|
3. fejezet: Nyújtás, meditálás, ismerkedés
Sun 2006.07.17. 10:55
 Sun első napja a házban
Reggel olyan fél tíz felé ébredhettem fel. Mire végre kiértem az ebédlőbe, már senki sem volt ott. Kinyitotam a hűtőt, kivettem valami ennivalót és gyorsan megreggeliztem. Közben vidáman vihorászva beszélgettem Minával. Hirtelen észrevettem egy cetlit az asztalon.
,, A többiekkel kimentem edzeni a rétre, ma azt csinálsz, amit akarsz, de holnaptól téged is keményen foglak majd. Mulass jól! Anna"
Király! Kinéztem az ablakon, a távolban a fiúk épp Anna edzéstervét cinálták verejtékező arccal, a lány pedig az árnyékban ült. Tegnap úgyis kimaradt a nyújtás, úgyhogy ma bepótolom. Reggeli után visszamentem a szobámba és átöltöztem a kedvenc narancs-fehér melegítőmbe. Láttam, hogy a szobámban nem fogok elférni ezért úgy döntöttem, hogy a nappaliban fogok nyújtani. Vittem a kedvenc CD-met is, erre tornázom mindig. A nappaliban betettem a CD-t a lejátszóba, majd gyorsan bemelegítettem. A gyors bemelegítés után elkezdtem a gyakorlást. Lementem spárgába, a fejemet a térdemre helyeztem és lazítottam. Öt percet ültem így. Majd lementem hídba, utánna szaltókat ugrottam, kézenálltam. Észre se vettem, hogy milyen gyorsan repül az idő, mintahogy azt sem, hogy a többiek bejöttek. Éppen kézenálltam, mikor Anna megszólalt:
-Azt hittem, hogy pihensz.
-Pihenek.- mondtam, de most nem volt szemtelenség a hangomban.
Mivel minden gyakorlatot kétszer szoktam megcsinálni, ezért újból kezdtem az egészet. A fiúk leültek, Len kivette a hűtőből a jéghidg tejet és leült a többiek közé. Némán figyeltek engem, ami valljuk be, elég idegesítő volt. Szóval két perc pihenő után ismét lementem spárgába és ismét a térdemen nyugtattam a fejem. Yoh szájából kicsúszott egy ,,hűha", de elengedtem a fülem mellett. Állásból lementem hídba. Utána pár kézenállást csináltam meg. A fiúk elkezdtek halkan beszélni, mert Anna sorozatot nézett. Az edzésekről való tárgyalást az első szaltóm szakította félbe.
-Te tudsz szaltót ugrani?- kérdezte őszinte csodálkozással Yoh.
-Igen.- bólintottam mosolyogva.
Még Anna elismerő tekintetét is sikerült kivívnom. Mindenki vagy elismerően, vagy csodálkozva meredt rám, egy fiú kivételével. Len ugyanúgy ült, ahogy szokott, karbafont kézzel, de ha lehetséges, akkor még hidegebben nézett maga elé. Pár szaltó után meguntam a nyújtás, összepakoltam a cuccom és bementem a szobámba. Ebéd elött még elmentem lefürödni. Amíg fürödtem, addig kint beszélgettek a nappaliban.
*
-Bámulatos, milyen hajlékony.- mondta Trey.
-Kislánykorában kötéltáncosnő akart lenni.- közölte ezt az információt Anna.- De miután megtudta, hogy milyen ereje is van valójában, már gondolom tudjátok, hogy mi akart lenni.
-Len, te mit gondolsz?- kérdezte Trey a gondolataiba merülő fiút.
-Azt amit tegnap. Öt perc és térdenállva könyörög majd az életéért.- mondta hidegen.
-Majd meglátjuk.- mondta Anna elgondolkozva.- De most ebéd.
*
-Hogy ízlik az étel, kisasszony?- kérdezte tőlem Rio.
-Nagyon finom.
-Lenny, ma a szokásosnál is komorabb vagy. Mi a baj?- kérdezte Rio a kínai kaját evő Lentől.
-Ha lenne valami bajom, akkor azt se kötném az orrodra. Világos?!- fújtatott dühösen a fiú.
- Csaj van a dologban. Érzem!- kiáltott fel Trey, mire Yohval elkezdtek nevetni.
Aztán amikor belenézett Len szemébe a kékhajú sámán, abban nem volt köszönet. Láttam, hogy legszívesebben elsüllyedne Len gyilkos pillantásától. Ha nézzéssel ölni lehetne... Kicsit érdekesen nézhettem, mert Rio megszólalt:
-Ne aggódj, ez az egyik Tao családi jellemző.
Bizonytalanul bólintottam.
-Van több is?- kérdeztem még mindig bizonytalanul.
-Ne akard megtudni.- mondta nyugodtan Len, de legalább olyan halkan és élesen, mint én tegnap. Hirtelen csönd lett.
-Na, de Lennyboy...- kezdte Rio és a fiú vállára rakta a kezét, de Len egy pillantása elég volt, hogy befogja. Utána még hozzátette:
-Amúgy vedd le a kezed a vállamról mert engedély nélkül bejöttél a személyes terembe!!!
A maradék időt viszonylag csendben töltöttük, egyedül Trey és Rio halk piszmogása zavarta meg a hangtalan delet.
*
A délutánt bevackolva töltöttem a szobámban, és a ,,Titkolt vágyak" című könyvet olvastam. Pár óra után meguntam, hogy szegény lányt megint eltiltják a fiútól. Délután kihvott Anna a nappaliba, hogy bemutasson pár barátnak akik szintúgy itt laktak.
- Sun, ők itt Faust és Eliza.
- Sziasztok, köszöntem barátságosan. Csak most vettem észre, hogy Eliza Faust védőszelleme. Később Annától megtudtam, hogy Eliza Faust szerelme is.
Az délután viszonylag eseménymentesen telt el, addig, amíg nem hallottam Anna hangját:
- Vacsora!!!!
Mindenki sietősen kiment a konyhába és elfoglalta a helyét. A vacsora alatt se Yoh, se Trey, de még Rio sem hagyott békén.
- Tényleg kötéltáncosnő akartál lenni?- Yoh.
- Igen.
- És csak az?- Rio.
- Nem, volt egy időszak, amikor énekesnő akartam lenni.
- Hogy-hogy ilyen hajlékony vagy?- Trey
- Kislánykoromban már tudtam spárgázni, így amíg a többiek a homokozóban játszottak, én a tornateremben gyakoroltam.
És még ezernyi ilyen kérdést tettek fel nekem. Még a vacsora fele sem telhetett el, tehát még az első fogással sem végeztünk, amikor bent a nappaliban megszólalt a telefonom. Sietve felálltam és kisiettem a nappaliba. A szám ismerős volt.
- Igen, tessék.
De a vonal tulsó végéről senki sem szólt bele. Megnéztem a telóm kijelzőjét, nem volt rajta térerő. Talán az ebédlőben lesz, gondoltam és kisiettem vissza. Mire kiértem, már hallani lehetett a hangot.
- Hallo.- mondta egy ismerős hang.
- Szia.- Itt már kint voltam az ebédlőben, tehát az ablak mellé álltam. Az asztalnál ülők mind hallották a hangomat, és érdeklődve figyeltek rám.
- Haragszom rád. Sehol egy levél, sms, a nagyidék nem válaszoltak a kérdéseimre, az ágyad be van vetve, a suliban nem voltál, üzenet nuku. Ezt mégis hogy gondoltad?- kérdezte egy hang a telefonban.
- Ne haragudj, Hay Lin.
- Hát persze, hogy nem haragszom.- a hangja gunyoros volt.- Most pedig szépen elmondod, hogy hol vagy. Amúgy van egy tuti hírem.
- Micsoda?- kérdeztem izgatottan.
- Á-á. Előbb elmondod, hogy hol vagy.
- Jól van te nyertél.- az asztalnál mindenki felkapta a fejét, nem tudták, hogy mit adtam fel.- Kanadában vagyok egy táncművészeti-iskolában.
- Hát ez fantasztikus!!! Végre teljesül az álmod!!!- és ujjongott. A hangja őszinte volt, és ez jólesett, még akkor is, ha hazudtam neki.
- Az, fantasztikus.- dörmögtem.
- Nem is örülsz?
- De, csak tudod az edzések kicsit fárasztóak.- hazudtam miközben keresztbe fontam a mutató- és a középsőujjamat.
- Aham.
- De mi is az a nagy hír?- kérdeztem.
- Nem fogod kitalálni!- hangja felvillanyozódott.- Beszéltem Tommal!
- És ebben mi a fantasztikus?!- hangomban gúny volt, de a legjobb barátnőmet ez nem nagyon érdekelte.
- Az, hogy azt mondta, hogy tetszel neki!
- MIIIIIIIIII?- kiáltottam fel.( A asztalnál mindenki riadtan rámnézett. )
- És megígértem neki, hogy összehozlak vele!
- Ezt nem hiszem el...- mondtam kétségbeesetten.
- Olyan romantikus, és olyan cukipofa....
- Ez cukipofa?! Inkább flúgosnak mondanám!!!!!!- mondtam a haragtól elfúló hangon.
- Most leteszem, mennem kell. Amúgy nem fog egyhamar leszállni rólad. Ja és megadtam neki a telefonszámodat.
Erre már csak egy fáradt sóhajtás volt a válasz, majd leraktam. Visszaültem vacsorázni.
- Valami baj van?- kérdezte Anna.
- Nem nagy ügy, csak zaklat egy idióta.
- Mit akar?- kérdezte Yoh.
- Szerelmes lenni.- mondtam lesúlytva.
- Ha ismerne, nem ezt mondaná.- mondta fagyosan Len.
- Mintha te ismernél! Nincs jogod megítélni ismeret nélkül.- mondtam jegesen.
- Talán jobb is, hogy nem ismerlek.- mondta még mindig nyugodtan.
- Kivel beszéltél?- terelte a szót Trey.
- Az egyik barátnőmmel, Hay Linnel.
- Sun, ma te szeded le az asztalt Lennel!- csattant fel hirtelen Anna.- Aztán nektek is nyomás lefeküdni!- ezt nekünk idézte.
A többiek már elvonultak lefeküdni, de mi még ott maradtunk. Csendben pakoltunk.
- Miért vagy ilyen fagyos velem?- kérdeztem, de meg is bántam, amikor találkozott a szemem Lennyével.
- Nem kéne, hogy érdekeljen.
Beláttam, hogy jobb ha nem próbálkozom tovább. A pakolás többi részét csendben töltöttük, majd elmentünk aludni.
*
Nem tudtam aludni. Csak Lenen gondolkoztam egész végig.
- Szerintem tetszik neked!- mondta vihogva Mina.
- Jajj menj már, olyan fagyos!
- Szerintem épp az fogott meg benne, hogy olyan elérhetetlen számodra.
Erre már nem válaszoltam semmit. Csak most a konyhában vettem észre, hogy milyen szépek a szemei. De a másik szobában sem tudtak aludni...
*
- Len mester, tudom, hogy van valami problémád!- Bason.
- Nincs semmi.
- Az a lány, nem igaz, Len mester?!
- Mióta idejött, teljesen felborult az itteni élet.
Ez volt az utolsó szava, mert a mai edzéstől fáradtan, ruhástól borult bele az ágyba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
