Rin már másnap reggel torkig volt Tamarával, ezért inkább mindent megevett és megivott, hogy kevesebbet láthassa a rózsaszín hajú lányt. Anna közölte Lennel, hogy csak akkor mehet föl Rinhez, ha megreggelizett. A Tao-fiú fél perc alatt kiitta tejes poharát és már állt is volna fel az asztaltól, de Anna visszatartotta.

  - Ez nem reggeli! Járj elöl jó példával a barátnőd előtt!- mondta a lány, miközben egy szelet szalámis kenyeret tolt Len arcába.

Len nem annyira a szalámis kenyéren, hanem azon lepődött meg, hogy Anna az ő barátnőjének nevezte Rint. Azelőtt még soha senki nem nevezte így a lányt előtte, neki meg végképp nem mondták. Kicsit még ízlelgette magában a szót, majd elindult a lány szobájába vezető úton.

  - Len teljesen megváltozott, mióta együtt van Rinnel. Szinte rá sem lehet ismerni.- jegyezte meg Morty.

  - Haver, egy ilyen lány mellett te is megváltoznál!- mondta nevetve Trey.

  - Kékhajú barátomnak teljesen igaza van.- nyugtázta Rio is.

Jocó eközben két szelet főtt tojást a szemhéjaira aggatva és egy kupac lilakáposztát a fejtetejére pakolva adta elő, ahogy Len szalámis kenyérrel a kezében kilép a konyhából, boldog perceket szerezve Pilikának. Neya szórakozottan piszkálta az előtte heverő franciasalátát, s ez June-nak is feltűnt.

  - Valami baj van?- kérdezte a vörös lánytól.

  - Semmi lényeges.- felelte mosolyt erőltetve magára, majd nekilátott a salátának, de közben Silvára gondolt.

Ralf, Mac és Yoh éppen az indián étterméről beszélgettek, s a lány a férfi nevének említésére felkapta a fejét, aztán villámgyorsan visszafordult a reggelijéhez, így senki sem vette észre. Anna már rég a szobájában feküdt és tévézett.

*

A Kívülállók körülállták Jeanne börtönbe zárt testét, s várták, hogy a Vasszűz szóljon hozzájuk.

  - Ha a lány meggyógyult, beszélnem kell vele. Marco, a te feladatod lesz, hogy elhozd ide.  A mai napon Zik emberei ellen kell majd küzdenetek. Hibáztak, amikor kihívtak minket. Ne kegyelmezzetek nekik! A gonosz írmagját is el kell pusztítanunk! A Fény nevében áldozatokat kell hoznunk.

  - Ahogy óhajtod, csodálatos Vasszűz! Vin Star, Lyserg, induljunk!- felelt Marco, miközben felemelkedett két térdéről.

  - Én?- kérdezte Lyserg reménykedve, hogy nem hallott rosszul.

  - Igen, Lyserg! Eljött a te időd!- mondta a Vasszűz.

  - Köszönöm, Jeanne! Ígérem, nem fogok csalódást okozni!- mondta csillogó tekintetét Jeanne-re emelve a zöldhajú mágus.

A három fehér ruhás lassan eltűnt a többi Kívülálló szeme elöl. Lyserg elszántan lépdelt Marco és Vin Star mellett a tisztás felé, s elhatározta magában, hogy szemernyi könyörületet sem fog mutatni Zik kutyáival szemben. Chloe azonban nem volt biztos benne, hogy képes lenne ölni. Tisztán emlékezett arra, hogy Zik Asakura milyen pusztítást vitt véghez sok-sok évvel ezelőtt…

  - Lyserg, amire készülünk, az sziklaszilárd elhatározást és megingathatatlan jellemet követel. Ha bármilyen kétséged van, most visszafordulhatsz!- fordult a fiúhoz a szőke hajú sámán.

  - Nincs bennem kétség, Marco. Az a söpredék megérdemli a sorsát!

  - Akkor kezdjük!- fejezte be a beszélgetést Vin Star, épp, amikor a tisztás szélére értek.

  - Késtetek! Talán pelenkát kellett cserélni a koporsós játék babán?- kérdezte az egyik férfi.

  - Hogy mered sértegetni Jeanne-t? Ezt még megkeserülöd!- üvöltötte Marco, Vin Star pedig alig győzte lefogni társát.

  - Komolyan azt hiszitek, hogy egy kisgyereknek, egy felfújt izomagyú idiótának és egy mosásban kinyúlt, látássérült fiú-Barbie-nak lehet esélye ellenünk?!- kérdezte ismét a tar, szerzetesi ruhába öltözött alak.

Két társának ajkai gonosz mosolyra húzódott. Balra az „ige hirdetőjétől” egy fekete hajú, latin flamenco-táncosnő csattogtatta kellékeit. A kopasz másik oldalán egy kalapos westernhős ácsorgott, két kezét a két Colton tartva, tüzelésre készen. Félhosszú szőke haja belelógott barna szemeibe, így nem vette észre a támadásba lendülő Lysergöt, aki Chloe segítségével gúzsba kötötte mindhármukat. Az inga drótján megcsillant a Nap fénye, ahogy a zöld hajú sámán szemében is felgyúlt egy különös fény.

  - Tedd meg, Lyserg!- utasította Marco.

  - Rossz oldalt választottatok! Ezért bűnhődnötök kell!!!- kiáltotta a fiú, lehunyta a szemét és hatalmasat rántott az ingán. A kívánt hatás helyett azonban Lyserg hanyatt vágódott, az ellenfél pedig ellentámadást indított.

  - A Fény nevében! Michael!!!

A szőke Kívülálló és Vin Star hatalmas arkszellemei egyszerre öltöttek alakot és védték pajzsként a két férfit.

  - Ez hogy történhetett?- fakadt ki Lyserg.- Én nem csináltam semmit… …Chloe?! Chloe! Hogy tehetted?

Míg a zöldhajú fiú a tündérrel foglalkozott, a két Kívülálló szelleme a földbe döngölte a nőt és a két férfit, majd végeztek velük. Marco odalépett a földön ülő fiúhoz és így szólt:

  - Kudarcot vallottál, Lyserg. Túl gyenge vagy ahhoz, hogy a Kívülállókhoz tartozz!

A szőke sámán feltolta az orrán a szemüveget, melynek lencséiről a Nap sugarai verődtek vissza.

  - De nem én tettem. Chloe volt, Marco! Chloe!!!

  - Nem az én dolgom. Már nem vagy Kívülálló.

  - Marco! Várj! Én igenis Kívülálló vagyok! Bebizonyítom!

  - Nincs mit bizonyítanod. Vin Star,- fordult társához- Itt végeztünk. Ideje mennünk.

A két férfi elköszönés nélkül hagyta magára a fiatal sámánt. Chloe bűnbánóan lesütötte a szemét és szomorú hangot adott ki.

  - Miért szálltál szembe velem?! Látod, mit tettél?! Tűnj innen!!!

Chloe zöld szemei megteltek könnyekkel, de Lysergöt nem tudta meghatni.

  - Elárultál!!! Nem akarlak többé látni!!! TŰNJ MÁR EL!!!- dühöngött a mágus.

A rózsaszín kis tündér zokogva bámulta gazdáját, de nem indult el.

  - Ha te nem indulsz, akkor majd én!- üvöltötte, aztán letépte karjáról az ingát és a földhöz vágta.

Őrszellemének már nem kellett több: záporozó könnyei aranyszemcseként hullottak a földre, ahogy elindult a Lysergével ellenkező irányba.

*

Délre Rin már fel tudott kelni és első útja a konyhába vezetett, mert Tamarától nem kapott semmi finomat.

  - Nocsak, nocsak! Sétálgatunk?- kérdezte Anna.

A médium-lány a konyha ablakában állt és az udvaron gyakorló Neyáékat nézte.

  - Talán be kellene állnod közéjük! Nem ártana megtanulnod kezelni az erődet!

Rinre ismét rátört a sírhatnék, de elfojtotta könnyeit:

  - Én nem harcolok többet.- mondta elszántan.

  - Majd meglátjuk. Holnap az arénában.- mondta a témát lezárólag Yoh menyasszonya, de leendő sógornője nem hagyta annyiban:

  - Mi lesz holnap az arénában?!- kérdezte kissé ingerülten, de valahol a lelke mélyén mégis inkább izgalmat érzett.

  - Nos, tudod ez a sámánviadal-dolog abból áll, hogy a még versenyben lévő csapatok megmérkőznek egymással és a győztes egyre közelebb kerül a Sámán Koronához.

  - Tudom, hogy milyen a sámánviadal!- felelt a kioktatásra az Asakura-lány még ingerültebben.

  - Lám, vitázni azt tudsz! Ne próbálj meg cserbenhagyni engem és June-t! Inkább gyakorolj! Faust! Légy szíves vizsgáld meg a mi betegünket!

  - Igenis, Anna kisasszony!- felelte a szőke mágus.

Miután a temetőmágus megállapította, hogy Rin szinte teljesen meggyógyult, Anna kiküldte edzeni.

  - Elég gyorsan rendbejött fizikailag.- sétált oda húgához Neya.- De még mindig nem békélt meg magával. Adnod kellene neki még egy kis időt!

  - Nincs elég időnk! Zik napról napra erősebb lesz, most nem gyengülhetünk meg. Ezt Rin is tudja.

*

Anna Yoht kérte meg, hogy foglalkozzon a húgával, Len haragos pillantásaival szembeszállva. A két Asakura az erdő szélére ment gyakorolni, hogy a többiek ne zavarhassák őket. Rin a kezébe vette a botját és várta bátyja támadását, de Wynt nem tudta a botba küldeni. Yoh a támadását elirányította a szőke lány mellett, majd odalépett hozzá.

  - Még mindig magam előtt látom az arcukat.- suttogta Rin, s a szemébe könnycseppek gyűltek.

  - Ez valószínűleg nem is lesz másképp.- mondta Yoh meglepő természetességgel. Rin belenézett testvére hatalmas barna szemeibe, majd a vállára hajtotta a fejét.

  - Próbáljuk meg újra!

A fiú, úgy tűnt hiába bíztatta Rint, mert a lány egy percnél tovább nem tudta a botban tartani Wynt. Yoh minden általa ismert módon próbált segíteni húgán - sikertelenül. Fáradtan vonultak be a házba, s már a vacsorát is lekésték, így aztán egy gyors zuhany után mindketten elindultak a saját szobájuk felé. Miután Yoh belépett a szobájába, Amidamaru megszólította:

  - Yoh! Rinnek nem kéne holnap küzdenie… Még nem készült fel.

  - Ne izgulj, Amidamaru! Menni fog neki! Ha nem, akkor Annával kell szembenéznie…- mondta a sámán mosolyogva, aztán ledőlt a gyékényére és szinte azonnal elaludt volna, ha valaki nem szólal meg:

  - Tehát mindenképp jobban teszi, ha összeszedi magát.

  - Anna! Te meg mit keresel itt?

  - Kíváncsi vagyok, hogy ment az edzés.

  - Az elég érdekes volt. De azt hiszem kezd rendbe jönni.

  - Akkor jó.- mondta a lány elégedetten, miközben leugrott a párkányról és elindult az ajtó felé.

  - Jóéjt!- köszönt el Yoh, de a Kyoyouma-lány elvett egy másik alvógyékényt az ajtó mellől és Yohé mellé húzta.

  - Ma itt alszom.- jelentette ki, aztán lekuporodott a fiú mellé. A sámán betakarta őt is, s hamarosan elnyomta őket az álom.

*

Rin holtfáradtan húzta szét az ajtókat, Wyn aggódó tekintetével kísérve.

  - Hogy ment?- kérdezte egy kedves hang a sötétből.

  - Borzasztó volt, Len.- felelte szomorúan.

  - Kialszod magad és holnap minden sikerülni fog!

  - Nem hiszem.- válaszolta Rin, ahogy becsúszott Len mellé a takaró alá.

  - Én tudom. Előttem is ott vannak az arcok. Mindegyiké. Nem megoldás, ha feladod. Tovább kell küzdeni és idővel már csak rossz emlékek lesznek.- suttogta szerelme fülébe a Tao-vezér, s a lány elaludt. Len még szorosabban magához ölelte, aztán maga is álomba merült.