Közeleg a suli vége (hála az égnek), de persze még mindig alig alszok esténként. Délelőtt suli, délután tanulás (Jun rámszállt, nem hagy lazsálni), este edzés..... áááááá....ez egy kész rémálom, nem ajánlom senkinek. Basonnnek könnyű, ő már halott, s alig fárad el. Én viszont esténként már olyan vagyok, mint a mosott szar. Nah, mindegy, ezt is túl kell élni.
Tegnap is éppen vizsgám volt, sajna pont matekból, amit nem csípek annyira. Mondjuk, nem volt olyan nehéz, de nem bírtam koncentrálni, mert Bason állandóan azon röhögött, hogy az osztálytársaim milyen fejeket vágnak gondolkodás közben. Amikor meg rászóltam,hogy hagjya abba, a tanár engem cseszett le, hogy nem kéne magamban beszélnem! Nah, ez már több volt a soknál, felálltam, a kezébe nyomtam a dolgozatomat, aztán kimentem a teremből! Még hogy egy ilyen vén tróger mondja meg nekem, hogy mit csináljak!
Na jóóó, most ennyi, mert mennem kell edzeni. Anna persze tudomást szerzett a dologról, s összebeszéltek Junnal, így most duplaannyi futás vár rám! Gyerünk, Bason, te kis görény, indulunk!