Jocó között.

• Hát, tudod Morthy ez egy kicsit hosszú. HÁ- - HÁ - - HÁ - - HÁPCIII!!! – tüsszentett egy óriásit, még arra sem volt ideje, hogy kezét a szája elé tegye. Ren nemes egyszerűséggel csak feljebbemelte a kínai dobozát, amiben az étel volt.

• ÓÓÓ, TRAY! – mordult rá Jocó. – Haver ennél nagyobbat nem tudtál volna...

• Egészségedre... – vigyorgott Yoh.

• Hát ez remek most már meg is van fázva. – nézett szúrósan a fiúra Anna, aztán csak kifejezően Faustra emelte a tekintetét, aki rögtön egy gyógyszert nyújtott oda a fiúnak egy pohárvízzel.

• Köszönöm Faust... – az egész arca piros volt, és kicsit remegett is.

• Hát ez így mind rendben van, de most már azt is elárulnátok mi történt? – csattant fel Morthy.

• Az éjjel Tray találkozott azzal a Doshival, ezért néz ki úgy, ahogy. – mondta Anna miközben egy újabb falatot kapott be. Ren elképedten nézett barátjára. Amaz kissé letörten nézett maga elé.

• Jobb lenne, ha mostantól egyikünk sem maradna egyedül, mert az a nő rettentő erős. Úgy, hogy nem biztonságos egyedül lófrálnunk. – mondta a kék hajú.

• De hát még nem folytatódott a bajnokság, vagy igen? – nézett kérdőn Yoh leendő párjára.

• Egyenlőre nem, azt nem hinném, hogy ez egy próbatétel, de minden esetre egy elég komoly akadály.

• Tehát, akkor mindig együtt kell maradnunk? Szerintem ezzel nem lesz gond. – mondta bizakodva Morthy. Ren komoly tekintettel nézett maga elé. Láthatóan ez a hír nyomásként nehezedett rá. Ő volt az, aki a legtöbbet maradt távol a többiektől és igazán nem szerette, ha bárki segítségére szorul.

• Hát, majd erre gondosabban figyelünk, de szerintem is megoldható. Deee... azért jobb lenne többet meg tudni erről a Doshi nőről, nem Anna?

• Azt hiszem mi délután ellátogatunk Sylvához és elbeszélgetünk vele. Talán ő többet tud majd mondani. – a fiúk egyetértően bólintottak.

• Az jó lenne, ugyan is mi Rennel nem leszünk itthon este... – mondta Tray miután beleszürcsölt a teájába. Ren csak egy mélyet sóhajtott, de Anna kérdőre vonó tekintettel nézett a két fiúra.

• Még is hova akartok menni ilyenkor? Egyébként is, már két edzést is lelógtál Tray. Nem. Itthon maradtok. – mondta parancsolóan a lány.

• De hát Anna, Tray most beteg. – próbálta menteni a helyzetet Morthy.

• Feleselsz törpe? – kapta oda a fejét a sötét szőke hajú.

• Osztály buli lesz, muszáj elmennünk már megígértük. – mondta mentegetve Tray.

• Igazán, ha bulizni el tudsz menni, akkor az edzéssel sem lesz gond. Reggeli után behozod a lemaradást. Ja és hogy ne unatkozz, majd Ren elkísér.

• Mi? – nézett rá Ren felháborodva. - Én nem lógtam el egy edzést sem. – csattant fel a fiú.

• Még nem, de a ma estit és a holnap reggelit ezek szerint elfogod. Szóval nem árt, ha még most hozzá fogtok, és ebédnél egyikőtöket sem akarom látni anélkül, hogy végig ne csinálta volna a ma esti programját. A téma lezárva. – majd felkelt az asztaltól. Yoh és Jocó fellélegezve néztek egymásra. – Ne sóhajtozatok itt meg könnyebbülve, ti befuttok a városba, és hoztok az ebédhez hozzá valókat. Aztán visszamentek és háromszor körbe futjátok Ryuval a települést. És Morthy most nem megy veletek. – tette a tányérját a mosogatóba.

Mindenki leesett állal elképedve bámult a lányra. De bele kellett törődniük a hallottakba, jól tudták, hogy Anna ilyesmiben sosem viccelt. Sőt egyáltalán nem szokott viccelni.

• Ja igen Tamara..., ha befejezted elmegyünk. És, ha bármelyikötökről is kiszimatolom, hogy lóg egész hétre el lesztek tiltva mindentől a sulit leszámítva, és csak az edzőprogramokat fogjátok csinálni éjjel-nappal. – ezzel az ítélettel ott hagyta a társaságot.

• Hát Anna most tényleg bekeményített. – nézett ijedten a fiúkra még Amidamaru is.

• Az-az igazság, hogy kivételesen igaza van. – mondta elkomorodva Yoh. – Ha az a Doshi tényleg olyan erős, akkor egyikünknek sem árt, ha fejlesztjük az erőnket.

• Ezek szerint Anna is félt minket? – kérdezte Morthy a barátjától, a barna hajú válaszként csak bólintott.

• Ó... ember akkor tényleg nagy a gáz... – mondta orrhangon a jégsámán. Jocó felnevetett. Mindenki értetlenül bámult a néger fiúra.

• Mi van? Csak azon nevettem, hogy milyen röhejes, hogy most a hónyuszi van megfázva. Ez olyan mintha, télen egy hóember az udvarodon tüsszögne.

Erre a bejelentésre az egész csapatfelnevetett. Még Ren is.

• Most meg mi van ez nem is volt vicc. – nézett elképedve.

• Nem, de azért vizuális emberek vagyunk. – mondta kacagva Tray, aki gyakorlatilag magán nevetett. – Még sincs veszve a humoristafoglalkozás. – és kivételesen mind egyetértettek ebben. Jocó a legsötétebb hangulatban nevetette meg a társaságot.

A nap pontosan abban a programban telt, amiben Anna azt kiosztotta. Mindenki engedelmeskedett, tudták, hogy nincs értelme ellenkezni a lánnyal. Így késő délutánra mindenki hulla fáradtan várakozott Yohékra a nappaliban. Traynek szinte teljesen elmúlt a náthája, ami vagy Faust gyógyszerének volt köszönhető, vagy esetleg az egész napos edzés folyamán izzadta ki az egészet, de ezt már sosem tudja meg. Ellenben a tegnap szerzett sebei még mindig fájtak alkalmanként. A bandából négyen is hiányoztak mind Slyvához mentek megtudni valamit a titokzatos nőszemélyről, aki mostanában fenekestül felforgatja az életüket, ami azért lássuk be eddig sem volt fenékig tejfel...

• Óh, ember... hulla vagyok. – a kék hajú lábait az asztalra vetve ült a kanapén.

• Te beszélsz jégember, miközben én majdnem kidobtam a tacsot a várost körözgetve. – lógott le a néger fiú a fotel karfájáról.

• Szerintem egyikőtöknek sem kellene panaszkodnia. Yoh ugyanazt csinálta egésznap, mint mi és ő most Annával lófrál a városban. – Ren karbafont kézzel nyugodta ült a kanapén barátja mellett.

A többiek teljes egyetértésben helyeseltek. Egyikük sem lett volna szívesen most a barna hajú helyében.

• Hé, Tamara nem akarsz nekünk egy finom teát csinálni némi szendóval? Igazán örülnénk neki. – vigyorgott Tray a csöndes típusú szűkszavú lányra.

• Sajnálom, de Anna megtiltotta, hogy bármit is csináljatok, amíg vissza nem ért. – mondta zavartan a lány.

• Ennek a nőnek jégből van a szíve... – sóhajtott fel a kékhajú fiú.

• Akkor pont hozzád illik. Iceboy. – Ren reflexszerűen válaszolt a szokásos kimért hangján, mire Jocó igazán jót nevetett.

• Ez nagyon jó volt!!!!HA-HA-HAAA!!!!

• Nem kellene kísértenetek a sorsot srácok. És kisgatyónak igaza van, amíg Yoh mester nem panaszkodik nekünk sem lehet okunk rá. – szólt bele most először a beszélgetésbe Ryu.

• Igazán jó lenne, ha leszoknál végre az e fajta jelzőkről, már régen nem hordok ilyen egyenruhát. – csattant fel Ren.

• Hééé, nyugi Tüske... ma még azért férj a bőrödbe, nincs vége a napnak. – próbálta féken tartani őt Tray, de ettől az aranyszemű csak még idegesebb lett.

• Te csak ne csitítgass hónyuszi, nem kérdeztem a véleményed. – Ren kezét ökölbe szorította a dühtől, de ez persze csak a szokásos játékos civódásuk volt, amit minden nap többször is eljátszottak egymással.

Tray szokása szerint tovább heccelte Rent, aki már megint vörösen izzó fejjel akart neki menni, de Jocó feltartotta az ingerült sámánt. Ryu pedig Tray eltávolításával volt elfoglalva, amikor végre meghallották Yoh nevető hangját a kapuból.

• Ez Yoh mester hangja. – virult fel örömtelien Ryu arca és azzal a mozdulattal elengedte az eddig folyosóra cibált Trayt, aki rögtön padlót fogott. Ekkora már Anna, Faust és Morthy is feltűnt a bejárat közelében.

• Tray csak nem a padlót mossa? – nézett kérdően Anna a földön fetrengő fiúra.

• Áh, csak elvan kenődve...!- vágott közbe Jocó, mire Ren idegesen elkezdte a guandaóval körbe-körbe kergetni a viccmestert a szobában.

• ELÉG VOLT A POÉNOKBÓL!!!! MOST MEGHALSZ!!!! Gyere ide, Jocóóóó GYERE VISSZAAA!!! – amaz röhögve menekült ingerültbarátja elől.

• Látom itt a helyzet változatlan... – mondta mosolyogva Morthy, majd Yoh nevetett fel.

• Jó újra itthon lenni!

• Lenny mi lenne, ha ma nem Lennyl itt? – kérdezte félig nevetve Jocó.

• FOGD MÁR BEEEEEE!!!! BASON!!!! – ugrott neki sötétbőrű barátjának.

• REN NEEE!!!! – ordított rá a jégsámán, de már késő volt. A fiatal Tao leszelve Jocó sérójából egy darabot gyakorlatilag félbe vágta a fotelt, amin eddig a fiú ugrált.

• Huh... ez meleg volt. – törtölte meg leizzadt homlokát, de csak ekkor vette észre, hogy hajából hiányzik egy ékes darab. A feszültséget harapni lehetett volna a levegőben.

• Nah, most igazán fagyos lett a hangulat... – mondta Tray feltápászkodva, mire a társaság felnevetett, kivéve Jocót.

• Hát ez remek most holnap megint bemehetek a fodrászhoz. Új frizurát kell csináltatnom... – morgolódott.

• Amilyen fazon vagy megérdemled... – mondta a már lehiggadt Ren.

• Héééj... Ez az én poénom lett volna. Ma mindenki az én vicceimet lopkodja.... – sírt fel a fiatal sámán.

• Ugyan kinek kellenek a béna poénjaid?

• Oké, Akkor most mindenki lecsillapodik és leül a valagára, amíg elmondjuk amiket meg tudtunk. – nézett parancsolóan Anna a társaságra. A fiúk engedelmeskedtek és Tamara most tényleg elkészíthette 8 főre a teákat. Mindenki várakozón Annára nézett.

• Tehát... amint tudjátok Sylvánál voltunk... és ő azt állítja nagy tanács nem indította újra a versenyt tehát hivatalos sámán tornák nincsenek. Ez valami teljesen más. Ők is látták már az általatok említett Doshit, és a rossz hír az, hogy nincsen egyedül, vannak társai. De azt még Sylva sem tudta meg mondani, hogy ki ő és a csapata vagy azt honnan jönnek és mit is akarnak. Illetve azt tudjuk, hogy szellemeket gyűjtenek, de hogy mire kellenek nekik azt nem. A szellemeket uraló sámánokat pedig megölik, ha módukban áll és nagyon úgy tűnik, hogy keresnek valamit vagy valakit. Tehát tényleg jobb, ha nem járkáltok egyedül és a szellemek is veletek maradnak, legalább is amíg többet meg nem tudunk.

• Ez nagyon rossz hír... – kezdett el Ryu morfondírozni.

• Szóval nem kell aggódni csak legyünk óvatosak. – mosolyodott el Yoh, hogy oldja a hangulatot.

• Akkor ezt meg beszéltük, most pedig mindenki menjen a dolgára. – jelentette be Anna.

A többiek értetlenül néztek egymásra és kimerülten, fáradtan ültek tovább a helyükön.

• Mentek vagy netán segítség kell hozzá?!!!!! – háborodott fel a lány, abban a pillanatban mindenki felpattant a helyéről.

• Úgy érzem azonnal főzöcskézhetnékem támadt. – sietett ki a konyhába Ryu.

• Nekem pedig van egy... kultúrális műsorom a rádióban... – mondta Jocó, majd az emeletre ment.

• Enyém a fürdő... – ment ki a kertbe Morthy.

• Én pedig, segítek neki... – ment utána zavartan Yoh.

• Még nem fejeztem be a ma esti meditációmat... – indult el a szobája felé Tamara.

• Rendet kell raknom a gyógyszeres dobozomban. – ment ki Faust is.

Anna a még mindig ülő Renre, majd az egyhelyben álló Trayre nézett. Amaz összezavarodva kapkodta ide-oda a fejét a többiek után, majd eszébe jutott...

• Mi megyünk átöltözni estére aaa bulihoz. Gyere Lenniboy... – ragadta meg a fiú felkarját és kirángatta a szobából.

• TRAY!!! Eressz el!!! Eresz már el!! – hallatszottak a folyosóról a fiú elhalkuló szavai.

Anna meg rázta a fejét, aztán kényelmesen elhelyezkedett a tv előtt, majd pontban 7 kor bekapcsolta a készüléket.

Két lány kacaja szelte át a park csendes kora estéjét. A nap lenyugvóban volt, sugarai átcikáztak a felhőcirkáló méretű házak között. A barna hajú mosolyogva nézett a másikra, mind ketten két nagy telepakolt zacskót cipeltek átölelve a karjaik közt. A vörösesbarna hajú a társára nézett.

• És erre ő? – nézett kérdően.

• Csak nevetett, mint én. Tudod Hiei... tök jó, hogy ma lesz ez a buli. Már nagyon vártam. – mondta amaz égnek emelve a tekintetét.

• Haru nagyon sokat dolgoztál, hogy minden tökéletes legyen. Biztos, hogy mindenki jól fogja magát érezni. – mondta barátnője bátorítóan.

• Igen, remélem... – de a barna hajú nem mondta végig a mondatot. Dermedten nézett előre és meg állt.

• Mi az? – nézett társa is előre, és ekkor megpillantotta az előttük álló felkontyozott vörös hajú “nőt” egy sötét vörös Cheongsam ( ez egy kínai ruha típus, Juné is hasonló) ruhában.

• Sajnálom, hogy félbe szakítom a magas röptű társalgását a hölgyeknek, de fontos elintézni valóm van... veled. – mutatott Harura. – Te pedig jobb, ha eltűnsz, amíg szépen mondom, veled semmi dolgom. – Hiei összehúzott szemöldökkel nézett rá vissza, míg a barna hajú barátnője ijedten nézett az ismeretlen lányra.

• Mit akarsz tőlem? Én nem is ismerlek. – hátrált egy lépést a riadt lány, de Hiei nem hagyta annyiban a dolgot.

• Nem megyek sehová. És jobb, ha tudod, hogy nem hagyom, hogy bármit is tegyél a barátnőmmel. – nézett Hiei elszántan a 18 év körüli lány szemébe, aki csak felkacagott.

• Nem tehetsz ellenem semmit, kis csitri. – tekintetét mélyen a vörösesbarna hajúéba fúrta, majd egy legyezőt vett elő a háta mögül és kinyitva jobbról-balra suhintott vele Hiei felé. Egy óriási szélvihar csapta meg a lányt, de az továbbra is dermedten állt, határozottan. Amaz furcsállóan tekintett a nála pár évvel fiatalabb lányra, majd gúnyosan elmosolyodott. – Értem...

• Jobb, ha most eltűnsz. – mondta parancsolóan a vörösesbarna hajú. Haru barátnőjére emelte tekintetét, még sosem látta ilyennek a lányt. Határozott volt és bátor, ő pedig itt reszket mögötte mint egy kislány.

• Rendben, ha nem megy szép szóval... – majd egy vastag csukló szorító szerűséget csatolt a karjára, amiből egy inda hullott alá pár centire a csuklójától. A lány vízszintesen maga elé emelte a karját és egy kristály lógott le a csuklótartóról egy inda segítségével.

• Még is... ki vagy te? – nézett értetlenül a vörösesbarna hajú Hiei, mire az idősebb lány elmosolyodott.

• TiaHo Lieng vagyok... a Ryuu csapatból. De most nem bájcsevegni jöttem... HANAAAA!!! Támadás!!! – parancsolta szellemének és az inga sebesen a két lány irányába száguldott.

• Gyere!!! – ragadta meg Hiei Hae karját, mind ketten gondolkodás nélkül eldobták a csomagokat, amik nagy csörömpölések közepette értek földet. A két lány rohanni kezdett a park fásabb területe felé, de nem voltak elég gyorsak. Az inga leelőzte őket áthasított egy fatörzset, így az egész bükk eléjük zuhant lombostul és elállta az útjukat. Majd az inga visszafordult és megragadta a barna hajú lányt. Körbe tekeredett rajta, amikor pedig az idősebb lány rántott egyet az indán, az vissza fele kezdte húzni a lányt.

• HAE!!!! – ordította a vörösesbarna hajú majd barátnője után kapott.

Megragadta a fehér indát, ami összekötötte a kristályt és a csuklótartót, majd megpróbálta visszatartani. De a drót húzódott tovább, elvágva Hiei tenyerét, ami vérezni kezdett, kezei reflexszerűen engedték el a damil szerűséget. A következő pillanatban akkora lendülettel ragadta meg az inga Haet, hogy a levegőben egyenesen a vörös hajú idősebb lány felé repült így Hiei elkezdett futni utána. TiaHo gyorsabb volt, a lány nem tudta utol érni az ingával rabva tartott lányt.

A vörösesbarna hajú a kiborult csomagok felé vette az irányt, felemelte az első törött üveget, és abból letört egy elég nagy szilánkot, majd egy pár másodpercig dermedten állt lehunyt szemmel. A következő pillanatban, pedig az idősebb lány felé hajította az éles darabkát. Pontos dobás volt TiaHo nem számított rá, de Hiei eltalálta ingájának a tekerő karját, amit a kemény és vastag üveg kettészelt, így Hae lezuhant. Hiei azonnal a lányhoz, futott, aki addig gyorsan leszedte magáról a damil drótszerű darabkákat és rögtön TiaHo irányába nézett. Hiei állt meg kettejük között és elszántan nézett a kínai lány szemeibe.

• Tűnj el TiaHo. – kezeit ökölbe szorítva állt Hae előtt, védelmezve őt. Amaz állta Hiei tekintetét, majd kinyújtotta kezét az elszakadt ingája felé.

• Hana! – a kristály felemelkedett és a kezébe repült. – Ezt nem ússzátok meg ennyivel. – nézett még mindig Hieivel farkas szemet. – De téged nem felejtelek el... – aztán egy vékony papírlapszerűség jelent meg a kezében rajta kínai feliratokkal.

Hiei a futva indult a kínai mágus felé, de amaz kitartotta kezét a közeledő lányra és egy erősebb erővel, hajította hátra, aki pár métert repülve azonnal a földbe vágódott. Aztán egy újabb lapocskát vett elő, amit a földre hajított és lilás füst szállt fel körülötte a következő pillanatban pedig már nem volt ott.

Hae még mindig oda bámult, ahol a kínai lány addig állt, majd percek teltek bele, amíg Hieire emelte tekintetét. Amaz remegő lábaira állt kiegyenesedve, kezeit újra ökölbe szorítva, így tenyerén lévő sebből kicsordult a vér. Lehajtott fejjel, meredt maga elé.

• Hiei...

Tray felkapta a fejét, amikor valami furcsa érzés hatolt át a testén. Ren mellette sétált és ő is láthatóan érezte, amit a kék hajú fiú.

• Ugye... ezt te is...

• Nézzük meg. – szakította félbe Tray mondatát az aranyszemű, majd futva a park irányába indult. Barátja követte és pillanatokon belül ott voltak, az útjuk is arra felé tartott. A park bejáratához érve pillantották meg a földön ülő Haet és az ellőtte, neki háttal álló Hieit.

• Hiei! – szólt rá újra a lány. Már sokadik perce szólítgatta, de nem, mert oda menni hozzá. A lány lassan fordult meg és mély zöld szemeit a fekete szemű lányéra emelte. Majd kedvesen elmosolyodott. Hae lassan összeszedve bátorságát és erejét fel kelt és oda lépett barátnőjéhez, vállára téve a kezét.

• Hae! Hiei! – hallatszott Tray hangja a közelből, erre mindketten a fiúkra néztek. A kékhajú rögtön oda rohant hozzájuk, Ren már sétára vette a dolgot, eddig is sokat futottak.

• Tray... – nézett rá Hae a fiúra, aki éppen akkor ért oda. Még mindig remegtek a végtagjai. - Ó, TRAY!!! – majd hirtelen átkarolta a fiút és hozzá bújt, amaz értetlenül nézett a barna hajúra, majd lassan megölelte.

• Hééé... most már itt vagyunk, nem lesz baj... – csitítgatta a lányt. Közben Ren is oda ért melléjük, aki először Haet és Trayt nézte komor arccal, majd Hieit kezdte fürkészően bámulni.

• Mi történt? – tette fel Ren, Tray első gondolatait. A vörösesbarna hajú, kimerülten mosolygott Renre, látszott rajta, hogy gyenge lábakon áll, tele volt horzsolásokkal, ahogyan Hae is. A következő pillanatban leengedte a vállait, lassan lecsukódott a szeme és mielőtt még eldőlt volna előre, Ren elkapta az ájult lányt. – Héé... – ragadta meg a két felkarjánál, majd lassan féltérdre ereszkedett és jobb karjával meg tartotta a lányt ebben a félig guggoló helyzetben. A másik kettő is rájuk nézett.

• Hiei! – térdelt le azonnal Hae a lány feje alá, Ren pedig a barna hajú ölébe fektette az eszméletlen barátnőjüket, majd fel kelt. Tray pedig Hae mellé térdelt.

• Mi történt vele? – nézett aggódóan a vörösesbarna hajú lányra.

• Éppen a csomagokkal indultunk haza felé, amikor meg jelent egy lány... azt mondta valami TiaHonak hívják... olyan 18 év körüli volt... a nevéből ítélve kínai lehetett. – Tray és Ren egy gyors pillantást váltottak, amiből egyértelműen kiderült, hogy mind ketten ugyan arra gondolnak. A vörös hajú Doshi nőre.

• Mit tudtál még meg róla? – nézett kérdően rá Ren. De Hae mintha meg sem hallotta volna.

• Hiei... – rázta meg a lány vállait... – kérlek ébredj fel... Hiei!! – könnyek gyűltek a barna hajú lány gyönyörű fekete szemeiben.

• Ne-ne-ne-ne kezdj sírni hallod, Hae? – mondta Tray zavartan, nem tudott mást hozzá fűzni, nem tudott mit kezdeni a helyzettel. – Nem lesz semmi baja... csak... – aztán a lányra nézett, majd ő is elkezdte del rázni óvatosan. – Hiei... hé halod? Kelj fel, Hiei!

Ren nézte barátját, ahogy a lányt keltegeti. Aztán egy furcsa érzés töltötte el, egy energia hullám suhant át a testén. Hirtelen egy halvány alak jelent meg felettük, az aranyszemű próbálta kivenni a körvonalait, de tényleg csak egy derengést látott az egészből. Aztán szépen kezdett ki rajzolódni az alak...

• Tray? Hae...? Ren? – nézet barátai az ébredező lány. Ren a lányra nézett, a fiú arca nyugodt volt és kivehetetlen. Mikor újra felemelte a fejét, hogy jobban megnézze azt a lebegő alakot meglepetten forgatta a szemeit a lény után. Eltűnt.

Közben Hiei lassan felült, tenyerén lévő sebből már elállt a vérzés, de azért még csípte a park pora, ami belement a hasadásba. Fáradtan nézett a kezeire, összeszorította a tenyerét.

• Várj, be kell kötni. – mondta Hae. – Meg mentetted az életem Hiei... Köszönöm. – mosolygott a lányra, aki viszonozta a gesztust.

• Semmiség... a lényeg, hogy minden rendben van. – nyújtotta oda a kezeit a lányhoz, aki szét tépte a zsebkendőjét és annak a darabjaival kötötte be a sebeket.

• Elmondanátok mi történt pontosan? – nézett rájuk kissé idegesen az aranyszemű.

• Most hagyd Ren. – szólt rá Tray. – A lényeg, hogy jól vagytok, de félek ha nem sietünk elfertőződik a sebed Hiei.

• Keress a közelben egy kutat amiben van tiszta víz... siess. – mondta Traynek a barna hajú, amaz engedelmesen bólintott majd felvette az egyik törött üveget a zacskók mellől és elindult vízért. – Köszönöm! – szólt még utána Hae. Hiei zavartan nézte barátnőjét, jól esett neki, hogy törődnek vele, de érezte, hogy Ren egyre nehezebben türtőzteti magát.

“Valamiért nagyon fontos neki, hogy ki volt az a lány. Vajon ismeri?” – nézett maga elé elgondolkodva aztán meg szólalt:

• A kínai lány Haeért jött. Nem mondta mit akar tőle, de szerintem meg akarta ölni. Vagy valami hasonló. Elakartunk futni, de egy kristállyal megállított minket rátekeredett Haéra és hiába próbáltam megállítani az indát... – nézett a tenyerén lévő két csíkra – erősebb volt... és magához rántotta... úgy hogy... eltörtem az egyik befőttesüveget és hozzá vágtam ahhoz a kallantyúhoz amire az a damilszerűség tekeredett. Eltört... így a nő nem nagyon tudott mit tenni. Meg akartam állítani, hogy ne szökjön csak úgy el, de az erejével egyszerűen a földbe döngölt és mire felkeltem már eltűnt... ennyi történt. – mesélte el a lány nyugodt hangon a történteket, közben Tray is visszaért.

• Meg hoztam a vizet. – mosolygott Haera, aztán oda nyújtotta neki az üveget. Amaz szintén elmosolyodott és egy bólintással meg köszönte a fiú segítségét, majd levette az eddig feltett kötést, lekezelte a sebeket, majd újra visszakötötte a rongyokat.

• Biztos, hogy nem történt semmi más? – nézett közben gyanakodva a lányra Ren.

• Mire gondolsz? – nézett a fiúra, aki Hiei mély zöld szemeiben, egy pillanat alatt elveszett. Az arca lassan átváltozott, a komor tekintete nyugodtra váltott, majd értetlenre és a legvégén zavart és szégyenlősre, ami után el is pirult picit.

• Lenny boy nagyon elvörösödött. Csak nincsen meleged? – vigyorgott Tray kicikizve barátját. Ren felháborodottan vágott vissza.

• Igen is melegem van, tud meg, hogy elég kényelmetlen ez a gönc!!! – mutatott ruhájára, ami egy Gongfu volt (Kínában egy ünnepi selyemruha. Hasonlít a szabás mintája a női típuséra, de nadrágból áll és a fölsőnek hosszú újja van), sötétkék felsővel és fekete nadrággal és cipővel.

• Talán nem kellet volna dísz egyenruhába öltözni. – nevetett fel Tray, akin egy újatlan világoskék póló volt és egy lombzöld trapéz nadrág. A lányok most vették csak észre, hogy a fiúk tényleg ki vannak öltözve, mind ketten megmosolyogták a dolgot, hiszen még egyiket sem látták ilyen ruhában.

• Szerintem jól áll. – mosolygott az aranyszeműre Hiei.

• Persze, nálatok Kínában tuti ez a divat, de mi felénk sose vennénk fel ilyen göncöt. – mutatott hanyagul Ren ruhájára a kék hajú. Hiei felnevetett Tray reakcióján. Hae felkelt és a fiú elé állt.

• Hidd el te is jól nézel ki, ne legyél féltékeny. – kuncogott a barna hajú, mire Hiei tovább nevetett. – De sokkal jobban állna, ha levennéd végre ezt a fejkötőt. – nyúlt a fiú kék homlokpántjához. A kék hajú Hae kezéhez kapott.

• Mért mi vele a baj? Szerintem így is jó. – tolta el zavartan, közben picit ő is belepirult.

• Szerintem is vedd le. Nem lesz rá szükséged. – kelt fel Hiei majd leporolta a bekoszolódott ruhát. Tray egy pár pillanatig zavartan tekintett a vörösesbarna hajúra, aztán lehúzta a fejéről a pántot. Kék haja a szemébe omlott elöl, és két oldalt is levált. A gyenge szél bele kapott a sok színben játszó hajfürtökbe. – Na látod sokkal jobb. – mosolyogtak a lányok.

• És még én nézek ki idétlenül. – fonta karba sértődötten Ren a kezeit. – Cccchö... – nézett félre. A két lány újból felnevetett. Meg “vigasztalták” a két fiút, aztán két percel később már újra a poénkodásaikat lehetett hallgatni, ahogy újra a bolt felé vették az irányt négyesben.

A bulira minden készen állt. A két lány Umi segítségével elkészítette a szendvicseket a vacsorát és az édességeket, a takarítással már nappal meg voltak, így már csak Tray haján ügyködtek valamit. Ez a kék haj megfésüléséből állt. Majd a lányok lefürödtek és átöltöztek addig a már kész Umi fogadta a lassan szivárgó osztálytársakat. Úgy tűnt ő volt a buli szuper nője. Umin nagyrészt fekete hosszú újjú és fekete hosszú szoknya volt. Masaki az egyik közkedveltebb fiú elfoglalta helyét a dj pult mögött és zenét kevert a többieknek, Hitoshi pedig elővette a korszerű Sony fényképezőjét és felkészül két géppel is az éjszakai fotók elkészítésére, amíg a házigazda is megérkezett. Kevesen táncra is perdültek, de volt, aki már sushis tálat támadta le.

Ren nehezen oldódott nem igazán beszélt senkivel csak iszogatta a forró tejet, amit magának csinált. Tray ellenben nagyon is jól elcsevegett a lányokkal, akik mi tagadás körül rajongták az osztály új szuper pasiját.

Nem sokkal később megjelent Hae egy rövid bordó topban, a vállairól lecsúszott a ruha és hosszú újja fodrozódott. Alul egy átlátszóbb zöld szoknya volt rajta, ami az egyik oldalán a térdéig leért a másikon egész a combjáig fel volt vágva. Alatta pedig egy sötét rövidnadrág volt. Haja fel volt tűzve egy-két szál lógott le és elöl egy vastagabb rész a frufrujából teljesen eltakarta a bal szemét. Úgy tűnt ő volt a buli szuper nője.

Hae beállt a táncparkett közepére, aminek a szerepét családi házuk nagy terme töltötte be. A ház két emeletes volt és három szárnyból állt, az egész alsó szint a bulinak volt szentelve, fölül amúgy is csak a fürdők és a hálók voltak. A sötétségből félhomályt csinált az egyik srác, hogy mindenki jól lássa a házi gazdát.

• Köszönöm, hogy mindenki eljött, tudom sajnos Maya ma nincs itt, mert még nem ért vissza a tanulmányi kirándulásából, de nem ez az utolsó osztály buli, igaz? – nézett kérdően a többiekre várva a választ. Azok felmorajlottak és egyöntetűen “Igen”t hangoztattak. A barna hajú lány elmosolyodott. És folytatta. – Tehát a lényegre térek, most kaptok egy kis pihit és ellazulási lehetőséget, de ne maradjatok ki a táncból egyébként a pultnál van étel és ital, szóval szolgáljátok ki magatokat. Este lesz egy meglepetésünk, aztán, ha gondoljátok megnézhetjük a hajnali 2 kor vetített élő adásos nagy Kyujuso koncertet, amit annyira vártunk. – újabb egyetértő véleménynyilvánítások voltak hallhatók a teremben. – Akkor azt hiszem ezt egyöntetűen eldöntöttük, egyébként csak a szokásos, balhét ne csináljatok és lehetőleg ne törjön el semmi, annak a szüleim nem örülnének.

• Ugyan már, maximum attól tarthatsz, hogy a koncert alatt kitörik néhány ablak! – vigyorgott az egyik fiú, mire a srácok nagy része felnevetett. Hae csak mosolygott aztán lezárta a beszédet.

• Akkor érezzétek jól magatokat! – egy-két fiú megfütyülte a barna hajút amaz elvörösödve sétált oda a pult mellet álldogáló Umihoz.

• Jó volt, tényleg! – mosolygott rá kedvesen barátnője. Tray pár pillanatig követte tekintetével a lányt aztán a következő pillanatban fel rángatták a tánc parkettre mikor egy újabb pörgősebb zene beindult a sötétben, amit némi kék, zöld és vörösen fénylő lámpa tett izgalmasabbá. Később Umi és Hae is csatlakozott a táncolókhoz rábízták Masakira a zene választást, a fiúnak egyébként is kivételes jó ízlése volt.

Már jó fél óra telt el Ren továbbra is a kanapén ült egyik karját a tálán támasztotta, bal lábát átvetve a jobbon ült nyugodtan. Úgy nézett ki valami nagyon elgondolkodtatta. Leült mellé egy osztálytársnője, de az aranyszemű láthatóan nem volt beszédes hangulatában, így a lány öt perc után feladta a kérdezgetést. Tray is meg próbálta rávenni barátját, hogy menjen táncolni, de az csak egy nemet intett és ezzel lezárta a témát.

Hiei eddig az osztály többi nem táncoló tagjával beszélgetett, amikor észre vette, az egyedül üldögélő fiút a kanapén. Elvett a pultról magának és Rennek egy poharat és abba egy drága európai bort töltött, amit otthonról hozott.

Tokaji 1999-es évjárat volt.

Oda ment a fiúhoz, majd helyet foglalt mellette.

• Gondolom, nem zavar, ha ide ülök. – helyezkedett el kényelmesen a lány.

• Éppenséggel... – kezdett bele Ren, de a vörösesbarna hajú nem hagyta, hogy végig mondja. Az egyik poharat nyújtotta felé, amiben egy vörös színű ital lebegett.

• A tejedtől sosem fogsz feloldódni. Kóstold meg ezt. Tudom, hogy szereted a tejet tényleg finom, de ez most jót fog tenni, hidd el. – mosolyodott el, hogy bíztassa a fiút. Ren pár pillanatig elgondolkodva nézte a lány csupasz csuklójának finom ívét, aztán letette a tejét a mellettük álldogáló asztalra, majd a borospohárért nyúlt. Hiei átnyújtotta neki, majd beleivott a sajátjába. A fiú követte a mozdulatot, ízlelgette egy darabig a nedűt, aztán lányra nézett.

• Finom... még nem ittam ilyet... – majd most az este folyamán először végig futatta szemét a lányon. Egy sötétzöld cipő volt rajta és egy szintén sötétzöld quipao (egy kínai szintén selyemből készülő ünnepi ruha) rajta bordó mintákkal egy sárkány és vörös szemekkel. A ruha egészen a lány bokájáig leért és mind két oldalt a combjáig fel volt vágva. Mesésen festett ebben az esti ruhában. Még passzolt is az ő kék gongfujához, egy darabig zavartan és elpirulva nézte a lányt. Haja hátul ki volt engedve és két oldal tincse befonva egészen hátra volt kötve. Most vette csak észre, hogy a lány haja a háta közepéig leér.

• Jól nézel ki. – jegyezte meg zavartan Ren, Hiei elmosolyodva nézett a fiúra.

• Köszi. – majd újra a táncolókra emelte a tekintetét, Umira, Haera és Trayre. Mosolyogva integetett nekik, akik szintén invitálták maguk közé, de ezúttal ő is elutasította a felkérést.

• Hogy-hogy... quipao van rajtad? – nézett Ren is körbe a tömegben, nem akarta tovább ilyen feltűnően bámulni a lányt az elébb is majd kiesett a szeme.

• Nem rég költöztem ide és ezt a ruhát otthonról hoztam. Még nem volt lehetőségem újjat venni. Hae felajánlott egyet a sajátjai közül, de így legalább nem vagy egyedül ilyen... “Ünnepi göncben” – idézte emlékei szerint Tray szavait. Ren felnevetett. Hiei úgy szint követte.

• Hát tényleg lehet nem ez volt a legjobb választás... de nekem sincsen más ruhám. – mosolygott. Ő magam sem értette mi ütött belé, hiszen az elébb tényleg teljesen másfelé járt és sokkal komolyabb dolgokon járt az esze. Most meg ez a lány egyszerűen csak meg nevetette. Ezt egyébként is ritkán szokta tenni, de ezt Hiei a héten másodszora éri el nála. Újra belekortyolt a vörös italba, és szép lassan mind kettejüknél kiürült a pohár. Ren csak ekkor szólalt meg újra.

• Azt hiszem az ilyen bulizás nem igazán az én világom. – szemei kissé elködösültek, ahogy a többi táncoló mozgó emberkét bámulta.

• Ugyan már, csak még nem próbáltad ki... – Hiei látta, hogy Ren már nem annyira feszülten és határozottan ül, mint az előbb. Kissé fellazult a bor hatására és láthatóan a szervezete gyorsan reagált a számára új folyadékra. Mondhatni becsiccsent. A fiú fel emelte a jobb kezét és az újjait kezdte bámulni, amikről úgy érezte, hogy bizseregni kezdtek.

• Nem tudom... ez kissé furcsa... – mondta zavartan. De aztán újra összeszedte szétesőben lévő gondolatait és próbálta visszanyerni önuralmát.

• Gyere, menjünk mi is táncolni. – ragadta meg a lány Ren csuklóját, majd oda húzta a táncoló tömegbe.

Hayashibara Megumi egyik legújabb MIXelt száma ment gyors volt és pörgős még is volt benne valami misztikus és érzéki is. Hiei eleinte lassan ütemre kezdet ide-oda dülöngélni és a kezével segítette magát a mozgásban, de Ren csak zavartan állt tovább egyhelyben. A többieken látszott, hogy sikerült bele élni magukat a táncba és az érzésbe. Sokan énekelték is a dal szövegét, Tray az egyik fekete hajú lánnyal táncolt, akinek Ren még a nevét se tudta így hirtelen.

Hiei megfogta a zavartan körbe pislogó fiú kezét és újaikat összefonta. Ütemre elkezdte a fiú kezét jobbra-balra lengetni a sajátjával, Ren arany szemeivel követte a két összekulcsolt kezet, majd a testével is követte a mozdulatokat, a lányéhoz hasonlót csak fiúsabban. Majd ugyan így lépkedni is kezdett és egyre jobban ráérzett a zenére a lány segítségével. Átérezte az ütemet és amikor már az alap mozdulatok kifogástalanul mentek neki, Hiei meg ragadta a táncpartnere egyik kezét és körbe forgatta magát, következőleg pedig hagyta, hogy Ren pörgesse meg. A fiúnak nem volt nehéz dolga, Hiei még nála is alacsonyabb volt vagy öt centivel. Bár ez itt japánban egyébként is normális méret volt.

Többször is meg forgatta a lányt, majd újra összekulcsolták a kezeiket, ami általánosan Rennél nem kívánt testi kontaktust jelentett volna, de ez esetben valahogy nem érezte kényelmetlenül magát valaki más érintésétől. Hiei még mutatott neki pár forgós mozdulatot, aztán különböző testmozdulatokat is, amihez már nem volt szükség a kezük összeérintésére. Ren láthatóan gyorsan tanulta a lépéseket, mert jó ütem érzékkel rendelkezett és hamarosan már nem is volt szükség a lány segítségére, mindössze két szám alatt mindent megtanult, amit csak az ilyen stílusú zenéhez meg lehet.

Még mindig együtt táncoltak, a fiú félig lehunyta a szemét, nem volt rá szükség, hogy lássa mi történik körülötte, éreznie kellett. Egyszer Hiei kecsesen és érzékien körbe táncolta őt, amitől egy furcsa forró érzés öntötte el Ren egész testét, de nem tudta meg magyarázni mi is volt az pontosan. Még sosem volt hasonló élményben része.

Észre sem vették, hogy barátaik rajtuk mosolyognak. Hae a nagy zajban valahogy elmutogatta és tátogta Uminak, hogy szerinte milyen jól néznek ki így együtt, barátnője pedig egyetértően bólogatott. Még három szám telt így el, hogy együtt táncoltak, a következőnél már a többiek is csatlakoztak hozzájuk, így már nem volt lehetőség a páros táncra.

Egy kört alkotva táncoltak közösen Hae, Umi, Mia, akivel az elébb Ren még kék hajú barátját látta táncolni, Hiei, Ren és Tray. Hae feltűnően jól táncolt, mint aki színpadra és lefrektor fénybe született és élt egész idáig. Betáncolt a kör közepére Tray, elmélyülten nézte a lány táncát és hasonló érzései támadtak, mint Rennek nem rég, de ezt egyikőjük sem tudta. Ciklusonként a lányok váltották egymást a körben, Ren még nem, mert volna a középpontba állni, de nem is volt rá szükség. Most csak a lányok táncoltak ott. Így közösen áttáncoltak még négy számot, addigra rendesen elfáradtak és leizzadtak mindannyian és ezt valószínűleg kedvenc dj-jük is észre vette, mert egy sokkal lassabb és finomabb szám következet Hamasaki Ayumitól. Ehhez láthatóan minden képen párokat alkotva kellet folytatni az éjszakai mozgást.

Tray azonnal Hieihez lépett és udvariasan a kezét nyújtotta a lánynak, aki először zavartan nézet a fiúra, de aztán mosolyogva elfogadta a felkérést. Tray még egy fél vigyort eresztett Renre, aki csak zilált a fáradságtól, aztán a kissé távolodó párost követte a szemével. Pár pillanatig zavartan nézett körbe, aztán hajába túrva kifújt egy mély levegőt és lement a parkettről. Oda sétált a bárpulthoz és neki dőlt az egyik magasabb széknek.

Eleinte csak kifújta magát aztán újra a többi osztálytársát kezdte fürkészően nézni. Látta, hogy Umi Tiroval táncolt.

“Lehet most kéri meg, hogy vele táncoljon az Avatóbálon, ahogy órán is említette...” – gondolt vissza Ren a hét eleji testnevelés órájukra. De Haet sehol sem látta, aztán ahogy körbe tekintett újra Trayen és Hiein akadt meg a szeme.

A vörösesbarna hajú lány kezeit a fiú mellkasán nyugtatta, egyszer Trey fel is szisszent egy pillanatra, ami után magyarázott a lánynak valamit mentegetően. Amaz meg rázta a fejét Tray pedig elmosolyodott, majd közelebb húzta magához a lányt, akit a derekánál és a hátnál ölelt magához. Hiei a kék hajú mellkasára döntötte a fejét, partnere pedig az ő fejére fektette az arcát és lehunyta a szemeit. Ez már a következő szám alatt ment. Ren Valahol érzékelte, hogy korábban már valaki felült mellette a pulthoz, de csak ekkor nézett rá. Hae szintén a táncoló párosokat nézte, aztán Renre emelte a tekintetét.

• Ren... – kezdett bele zavartan. Amaz kérdően nézett fel a lányra, aki egyébként és magasabb volt nála nem, hogy még most, amikor egy olyan magas székre ült, amire ő is csak felkönyökölt. – mondd... táncolnál velem? – folytatta, majd kissé elvörösödve nézett maga elé. A fiú elképedten nézett egy pillanatig majd a táncolókra mutogatott, mivel nem szólalt meg. – Nem, nem most... hanem az avató bálon... tudod engem még nem kért fel senki és szerintem már nem is fog úgy, hogy... ha neked sincsen partnered akkor...

• Rendben... – válaszolt a fiú majd újra előre nézett. – De, hogy lehet, hogy még senki nem kért fel? Te egy elég közkedvelt lány vagy.

• Hát, tudod... szerintem csak nem mernek meg kérni. – mondta mosolyogva. Rennek még ez sem volt teljesen rendben. Mért őt kérte meg a lány, hogy táncoljon vele. Sok más fiú volt még az osztályban, akivel a lány jóban volt és eddig nem is ismerte őt. Igazából még most sem ismeri... De, így legalább nem neki kell választania közülük, ezért belement a dologba.

• Hát nem tök aranyosak? – Umi állt meg a barna hajú mellett és mosolyogva nézte a kékhajút és a táncpartnerét. Hae kissé szomorúan emelte rájuk a tekintetét.

• De, igen... – mondta elmerengve.

• Mindjárt jövök. – lökte el magát Ren a bárpultos széktől, majd kiment a terem ajtaján. Egyenesen a fürdő felé vette az irányt, majd benyitott a helységbe. Ez szintén kétszer akkor volt, mint az ő lakásuké, vörös csempe volt a falon és a fal okkersárgára volt festve. Élénk és erővel duzzadó érzést keltett, amikor aranyszemű körbe nézet, de nem bámészkodott sokáig, a csaphoz sietett és langyos vizet engedett magának, amit aztán az arcába fröcskölt. Többszöris megtörölte az arcát a friss vízzel, majd mindkét karjával a mosdót körülvevő csempére támaszkodott és rátehénkedett. Újra zilálni kezdett és ökölbe szorított kezei fájdalmasan remegtek. Összegörnyedt, lehajtotta a fejét és arca eltorzult a fájdalomtól, szemeit összeszorította és beharapta a szája szélét.

• Ren-sensei... ez nem lesz, így jó. Én mondtam, hogy beszélnie kellene Faustal-samával mielőtt eljövünk. – a fiú csak a fejét rázta. Majd tovább görnyedt és egyre mélyebb levegőket vett. – Megyek szólok Traynek... – indult el Bason a mini alakjában az ajtó felé, Ren rá emelte a tekintetét.

• Bason, ne... most ne zavard meg... mindjárt jobban leszek. – zihálta, majd a tükörképére nézett, tényleg rettentő látvány volt, aranyszemei üvegesek voltak a fájdalomtól, majd újra a tüdejéhez kapott. Bason engedelmesen visszafordult és újra a fiúhoz közelített.

• Mester, nem kéne megvárnunk, amíg ez még rosszabbra fordul. Szólnunk kell valakinek.

A fiú remegve állt a mosdóban még pár percig, aztán szép lassan elmúlt a szúró és égető fájdalom a mellkasában. Kiegyenesedett újra megmosta az arcát és egy mélyet sóhajtott.

• Senkinek nem kell róla szólnunk. Egyedül is... meg tudom oldani Bason... – magyarázta, ezúttal nem parancsoló vagy ideges hangon, hanem mintha egy barátjához beszélne. Bason örült neki, hogy a fiú végre újra közelebb engedi magához, ugyan is ez azt jelentette. – Nem lesz gond. Nem kell értem aggódnod.

• Sensei... – nézett sámánjára aggódóan, aki aztán elmosolyodott. A szellem elkerekedett szemekkel bámult rá. Mestere ilyet csak egyszer tett egészen idáig, amikor Em bácsi felé tartottak a vonattal és elmondta neki, legújabb emberekkel kapcsolatos érzéseit.

• Menjünk... – jelentette ki, aztán az ajtóhoz lépett és elindult vissza a táncterem felé.

Mikor visszaért már újra gyors számok jöttek, Uminak Tiro hozott egy italt, Hae pedig még midig a táncolókat figyelte. Ő is körbe nézett. Trayék még mindig táncoltak, önfeledten és szabadon. Látta barátján, hogy most boldog és jól érzi magát, úgy hogy inkább újra a barna hajú mellett foglalt helyet.

• Jól vagy? Sápadtnak tűnsz... – nézett rá kérdően a buli házigazdája. Ren meg vonta a vállát.

• Teljesen. – majd Masaki zenét váltott, ekkor nézett rá a közeledő kék hajú fiúra. Aki széles vigyorral az arcán állt meg a többiek mellett, Hiei barna hajú barátnőjéhez lépett, aki valami italt nyújtott át neki.

• Kóstold meg, nagyon finom. – mosolygott a vörösesbarna hajúra. Amaz még zilált picit és egy mosoly keretében elfogadta a kínálatot.

• Mi a baj Lenny boy? Fal fehér vagy. – nézett rá kérdően Tray is.

• Semmi bajom, rendben? Képzelődtök. – mordult fel, de gyorsan vissza fogta az idegességét, ma nem akart ilyen furcsa lenni.

• Naaaaa.... Haeee!!! – próbálta lehúzni fekete hajú barátnője a székről a lányt. - Menj ki, légyszí-légyszí-légyszíííí!!! – húzta a parkett felé kérlelően Umi.

• Mi az? – nézett rájuk a kék hajú. Barátja is értetlenül bámulta a két lányt.

• Azt szeretném, ha Hae elmondaná mi a meglepetés. Naaaa!! – nézett újra a lányra csillogó szemekkel, mire amaz egy mély sóhaj után belement a dologba.

• Rendben. De a lányok nem tudtak eljönni szóval... nektek kell segítenetek. – ragadta meg Umi és Hiei karját. A vörösesbarna hajú lánynak épp arra volt ideje, hogy poharat letegye még csak rá sem tudott kérdezni, hogy miben Hae már rég a parkett közepén állt velük.

• Hae... – kezdett bele, de amaz már leállítatta a zenét. Mindenki felfigyelt a lányokra és a középpontban álló Haera nézett. Lementek a parkettről és teret adtak a házigazdának. Így Hieinek már nem volt lehetőség ki faggatni barátnőjét a történtekről és arról, hogy mit keres itt.

• Figyelem! Ígértem nektek egy meglepetést két órája, amikor felkonferáltam a bulit... Nos némi komplikáció lépett fel, de már meg is oldottam. – mosolygott rá két barátnőjére. – Elkészült a cd, amit Shinobu, Seako, Satoru Yusuke és Masakival csináltunk. – a fiúk és a csapat egy lány tagja zavartan nézett körbe és kissé szégyenlősen, hogy a lány ég a nevüket is elmondta. – Tudjátok ezzel akarunk majd indulni az iskolai versenyen, amit meg is beszéltünk még tavaly. Nos Maya nem tudott eljönni és Rika már lelépett, de... szerintem Umi és Hiei remekül fognak szerepelni helyettük.

A félvér lány elképedten nézett két barátnőjére, majd gyorsan oda ált Umihoz.

• Ugye nem mondta komolyan, hogy mi most itt táncolni, meg énekelni fogunk. – fogta meg fekete hajú barátnőjének a karját.

• De... – mosolygott Hieire bátorítóan. – Tudod, amit a múltkor énekeltünk, csak azt az egyet tudod a szöveget. – veregette meg a lány vállát.

• A szám címe Over Soul (Shaman King első japán Openingje). Ez a kedvencem, de szerintem az egész bagázsnak! – mosolygott, aztán intett Masakinak, hogy indítsa el a zenét. A többiek érdeklődve néztek, hiszen a zenét a szöveget és mindent az osztálytársaik csináltak. Kíváncsiak voltak az eredményre.

Hae beállt középre, Umi a bal Hiei pedig a jobb oldalára és háttal fordultak az osztálynak a zene kezdetére. Majd elénekelték a szám első sorát és akkor mind hárman meg fordultak. Először Umi énekelt, aztán Hiei a hangjuk tiszta volt észre sem lehetett venni, hogy nem ők az eredeti tánc és ének partnerek, az énekes mindig előre lépett egyet és ő volt a középpontban.

A lányok teljesen átérezték a zenét és a szöveget a dallammal együtt tökéletesen tudták és összhangban volt a táncuk is. A koreográfia is tökéletes volt, Haen látszott, hogy rengeteget gyakorolta és, hogy tényleg ő a megfelelő szóló énekes. Mindhármuk tánca határozott és még is kecses, csábító és érzéki volt. A lányoknak nagyon tetszett, a pörgős dallam, a fiúk ellenben leginkább a három lány táncmozdulatait figyelték. Tray és Ren számára e kettő mellet a szöveg volt az, ami valami teljesen más hatást ért el náluk. Egy forró és meleg érzés töltötte el a szívüket. Elmerengve nézték a lányokat és közben még is valahol máshol jártak. A múltban, az együtt töltött pár hónap emlékei között repkedtek.

Feléled

Az ég és a föld keresztezi egymást

Megszűntünk létezni a világban

Egy új élet születik, a régi eltűnik

Mindennapi életünk megismétlődik

Mikor akaratlanul erre gondolsz

egy álom ereje vesződik el

Hát szülessünk újra újjá e helyen

A mély igazságot, egy leheletnyi álom törli el

Hinni kell az elfeledett erőben

A mély igazságot, egy sötét gonosz rejti el

De tisztán látnak mindent

Egy felemelt bátorságot, sosem lehet betörni

A kötelék összetartja őket

Felébred, csodásan

Légyott fénylő

Feléled egy lélek!

(Over Soul, Hayashibara Megumi)

A szám végén a fiúk csak pillanatokkal később tudtak újra vissza zökkeni a jelenbe. A tapsvihar zökkentette ki őket leginkább, majd ők is csatlakoztak. Hae nagyon örült a bemutató sikerének, rettentően boldog volt, hogy ennyire elnyerte az osztály tetszését ez az egész. Meg köszönte a lányoknak, hogy segítettek, majd a barátnői oda mentek a fiúkhoz ő pedig felkészült még egy számra, amit közkívánatra kellett elénekelnie.

• Szuper volt! - nevetett rájuk Tray. – Nagyon tetszett. – Hiei zavartan mosolygott a fiúra.

• Tényleg? – nézett fel a kék hajúra.

• Persze! – Hiei egy nagy baráti ölelést adott a fiúnak és nyomott egy puszit az arcára.

• Köszönöm. – Ren csak tovább nézte a színpadon álló Haet ő nem fűzött hozzá semmit, csak elismerően bólintott amikor a lányok közeledtek.

Hae a Brave Heart című számokat kezdte énekelni (ez szintén Hayashibara Megumi száma), Umi ütemre kezdett tapsolni és néha mosolyogva integetett barátnőjének.

• Haeee!!!! Szuper vagy!!! – Hiei is oda állt a lány elé, a fekete hajú a barátnője vállára tette a kezét és együtt kezdtek ütemre jobbra –balra dülöngélni és közben énekelték a színpadon álló lánnyal a szöveget.

nami ga hageshiku suna o saratte

subete o kaki kesu hodo ni ooshiku

tsuki ga yasashiku sugata o kaete

katari kakeru rekishi o furi kaeru

makimodosenai toki no nagare ni

nagasarete sakaratte kizutsuite

nozomi no subete kudakechittemo

umareru yume ga aru to shinjitai

A két lány örült a barátnőjük sikerének, és még kikövetelt a társaság egy dalt, aztán folytatódott a tánc. A kis társaság újra felállt egy körbe, de aztán párokat váltottak egymás közt, így telt el újabb félóra, majd leültek beszélgetni. Együtt ettek néhány szendvicset és némi szódavizet ittak rá, hogy az alkohol felszívódjon éjszakára. Hae, kettőkor mindenkit lezavart a parkettről és leterítettek egy nagyobb szőnyeget, így nem csak a fotelokba, székekbe és kanapén lehetett elhelyezkedni az esti koncert gálára, hanem a földön is. A kis társaság a kanapénál foglalt helyet. Ren ült a legszélén baloldalt törökülésben, mellette Hae, aztán Hiei és Tray a kanapé jobboldalán pedig Tiro félig fekvő ülésben, Umi pedig a fiú vállának dőlt.

Egymást követték a jobbnál jobb énekesek és együttesek. Soul Revoir nevü J-rock együttes következett, ami egy elég friss banda volt. Két gitárosból, egy dobosból, egy szintetizátorosból és két énekesből állt. A csapat összes tagja fiú volt leszámítva az egyik énekest, aki női nemet képviselte. Itt is, mint az összes többi esetben halk beszélgetés hallatszott a teremben, most is arról, hogy egy elég jó banda és, hogy remek számaik vannak. Hae is csendben beszélgetett Hieivel, amikor az egyik lány felsikoltott. Mindenki riadtan oda kapta a fejét, főleg Hae. Kérdően néztek a szőke hajú lányra, aki a szőnyegen ült, és eleinte meg se mukkant, de aztán a képernyőre mutogatott.

• Az a srác... Az-az... na a dobos fiú, az Sasuke... ez tuti. Az-az 5.-es srác a suliból. Sasuke! - magyarázta a többieknek. A fiúk legyintettek és húzták a szájukat néhány lányok pedig jobban meredt a képernyőre, hátha mutatják újra közelről a kivetítőn a dobost.

• Sasuke? – nézett kérdően Hae barátnőjére, akiről úgy tudta jobban ismeri az idősebb fiút bármelyiküknél.

• Nekem nem mondta... – rázta zavartan a fejét Hiei. – én nem tudok róla. – vonta meg a vállát.

• Ááááh, az egy beképzelt alak, szerintem egy felvágós és még bunkó is. – dőlt hátra Tray sértődött arcal.

• Csak féltékeny vagy. – szólt hátra az egyik lány, aki nagy rajongója volt a fiúnak.

• Cccc... – duzzogott Tray tovább. Hiei elmosolyodott a fiú reakcióján, de aztán több szó nem esett a történtekről.

Hae később meg bökdöste a vörösesbarna hajút.

• Nézd Umiékat... – mutogatott a lány, és rájuk nézve még Tray is elvigyorodott. A két fiatal elszundított a tv előtt. Tiro a kanapé támlájának dőlve aludt fejét ráhajtva Umiéra, aki az ő vállán pihent és halkan szuszogott. – Hozd a fényképezőt Hiei. – tolta fel a lányt ülő helyzetéből, aki azonnal kisietett a másik szobába, ahol a táskája hevert és elő kotorta belőle a digitális gépet. Ahogy visszaért Hae azonnal mellé állt, bemérték a megfelelő szöget és csináltak a barátaikról néhány igen aranyos képet. Tray próbálta vissza fojtani a nevetését. Aztán a kék hajú Ren felé kezdett el mutogatni a két lánynak. Ők is csak ekkor vették észre, hogy Ren is alszik. A fiú törökülésbe volt helyezkedve jobb kezével felkönyökölt a térdére és azon pihentette a fejét, ami majd leesett onnan, közben halkan és egyenletesen vette a levegőt.

• Aranyos! – mosolyodott el Hiei, majd Haeval róla is készítettek néhány képet. Ekkor Tray már nem bírta tovább és hangosan elnevette magát, amire az aranyszemű rögtön felriadt.

• Mi a.... mi van? – nézett egy pillanatra riadtan körbe, de aztán mikor meg látta Tray röhögő fejét, azonnal ökölbe szorította a kezét és a fogait között sziszegte.

• Muszáj a frászt hoznod az emberre mond??!!! – háborodott fel.

• Bocs haver, de ezt már nem bírtam tovább... – törölgette meg könnyesre nevetett szemeit.

• Jaj, fogd már be! – szólt rá újra a fiatal Tao.

• Ugyan már ne vedd, úgy a szívedre. Álomszuszék... – borzolta meg barátja haját.

• Vedd le rólam a kezed és hagyd békén a sérómat, oké?! - Mindenki őket nézte, és jót nevettek a két fiú civakodásán.

Az este többi része nyugalomban telt miután sikerült a két fiút leállítani. Négy óra felé már mindenki mély álomba szenderülve aludt a teremben volt, aki átvonul a másik szobába, hogy kényelmesen aludjon el egy ágyon, de a legtöbben már a tv előtt álomba szenderültek. Tray az egyik fotelban terpeszkedett szét, Hae a kanapé másik oldalán dőlt el, ahol addig Ren ült, amaz pedig a másik szoba egyik ágyán pihent le. Hiei mikor szintén átvonult a másik sötétebb szobába látta a fiút, ahogy a nyitott ablak alatt fekszik. Keresett egy takarót és ráterítette Renre. A fiú a bal oldalán pihent kezeit maga elé téve és kissé összegömbölyödve, frufruja az arcába lógott, haját meglengette a hajnali szél.

- Szép álmokat... ifjú Tao vezér... – egy darabig elmerengve nézte a fiú ruhájának a felkarjára varrt dinasztia jelet, aztán fel kelt. Ő is egy nyugodt helyet keresett magának az éjszaka hátralévő részére és lepihent egy pár órára.