June a szobában ücsörgött, amikor megszólalt a telefon…

- Halló!? Anna? Vacsorázni? Persze, ott leszünk Lennel. Szia.

- Akkor Yoh-ékhoz megyünk, Miss. June? – érdeklődött Lee Pailong

- Igen, ma náluk vacsorázunk. Ott lesz az egész banda. Nem tudod, hol van Len?

- Az edzőteremben, már megint. Az utóbbi napokban nem csinált mást csak edzett, ivott, edzett, evett, edzett.

- Igen, tudom. Szerintem így próbálja kiverni a fejéből Kagomét. De ezt sosem ismerné el.

- Igen, vagy ez, vagy indulni akar a következő bodybuilder versenyen. – viccelődött Pailong

June elmosolyodott.

- Az biztos, hogy az öcsém egy ideig nem akar menni a Cseresznyefa vendéglő közelébe. A sértett önérzete miatt. Pedig szerintem, csodálja a lányt.

- És, haragszik is rá.

- De csak az egója miatt. Segítenünk kéne, hogy legyőzze a büszkeségét.

- Jó ötlet June, mindig „kerítő” akartam lenni.

*

- 1205, 1206, 1207, mit képzel magáról az a kis szemtelen, 1208 – lett egyre dühösebb Len, ahogy visszaemlékezett a vitára

- Len mester! Így tönkre teszi a gépet. Lassabban! – aggódott Bason

- Nem értem… 1209, 1210.. – meg se hallotta Basont

- Len mester, mit nem ért?

A fiú észre se vette, hogy hangosan beszél.

- 1211, jah, semmit Bason.

- Semmit nem ért?

A kérdés után, abbahagyta az erősítést, és egész halványan elmosolyodott.

- Nem úgy értettem – mondta Bason

- Tudom, Bason. Csak azt nem értem, hogy valaki, akivel egyszer találkoztam életemben, hogy lehet rám ekkora hatással!?? – fakadt ki Len

A szellem meglepődött: - milyen szokatlan érzelemkitörés Len mestertől. – gondolta

- Ez tényleg különös – mondta végül

Úgy érzem, meg tudnám fojtani, mégis annyira szeretném újra látni. Azt hiszem, megőrültem. – gondolkodott Len

- Menjünk és igyunk valamit, szomjas vagyok. – javasolta Len

- Rendben.

Épp akkor jött June.

- Len, siess!

- Minek?

- Vacsorázni megyünk.

- Ugye nem a kedvenc éttermembe akarsz?- vágott közbe a fiú

- Nem, Anna hívott, hozzájuk. Úgyhogy nem szabad elkésnünk. De ha nagyon szeretnéd, mehetünk a…

- Neeee! Nem akarom megbántani Annát és Yoht, és ott kínai sincs. – keresett kifogásokat

- Ahogy akarod. – egyezett bele a doshi. Tudtam, hogy ezt fogod mondani, de úgysem bújhatsz el Kagome elől.- ezt viszont már csak gondolta a lány

June, nem is tudta, milyen igaza van, Kagome már az életük része lett…

*

Két év telt el azóta, hogy sikerült legyőzni Zeke-et. A sámán tanács azóta sem jelentkezett. Vajon folytatódni fog valaha is a bajnokság? Ez a kérdés gyakran felmerült Yoh-ban és barátaiban. Őszintén szólva, már nem volt sok remény. Vajon mi történhetett? Mi volt olyan fontos, hogy nem folytatódott a bajnokság? Csak a sámán tanács tudna válaszolni.

A barátok viszont, nem szakadtak el egymástól. Sokszor voltak ilyen közös vacsorák. Persze nem mindenki tudott ott lenni: Lyserg túl messze élt, Jocó a karrierjét egyengeti, Pilika északon maradt, Tamara pedig újra Yomei mesternél tanul. Azért így is jól szórakoznak, főleg Jocó viccei nélkül.

- Hmm. Most finomabb kaja, mint szokott. Valami új recept, Trey? – érdeklődött Yoh

- Örülök, hogy ízlik. Ez az én titkos receptem.

- Valóban?? És mi volna az? – lepődött meg Anna

- Háát! Ugyanaz, mint eddig is, csak most raktam bele a kedvencemből, a bálnazsír…

- Miiii??? Fújjjj!!

- Fújjjjj!!

- Trey, most elment az étvágyam. Ez gusztustalan- háborodott fel Len is

- Bárcsak maradt volna titkos az a recept. – fohászkodott Ryo

- Igen, lehet, hogy nem kellett volna kérdezősködnöm.

- Most mi bajotok van? Nem tudjátok mi a jó. Én sem kritizálom a ti kedvenc kajátokat. - sértődött meg Trey

- Igen, mert annak nincs köze a bálnákhoz. – gúnyolódott Len

- Nem, csak a kínaiakhoz.

- Miii?? Ezt meg hogy érted?? – kapta fel a vizet a Tao vezér

- Nyugi Len, csak viccelt. - csitította June

- Adok én neki olyan viccelést.

- Hihihi! Srácok, ti semmit sem változtatok.– nevetett Yoh

- Te örülsz ennek? –kérdezte Anna

- Hát persze. Így most olyan, mint a régi, szép időkben.

- Igen, milyen szép volt akkor… Egy hatalommániás őrült ki akarta irtani az emberiséget… Meg egyéb szép emlékek. Hehe. –viccelt Morty

- Hihi, igazad van Morty. De gondoljatok bele, milyen unalmas lett volna Zeke nélkül.

- De, ha nincs Zeke, már rég megkaphattam volna a koronát. – kérkedett Len

- Hehe, jó vicc volt kis barátom. - nevetett Ryo

- Miféle vicc?? Miért, mit gondolsz, ki nyeri a bajnokságot?

- Hehehihihee. Hagyd abba, mert halálra röhögöm magam. Hahahehe.

- Csak nem néztél bele egy tükörbe?

- Na! Ez azért sok volt, tüskehajú. – lett mérges Ryo is

- Kár vitázni, mert úgyis én győzök, és megmentem a minikéket. – na, ki mondta ezt?

- Micsoda? Te még mindig reménykedsz a győzelemben?

- A remény hal meg utoljára. Igaz, Trey?

- Nem intézzük el ezt odakint???

- Most már legyen elég!! – csapott az asztalra Anna. - egyébként pedig, egyáltalán nem biztos, hogy folytatódik a viadal. Úgy hogy, értelmetlen a vita.

Mindenki elgondolkozott.

- Úgyis Yoh lesz a sámán király, én pedig a sámán királynő. Ezzel vita lezárva. – mondta végül Anna, nyugodtan

June elmosolyodott. – Tényleg nem változott senki. – gondolta

- De most komolyan Anna, szerinted, van rá esély, hogy folytassák? –kérdezte Yoh

Mindenki Annára nézett, és feszülten figyelt. Anna nyelt egyet.

- Egy biztos, valaminek kellett történnie, amiért ennyit várnak a folytatással. Valami nagyon fontosnak.

- Azta! Ez nagyon titokzatos, haver! Úgy izgulok, hogy mi lehet az. - éledt fel Trey

- Talán, nyomozhatnánk. –mondta Morty

- Ez jó ötlet, de hogy kezdjük? - kérdezte Yoh

- Lépjünk kapcsolatba a tanáccsal. – szólt Ryo

- Kár, hogy nincs meg a számuk. – mondta Len cinikusan

- Van jobb ötleted?

- Figyelj, ha nem lenne titok, már rég tudnánk az okát. A tanács nem véletlenül nem jelentkezik.

- Len-nek igaza van. Nem sokat tehetünk. – mondta Anna

- Ez nem igazság, itt kell szenvednünk a bizonytalanság végtelen tengerében.–dramatizált Ryo

- És lassan megfulladunk. –mondta Morty

- Elég volt a siránkozásból! Kár aggódni mi lesz holnap, vagy holnapután. A lényeg, hogy legyünk felkészültek, mert egyszer biztos eldől, hogy ki lesz a sámán király.

- Yoh mester, te mindig lelket tudsz önteni belénk. – áradozott Ryo

- Ha ezt megbeszéltük, most azt döntsük el, hogy ki lesz a mosogató király. – mondta Anna

- Jaajjjjj!! – egyszerre

*

Kagome az ablakpárkányon üldögélt. Figyelte az esőáztatta várost. Egyedül volt. Mint már annyiszor az elmúlt két évben. Csend volt és sötét, csak az esőcseppek kopogtak. Akkor a legelviselhetetlenebb a fájdalom, ha szívből és lélekből ered. Vajon, meddig lehet elviselni ezt a fájdalmat? Minden két éve kezdődött, de meddig tart még?

- Akkor is esett… ugyanígy… és a kín is ugyanolyan, nem változott… az emlékeim… mama, papa…- suttogta Kagome, miközben könnyeivel áztatta arcát

- Nem, nem sírhatok. Erősnek kell lennem. Már eleget keseregtem.

Széttépték a lelkemet, de megfizetnek érte. – fogadott bosszút újra, és újra

- Milyen furcsa, a fájdalom legyengít, ugyanakkor erősebb leszek tőle. Arra neveltek, hogy viseljem el a fájdalmat, bármilyen mértékű is, és hogy törődjek bele a sorsomba, akármilyen nehéz. Azonban szerintem az akaratunk azért van, hogy képesek legyünk megválasztani sorsunkat. Igen, ennek így kell lennie. Remélnem kell, hinnem kell, különben elveszek.

A lány felnyitotta a medált, amit édesanyjától kapott. Csodaszép dallam szólalt meg a virág alakú ékszerből.

- Mama, nem felejtem el, amit akkor mondtál:

-„Kagome, vigyázz erre az ékszerre, mert különleges. Ha már én nem leszek, és szükséged lesz rám, csak nyisd fel, és én veled leszek.

- De mami, a jó emberek nem halnak meg.

- Így van. Ne feledd, a medál majd megvéd mindentől.”

- Ugyanis, ezek voltak az utolsó szavaid hozzám. Nem értettem, hogy miért mondod nekem ezt, de most már tudom, hogy hazudtál. A jó emberek hallnak meg a leggyakrabban.

Nem sokkal később.

- Kagome, Takeru! Megjöttem.

- Mit csinálsz a sötétben, kicsim?

- Áhh!! Csak nosztalgiázom. – színlelt mosolyt Kagome, és letörölte könnyeit

- Akkor is viccelődsz, ha szomorú vagy!!? Nem értem, honnan van ennyi erőd. A szüleid büszkék lennének rád, nincs szükség bosszúra.

- Te ezt nem érted. Édesanyám után, édesapámat is elvesztettem. Gyenge vagyok, nem tudtam segíteni rajtuk. Vagyis, csak voltam gyenge. A bosszúmat illetően, pedig nem kértem a beleegyezésedet. – nézett elszántan a lány nénikéjére

- Remélem, tudod, mit csinálsz. De, hol van Takeru?

- Veled hagytam az étteremben.

- Azt mondta, hazajön hozzád. Még délután.

- Hm? Tessék? Itt nincs.- ijedt meg Kagome

Az asszony, remegő hangon kérdezte.

- De, akkor hol van?

*

- Vajon most, mit csinál Lyserg, Jocó és Faust? – kérdezte Yoh

- Oh! Faust Elizával vacsorázik valahol, a többiekről fogalmam sincs. – mondta Morty

- Annyira hiányoznak. Még Jocó hülye viccei is. – mondta Ryo

- Igen nekem is.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de nekem is. – szólt Len

Nagyot csattant az ajtó, és…

- Helló!! Barátaim! Na, ki van itt? Hiányoztam? Nyitva volt az ajtó, úgyhogy beengedtem magam. Haha. Értitek!? Beengedtem magam. Haha. – és, jött Jocó

Mindenki elsápadt.

- Kellett nekünk emlegetni. – mondta Len.

- Jocó! De jó, hogy itt vagy. Gyere és foglalj helyet. – invitálta barátságosan Yoh

- Na!? Mégsem leszel a viccmestere királya? – kérdezte Trey

- Áhh, tudjátok… Nem tudtam teljesen kibontakoztatni a tehetségem, ezért inkább elindultam világot látni, és…

- Szóval kirúgtak. – mondta Trey

- Nem! Felmondtam. Túl sokan kaptak röhögőgörcsöt miattam.

- Oké, ha te mondod.

- Jocó, te sem tudsz semmit a bajnokságról? – kérdezte Amidamaru

- Az infóm a bajnokságról egyenlő a nullával. Értitek!?

- Meg a tehetséged is. – lett ideges Len

- Na, Len. Tudom, hogy neked is hiányoztam.

- Azért, nem sírtam miattad dagadtra a szemem.

A szappanopera végeztével, jött Anna.

- Na! Ki mosogat?

- Szia Anna. Parancsolgatunk, parancsolgatunk?

- Szia humor király. Viccelődünk, viccelődünk? Szóval te és Morty mosogat. Azonnal.

- Inkább visszamegyek nevettetni…

- Tessék?

- Jól van, megye már, megyek.

Mindenki nevetett.

- Len, ma a szokásosnál is morcosabb, és idegesebb vagy. Történt veled valami?

June, Lee Pailong és Bason elnevették magukat. Len pedig elpirult.

- Semmi említésre méltó.

- Ha olyan semmiség, akkor csak elmondhatod.

- Nah, Lenny-fiú. Csak nem találkoztál egy csajjal?

Len, teljesen zavarba jött, hogy Trey fején találta a szöget.

- Puszta véletlen volt. Csak nekem jött görkorizás közben, a nénikéje vendéglője előtt.

- Komolyan? Pedig én csak vicceltem.

- Nahát Len. Gondolom utána bocsánatot kértél, felsegítetted a földről, bemutatkoztál, és elhívtad moziba. Kiengesztelésül. – mondta Ryo

June még jobban elkezdett nevetni.

- Háát! A bemutatkozás stimmelt.

- He? Hisz ő jött nekem. Miért kértem volna bocsánatot? – válaszolt dühösen Len

- Azért, mert te egy lovagias férfi vagy. – mondta Ryo

June-nak már a könnye is kicsordult.

- Len. Ugye nem kezdtél vele rögtön ordibálni? – ijedt meg Yoh

- Azért őt sem kellett félteni.Le

- Igen, ez igaz. Nagyon talpraesett és bátor lány.- mondta June

- És, nagyon csinos is. – szólt közbe Bason

- Len, te nem vagy normális. Fellöksz egy csinos lányt, és elkezdesz vele ordibálni! Csak nem akartad felszedni a csajt? – ugratta barátját Trey

- Lassan a testtel. Az egy kibírhatatlan perszóna. Mellesleg szerintem nem is olyan csinos, és soha nem akarnék vele járni. És, Ő JÖTT NEKEM!!! – hadarta ordibálva Len

Aztán, nyugalmat színlelve felállt, és kisétált a házból. Bason vele ment. Vissza se nézett a fiú.

- Len! Kint szakad az eső. – akart utána menni Yoh

- Most bedobta a durcit, vagy mi? – kérdezte Trey

- Szerintem, csak össze van zavarodva. Hagyjuk most egyedül. – állította meg June Yoht

- Ha nem ismerném annyira a tüskehajút, azt hinném, hogy tetszi neki a lány. – szólt Ryo

June ismét elmosolyodott. – Ha az öcsikém tudná, hogy azt, amit olyan jól szeretne titkolni, már mindenki tudja. – gondolta

- Kíváncsi vagyok arra a csajszira. Nem lehet semmi. – mondta Trey

- Szerintem mindenki egyet ért veled Trey. Legközelebb abban a híres étteremben eszünk. Hihi. Benne vagytok? – kérdezte Yoh

- Hát persze.

- Naná.

- Szó sem lehet róla. – kiabálta Anna

Mindenkinek az arcára fagyott a mosoly. Ki tudja hogyan, de Annáról megfeledkeztek.

- Miért mennénk étterem be, amikor van itthon egy csomó kaja, és le vagytok maradva az edzésprogrammal. Ha? Mondjatok 3 érvet!!

- Meertt??!! Te is kíváncsi vagy Leny barátnőjére??! – szólt Yoh

- Hm! – hümmögött Anna

- A kaja pedig nem fog elsétálni, megvár minket. – érvelt Ryo

- Hm. Köszi a felvilágosítást. Ez kettő.

Mindenki erősen gondolkozik.

- Meeerrrtt?! Olyan kedves vagy? – viccelt Yoh

- Ez álom, nem érv.

- Ööö.. akkor..

- Megvan! Mert meg ell ünnepelnünk Jocó érkezését. – vigyorgott Trey

- Szép volt haver.

- Egy pillanat. Hogy hívják egyáltalán a lányt? – kérdezte Anna

- Kagome Kamiya-nak.

- Azt mondtad, Kamiya? – sápadt el Anna.

- Igen, miért? Valami baj van?

- Anna?  Mi az? – lepődött meg Yoh is