Elérkezett az indulás napja.Sally kicsit szomorú volt,hogy el kell búcsúznia nevelőszüleitől.Ha nem is voltak az igazi szűlei attól még velük nőtt fel és szerete őket.Sakura gondosan csomagolt neki mindent az útra,ami egy fiatal lánynak kelhet.

-Hát itt a búcsúzás ideje.Köszönök mindent amit szüleim helyet tettetek értem!-majd szorosan magához ölelte őket.

-Vigyázz magadra drágám-mondta Sakura.

-Figyelj mindenre,és ne feled amiket tanítottam.Mindig hallgas a szívedre.-Yutaka.

Sally felszált a vonatra és onnan integettet nevelő szüleinek.A második fordulobban valahol a nyugati sivatagba kell megkeresni a Dobhi falu nevü helyet.Az utazás ha minden igaz három napig tart majd vonattal.Bár Sally azt se tudta hol kerese.Ahogy Yutaka mondaná:"Bízz az ösztöneidben."Így a lány az ösztöneire bízta a második kört,de érezte,hogy ide ez nem elég.

Már két napja tartott az utazása,szinte cél nélkül.Sally éppen amikor reggelizni indult a másik kocsiba,a vonat hirtelen lefékezett.Ennek hála a lány jó nagyot szaltozott fejjel elöre.Az orra alatt morogva,feltápászkodott.

-Már csak ez hiányzott.Egy jó kis seggfájás.-szólt mérgelödve.

-Elnésést hölgyem.Minden rendben-kérdezte udvariasan a kalauz.

-Hát fogjuk rá.Hol vagyunk,és miért állt meg a vonat?-érdeklödött Sally.

-Hát kisasszony valahol a nyugati sivatag közepén.A vonat sajnos müszaki okok miatt ált le,és egy darabig nem indul el.-mondta a kalauz.

-Mégis mennyi idő míg elindul?-kérdezte a lány.

-Hát leghosszabb estben két nap.-kalauz.

-Két nap?.nézett elképedt arcal a lány.

-Én nem várok annyit.-azzal bement a fülkéjébe és össze pakolta a holmiait.

-No de kisasszony hová indul?-kérdezte a meglepödött kalauz.

-Fontos elintézni valom van.Viszlát!További szép napot.-azzal leugrott a szerelvényröl.hogy neki vágjon a sivatagnak.

Hirtelen megtorpant amikor a vonat "kerekeire" esett a tekintete.Ez a vonat nem véletlenül áll,gondolta.Lehajolt,hogy jobban szemügyre vegye.Az egyik "kerék megvolt olvasztva.Úgy látszik valaki nem szívesen lát a második körben...

Valahol máshol a sivatagban.

-Siess már Lily nem érünk rá egész nap-szólt Sharona nyugtalanul.

-Még él a kis nyavalyás-nézett barátnöjére a szemüveges lány.

-Jaj csajok, most mit csinálunk-mondta síró hangon egy másik kis sámán.

-Ne félj Milly,nem adjuk fel ilyen könnyen-mondta a szőke hajú lány.

Azzal beszáltak egy piros furgonba és máris elindultak.

Sally eközben a nem messze tölük,már kimerülten keresett egy oázist.

-Nézd Hana,ott van egy!-szólt kis védelmezőjéhez Sally.

-Remélem nem egy délibáb.Gyere nézuk meg gyorsan.-mondta.

A kis Hana boldogan követte a lányt.

-De csodálatos,végre felfrissülhetünk!-azzal beleugrott a kristálytiszta vízbe.Miután egy jót uszott kifeküdt a partra,hogy megpihenjen.Elégé elfáradt,ugyhogy pár perc alatt mély álomba merült.

-Hé Yoh megvan az oázis amit láttál!-szólt a kék hajú sámán.

-Hi-hi,végre ide értünk fiúk.-azzal Yoh ledobta cucait és lefeküdt a fűbe.

Egy másik lila hajú sámán pedig a vízhez lépettt,hogy igyon belöle.Ekkor már a barátja bele mászot a vízbe.

-Azonnal gyere ki!Nem úszhatsz az ívó vizünkbe!-csattant fel az épp inni készülő fiú.

De már késő volt, épp abban a percbe ugrott be a vízbe a kék hajú sámán.Ekkor hirtelen óriási veszekedésbe kezdtek hárman.

-Yoh mester nem kéne valamit csinálni?-kérdezte a hirtelen megjelenő szamuráj szellem.

-Csak azért veszekednek mert barátok.-szólt Yoh.

-Mi?-nézett elképedve a három sámán.

-Ha nem lennétek barátok,nem érdekelne mit mond a másik-szólt nyugotan a fűbe fekvő fiú.Erre a mondatra a veszekedök, nagyot sóhajtottak,majd abba hagyták.

-Hé srácok valaki van ott a fűbe-szólt a jégsámán.

Errre a mondatra mind oda fordultak.A kék hajú fiú elindult,hogy megnéze miaz,vagy ki az.

-Hé Trey,várj meg-szólt a nagy hajú sámán.

-Rio ez egy lány-sutogta barátjának,és fölé hajolt.Abban a percben a lány kinyitotta szemeit,és egy másodperc alatt a fiú nyakának szegezte fegyverét.

-Meghalsz mielött megtennéd.-azzal egy éles tárgy szegezödött a lány arcához.A lila hajú sámán a lány mögött ált.

-De te se járnál jobban.-szólalt meg a lány.-és jobb kezébe egy tűz labda jelent meg.

-Hé srácok mi folyik itt.Mindenki nyugodjon meg.-szólt közbe Yoh.

-Én leeresztem,ha ő is.-azzal a fegyvert tartó fiú felé inett a fejével.

Len,ereszd le,nem lesz semmi.-szólt a mosolygós sámán. Len szúros szemekkel de leeresztete fegyverét.Így tett a lány is.

-Ö hello a nevem Yoh Asakura.Ők pedig a barátaim.

-Szia Trey vagyok,mindenkit így üdvözölsz?

-Bocsás meg,csak nem lehetek elég óvatos,valaki már megpróbált eltenni láb alól.-szólt már kedvesen a lány.

-A nevem Sally Mitoku.

-Én Rio vagyok üdvözlöm kisasszony.-mondta a nagy hajú sámán.

-Ren Tao-mormogta az orra alatt, a még mindig szúros tekinetű fiú.

-Nekünk lezuhant a gépünk,de nem hinném,hogy a véletlen műve.-mondta Yoh.

Az oázis fölött öt sámán figyelte a beszélgetést.

-Nagyszerü,most,hogy össze barátkoztak együtt intézhetjük el őket. . .