|
1. fejezet: Egy átlagos nap
Sun 2006.07.17. 10:51
 A kezdet
- Gyere már Sun, különben sose jutunk le az ebédlőbe!- kiáltott mérgesen Hay Lin, az egyik legjobb barátnőm, a folyosó végéről.
Igen, ez egy átlagos nap volt, átlagos dolgokkal. Illetve majdnem átlagos. De semmiképpen sem mondható mindennaposnak, főleg ha az embernek van egy szelleme. És igen, most is itt lebegett mellettem Mina, a pici tündér, aki egyesítette a föld és a víz tulajdonságait.
Hátradobtam hosszú, vörös hajamat, amely, mint mindig, most is a szemembe lógott. Futva utolértem Hay Lint, aki már várt, majd fecserészve indultunk lefelé a hömölygő tömeggel, hogy végre mi is ebédelhessünk.
- Na, és milyen lett a töri dolgozatod?- kérdezte vigyorogva.
- Ötös.- vontam meg a vállam.
- Ez nem igazság! Mr. Kotuma tuti szerelmes beléd!- kiáltott fel hangosan.
- Jajj, ne bolondozz már és főleg ne fecsegj össze- vissza hülyeségeket! Csak egyszerűen megtanultam az anyagot.- vontam meg újra a vállam, miközben Hay Lin a kezével tátogott.
Lent az ebédlőben a barátnőm már lefoglalta a helyünket. Én lassan egyensúlyozva vittem ki a tálcát, majd megakadt a szemem egy helyes srácon. A fiú rámnevetett, szemében felfedeztem a boldogságot. Én óvatosan visszamosolyogtam rá, majd helyet foglaltam a barátnőm mellett.
- Ó, láttam kivel szemeztél...- vigyorgott rám Hay Lin.
- Ó, igen? És kivel?- kezdtem a szemtelenkedést.
- Hát Tommal.
- Miért, úgy hívják?- tettem fel a kérdést.
- Ne játszd már itt a szent szüzet!- vigyorgott elégedetten a barátnőm, mert már megint sikerült felhúznia.
A haragtól pipacsvörösen visszavittem a tálcát, intettem Hay Linnek, és együtt kimentünk az ebédlőből.
- De jó, már csak egy rajzóránk van hátra.- mondta elégedetten a lány.
A következő sarkon befordultunk jobbra és bementünk a terembe, hogy leülhessünk egymás mellé.
Hay Linnel már elsős korunk óta a legjobb barátnők vagyunk, amióta az osztályfőnökünk egymás mellé ültetett minket.
Már az óra felénél jártunk, de én még mindig a Mináról rajzolt képemet tökéletesítettem. Halványsárga ruhája éles kontrasztot alkotott rózsaszín hajával és fehér szárnyaival. Mina eközben úgy pózolt nekem, mint egy modell, pedig alig lehetett több 15 centinél.
- Ez kicsoda?- kérdezte Hay Lin.
- Nem tudom, csak úgy rajzoltam.- a válaszba egészen belepirultam.
- Szép.
Végre kicsengettek. Én csak úgy repültem haza. Már csak egy hét volt hátra az iskolából, és ez a gondolat teljesen felvillanyozott. Mina végig ott repkedett mellettem.
*
- Sziasztok, megjöttem!- kiáltottam boldogan, miközben beléptem a házba.
- Szia!- köszönt a konyhából nagymama.
- Szia én kicsi sámánkirálynőm!- hangzott a nagyapám szájából, aki éppen a nappaliban olvasott.
- Jajj, ne hívj így!- durciztam be. Nem szerettem ha így hívnak.
Nagyapa rögtön felnevetett.
- Na mentem gyakorolni.- mondtam.
- Nos rendben. Ha végeztél ehetsz a sütiből!- mondta kedvesen nagymama.
- Jobban jársz, ha nem eszel!- súgta nekem az öreg.
- Ezt hallottam!- hangzott a konyhából a csípős válasz.
Már kint jártam a kertben, de még mindig nevettem. Amióta az eszemet tudom, mindig a nagyiék neveltek. A szüleimet sose ismertem, bár kérdeztem felőlük, a nagyszüleim sose adtak válaszokat a kérdéseimre. Őket viszont nagyon szerettem.
Az edzést nyújtással kezdtem. Mi tagadás, mindig is eléggé hajlékony voltam. A gyors bemelegítés után szaltókat ugrottam, majd állásból lementem hídba. Az edzés végén mg egy kicsit gyakoroltam a rúdon, magyarul ott is kézenálltam meg stb. Ha nem lettem volna sámán, akkor tuti, hogy kötéltáncosnőnek készültem volna.
Egy jó másfél, két óra múlva bementem, Minával a vállamon és megkóstoltam a sütit, ami isteni volt. Utána zuhanyozni mentem. A fürdőben énekeltem. Nem volt rossz hangom, gyakran énekelgettem. Jól esett a forró zuhany. Majd, amikor már kezdett elegem lenni a rorró tusból, akkor kiszálltam. Húsz perc múlva már vacsoráztunk.
- Csodálatos volt az ingyenkoncert.-kötözködött nagypapi.
- Köszi. Tudtam, hogy fantasztikus énekesnő vagyok.
- És nem utolsó sorban szerény is.- mondta a nagyi.
- Sun, van egy nagy bejelenteni valónk.- kezdte nagyapa.- Mivel két hónap van hátra a sámántorna megkezdéséig, ezért elküldünk Annához, hogy készítsen fel téged. Ő már okét mondott.
Anna családja már régen ismerte a mi családunkat, úgy hat-hét éves lehettem, amikor utoljára találkoztam a szőke lánnyal.
Rendben.- mondtam pár perc után.- Mikor indulnék?
- Holnap.
- Akkor én megyek is bepakolni.- álltam fel az asztaltól.- Nagyon finom volt a kaja.
Mindig is imádtam, ahogyan a nagymama főz. Istenien csinálta a jobbnál-jobb ételeket.
*
Sokáig pakoltam, de végül mindent sikerült összeszednem.
- Nem lenne egyszerűbb, ha te is segítenél?- intéztem a kérdésemet Minához, de válaszul csak egy nevetést kaptam.
Írtam egy levelet Hay Linnak, hogy el kellett utaznom egy kötéltáncoskiképző-tanfolyamra. Majd még írok neki a táborból. Utána kikapcsoltam a gépet.
Gyorsan lefeküdtem aludni, mert reggel korán kellett indulni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
