|
2. fejezet: A bemutatkozás
Sun 2006.07.17. 10:53
 Új lakó érkezik Yohékhoz
A vonaton végig olvastam egy könyvet, ami egy lányról szól. A lány szerelmes, de a szülei megtiltják neki, hogy találkozzanak. Csak éjszakánként találkozhatnak, de többször előfordul, hogy együtt alszanak. Végül elszöknek, mert a szülők elött nem vállalják a kapcsolatukat. A könyv címe a ,,Titkolt vágyak" volt. Félúton elkezdett esni az eső. Hát ez remek, gondoltam magamban. Először csak lassan csepegett, majd egyre gyorsabban és gyorsabban esett, majd a végén viharrá fokozódott az időjárás. Végre megérkeztünk Minával abba a kisvárosba, ahol Anna lakott a barátaival és Yohval. Mikor leszálltam a vonatról, már majdnem megfagytam. Ez nem volt csoda, mert egy egyszerű szoknya és egy fehér fűzős top volt rajtam. Elindultam arra amerre mondták, hogy mennem kell.
Már tíz perce barangoltam, amikor hirtelen elémugrott a semmiből három férfi.
-Szia cica! Hogy vagy ezen a szép estén?
-Idáig jól megvoltam, úgyhogy ne rontsd le a kedvem!- válaszoltam ridegen.
-Hogy felvágták a nyelvét a kisasszonynak!- mondta a legmagasabbik, akin ballonkabát volt.
-Ha nyitogatnád a kabátodat, pont úgy néznél ki mint egy szatír!- húztam az agyát.
-Na jó, ebből elég! Willy Óriás Víz támadás!- majd megjelent elöttem egy hatalmas bálna.
-Mina, szellemem, egyesüljünk! Rengő föld!- kiálltottam. A bálna felemelkedett, majd visszaesett. Ez a kis dobálás meg se kottyant neki.
-Szerinted ez a kis gyenge támadásod ártott neki? Ha-ha-ha! Willy lespriccelés!
A hirtelen jött víz meglepett és így három- négy métert repültem hátra.
-A bálnák hideg vízben élnek, igaz? Akkor mit szólna donna-tonna egy 100°C-os fürdőhöz? Mina Forró Víz!
A sámán szellemkontrollja megszűnt.
-Na jó kislány, most még megúsztad, de még visszajövünk!- fenyegetőzött a ballonkabátos.
-Már alig várom!- szemtelenkedtem.
Ezzel eltűntek. Folytattam tovább az utamat a kúria felé. Már egészen sötét volt és kezdtem berezelni. Valahogy nem csíptem annyira a sötétet. És még ráadásul úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Eközben...
*
-Anna, gyere ülj már le. Mindjárt itt lesz.- mondta Yoh.
-De azt ígérte, hogy vacsora elött itt lesz.- válaszolt ingerülten Anna, miközben még mindig az ablakot bámulta, amit mostmár teljesen elfedett a pára.
-Nézd a jó oldalát. Még lehet, hogy vacsora végére beesik.- mondta Trey.
-Remélem normális.- mondta Yoh.
-Len, te mit szólsz hozzá?- kérdezte Trey.
-Adj öt percet, és térdenállva fog könyörögni, hogy ne öljem meg.- mondta hidegen a Tao fiú.
-És mond, Anna, mégis milyen a csaj?- kérdezte Rio.
-Hogy-hogy milyen?
-Hát jól néz ki? Hátha megtalálom a sámánkirálynőmet.- bambult el a magas sámán.
-Megszívnád vele. Nagyon szívós. Amúgyis megtiltom, hogy egyáltalán megkörnyékezzétek.
-Miért, olyan bányarém, hogy megijednénk tőle?- mondta vigyorgó pofával Trey.
Ebben a percben egy erős kopogás hallatszott a bejárati ajtón. Anna sietve kinyitotta és a barátnője nyakába vetette magát.
-Aggódtam érted.- mondta a szőke lány.
-Bocsi csak történt egy kis incidens.- szabadkoztam.
-Igen? Micsoda?
-Majd később elmesélem.
-Most. Amúgy gondolom ezért vagy ilyen koszos.
-Anna, tudod hideg van kint, én meg nem akarok úgy kinézni, mint egy fagyott jégtömb az Antarktiszról.- válaszoltam nyugodtan.
-Mit sem vesztettél a pimaszságodból.- mosolygott Anna.
Az utolsó mondatot a bentlévők is hallották, és egy emberként néztek össze.
-Emberek, bemutatom Sunt, gyerekkori barátnőmet.
Ezután kiléptem a hátuk mögül csuromvizes hajjal, koszosan, sárosan. De így is osztatlan sikert arattam. Mindenki feszülten figyelt rám. Erre megráztam a hajam, hogy ne csöpögjön belőle a víz. Utána észrevettem, hogy a legmagasabb, és a valószínüleg legidősebb sámán közülük nyálcsorgatva bámul. Én kissé erőltetetten visszamosolyogtam rá. De ahogy jobban megvizsgáltam, főleg a haját, majdnem elkapott a röhögőgörcs.
-Ő lesz az én sámánkirálynőm!- kiáltott a zselés.
-Rio, tudod mit mondtam!- szólt szigorúan Anna.
-Mit mondtál?- kérdeztem tőle meglepődve.
-Olyasvalamit, amibe nem kéne beleütnöd az orrodat.- hangzott egy undok hang egy lila hajú sámántól. Alig lehetett idősebb nálam.
Erre lazán hátat fordítottam neki, nem érdekelt amit mondott.
-Szia!-köszönt egy barátságos, barna hajú fiú.- Yoh vagyok.
-Szia!- köszöntem vissza.
Megint nagy csend.
-Öööö... Anna, szeretnék elmenni lefürödni, utána meg megkeresném a szobámat.
-Rendben. Törölközőt a szekrényben találsz majd. Indulj.
-Kössz. Öööö... merre kell menni?
-Ne segítsek megfürdeni?- kérdezete pimaszul egy kékhajú sámán.
Anna már épp válaszolni akart, de én elötte megszólaltam:
-Köszi, de már nagykislány vagyok, egyedül is meg tudom mosni a hátamat. Vagy talán más testrészekre vagy kíváncsi?- vágtam vissza a lehető legélesebben. Elértem a kívánt hatást: A kék sámán a füléig elvörösödött. Én megeresztettem egy mosolyt.
-Na, szóval arra kell menni, de majd Len megmutatja.- mutatott a lilahajú undok fiúra, aki épp kifelé indult az ebédlőből.
Len mormogott valamit, ami ijesztően hasonlított a ,, Mi vagyok én, szállodai kísérgető?!" mondatra. Mikor elhagytuk az ebédlőt, az emberek egy emberként szólaltak meg:
-Hű, Trey, ezt tényleg jól megkaptad!- mondta Yoh.
-Ja, haver, az mondta Anna, hogy vele nem érdemes szórakozni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire vad!!!- sopánkodott Trey.
-Nekem mindig igazam van,és örülnék ha száz százalékig figyelnétek rám és hinnétek nekem.- mondta Anna.- és én most a helyetekben elmennék aludni, reggel edzés, csak Sunnak van szabadideje holnap.
-Miért?- kérdezte Trey.
-Mert ő most még vendég.- félek, hogy eltévedne. Na gyerünk leszedni az asztalt, utána alvás. Ne kelljen kétszer mondanom!!!
*
Én közben követtem Lent. Nem mertem megszólítani, volt benne valami megközelíthetetlen, mintha falat emelt volna önmaga és az emberek közé. Csak úgy árradt belőle az arrogancia. A folyosókon végül csendben mentünk végig. Végre megérkeztünk egy szobához. Benyitott elöttem Len, én meg utána mentem.
-Ez itt a szobád.
-Öööö...köszi.- mondtam sietve, majd szétnéztem. Nem volt egy nagy szoba, de elfért benne egy ágy, szekrény, fésülködő asztal, asztal. Eközben Len kiment. Gyorsan ledobtam a cuccot, majd kifutottam.
-Len, megmutatnád a fürdőt?
A fiú csak bólintott egyet majd elindult egy szűk folyosón. Pár perc barangolás után benyitott egy nagy helységbe.
-Itt van.
Nagy kedvem lett volna megkérni, hogy várja meg, amíg lefürdök, nehogy eltévedjek visszafelé, de ő amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is el. A fürdőszoba nagyon szép volt, középen egy medenceszerűség, oldalt sok kicsi tusolókabin volt. Én kiválasztottam az egyik kabint, majd sietve lefürödtem. A hajamat is megmostam.
Fürdés után, nem akartam visszavenni a koszos ruháimat, ezért a törölközőt csak lazán magamra tekertem. Nem volt egy nagy darab, ezért a combom kilógott alóla. Sietve haladtam a folyosókon, de éreztem, hogy eltévedtem. Majd benyitottam egy ajtón, ami olyan volt, mint az én szobámé. Reméltem, hogy az a saját szobám. Sajnos nem. Bent Len ült. Felül nem volt semmi rajta, így láthattam az izmos felsőtestét. Egy guandaot élesített, de amikor benyitottam, abbahagyta. Rám emelte tekintetét és áthatóan a szemembe nézett. Én erre elvörösödtem.
-Bocsi, csak eltévedtem, azt hittem, hogy az én szobám.
-Hmm.
Aztán belém hasított az a tudat, hogy csak egy törölköző van rajtam, és az se takar túl sok mindent. Erre a tudatra még vörösebb lettem. Érezetm, hogy a törölköző egyre lejjebb csúszik. De Lent mintha nem érdekelte volna ez az apró kis tény, de eltelt néhány másodpercbe, mire megszólalt:
-Trey szobája ugyanitt, csak egy folyosóval hátrébb van.
Erre felhúztam magam. Mit képzel ez magáról, minek gondol ez?!
-Én csak a saját szobámat keresem, semmi közöm Trey-hez.- sziszegtem a lehető leghalkabban, de annál élesebben. Éreztem, hogy a szemem villámokat szór.
-Ezen a folyosón, csak a másik végén.- mondta Len de fel sem nézet, még mindig a guandaojával volt elfoglalva.
-Kössz.- mondtam még mindig élesen, majd kimentem.
-Milyen szemtelen ez a lány, látod, Bason?
-Igen, Len mester, az. Nem is tudom, mit csinálna, ha igazi Tao nevelést kapna.
-Ki sem bírná. De majd én megmutatom, hogy az idősebbet és az erősebbet tisztelni kell!
*
-Láttad, milyen arcátlan volt, Mina? Méghogy én és Trey?! Mit gondol ez magáról?!
-Igaz. De erősnek látszik.
-A látszat néha csal.- mondtam.
Felvettem az alvós ruhámat (laza poló, rövidnadrág) majd gyorsan lefeküdtem aludni. Fáradt voltam, így gyorsan elaludtam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
