Anna feküdt az ágyban.Zik mindig ott volt mellette.
Yoh bejött,de Zik ezt mondta:
-Kifelé!!!!!!!!!
-Csak beszélni szeretnék veled.
-Mit akarsz mondani?Már épp eleget tudok!
-Mit?
-Azt,hogy megcsókoltad Annát.
Yoh elvörösödött.
-Vallj be mindent!
-De...én nem csináltam mást Annával...
Zik erre felált,és elővette a szellemét kicsiben.
-Küzdjünk meg.
-Mi?!
-Annáért.MOST!
-Zik,én nem tartom jó ötletnek...
Anna még mindig nem mozdult.
-gyáva vagy,Yoh?
-Nem...
-Hát akkor?
-Először is:Nem akarok kabala vagy más figura
lenni,Másodszor:egyetértek Yohval,nem kell küzdeni-Mondta Anna a
régi hangján,azon a parancsolgatóssal.
-Anna!-kiáltottak fel mindkettem.
-Anna!Mi történt veled az erdőben?
-áááááá!
Halották Anna sipítását.Ekkor vették észre,hogy a lábánál átvéresedett
a takaró.
Felhúzták,és a lábán láttak egy marást.Olyan volt,mintha egy kutya és
egy kígyó egy helyen mart volna belé.
-Mi az?-kérdezte Anna.
-ez egy...egy...marás,vagyis harapás...vagy mindkettő...
-Mi??
-Nézd meg...
Anna csak rápillantott,és egyből elájult.
Zik hívta gyorsan Faustot,aki a vért felitatta szivaccsal,és Tetanuszt
adott a sebhely mellé,mire Anna felüvöltött.
-szét áradt benne a méreg.nemtudom biztosan mi csinálta ezt.
-egy nagy kígyó volt éles fogakkal,legalábbis én úgy láttam...
-Kígyó?
-Nagy?
-szerintem egy szellem volt,bár ez nem biztos mert csak én voltam ott...
-értem...
-pihenned kell egy kicsit Anna kisasszony,és nem szabad felkelned egy
jó ideig...
-akkor mi megyünk is...
Kint...
-Tudod Faust,az a jó dolog abban,hogy Anna nem kelhet fel,és hogy
beteg,hogy nem tud parancsolgatni:)