5. fejezet: Tehetetlenség
Sun 2006.07.17. 10:58
Len a kiszolgáló-fiú :))
Reggel nyöszörögve nyitottam ki a szemem. Nagyon fájt az oldalam. Riadtan körülnéztem a szobámban, de egyedül csak Len aludt a székben. Megpróbáltam felülni, de úgy fájt az oldalam, hogy felszisszentem. Lenny hirtelen kinyitotta a szemét.
- Máris fent vagy?- kérdezte.
- Most keltem fél perce.
- Rendben. Most elmegyek reggelizni, de utána visszajövök. Mit kérsz reggelire?
- Mindegy, csak ehető legyen.
Mikor kiment, akkor megjelent Mina.
- Mit keresett itt Len?- kérdeztem.
- Egész éjjel vigyázott rád. Lehetnél kicsit hálásabb.
- Hálásabb?! Majdnem megölt!
- Igen, de már megbánta. Bason mondta.
- Hát ez remek. Egypárnapig mozogni sem tudok.
És tényleg. Megpróbáltam felemelni a karom, de csak nehézségek árán sikerült, mert húzódott az oldalam. Tíz perc múlva visszatért Len.
- Tessék. Remélem szereted a piritóst.
- Igen, köszönöm.
Mivel a vajazáshoz két kézre volt szükségem, ezért eléggé bénáztam.
Várj, segítek.-mondta előzékenyen és megvajazott nekem egy piritóst.
- Köszi.
- Ma szabadnapot kaptunk Annától. Így nekem kötelességem egész napra melletted maradni.- osztotta meg ezt az információt Len.- Van valamire még szükséged?
- Igen, arra a könyvre, ami ott van az asztalon.
- Tessék.- nyújtotta át.- Mindjárt jövök.- azzal kisietett. Pár perc múlva visszatért egy nagy könyvvel, amely szépen be volt kötve.
- Érdekes címe van a könyvednek. Valami romantikus regény, igaz?- kérdezte tőlem.
- Valami olyasmi. Mi a címe a te könyvednek?
- Ööö...nem érdekes...- és elvörösödött.
Erre megjelent Bason.
- Jajj, Len mester, úgy örülök, hogy még mindig olvasod a ,,Hogyan legyünk megértőbb emberek?" című könyvet!
Len rákvörös lett én meg elkezdtem kuncogni.
- Van valami vicces ebben?- kérdezte haragosan.
- Nem, dehogyis.
A délelőtt többi része néma olvasással telt, néha bejött egy- két ember. Az ebédet ugyanúgy behozta nekem tálcán, Lenny.
*
A délután lassan telt.
- Lenny, segítenél felülni? Kimegyek lezuhanyozni.
- Az jó lesz, mert kötést kell cserélni.
Mepróbáltam felülni, nemsok sikerrel.
- Ez így nem lesz jó.- mondta, majd lazán felkapott a karjaiba.
- Nem vagyok nehéz?
- Nem.
Felkaptam a törülközőmet majd elindultunk kifelé a szobámból.
Fürdés után az izmos Tao fiú ugyanúgy visszavitt a szobába, majd magamra hagyott egy kis időre. Pár perc múlva visszajött kötszerrel a kezében. Leült az ágyam szélére és lazán felhúzta a pólómat. Erre namcsak én, hanem ő is rákvörös lett.
- Fáj még?- kérdezte szokatlan megértéssel.
- Igen.
- Feljebb kell húznom a polódat, mert ott is felszakadt a bőröd.
- Ööö....jó.
- Nyugi láttam már ilyet, amúgy is most csak a sebed köt le.
Mégjobban elvörösödtem, majd némán bólintottam.
A délután hátralevő részét is olvasással töltöttük, még egyszer egy félórára bejöttek a többiek beszélgetni, majd a vacsorát ismét tálcán kaptam.
- Jól jegyezzétek meg ezt a percet, csak egyszer láthatjátok az életben, hogy kisgatyó kaját szolgál fel valakinek!- kiáltott Trey, de nem kellett volna, mert azonnal az éles guandaoval nézett farkasszemet. Yohnak és Rionak úgy kellett visszafognia a Tao fiút.
Este Lenny is elment fürdeni, ha jól tudom, akkor a fiúkkal áztatta magát abban a medencszerűségben. Később még beköszönt és jóéjszakánt kívánt.
Mina a párnámon békésen szuszogott és már majdnem én is elaludtam, amikor hangos szóváltást hallottam kintről:
- Te sebezted meg, úgyhogy viseld is a következményét, bent leszel nála egész éjszaka. Nem érdekel, hogy alszol-e vagy sem, a lényeg, hogy ott legyél mellette.- Anna.
Még hallottam valami morgást amikor benyitott Lenny.
- Ma itt alszom.- ezzel leült a székre, becsukta a szemeit és megpróbállt kényelmesen elhelyezkedni, nem sok sikerrel, mert a faszék nagyon kényelmetlen volt. amikor már nem bírtam idegekkel a fészkelődését, akkor kedvesen megkérdeztem tőle:
- Len, ha akarsz, akkor itt aludhatsz melletem.
- Mi?! Nem, el se férnénk azon az ágyon!
- Anna szerint kihúzható, amúgy meg idegesít a mocorgásod és nem akarom, hogy miattam virrassz egész éjszaka, mert nem tudsz aludni.
- Rendben.- adta meg magát, majd lepakolt engem az ágyról és kihúzta teljesen.
- Hol akarsz aludni?- kérdeztem.
- Kívül.
Pár perc múlva kényelmesen elhelyezkedtünk. Az ágy mellett megjelent Bason. Én arccal befelé fordultam, így éreztem a fiú egyenletes szuszogását a nyakamon. De nem írta sokáig csendben.
- Sun, ébren vagy?
- Nem.- válaszoltam morcosan.
- Haragszol még rám?
- Miből gondolod, hogy haragudtam rád?
- Mina mondta Basonnek.
A kis tündér azonnal fedezékbe vonult és elbújt Bason mögött, és onnan félénken pislogott rám. Én csak mérgesen ránéztem.
- Nem annyira, mert tudom, hogy megbántad.- most Lenen volt a sor, hogy a nézésével összeszidja Basont.
- Jó éjszakát!- mondta Len és lehajtotta a fejét.
- Jó éjt!- motyogtam bele a hangtalan éjszakába.
Elég rosszul aludtam, mert Len kiterült, mint a nagyalföld, és teljesen bepréselt a falhoz. De nem haragudtam rá, sőt még meg is mosolyogtatott. Kifésültem a tincseket a szeméből, majd én is elaludtam.
|