A kocsma díszesen faragott ( amúgy veszett kutyát ábrázoló) cégérét meglegyintette az éjszaka hűvös szellője. Halkan megnyikordult, de ez a zaj szinte eltörpült a helyiségből jövő zajok mellett. Odabentről részeges ordibálás ( „ Ez az kissrác rázzad!”, „Kukizzunk pénzben!”  „ Fuj, maga fingott Vágó úr?”, „Miről beszél kérem?”) illetve bizarr hangok ( Szörcs, nyamm, cupp) szűrődtek ki, elveszve a sötét kis utca némaságában.

Hirtelen kivágódott a kocsma szúette, disznóól kapura emlékeztető ajtaja, s a sikátor szemközti falára fény vetült. A bentről jövő világosságban megjelent egy kis alak....

Először nem mozdult, néhány pillanatig csak némán bámult a falra, majd felmordult és meghúzta a kezében tartott vodkás üveget. Jólesően csuklott egyet, majd olyan hangosat büfögött, hogy az utca végén álló bokrok közül azonnal reagált egy kissé dühös sámán hang:

-Kulturálatlan barom! Büfögj máshol baszd meg!

A kis szőke fiú lassan a hang irányába fordult, s percekig fürkészte a bokrok ágain hagyott ruhadarabokat. Ködös agyában eltartott néhány másodpercig míg összerakta a képkockákat, de utána csak elfojtott egy káromkodást, s megint meghúzta az üveget. Aprócska kezével megtörölte a száját, majd így szólt:

-Talán nem itt kéne kefélned, Zeke!- majd egyetlen jól irányzott mozdulattal a bokrok felé hajította az üres üveget.

A bokorból jövő egyáltalán nem kellemes jókívánság hallatán a kisfiú biztos volt benne, hogy célbatalált. Elégedetten hümmögött egyet ( Hmmmm), majd sarkon fordult és elindult az utca vége felé, a temető irányába.

-Morty, te kis kretén pöcs! A piád ráfolyt a méregdrága Tajvanról importált selyemingemre! Tisztában vagy vele, hogy mennyibe fog kerülni a kitisztítása?! – mérgelődött az eddig a bokorban tevékenykedő Asakura fiú, majd három elégedett nyögés után kikászálódott a bokorból... Meztelenenül, egyetlen régi chipseszacskót tartva férfiassága elé. A másik kezében az imént hozzávágott vodkásüveget tartotta, csodálatosan igéző barna szemei szinte izzottak a haragtól...

-Ezt még megbánod....- kezdett el szitkozódni dühösen, majd lassan elindult régi ismerőse felé, de néhány bizonytalan lépés után, hirtelen nagyot kiáltott és hasra vágódott a sötét éjszakában...

-Mi a kurva....- kezdte, de amikor érezte, hogy az a valami amiben elbotlott lélegzik és mozog, megnyugodott és lassan feltápászkodott. Értetlenül fordult körbe a biztonságot adó zacskó után forogva, de pillantása megakadt a lábainál hajlongó kis néger fiún.

-Opacho, hányszor megmondtam már, hogy ne zavarj dugás közben! – förmedt rá remegő kis barátjára Zeke, mire a kisfiú vékonyka hangon így válaszolt:

-De Zeke mester! Egyszerűen nem tudtam ellenállni ennek a rózsaszín bugyinak!!! – Opacho sírni kezdett és szorosan magához szorította a kezében tartott rózsaszín, csipkés alsóneműt.

Ekkor egy dühös kiáltás hangzott fel a bokorból:

-Te kis törpe, adod vissza! Az a kedvenc randibugyim! – s a következő pillanatban egy sárga doshitalizmán repült át a levegőn, egyenesen a kisfiú arcába csapódva, aki ájultan dőlt hanyatt:

-Nyugi, baby, semmi gáz, mindig ezt csinálja! Szenvedélyes bugyigyűjtő a kis srác, egyszerűen rajong értük! Több ezres gyűjteménye van! – válaszolt Zeke vidáman, majd megfordult és legszebb mosolyát a bokorból előlépő magas, zöldhajú lányra villantva, így folytatta, miközben igyekezett úgy helyezkedni, hogy a kocsmából kiszűrődő gyenge fény minden egyes porcikáját tökéletesen megvilágítsa:

-Köszi a ma estét, puszillak. Jövőhét pénteken ráérsz, kedvenc kis Tao-m?

A lány arca eltorzult, miközben csepp kis agyában megnyikordultak a fogaskerekek, s eltartott néhány percig, amíg válaszolni tudott:

-Majd megnézem a naptáramban...Ööööö.... Melyik évben is vagyunk?

-Hát téged sem az eszedért szeretlek, drágám! De ez nem is számít...akkor pénteken a szokott helyen! Bye-bye, baby! – búcsúzott a fiú, majd még egy adoniszi mosolyt küldött a lány felé, akinek az arca boldogan felragyogott, majd a következő percben már csak a lány magassarkújának halk kopogását lehetett hallani, ahogy eltűnt az utca vége felé...

-Nos, most, hogy végre ráérek foglalkozhatok veled is, te kis nyomorék! – szólt Zeke, majd megszorította a kezében tartott vodkásüveget:

-Utálom ha megzavarnak szeksz közben, te töpörödött kis féreg! – kiáltotta dühösen, mire az üveg vörösen felizzott a kezében, s a következő szempillantásban lángra lobbant, s 120 fokos hőségben égve elszáguldott Morty után.

A kisfiú elkerekedett szemekkel bámult a felé közeledő számára oly sokat jelentő piásüvegre, majd megfordult és apró lábait szedve, kissé imbolyogva megpróbált elmenekülni. Azonban erre sajnos esélye sem volt, így az üveg tökéletesen célt ért, s örök nyomot hagyott gerincferdüléses kis hátán.

Zeke elégedetten, csengő hangon felnevetett, majd visszafordult kis nigger barátja felé:

-Opacho, a nadrágomat!

-Máris, Zeke mester! – a fiúcska azonnal talpra szökkent, majd csipogva odaugrándozott a bokrokhoz, s felkapta a méregdrága Levis- farmert, s a fekete nadrággal a kezében visszaszaladt mesteréhez, aki azonnal kikapta a kezéből:

-Össze ne piszkold, a mocskos kis néger kezeiddel! – morgott Zeke, majd belebújt a ruhadarabba. Kicsit még igazított rajta, hogy tökéletesen feszüljön amúgy is tökéletesen feszülő fenekén, majd folytatta:

-Hányan kerestek ma? Van új meló?

-Természetesen Zeke mester! Három új reklámfelkérés érkezett, a választ....

-Remélem csak holnapra várják, most fáradt vagyok a gondolkodáshoz. Menjünk haza, a rózsadombi villám már vár! – utolsó szavaira azonnal megjelent kissé összepréselődve a szűk sikátor miatt a Tűz szelleme, s leeresztette a selyemből készült kényelmes kanapét, amibe a fiú azonnal elhelyezkedett:

-Holnap találkozunk, kis szolgálóm! Egy szép napon, majd egyszer talán te is olyan népszerű leszel, mint ÉN.... Holnap reggel nyolcra legyél a ház előtt a limóval, s telefonálj be a suliba, hogy nem megyek, s hivatkozz a munkámra...

-Igenis, Zeke mester! –kiáltotta csillogó szemekkel a néger kisfiú, majd boldogan integetett a fiú és szelleme után.

*

-Ilyen későn már az a rohadt BKV se mer járni a nyóckerbe! Most mehetek a temetőn át...- zsörtölődött Morty, miután kiadott magából minden piát...A száján át...

Nyögve feltápászkodott, majd még mindig az egyenestől igen eltérő útvonalon haladva elindult hazafelé.

Útközben nem sok érdekességet látott néhány szintén részeg kocsmatúrázón, döglött kutyán, illetve a már ismét a sarkon álldogáló Jun-on kívül.

Fáradtan biccentett egyet felé, s szemei megakadtak a domborodó női vonalakon. Egy pillanatra még a lélegzete is elállt, s ettől elveszítve amúgy is kényes egyensúlyát, belezúgott az út melletti árokba.

-Vazze, már megint...Demszky rohadt útfelújítási tervei... – szitkozódott, majd nagy nehezen kimászott és ismét elindult.

Csak néhány forgalmas úton kellett áthaladnia ( most kivételesen kevés autó járt s túlélte), s lassan bebotladozott a temetőbe, ami már igen kihalt volt ebben a késői órában.

Kinyitotta a nyikorgó fémkaput, melynek tetején a Feltámadunk felirat díszelgett, majd beljebb lépett és elindult a sírok között. A temető közepére érve azonban, hirtelen megtorpant, mert rájött, hogy nincs egyedül. Tőle nem messze, sírokban mérve a távolságot, csupán 10 hanttal arrébb, az egyik gödörből víg dalolászás hallatszott:

-A föld mélyén, a föld mélyén, ásni jó, ásni jóóóóóóóóóóóóó...Én vagyok a sírásó, a sírásóóóóóóóóó – a következő percben hangos csattanással kirepült egy ásó a gödörből, majd egy magas, szőke férfi is kikászálódott. Leporolta magát jó néhány liter földet visszajuttatva a fűre, majd lehajolt és felemelte a rózsaszín szalagokkal átkötözött csontvázat. Szorosan megölelte, majd megsimogatta a tar koponyát, s így szólt:

-Ne haragudj kedvesem, hogy ma éjjel ilyen sokáig tartott a munka, de tudod, milyen az én szakmám... – fuvolázta édesen, majd egyik kezét hátracsúsztatva a rég halott test fején, hátulról benyúlt a pókhálós koponyába, majd mozgatni kezdte az álkapcsokat és hangszínt váltva így válaszolt magának:

-Semmi baj drágám, otthon vár a meleg konzervbab!

A férfi elnevette magát, majd még szorosabban magához húzta a csontvázat és szenvedélyesen megcsókolta.

Morty öklendezni kezdett, majd leguggolt az egyik sírkő tövébe, s csendben megvárta, hogy a sírásó Faust ( aki családjában már nyolcadikként töltötte be ezt a megtisztelő állást) és kedvese, Eliza elhagyják a környéket. Még látta, hogy a szőke temetőmágus kinyitja a temető végében álló rozoga kunyhó ajtaját és előre engedi szerelmét.

Az enyhén ( igencsak) ittas kisfiú elfintorodott, majd lassan ismét felállt. Már nagyon sötét volt, így tapogatózva próbált előre haladni, de egy óvatlan pillanatban hirtelen zuhanni kezdett, s belezúgott egy frissen ásott sírgödörbe. Még érezte a nedves föld illatát, s a szomszéd gödörben rohadó hulla friss és átható szagát, de nem akart és nem is tudott megmozdulni.

-Azt a rohadt...asszem ma itt maradok éjszakára....Egész kényelmes kis gödör ez.... – gondolkozott hangosan, de hirtelen meghallott egy újabb hangot, ami tőle kissé távolabb, valószínűleg a hely tetejéről jött:

-Bassza meg...ennél jobb anyagot még nem szívtam....kurva Yoh.... – a hang tulajdonosa mélyet sóhajtott.

Morty nem tudta mire vélni a dolgot, de kíváncsisága erősebb volt, így nagy nehezen felnyomta magát és kikecmergett a sír puha és lágy öleléséből.

Azonnal a hegy felé nézett, ahol észrevett egy igen érdekes figurát. A srác hátát a fa törzsének vetve ült a földön, egyik kezében Unicom-os üveggel, míg a másikban egy izzó végű cigivel, amiből hatalmas slukkokat szívott és közben elégedetten sóhajtozott.

-Ennyire nem lehetek részeg...Ki ez a füves köcsög?

A fiú észrevette és beszívott szemekkel lassan felé fordította a fejét és ránézett:

-Valami nem tetszik, kis köcsög? Kell egy slukk? Yoh anyag, most szereztem.....

-Áááá, nem , most köszi, de nem kérek! Anyu már vár otthon, tudod, még vacsizni kéne, meg fogat mosni.... – Morty elkezdett hátrálni, majd egy hangos kiáltással újra bebukfencezett a hívogató sírgödörbe:

-A kurva életbe... – állapította meg, majd elhallgatott és elaludt.....