Három nap telt el azóta,hogy Sally megtudta az igazi életét.Nem is tudta,hogy most mit is érez ezzel kapcsolatban,bár tudta,hogy nagy kalandok várnak rá.Yutuka valami Sámán bajnokságról is mesélt neki,amit 500 évenként rendeznek és ,hogy felkell készülnie rá.Most,ahogy így gondolkozott rá jött,hogy miért kellett neki 5 éves kora óta harcművészeteket tanulnia.

Azt mondta Sakura,hogy ma este valamit kapni fog,és,hogy megváltozik az élete.

Este Sally már izgatotan várta nevelőszüleit.Mikor azok megjöttek csak annyit mondtak,hogy kövesse őket.A lány kérdő tekintettel követte őket.Az út felénél már tudta hova tartanak,a régi barlanghoz ahol az egész elkezdödött.

Ahogy beléptek a barlangba  Sallyn furcsa érzés lett úrá.

-Gyere lányom ide!Itt van az a furcsa ábra amit mondtál,ez a családod jelképe.Érinsd meg kérlek és koncentráld ide az erőd.-szólt Yutaka.

Az ábra amit említett egy furcsa japán betű volt.

Az érintett oda lépett és határozottan megérintette, megpróbálta oda koncentrálni az energiáját.A fal hirtelen elkezdett remegni és szikrázó fény tört elő.Egy kis üreg nyíilt ki amiben egy állat szerűség aludt összegömbölyödve.

-Ő itt a te védőd,egy tigris szellem.Nevet te adsz neki,ha már jobban megismertétek egymást.Mospedig érinsd meg!-ezzel a szóval hátrébb lépet.

A lány az ujja hegyével óvatossan megérintette a kis teremtményt.Az az érintésre kinyitotta kis kerek szemeit,nagyot ásitott.Ránézett Sallyre és hirtelen a nyakába ugrott,és finoman oda dörgölödzött.

-Jaj,de édes!-mondta a lány,és nevetve megsimogatta.

-Amilyen aranyos,olyan erős és jó védő.-Sakura

-Gyermekem itt az idő,hogy elindulj a sámán bajnokságon!Nem hiába tanítottalak annyi éven át,most itt az idő,hogy a saját utadat járd.-jelentette ki határozottan Yutuka.

-Még ma este meg kell küzdened Sylvávval a tanács egy tagjával,hogy be léphess a sámán viadalba.-Yutuka.

-Még ma este?!?Hiszen még nem vagyok felkészülve?-szólt ingerülten Sally.

-Évekig tanítotalak erre a napra,csak össze kell szedned a tanult dolgokat-mondta határozottan Yutaka.

Yutaka egész délután Sally emlékeit akarta erősiteni a tanult dolgokkal kapcsolatban.

-Itt látod ezt a fát koncentráld ide a tűz erejét!-szólt.

-Dehát hogyan?Én még nem vagyok felkészülve érsd meg!-Sally

-Dehogy nem,csak koncentrálnod kell.Hatalmasabb erő lakozik benned mint hinnéd.-és ezzel le is zárta a vittát Yutaka.

-Most pedig csináld!

Sally nem értette mit várnak tőle,de eleget tett a parancsnak.Oda lépet a fa elé két tenyerét össze kulcsolta és két mutatóujját pedig össze rakta.Becsukta szemeit és erössen koncentrált.Kis védő szelleme pedig mintha hívták volna a lány kezébe ugrott,szinte egybe olvadt azzal.

Ahogy egyesültek a fa hirtelen lángra lobbant,óriási fénnyel.

Sally elkerekedett szemekkel nézte,hogy mit tett.

-Ezt télleg én csináltam volna?

Yutaka elismerően bólintott.-Mondtam gyermekem,hogy olyan képességeid vannak amit el se tudsz képzelni.

Egész estig gyakoroltak,amikor aztán elérkezett a döntő pillanat.