Reggel mindenki fáradtan és morcosan kelt.

-Sose aludtam, még ilyen rosszul…

-Igen, én sem. Úgy szúr ez a vacak szalma…

-És a hajam is tele van vele…

-Meddig nyavalyogtok még? Gyertek enni, és szerintem nem olyan vészes.- mondta Anna.

A reggeli rendben lezajlott, bár Lent ma is ellepték a tyúkok.

-Jól van, csapat, FIGYELEM!!! Mivel ilyen szép idő van, túrázni megyünk! Csomagoljatok kaját, üdítőt és hálózsákot! Nyomás!

Mindenki összecsomagolt és a ház előtt várakozott. Meleg napnak néztek elébe. Anna megjelent és elindultak…gyalog.

-Érzitek a természet friss illatát, a csendet és a békét? A lágy harmóniát?- kezdte Anna a természetről szóló szónoklatát.

-Hol van az eredeti Anna? Ki cserélte ki?- panaszkodott Tray.

-Igen, én is inkább futok, mint élvezzem a természetet…

-Tényleg Anna, hova megyünk? Órák óta gyaloglunk, de cél még nincsen…- kérdezte Yoh.

-Én élvezem! Mint régen, amikor éltem még. A csend és a béke.- mondta Amidamaru.

-Én azt sosem szerettem. A háború és a csata hangja, az az igazi!- mondta Tamerlán.

- Mi?? Észnél vagy te?! Csata?! Háború?! Vérontás?!- kiabált Amidamaru.

-IGEN!!  Mi az, hogy béke és csend? Egy harcos ilyet sosem mondana!

-Benned nincsenek érzések!! Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen!

-Hé, de vannak érzéseim!! Csak te nem látod!!

-Hé, srácok, nagyon érdekes a show, de szerintem hagyjátok abba. Nem lenne jó, ha most balhéznátok össze. Egyébként Tamerlán, én tudom, hogy vannak érzéseid.- szólt bele a vitába Kiyo.- Gyere ide mellém. Úgy csöndben lesztek.

-Srácok, megjöttünk!

-Hova?- nézett körbe mindenki. A vitázás közben észre se vették, hogy egy legelőre értek, ami tele volt tehenekkel.

-Mit fogunk itt csinálni?

-Élvezzük a természetet, és megismerkedünk az állatokkal.

-MI???????????????? ANNA, MOST VICCELSZ????!! MI TÖRTÉNT VELED??!!!

-Na, jó nekem ebből elegem van! Először a tyúkok, majd a szalma-ágy és most ez! Nehogy még tehenet is fejjek! Megyek haza!! Ki tart velem?- mondta mérgesen Len.

-Én megyek! Kiyo, Pilica jöttök?

-Öhüm! –bólintott a két sámán-lány.

-Hé, várjatok én is megyek!- mondta Jocó és Ryo egyszerre és a többiek után futottak.

-Bye-bye Anna. Én is megyek!- mondta Faust, aki ez egyszer nem engedelmeskedett Annának.

-Hé, mit csináltok? AZONNAL GYERTEK VISSZA!

-Bocs, Anna, de ebből nem kérünk!- hallatszódott Jun hangja, aki a többiek után ment.

-Öööö… Miss Anna? Maradunk?- kérdezte Tamy.

-Még szép! Ők csak menjenek haza, ha akarnak!

*

Eközben…

-Végre hazamegyünk! Már nagyon untam!- mondta Ryo.

-egyébként mire gondoltatok? Vissza megyünk Tokyóba?- kérdezte Pilica.

-Igen. Egy percig sem maradok tovább. Már akkor is hülye voltam, amikor eljöttem otthonról.- szólt Len.

-Hiányzik a civilizáció…olyan mintha visszamentünk volna az időben.- sóhajtozott Pilica, aki sajnálta, hogy Tamara Annáékkal maradt. Amikor visszaértek a házba összecsomagoltak, és hazaindultak. Faust és Ryo felváltva vezetett mire hazaértek. Este volt mikor hazaértek, így mindenki bevánszorgott a házba és aludni ment,. Egyikük sem gondolt Annáékra, hogy vajon mi lett velük…csak reggel...amikor váratlan meglepetésre ébredtek.