|
3. rész: Elfogadni
Neya 2006.05.27. 18:29
 Morty nagy kihívása
Másnap reggel Yohék házában ébredt az első Dobby Village-beli győzelmét ünneplő Three True csapat egésze is: még az előző nap folyamán összeismerkedtek a skót szoknyáját nadrágra cserélő Mac-kel és Nessievel, valamint a civilben kevésbé furcsa, bűvészkedő Ralffal és Jokerrel. Mire a többiek fölkeltek, Neya már készített reggelit, így a konyhába érkezők gusztusosan tálalt, ínycsiklandó ételekkel megpakolt asztal elé ülhettek.
- Te meg mit művelsz itt?- kérdezte a helyiségbe meglepő módon elsőként belépő Trey.- És ezek hogy kerültek az asztalra?
- Gondoltam, összeütök valami könnyed reggelire való finomságot abból, amit itt találtam.- válaszolta szerényen Neya.
- Nem mondod, hogy még főzni is tudsz?- folytatta a kérdések sorát a következő érkező, Rio.- Hát, kékhajú barátom, ha te meg tudod mondani, hogy ezeket hol találta, akkor leborotválhatod a hajamat!- mondta megrökönyödve.
- Attól nem kell félned, haver! Ha jól látom ez a tányér bálnazsírban sült filézett hallal van megpakolva…- bökött a hozzá legközelebb helyezett tálalóedényre, mire a konyhatündér szerepében brillírozó lány bólintott egyet.
Lassan mindenki megérkezett, néhányan edzésről-mint June, Rin és rendkívüli módon Anna-, másokon viszont mély nyomokat hagytak gyűrött lepedője redői. Az asztalra pakolt valóságos ételköltemény nem volt hosszú életű, de annál több dicséretet vont maga után. Az Amazonok csapata csoportos edzésre indult, nem különben Len és Yoh csapata. Pilika és Tamara magára vállalta a mosogatást, amiben Mac és Ralf is szerepet vállalt. Morty egyedül maradt Anna nővérével, de nem merte megszólítani a nála jóval idősebb szépséget, inkább pirulva lesütötte a szemét.
- Nincs kedved fagyizni?- törte meg a csendet Neya, aki fölött ott lebegett tündéralakban Neela, szabadon fürdetve szellem-arcát a napsütésben.
- De! Tudok egy nagyon jó cukrászdát a környéken!
Azzal a lelkes fiú az utat mutatva elindult a kapu felé. Hamarosan elnyelte őket a sámánfalu forgataga, mégis a tömegben araszolva a mindentudó jóbarát és a médium-lány egyre jobban megismerték egymást.
- Akkor te jártál egyetemre is?- kérdezte Morty csodálkozva, hiszen a sámánvilágban nem túl gyakoriak a diplomás egyének.
- Igen, de csak levelezőre: egy olyan fizikai szakra, ahol a paranormális jelenségekkel foglalkoztunk és tanultam alkalmazott pszichológiát is.
- Én is szeretnék majd tovább tanulni…- mondta elkalandozva Morty, tekintetével az előttük elhaladó üdvöskéket követve.
- Hátrányt nem jelentene, de biztosan ez a sorsod? A találkozásod Mosukéval nem lehetett véletlen.
- Sajnos, így sem találom magamat ebben az idegen világban. Bár Mosuke tényleg megerősödött, mégsem érzem magam idevalónak.
- Sámánként hol máshol lenne a helyed? Barátként hol kellene lenned? Nem tartod kicsit furának, hogy miután legjobb barátok lettetek Yohval és ő megszerezte Amidamarut; Mosuke, aki Amidamaru legeslegjobb barátja volt, téged választott? Persze lehet, hogy csak véletlen egybeesés…- húzódott félmosolyra a lány szája, látva, hogy kurta nyakú beszélgetőtársa mélyen elmerült gondolatai közt.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Könnyű neked, te születésed óta tudod, hogy miért jöttél a világra, nem lehettek kétségeid…-mondta felocsúdva Morty keserűen.
- Bár ilyen egyszerű lett volna.- tolta oda tetovált kézfejét Morty elé.- Azért vagyok itt és küzdök minden erőmmel, mert én elfogadtam azt, amit az élet nekem rendelt. A végzeted elől te sem menekülhetsz el. Ameddig nem fogadod el, nem élhetsz teljes életet.
Morty az utcán kavargó porszemek táncát figyelte, de az sem segített neki elfogadni a végzetét. Gondterhelten kifújta a beszívott levegőt. Örült, hogy megoszthatta valakivel a gondját, de nem igazán jutott közelebb a megoldáshoz és még a gyomra is korgott az időközben rátört éhségtől.
- Úgy megéheztem. Harapjunk valamit!- mondta Neya egy elnyújtott ásítás közben.
- A gyomrom egyetért: Ideje enni!
- Messze van Silva híres-neves étterme?
- Csak egy sarokra. De nálam nincs több dobby-dollár…
- Ne aggódj; a meccs után tett egy felelőtlen ajánlatot.- mondta sejtelmesen a vörös hajú lány és új barátjával elindultak az étterem felé.
Nemsokára odaértek az üvegfalú épület elé és böngészni kezdték a napi ajánlatot. A következő pillanatban azonban Silva lépett melléjük.
- A rántott békacomb épp most készült el, ha gondoljátok…-kezdte zavartan a férfi.
- Gondoljuk!- vágta rá azonnal Neya, de Silva nem reagált, csak nézte a lányt, aki állta a pillantását.
Morty korgó gyomra azonban a nem akart többet várni a megváltásra, így a fiú kérdéssel állt elő:
- Mondd csak Silva; ha öt percen belül nem hozod ki a rendelést, akkor ugye utána ingyen jár repeta és legközelebb is kedvezményben részesíted az adott vendégeket?
- Szeretnéd, kisember!- kapcsolt Silva és beviharzott az étteremajtón. Morty és Neya lassan utánament és keresett egy üres asztalt. Az indián hamarosan visszatért a gőzölgő étellel, majd mielőtt szólhatott volna, hívta a kötelesség és belépő vendégeihez sétált. Neya követte a férfi lépteit, de ezt a tányérja tartalmában már-már elmerülő Morty nem láthatta. Miután befejezték az evést, Neya közölte, hogy el kell mennie, mert délutánra edzés volt megbeszélve Mac-kel és Ralffal.
- Jó, jó menj csak!- köszönt el beletörődő hangon Morty. Kisvártatva kisétált az étteremből és elindult az erdő zöld sávja felé. Majdnem elérte az első fát, amikor ismerős hang csendült a füle mögött.
- Az új barátnőd?- kérdezte Zik, s hangjától Mortyt kirázta a hideg.- Te aztán tudod mit akarsz! Erősebbnél erősebb emberekkel veszed körül magad. Jaj, ne haragudj, csak te vagy egyszerű ember, beszélek itt össze-vissza, nem akartam megsérteni a kisebbik feleimet. De ne aggódj, ezt meg lehet érteni, hiszen te olyan gyenge vagy…-folytatta baráti hangon a gúnyolódás után-… talán jobb is lenne, ha hazamennél és a laptopod társaságában töltenéd azt a kevés időt, ami a sámánvilág eljöveteléig hátravan.
Morty már remegett a félelemtől, s mukkanni sem mert.
- Lazíts már! Nem foglak bántani; MÉG nem.- mondta kacagva, majd távolabb lépve a tűz szelleme kitárt markában állt és a következő pillanatban eltűnt.
- Bármilyen zakkant is, igaza van: nincs itt rám semmi szükség. Jobb, ha elmegyek.
Morty visszaindult a város felé, így nem vehette észre a színes kis bogarat, ami kíváncsian fürkészte őt egy bokor takarásából kibújva.
- Tekintse elintézettnek, mester!- szólt az ürességhez, ami válaszolt is neki:
- Remélem nem okozol csalódást! Semmi szüksége sincs az öcsémnek erre a kis mitugrászra. Hozzá kell szoknia, ahhoz, hogy egyedül oldja meg a problémáit. Ügyesen, Buzz!
- Ahogy Zik mester kívánja!
* * * *
Edzés közben Rio, Faust és Yoh orákulum-harangja sípolni kezdett.
- Meccsünk lesz délután. Még jó, hogy nem hagytam otthon.- nevetett Yoh.
- Az ellenfél pedig a Tuti Trió csapat.- tette hozzá Faust.
- Nem is hallottam róluk eddig, vajon mifélék lehetnek-ilyen névvel?- kérdezte Rio.
- Ezt mindenképp meg fogjuk tudni két és fél óra múlva! Gyertek, szóljunk a többieknek!- mondta az Asakura-fiú.
A három fiú elindult megkeresni a többieket és egy óra múlva már majdnem mindenki indulásra készen állt az udvarban, elhalasztva az edzést. Pár perc múlva megérkezett kézen fogva Rin és Len, valamint a Bason-Wyn-páros. Konchi és Ponchi a konyha irányából közelítettek a csapat felé, de Anna előtt nem maradhatott titokban újabb csínytevésük, miszerint minden tekercs WC-papírt összekentek mogyorókrémmel.
Khm…-krákogott Anna, mire a shikigamik a két jómadár mellett termettek.- Fél percet kaptok…
Már jó pár perc eltelt, a róka- és mosómedveszellem is rég visszatért, de Morty még mindig nem került elő.
- Rossz előérzetem van.- szólalt meg halálos komolysággal Yoh.
- Tud magára vigyázni, hiszen sámán.- tekintette lezártnak ezzel a témát Len és elindult a mérkőzés helyszínéül szolgáló központi aréna felé, s egyedül csak Yoh nem követte azonnal. Pilika észrevette a habozását, így felajánlotta, hogy megkeresi Mortyt.
*
Morty magányosan bandukolt a kiürült épületek között, ugyanis mindenki a központi arénába sietett, mert a sámán-tanács valami tombolajátékot hirdetett meg egy órával a mérkőzés előttre. Nem tudta, hogy hogyan búcsúzhatna el Yohéktól és ilyen szempontból Mosuke sem tűnt valami jó tanácsadónak, bár próbálkozott:
- Mit szólnál ahhoz, hogy: ’’Bocsi fiúk, de félős kis nyuszi vagyok, Yoh és Rin ikertestvére pedig csúnya, gonosz bácsi és sikerült jól rám ijesztenie, úgyhogy inkább hazamegyek és veszek magamnak egy csomag pelust.’’?
- Te meg mit szólnál ahhoz, hogy FOGD BE?!! Te sem voltál a helyzet magaslatán, amikor elvittük Amidamarunak a Fény Kardját!- förmedt rá gazdája.
- Ez övön aluli volt.- suttogta megrendülten Mosuke és mini-alakja is eltűnt, nem is szólalt meg egy darabig.
A páros elért a tó partjára és a fiú lehuppant egy kisebb fűcsomóra.
- Hékás! Leszállnál rólam?- kérdezte egy tompa hang.
- Ki van ott?- kérdezett vissza Morty.
- Ha felemelnéd rólam a popsidat, talán magad is láthatnád…
Morty villámgyorsan felugrott ültéből és valóban: két fűszál között ott csücsült egy színes kis bogár.
- Ne haragudj, én nem akartam rád ülni!- szabadkozott a fiú.
- Rá se ránts, pajti, nem először történik velem. Mindig is elnyomtak az erősebb bogarak, nem is beszélve a sámánokról…
- Fura, de nekem is pont ez a bajom. A barátaim mind erősek és magabiztosak, bármikor kiállnának értem. Nem vagyok benne biztos, hogy én képes lennék megtenni. Ők viszont erről nem vesznek tudomást…
- Miről nem veszünk tudomást?- kérdezte a futástól kifulladt Pilika.- Már vagy egy órája rohangálok utánad a faluban, Rioéknak mindjárt kezdődik a meccsük az arénában. Yoh nagyon aggódik érted.
- Akkor siessünk!- indult volna Morty, de valami visszatartotta. A kis színes bogár helyén valami furcsa leginkább rovarbelsőséghez hasonlító lény ült, egyik ízelt lábával Morty jobb bokáját szorítva.
- Jesszusom, Morty! Kikkel beszélgetsz te?- hisztizte a kékhajú lány miközben védelmet keresve odarohant a fiú háta mögé. Mind a ketten reszkettek, mint a nyárfalevél, s várták, hogy mi történik- hiába, mert a lény nem mozdult.
- Mégis mi vagy te és mit csináltál azzal az aranyos kis bogárral?- kérdezte végül Morty.
- Mindig is mondták, hogy a mini-alakom valahogy bizalomgerjesztőbb… Amúgy a nevem Buzz.
- Nos, Buzz! Nem nagyon érdekel a külsőd, bár tényleg ronda vagy, de Morty és én most elmegyünk, mert a barátaink várnak ránk.- mondta dacosan Pilika és elkapta kis barátját a karjánál.
- Segítek egy kicsit, hogy jobban felfogd: - kezdte Buzz, és felemelte a lányt a lábánál fogva a magasba, majd egy fa tövébe hajította, mindezt mindenféle erőfeszítés nélkül.- Mélynövésű ismerősünk nem megy semmiféle sámánharcra, sőt a feladatom az, hogy meggyőzzem, hogy jobb lesz neki távoli otthonában. Ha mégsem sikerülne őt rábeszélnem erre az okos döntésre, akkor pedig meg kell ölnöm.
Pilika az okfejtésből már egy szót sem hallhatott, ugyanis a hatalmas eséstől eszméletét vesztette. Morty agya elborult a lány láttán és Mosukét hang nélkül a laptopjába küldte.
- Nekem ne okoskodjon egy rovar!- kezdte lángoló tekintettel.- Még gerinced sincs, biológiai tény, hogy sokkal fejlettebb vagyok nálad, ráadásul épp most fejlesztettem ki a rovarirtás sámán-verzióját! Mosuke! GYILKOS SZEKERCE!!!
A laptop Mosuke szellemével lyukat ütött a földbe, a rovarszellemnek épp hogy csak sikerült elugrania a támadás elől.
- Azt hiszed elég gyors vagy?! A törzsfejlődés csúcsa vagyok! Neked annyi! Bántottad a barátomat! TOMBOLÓ KALAPÁCS ROHAM!!!
Buzz még perceken keresztül kitartott, de Morty vele ellentétben nem fáradt, mert a dühe erőt adott neki. Miután háromszor körbefutották a tavat, Mosuke és Morty végül lecsapott: Buzz erőtlenül hullott a földre, újra felvéve mini-alakját. A fiú odarohant Pilikához, aki már kezdett magához térni.
- Fáj valamid?- kérdezte kétségbeesve Morty.
- A fejem és a hátam, de túlélem. Mióta feküdtem itt és hol az a rusnya bogár?
- Buzz eltűnt, és nem voltál itt tíz percnél tovább.- válaszolt megnyugodva, mivel a lánynak láthatóan semmi komolyabb baja nem esett.
- Tíz perce?! Te jó ég! Yoh meg fog fojtani! Indulás az arénába!- utasította futtából visszanézve Mortyt Trey nővére. A sámánfiú csak most döbbent rá, hogy mennyire kifárasztotta a küzdelem, de azért Pilika után iramodott.
*
Az arénában tombolt a közönség, a tombola kihúzása és a rengeteg nyeremény lázba hozta a tömeget. Faust és Eliza a külvilágról tudomást sem véve ölelték át egymást, míg Rio büszkén fürdette arcát a reflektorok fényében. A magas sámán botját a vállára csapva fordult körbe, hogy a publikum minden oldalról megszemlélhesse. Yoh egyre csak Anna felé nézett, várta, hogy bólintással jelezze Morty megérkeztét, de újra és újra csalódnia kellett. A Tuti Trió pályára lépését óriási ováció kísérte. A lány és két ellenkező nemű társa mintha valami plakátról léptek volna le: inkább látszottak világhírű énekesnek, mint sámánnak. Mindegyikükön csillogó, ezüstszínű felső volt, amire a nevüket is ráíratták: Sarah, vékony barna hajú lány volt rengeteg sminkkel, mellette Tom, a szintén barna, de rövid hajkoronával büszkélkedő fiú, szemüveggel a fején. Tom ujjatlan pólójából kilógott nem túl kidolgozott karja, de a belőle áradó felsőbbrendűségi érzés miatt nem lehetett nem rá nézni. Jobb karja alatt egy focilabdát tartott, nem véletlenül, hiszen fölötte lebegő szelleme minden bizonnyal valaha labdarúgó volt. Sarah másik oldalán egy Rian nevű szőke hajú kékszemű fazon nézegette magát egy apró női táskákba való tükörben. Tom szellemén kívül az ellenfél mindkét szelleme rejtve maradt. Yoht viszont már nem nagyon érdekelte a csata, annál jobban aggódott Morty miatt, s bár ő ezt nem tudhatta, ezzel nem volt egyedül. Neya elindult lefelé e lelátóról, hogy Pilikáék elé mehessen. Időközben Kalim leszállt a pálya közepére, csendre intette a tömeget és várt még egy kicsit.
- Srácok! Itt valami nagyon nem jó! Morty még mindig nem ért ide! Én így nem tudok küzdeni! Ne haragudjatok, de Mortynak szüksége lehet rám.- mondta Yoh, miközben elkezdte leszedni a karjáról az orákulum-harangot.
Rio letérdelt elé és könyörögni kezdett, hogy ne tegye, sőt még Faust arcán is valami kifejezés suhant át, de az Asakura-fiú hajthatatlannak tűnt.
- Yoh! Ne kíméld őket!- szólt a közönség soraiból egy ismerős hang.
Yoh kinézett a lelátóra és Morty integetett neki Trey hátán állva. Visszaintegetett legjobb barátjának, majd Rioék felé fordult:
- Adjunk nekik!
- SÁMÁNHARC!!!- hallatszott Kalim hangja és Morty abban a pillanatban összeesett. Neya az ölébe vette a kis sámán fejét és halkan így szólt:
- Elfogadtad.
Sarah és Rian szelleme végre megjelent, ráadásul mindjárt többszörös nagyításban. A lány őrszelleme egy szakács volt, míg Rian szelleme egy nagyra nőtt egeret mintázott. Faust, Rio és Yoh majd megszakadt a röhögéstől a csivava-szellem láttán, de akkor egy labda kiütötte Rio kezéből a botját.
- Barátom! Az ott zselé a hajadon, vagy Rian patkánya nyalt végig a fejeden? Ezt igazán nem kellett volna, nem túl előnyös! Sőt, oldalról nézve hasonlítasz egy rajzfilmbeli űrlényre! Dzsem…, vagy Dzsam…??? Ááá, megvan: Jamba! Na, tök olyan vagy, mint ő!
- Fischer! KIRÚGÁS!
Rio azonban a botba küldött Tokagiróval a fegyverét baseball-ütőként használva fejbeütötte Tom nevű ellenfelét, aki az ütés erejétől összecsuklott, de a következő pillanatban már újra talpon volt.
- Szép védés volt egy cserejátékostól!- kiabálta oda neki Rio.
- Tudod milyen a helyes táplálkozás?- kérdezte Sarah Yoht, aki értetlenül nézte a röhejes szakácsot.- Majd én megmutatom: VATTACUKOR FORGATAG!!!- kiáltotta és Yoht kezében a kardjával tetőtől talpig belepte a cukorszálak szövevénye. Egy határozott mozdulattal lyukat vágott a bábszerű burkon, majd belekóstolt.
- Ez igazán finom, de Anna szerint a túl sok cukor nem egészséges! Amidamaru! MENNYEI SZABLYA!
A harcos szellem és az Asakura-fiú végzetes csapást mért a szellemre, s Sarah sírva roskadt az aréna porába. Faust, és hatalmasra nőtt szelleme még mindig a csivaván mosolyogtak. Eliza lehajolt, hogy megsimogassa, de az öleb a keze után kapott.
- Nem túl jól nevelt. Talán egy kis nyugtató jót tenne neki.- mondta barátságosan a temetőmágus.
Azzal Eliza a nyakánál fogva felemelte a kutyát és megszúrta az injekciós tűjével.
- Neeeee! Tinkerbell!- kiáltotta hüppögve Rian és a kis kutyaszellem, mely fölött elvesztette uralmát, kótyagosan indult el felé.
Rio ezalatt jót baseballozott Tommal, többször is megtörve annak szellemkontrollját, így nagyjából negyed óra alatt elintézték Tuti Triót. A tömeg őrjöngve tombolt a lelátón, Yoh csapata pedig élvezte a rivaldafényt. Addigra már minden barátjuk, így a kissé álmatag, de boldog Morty is csatlakozott Faustékhoz.
- Köszönjük a meccset! Ügyesek voltatok!- ment oda Yoh a Tuti Trió megsemmisülten maga elé bámuló tagjaihoz.
- Tudd meg, hogy ez csak azért volt, mert mi olyan sok támadást ismerünk, hogy sokkal nehezebb dolgunk van, amikor el kell döntenünk, hogy melyiket alkalmazzuk, mint nektek, akik abból a három-négy primitív formából válogathatnak csak!- vágta oda fellengzősen Tom.
- Gyertek, hagyjuk itt ezeket a kispályásokat!- fordult el Yohtól.
Sarah és Rian felszegett fejjel követték őt a kijárat felé, de akkor valaki a közönség soraiból rájuk zúdított egy hatalmas vödör koszos vizet. Yoh épp utánuk akart menni, de Trey megállította:
- Hagyd, haver! Nem válthatsz meg mindenkit!- mondta barátjának, kezét a vállára téve.
- Igazad lehet, Trey!
- Haver! Ezt nézd: Morty úgy kiütötte magát, hogy állva horkol!
S valóban: a gyakorló sámánfiú úgy kimerült, hogy bár stabilan állt mindkét lábán, mégis az igazak álmát aludta. Yoh Faust segítségével megemelte, majd a vállára vette és elindultak haza.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
