-De én tényleg láttam! Ott ült a hegyen és füvezett! Higgyetek nekem! – kiabálta összeszorított kezekkel Morty, majd kissé kábán a másnaposságtól megcsóválta a fejét:

-Nekem soha senkise hisz... Csak azért mert nem érem a normális emberi magasságot és néha...de tényleg csak néha iszok pár kortyot...

-Na, idefigyelj Shorty! Már megint hülyeséget pofázol...szinte minden nap részeg vagy, annyit vedelsz, mint....mint egy.... – kezdte el egy fiatal lány, aki a kisfiú osztálytársa volt, de a mellette álló nagydarab srác félbeszakította:

-Nekem aztán nyolc, hogy piál a mi kis Shorty barátunk, mivel remélem tisztában van vele, hogy mik a következményei... – öblös hangon felnevetett, majd a nadrágjához nyílt és lehúzta a sliccét...

-Ne, csak ezt ne....bassza meg.... – Morty rémült hangja elcsuklott és... (szörcs, nyamm, cupp, mindenki gondoljon arra, amire akar---> szerzői megjegyzés)

-MORTIMER! – a kisfiú azonnal abbahagyta, amit eddig csinált és az ajtó felé fordult:

-HÁNYSZOR KELL MÉG ELMONDANOM, HOGY NE AZ OSZTÁLYTEREMBEN! – ordította dühtől, de valójában kéjes vágytól csillogó tekintettel az éppen belépő tanár, miközben remegő kezekkel az asztalra vágta a naplót.

-Elnézést, tanár....úr.... – magyarázkodott pimasz vigyorral Morty, majd elővette a zsebkendőjét és megtörölte a száját:

-Tudja, ezek a lekváros kenyerek...Igen makacs jószágok...Mindig összemocskolják az arcom...

-Öhöm, tudom, persze... – válaszolt zavartan az idősödő férfi, majd egy röpke köhintés után folytatta:

-Örömmel jelentem be, hogy új osztálytársatok van....

Újabb valaki lépett be az ajtón, s minden szem felé fordult.

-Ő VOLT AZ! A TEGNAPI FÜVES SRÁC! – kiáltotta Morty eltorzult arccal

-Mit nézel köcsög?! Lefejellek! – fordult a törpenövésű lerészegedésre hajlamos fiúcska felé a belépő, kissé kómás képű srác.

Morty már vissza akart volna vágni valami frappáns válasszal, de a tanár leintette:

-Elég legyen, ti kis szemtelen köcsögök! Majd szünetben lejátszátok....

-Jól van, baszd meg, legyen, amit te akarsz.... – válaszolt az új fiú unottan, majd a földre köpött és elindult a hátsó padsor felé. Találomra kiválasztott egy padot, amin igen érdekes ábrák és rajzok voltak ( női mellek, kámaszutra pozíciók, s egy Hao Asakura tulajdona felirat ami mélyen bele volt égetve az asztallapba)

-Oda...oda...ne ülj...mert rossz vége lesz... – hebegte Morty , de a srác csak megvonta a vállát és elővett egy sodrott füves cigit a zsebéből és ráérősen rágyújtott. Letüdőzte a füstöt, majd miután lassan kifújta így szólt:

-Hao a testvérem, csak nem fog rinyálni.... Most különben is valami meghallgatáson, van az a buzeráns barom....

A szőke kisfiú eddig dühös arcán most elismerés futott végig.. „Eddig senki se merte elfoglalni, Zeke, a nagy kúrógép padját!” – gondolta, majd miután csodálattal vegyes pillantást küldött a fiú felé, kissé támolyogva még a tegnapi négy liter vodkától, visszaült a helyére és elkezdődött a tanítás.

Az első két óra eseménytelenül telt ( leszámítva, hogy Yoh komplett kis hamukupacot termelt drága testvérkéje oly becses módon karbantartott padjára), s a szünetben sem történt semmi extra ( kivéve talán a szörcs, nyamm, cupp részeket a hátsó udvarban).

Már vagy 15 perce elkezdődött a harmadik óra is, amikor hirtelen kopogtak az ajtón és belépett Opacho. Halkan megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a figyelmet, majd amikor ezzel nem ért el sokat, ordibálni kezdett:

-FIGYELJENEK MÁR RÁM!

A tanár meglepetten abbahagyta a következő matekpélda felírását, s az új jövevény felé fordult:

-Igen, mit pattogsz, törpe?

A kisfiú válasz nélkül hagyta a megjegyzést, majd kissé odébb lépett és szélesre tárva az ajtót így szólt:

-S most engedjék meg, hogy bejelentsem, a nagyrabecsült, tökéletes, csodálatos, a felülmúlhatatlan Zeke mester érkezését! – mondta, s a következő pillanatban belépett az említett fiú. Egyetlen mozdulattal levette méregdrága napszemüvegét, majd meglegyintette hosszú, selymes haját és csábos mosolyt villantva az osztály lánytagjaira beljebb lépett.

-Köszönöm, Opacho most már elmehetsz. Menj mutasd meg valakinek, hogy mit tanítottam.... – szólt mosolyogva, majd megsimogatta a kis nigger fejét.

-Milyen cukiiiiiiii! – sikították a lányok, s egytől egyik leborultak a padról, miközben nyálcsorgatva továbbra sem tudták levenni a tekintetüket a késve érkező álompasiról.

Zeke csak egy újabb díjnyertes mosollyal reagált, majd méregdrága fekete bőrdzsekijét hanyagul a hátára csapva elindult a padja felé.

-Te mit keresel itt?! Ez az én privát helyem, nem láttad a kiírást?! – förmedt rá a már igencsak beállt Yohra, miközben az asztalra mutatott:

-Láttam, tesókám, hogyne láttam volna... Csak hát, tudod....vastagon leszarom , hogy miket írkálsz a padra....hehe, hihi....

-Már megint füveztél, mi? Hányszor mondtam, hogy állj le a drogokkal, te tirpák paraszt!

-Ne ugassál, köcsög....De fátylat rá, tesókám...elférünk itt ketten is... Kérsz egy slukkot?

-Takarodj, a redvás picsába Yoh, most nem vagyok humoromnál! Nem kaptam meg egy szerepet, mert túl fényesen ragyogott a mosolyom... – válaszolt Zeke türelmetlenül, majd lelökve öccsét a székről elfoglalta az őt megillető helyet. Az előtte ülő lány elkerekedett szemekkel bámult rá, de ő csak rákacsintott:

-Te viszont még ideülhetsz az ölembe, ha gondolod.... – a lány szemei felcsillantak, s már épp fel akart állni, amikor a tanár megszólalt:

-Mi történik ott hátul uraim? csak nincs valami baj, a rohadt életbe?

-A tesómnak megint kedve támadt egy kis...öhömböhömhöz tanár úr, bassza meg...De engem egyáltalán nem érdekel... Jó itt a földön is...Kér egy slukkot?

-Majd a szünetben, Yoh...most folytassuk az órát. S Zeke: majd te is lerendezed a szünetben a menetet, most figyeljetek.....

Yoh csak legyintett és kényelmesen elfeküdt a mocskos padlón, Zeke pedig átnyúlt a pad alatt és pajkosan megcsípte a lány fenekét, az alig 30 perc múlva esedékes kúrásra gondolva.

*

-Hé, várjál már meg! – kiáltott a fiú után Morty, miközben kikerülve az erősen remegő bokrokat, Yoh után szaladt.

-Na, mit akarsz, kis pöcs? – kérdezett vissza Yoh unottan, miközben megállt és bevárta a kisfiút.

-Hova mész?

-Há’, szívni, baszd meg... Mint minden délután... A temetőben lévő hegy a legjobb hely a szíváshoz... Jössz? Adok néhány slukkot, ha gondolod... – Yoh, megvonta a vállát és ismét rágyújtott:

-Nah, kipróbálod?

-Hát, nem is tudom... Végülis miért ne? – Morty elvette a felé nyújtott cigit és nagyot szippantott. Kissé köhögni kezdett, de ezért elismerően bólintott:

-Hát, ez tényleg kurva jó...Na menjünk a hegyre!

-Rendicsek, kistáska! Most már haverok vagyunk, hehe, hihi....

-Azok, baszd meg, azok...Haverok.... – s a két fiatalkorú bűnöző elindult a temető felé.

*

Az egész délutánt együtt töltötték, rengeteg fű és vodka társaságában, s közben egyáltalán nem foglalkoztak a tőlük nem messze heverésző sírásó Fausttal, aki kedvenc csontvázát ölelgette és becézgette simogatva. Már régen besötétedett, amikor zajt hallottak közeledni, s a következő percben egy kissé bizarr társaság mászott fel a hegyre.

Amint az ittas és beszívott srácok meg tudták állapítani az érkezők egytől egyig férfiak voltak, hosszú, barna, szerzetesi ruhába öltözve, s a kezükben rózsafűzért tartva halkan imádkoztak a megbocsátásért. Az élükön egy magas srác haladt, fekete papi reverendában, kezében egy aprócska szoborral. Amikor melléjük értek, a papnak kinéző férfi keresztet vetett és felemelte a kezét: egy kisméretű Jézus-szobor volt.

-Ez itt Jézus szent helye, kérünk benneteket távozzatok, ne rontsátok itt a levegőt!

-Jesszus, hát ti meg kik a tököm vagytok? Úgy néztek ki, mint a debilek.... – Yoh felvihogott és tovább szívta a cigijét.

-Debilek?! Minő ocsmány becenév...Az én nevem Rio, de szólíts csak Atyámnak.... – a férfi elmosolyodott, majd közelebb sétált és leguggolt a fiúk mellé:

-Azért jöttünk, hogy megmentsük a lelketeket az Ördögtől... Bízzatok Jézusban, s ő megsegít... – beszéd közben Yoh felé nyújtotta a szobrocskát, mire a fiú felé fordult és az arcába fújva a füstöt, kivette a kezéből a figurát. Egy percig elgondolkozva nézegette, majd megszólalt:

-Há’, ezt nem lehet elszívni, úgyhogy nem kell... Húzz a picsába, ezzel a szarral együtt! – meglendítette a karját és a következő pillanatban a szobor keresztülszáguldott a levegőn, s már csak Faust szitkozódását lehetett hallani, ahogy az apró tárgy fejenbaszta.

-Mit tettél gyermekem? Eltaszítottad magadtól a Megváltót! Ezért a pokol minden szenvedését fogod most kiállni! Fú, de mérges vagyok most rád! Majd szétvet a düh.... – kiáltotta nagyon mérgesen Rio, majd előkapta ruhája alól vastag fakeresztjét, s fejen vágta Yoht, aki elterült a földön.

-Jaj, jaj,jaj, jaj... – sikította Morty, s megpróbált menekülni, de az egyik szerzetes fejendobta egy dobókereszttel, aminek hála ismét egy gödörben kötött ki. Faust szemei felcsillantak, amikor meglátta, hogy egyik kedvenc sírjának új lakója lett, s komótosan lapátolni kezdte a földet az ájult kisgyerekre, miközben ismét dúdolni kezdte kedvenc nótáját.

Eközben a hegyen tovább folyt a büntető keresztes-hadjárat, Yoh már véresen nyöszörgött a földön, de a fű hatása megmaradt, arcáról nem tűnt el a vigyor.

-Ez az! Rúgjátok szét azt a kis drogos kretént! Állandóan széthagyja a mocskát... – jelent meg hirtelen egy nagydarab szamuráj szellem ( közismert nevén Amidamaru, a hóhér), mire Rio abbahagyta Yoh rugdosását, s fejvesztve rohanni kezdett lefelé a hegyről, nyomában társaival, rémülten kiáltozva:

-Már a démonok is a fiú oldalán állnak, meneküljön, aki él!

Faust éppen végzett a hantolással, s most ásójára támaszkodva figyelte a sötétségben elvesző csapatot:

-Látod, Eliza kedvesem, milyen bolond dolog az élet? Milyen jó, hogy te már halott vagy....