A napok egyhuzamban teltek: edzés, iskola, edzés, iskola, edzés…..

Egy szombat reggelen a csapat, mint mindig, korán kelt és ment futni, erősíteni. Reggelre éppen, hogy csak visszaértek, de ahelyett, hogy Anna mérgesen rájuk ripakodott volna, csodálkozva nézte a lihegő csapatot.

-Ti meg hol voltatok?

-Hát, edzeni, hol máshol…mért kérded?- mondta Yoh két levegő vétel között.

-ÁÁÁÁÁÁ….FIGYELTETEK TI TEGNAP ESTE?!-kérdzte magából kikelve Anna.

-Hááát…ööö…izé..nem.

-HA NÉHA MÁSRA IS TUDNÁTOK FIGYELNI, NEMCSAK AZ EVÉSRE ÉS AZ ALVÁSRA, MOST TUDNÁTOK, HOGY MA SZABADNAPOTOK VAN!!!

-Tényleg? De jó! Gyerünk Tray átöltözni! Irány a vidámpark!- adta ki az utasítást Kiyo.

-Na, de Kiyo! Én éhes vagyok!- próbált tiltakozni a jégsámán, nem sok sikerrel.

-És ti? Kezdtek valamihez vagy adjak feladatot?

-Nem, nem!! Már itt sem vagyunk!- tiltakozott a kis csapat és eltűntek.

Mindenki élvezte ezt a kivételes napot. Tray és Kiyo a vidámparkba ment, Jocó Pilica és Tamara társaságában egy komédia-showra ment, Yoh és Morty a hamburgeresnél és a moziban töltötték az idejüket, Jun és Ryo egy hangulatos kis vendéglőben ebédelt, Len a könyvtárba ment, és kikölcsönzött egy csomó „Legyünk türelmesek embertársainkhoz” és hasonló című könyvet, Faust és Eliza piknikezni ment, Anna pedig szeretett szappanoperáit nézte. Semmi pénzért nem hagyta volna ki őket. Este mindenki vidám hangulatban volt és élményeikről beszéltek:

-Képzeljétek, Tray kitaccsolt a hullámvasút után…

-Én meg 5 sajtburgert ettem…

-Nézzétek mit találtam Lenny szobájában…

-Hé, tedd le, az az enyém!!!…

-Örülök, hogy ennyire jól éreztétek magatokat, de holnap 4-kor keltek…-kezdte Anna, de a többiek a szavába vágtak.

-Na, de Anna! Mit csináltunk már megint?

-Ha engednétek, hogy végig mondjam, akkor megtudnátok!! Szóval, mivel az elmúlt hetekben rendesen dolgoztatok és mivel szünet is lesz, úgy döntöttem, elmehetnénk egy kisebb kirándulásra.

Szavait döbbent csend fogadta.

-Öhöm…izé…Anna, ez tényleg te vagy?- kérdezte Len a beálló csöndben.

-Mi van? Talán tetszik az ötlet?

-De…igen, csak olyan furcsa ezt hallani tőled.

-Kössz szépen! Egyszer az életben megpróbálok a kedvetekben járni, és erre- tessék!- ezt kapom!! Na, de mindegy! És most irány csomagolni, aztán meg aludni!- mondta, majd otthagyta a társaságot.

-Srácok, most észnél van?- kérdezte az akkor megjelenő Amidamaru.

-Szerintem nem.- válaszolt Tokaghero.

-Na, mindegy! Legalább nem kell futni egy ideig. Gyere Tray! Jó éjszakát!- köszönt el a többiektől Kiyo és Tray.

-Igen, én is megyek aludni. Jössz Pilica?- mondta Tamara.

Szép lassan mindenki elvonult aludni, de reggel alig bírtak felkelni. Anna a csomagokat szervírozta, hogy mindenki elrakta-e ami kell. Szeme megakadt néhány különös dolgon: egy snowboardon, lándzsán, egy hálón, egy guandaon és két kardon.

-Ezeket minek hozzátok? Nem mintha megtámadnának minket…- mondta a fegyverek tulajdonosainak.

- Mért? Te meg minek hozod azt a színes, hordozható tévét?- vágott vissza Len.

-Az csak rám tartozik! De most beszállás! Indulunk.

A kis csapat beszállt a kocsiba, és elindultak. Mindenki kíváncsian nézett elébe a következő napokank….