A kanyonban történt események rányomták bélyegüket a következő reggel hangulatára. Az eső szakadatlanul esett, ahogy Rin is egyre csak folyatta könnyeit. Len egy pillanatra sem hagyta őt magára az éjszaka folyamán, mert félt, hogy a lány esetleg kárt tesz magában, vagy otthagyja a társaságot, így őt is. Yoh is ott volt Rin szobájában és biztosított a lányt afelől, hogy mellette áll. Neya Anna szobájában beszélgetett húgával, a többiek pedig álmatlanul forgolódtak ágyaikban.

  - Hugi, te is tudod, hogy ez mit jelent.- fordult Neya Anna felé.  A szőke hajú lány sokáig nem felelt, ő is csak nézett ki az ablakon, hátha lát valamit az esőfüggönyön túl.

  - Igen. Rin valóban uralja az Egységcsillag egyik ágát. Ezt Yoh is sejti. Nagyon becsapottnak érzi most magát.

  - S ez az én hibám.- szólalt meg egy mély férfihang a szoba másik végéből.

  - Mikihisha!- üdvözölte őt Neya, Anna viszont egy szót sem szólt, inkább tovább folytatta az eső bámulását.

  - Jó reggelt, Neya!- viszonozta a lány köszöntését a férfi.

  - Beszélned kéne Yohékkal.- fordult felé a fiatalabb Kyoyouma-lány.- Azt hiszem van pár dolog, ami magyarázatra szorul.

  - Yoh nagyon neheztel rám?- kérdezte Mikihisha.

  - Szerinted? Nem kellett volna egyedül viselnie a terhet, nem tudott a saját testvéréről!!! Egyedül érezte magát sok-sok éven keresztül!!!- felelte Anna „enyhén” indulatosan, s Neya az utolsó mondatnál lesütötte szemét.- A legkevesebb lenne, hogy nehezteljen rád, de ő mégsem teszi. Ezek után igazán méltóztathatnál vele megosztani egyet s mást! Nehogy el merj úgy menni, mint a múltkor, egy szó nélkül!!!

  - Rendben, beszélek velük.

Mikihisha kifordult a helyiségből és Rin szobája felé vette az irányt, míg Neya átölelte könnyező húgát.

*

Yoh a szeme sarkából figyelte, ahogy az ajtó lassan kinyílik, Len viszont felkapta a földön heverő guandaoját és a jövevénynek szegezte. Rin szemei bedagadtak a rengeteg sírástól, de azért felismerte Mikihishát.

  - Len, megbocsátanál egy percre?- kérdezte a férfi, mire a Tao család ifjú vezére elhagyta a szobát.

  - Szia apu!- köszönt Yoh újra mosolyogva.- Gondolom azért jöttél, hogy megmagyarázd a helyzetet!

Rin könnyei elapadtak és a férfi nyakába ugrott, ahol újra sírni kezdett, de ezek a könnyek már nem csak a fájdalom könnyei voltak, sok boldogság is vegyült a keserűségbe. Mikihisha maszkja alól is kicsordult egy könnycsepp, ahogy magához ölelhette mindkét gyermekét, mert Yoh is odarohant hozzá.

  - Figyeljetek! Valamit el kell mondanom.- mondta Mikihisha kissé eltolva magától Yoht és Rint, akik leültek Rin ágyára.

  - Születésetekkor megpróbáltunk végezni Zikkel, de a tűz szelleme megvédte őt. Yohnak és neked, Rin az a feladatod, hogy megállítsátok őt. Eleinte azt hittük, hogy ugyanolyan erőtök van, de aztán megjelent Wyn. Elmondta, hogy ő Rin védőszelleme, s így Rin rajta keresztül uralhatja az Egységcsillag egyik ágát, a vizet. Tudtuk, hogy Rin ereje hatalmas, ezért, hogy mindketten nagyobb biztonságban lehessetek, megkértük a Tanácsot, hogy segítsen a lányunkat a Valóságba menekíteni.

  - Értem.- mondta Yoh kissé keserűen.

  - Most, hogy mindketten itt vagytok a sámánviadalon, a világnak van esélye Zik ellen.

  - Én soha többé nem küzdök.- jelentette ki Rin, mire bátyja átkarolta őt, így Rin az ő vállán folytatta ismét a sírást.

  - Te nem vagy rossz ember.- mondta Yoh.- A tegnap este történtek nem változtatnak azon, hogy mindenki szeret. Mind melletted vagyunk.

Rin lassan elaludt Yoh vállán. A fiú óvatosan lefektette a párnájára és utasította Wynt, hogy vigyázzon rá – nem mintha a szellem egy pillanatra is elhagyta volna gazdáját. Mikihisha és fia kimentek a helyiségből, Lenny pedig visszatért szerelméhez, leült az ágya elé és onnan vigyázta a lány álmát.

*

A két Asakura Yoh szobájában állt az ablak előtt.

  - Megint elmész?- kérdezte Yoh az apjától, aki kérdőn nézett vissza fiára.- Múltkor láttalak Annával beszélgetni… Nem haragszom.

  - Tudom.- felelte Mikihisha.- Hatalmas szíved van Yoh! Büszke vagyok rád!

Yoh ismét elmosolyodott:

  - Azért szólhattál volna, hogy ilyen belevaló húgom van! Lett volna, aki megvéd a gúnyolódóktól!!!- mondta Yoh, majd együtt nevettek.- Rinnek sokat jelentene, ha itt maradnál…

  - Igen, tudom. De el kell intéznem valamit.

  - Oh! Az más.- szólt elkomorodva a fiú.

  - Sietek vissza.

A következő pillanatban Mikihisha már nem volt sehol, Yoh pedig mosolyogva fürdette arcát a nyitott ablakon beverődő esőben.

  - Ezt az én húgom csinálja, Amidamaru! Azért kicsit félelmetes.

  - Rin nagyon megijedt tőle, az biztos.- válaszolta a szamuráj-szellem.

  - Én bízom benne. Fel fogja dolgozni, tudom. Nagyon erős és nincs egyedül. Gyere, nézzük meg a többieket!

A mosolygó Yoh elindult a konyha felé, mire Amidamaru csak hümmögött egyet.

*

A konyhában mindenki feszülten várt valami megnyugtatóra, s ahogy Yoh belépett, mindenki felé fordult:

  - Yoh mester! Mi a helyzet Rin kisasszonnyal?- kérdezte Rio.

Yoh végignézett a társaságon, de nem felelt.

  - Haver, mondd már! Lennyből lehetetlen volt bármit is kiszedni…- kérlelte Trey.

  - Még mindig ki van borulva. Azt mondta, hogy nem harcol többé.

  - Micsoda?- hüledezett Jocó, s annyira meglepődött, hogy még poénkodni is elfelejtett.

  - Az lehetetlen!- mondta June elszomorodva.

  - Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam!- kapcsolódott be a beszélgetésbe a belépő Anna.

- Mivel ma mégsem lesz meccs, mindenki bepótolhatja a tegnap kimaradt edzés-adagját!

A másik lehetőség, hogy bejöttök velem vásárolni.

A fiúk az edzés mellett döntöttek, Mac-kel és Ralffal együtt, míg a lányok a shoppingolást választották, Neya kivételével.

  - Ööö, nekem dolgom van.- mondta, majd felkapta hosszú kabátját és elviharzott.

Egy pillanatig értetlenül néztek utána, aztán ki-ki elindult a maga útjára. A fiúk elszántan léptek ki az ajtón és elkezdték az edzést. Anna autót rendelt a ház elé, mivel nem akart elázni, s így indultak el Dobby Village felé.

*

A vörös hajú Kyoyouma-lány bőrig ázott, mire elért Silva étterméhez, amelyet zárva talált. Tanácstalanul nézett szét az üres utcán, majd bekopogott. Silva szinte azonnal megjelent és beeresztette.

  - Hát eljöttél?- kérdezte.

  - Nem.- válaszolta Neya mosolyogva.- Rin eléggé ki van akadva.- folytatta aggódva.- Nem akarja folytatni a sámánviadalt. De meg fogja gondolni magát.

  - Biztos vagy benne?

  - Ez holtbiztos.- válaszolta, s közben tekintetét kihívóan az indiánéba fúrta. A férfi egyre közelebb hajolt a lányhoz, lehunyta a szemét, majd megcsókolta. Ahogy ajkaik egymáshoz értek, az indián szinte azonnal elhúzódott.

  - Ez szabályellenes! Én Tanács-tag vagyok, te pedig versenyző.- hadarta gyorsan, mire a lány csak bólintott.

  - Oké. Nem akarom, hogy ezért kitegyenek a Tanácsból. Akkor én megyek is.

Neya felállt és kiviharzott, Silva hiába rohant utána, hogy megállítsa, már nem érte utol. A médium-lány meg sem állt az előző napi mészárlás színhelyéig. A sziklafal tetején leült az esőben és meditálni kezdett. Néhány perc után már nem is érezte az esőcseppeket a bőrén. Már teljesen lenyugodott, amikor egy furcsán ismerős hangsúly suttogott a fülébe:

  - Milyen szép…

  - Ne is álmodj róla!!!- mondta s azzal egy pillanat alatt elcsavarta az arcán végigsimító kezet.- ZIK!

  - Ezer évvel ezelőtt még nem így vélekedtél, Neya.

  - Változnak az idők.

  - Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy nem szeretnél a Sámánkirálynőm lenni? Pedig én segíthetnék megbosszulni Fijo gyilkosait.

  - Kicsit elkéstél ezzel a felkéréssel, öcsi! Három teljes évvel előzlek meg, ha azt az ötszázat nem számítjuk…

  - Ugyan már! Gyere és állj mellém, megint ketten leszünk a világ tetején, mint régen!

  - Sohasem voltunk ketten, ezt te is nagyon jól tudod! Akkor is undorodtam tőled és ez most sincs másképp! És Rinék sem fognak melléd állni!

  - Én ebben nem lennék olyan biztos. Sőt, miután csatlakoztak hozzám, te is meggondolod majd magad. Nem fogod újra megtenni, amit akkor!

  - Tényleg nem: most veled fogok végezni!

  - Meglátjuk!- felelt nevetve Zik, majd felemelkedett a tűz szellemének tenyerén állva, intett egyet és eltűnt.

  - Gyökér.- nyugtázta Neya és úgy döntött, hogy megkeresi Annáékat.

*

Amikor Rin felébredt látta, hogy Len elaludt, így kimászott az ablakon, kisétált az udvar közepére és hagyta, hogy hulljon rá az eső. Len közben felriadt, de nem szólt szerelméhez, megvárta, amíg a szőke lány elhagyja a helyiséget, aztán kikönyökölt a párkányra és onnan nézte a lányt. Wyn és Bason a Tao-vezér feje fölött lebegtek.

  - Len mester! Nem mész ki utána?

  - Nem, Bason. Most egy kis magányra van szüksége.

  - Igen. Sok mindent kell végiggondolnia magában.- mondta Wyn, majd együtt nézték az esővízben fürdőző lányt.

*

Rin fejében, mint egy film, peregtek le a tegnapi este eseményeinek képkockái: látta magukat, amint elindulnak a kanyon felé, aztán látta, ahogy a furcsa árny leteríti Pailongot, majd rájuk borul a sötét ködfátyol. Kiütötték Annát, a shikigamik apró cetlikké lettek, aztán June és Pailong kerül ismét a földre. Ő eléjük áll, vízfalat idéz meg, egy csomó támadást hárít, de aztán a sárkány a falhoz kente. Aztán ott volt Len homályos képe, majd Faust és Eliza. Utána a hatalmas vízfal, később az óriás hullámok, s Yoh hangja.

  - Nem akarom látni őket megint!- sírta bele az esőbe, de a látomás tovább folytatódott, s újra megjelentek a Fekete Fény csapat tagjai: a rövid hajú nő felakadt szemei, rongyosra szakadt ruhája, a melléből és az egyik combjából kiálló jég-tőrök, aztán a férfi vértől vöröslő haja és horpadt páncélja, mely alól újabb tűhegyes jégcsap állt ki, aztán a szőke hajú nőt látta, akinek törött maszkja mögül elővillant a rejtegetett hatalmas forradás, a nyakát pedig mint hatalmas tű fúrta át a jégdarab. Azt kívánta, bárcsak az ő testét döfték volna át a szilánkok. Aztán bátyja hangját hallotta: „… mindenki szeret. Mind melletted vagyunk..”

  - Ne haragudjatok, én nem akartam megölni őket.

  - Tényleg nem?- kérdezte egy fagyos hang.- Én nem láttam senkit, aki kényszerített volna rá.

Erre már Len is előkerült, s guandaoját Zik Asakurára szegezte:

  - Hordd el magad, senki sem hívott.

  - Családi ügy, ne szólj bele!

  - Akkor én szólok bele, Zik!!!- kiáltott ikertestvérére a futásból érkező Yoh.- Hagyj minket békén! Az álláspontunk változatlan és a tegnapi események sem változtatnak rajta, igaz, Rin?

Yoh azonban hiába várta a helyeslő választ, mert húga ájultan hevert a földön.

  - Rin kisasszony!- rohant oda Rio a többiekkel a nyomában, s gyorsan bevitték és lefektették.

Yoh még mindig farkasszemet nézett bátyjával, kezében a hatalmas dupla médium formával.

  - Siessetek a gyógyítgatással! Beszédem van vele!- mondta Zik és folytatta volna tovább, ha Anna nem szakítja félbe:

  - Ez meg mit keres itt? Te hívtad meg, Yoh?- fordult a fiúhoz, aki azonban csak értetlenül bámult rá.- Hát én sem. Na húzd el a csíkot!

  - Anna, te mindig olyan udvarias vagy! Még látjuk egymást, Yoh.- búcsúzott el, aztán a sűrű esőcseppek elnyelték alakját.

  - Miről maradtunk le?- kérdezte ismét Yoht, de az Asakura-fiúnak nyoma sem volt.

- Miért van rossz előérzetem?

Végül mindenki bement a házba és tudomást szerzett a történtekről. Len és Yoh Rin két oldalán foglalt helyet, miközben Faust vizsgálta.

  - Túléli?- kérdezte kicsit enyhébb hangon Anna.

  - Tegnap óta nem evett semmit, kiszáradt és jól megfázott, de túl fogja élni.

  - Rendben. Tamara, te mellette maradsz, megeteted és megitatod, akkor is, ha nem akarja és ügyelsz arra, hogy ne kószáljon el, s a WC-re is követed, mint az árnyék. Tiszta?

  - Persze, Anna!

  - Fiúk, jól látom, hogy még nem végeztetek az edzéssel?

  - Anna, már csak egy kilométer volt hátra…- nyögte Yoh.

  - De megálltatok?! Még tíz km és vegyétek fel az összes lábsúlyt, amit találtok! Lenny, csatlakozhatnál.

A fiúk megsemmisülten álltak a zsarnoki természetű lány előtt, de végül mindenki elfogadta a rá kiosztott feladatot. Mindenki, kivéve Len Tao-t.

  - Én Rin mellett maradok.- felelt a lila hajú sámán.

  - Tamara vele marad, vita nincs! Indulás!

A Tao-vezér szemei szikrákat szórtak, de elindult Rioék után.