Sally a nedves füvön lépegettet óvatosan.Elérkezet az idő,hogy megküzdjön Sylvávval.Bár még sok mindent nem értett,mégis tudta,hogy jó úton indult el.Sakura azt tanácsolta neki,hogy legyen magabiztos és bizon az ősztőneibe.

Nagyot sóhajtott ahogy elért a csata helyszínére a park szélére.A kis Tigris szelleme akit Hananák nevezett el a válán pihent.

Pár perc múlva egy férfi jelent meg Sally orra elött.

-Üdvözölek a nevem Sylva és ellenem kell bízonyitanod,hogy felkészültél a Sámán viadalra.-mondta az elég furcsa kinézetű férfi.

-Őőő hello Sally vagyok,nagyon örülök.-szólt a lány kissé félénken.

-Egyetlen egyszer kell meegütnöd,és te nyertél!

-Az nem lesz nehéz.-mondta Sally magabiztosan.

-Akkor lássuk!-kiálltot és hirtelen szellemek jelentek meg körülöte.

Sally gyorsan kapcsolt,nem felejtette azt amit a nevelőszülei tanítottak neki.Összerakta a kezét és egyesült Hanával.

-Gyors vagy,lássuk erős is!-mondta a férfi és gyors támadást intézet  a lány felé.

-A természet erejét szólitom!-ahogy Sally kiejtette ezeket a száján indák törtek elő a földből és Sylva lábára tekeredtek.

-Ez még kevés lesz a győzelemhez!Használd a Furiokudat!-sylva

Yutuko beszélt Sallynek a Furiokuról,bár ő még nem értette ezt a dolgot.

-Hana!Gyors tűz roham!Most!-szólt a lány mire tűz eső árasztotta el az egész mezőt.

-Csak ennyit tudsz mutatni?-kérdezte a sértetlen Tanácstag.

Sally elépedt arcal nézett az éppen maradt férfira.

-Ez még se lesz olyan könnyű-mondta Sally a kis védőjének zilálva.

-Már nincs sok időd!-Sylva.

A lány alaposan mewgvizsgálta ellenfelét és látta,hogy a szellemek egyes tárgyakban vannak benne.Mint ahogy az ő védője a kezeiben.

-Már csak egy perced van,gyerünk!-szólt Sylva és elindult a lány felé.

Sally szája mosolyra húzodott,és hirtelen egy tűz íj jelent meg a kezébe.Meghúzta és az szélsebesen elszált.Pontosan elmetszette Sylva csukló szoritoját.

Az indián férfi pedig elkerekedett szemekkel nézett a lányra.

-Gratulálok legyőztél.-szólt mostmár barátságosan a lányhoz.

-Ez az Orákulum harangod tessék.-és a lány felé nyújtotta a piros-fekete tárgyat.

-Ezzel értesitünk a mecsekről,kiírja az ellenséged nevét,a csata helyszínét és időpontját.

-Ó köszönöm.mondta a lány és boldogan nyúlt érte.

-Még valami.Ismertem édesanyád,most büszke lenne rád,hidd el!-ezekkel a szavakkal hagyta ott a meglepett lányt.