Yoh és barátai az ebédlőasztalnál ültek...Len is ott volt bár a fejét és kezeit kötések borították. Tamara fülig elpirulva Trey karját kötözte be.Tao fiút már nem vállalta mert amikor a fiú belenézett aranysárga szemeivel a lány arca szinte már égett...

Végül Faust foglalkozott a fiú sebeivel...

-Hé srácok ez azért engem megrázott...-szólt bele a csendbe a jégsámán.

-Én már az elején láttam, hogy ezzel a csajjal valami nincs rendbe...-vonta meg a vállát Len. Jocó elvigyorodott. Nagy levegőt vett...

-Ez most nem alkalmas idióta poénok benyögésére. -förmedt rá a Tao fiú mielőtt az megszólalt volna.

-Yoh neked mi a véleményed?- fordult Anna leendő férje felé. A fiú elgondolkozva nézett ki az ablakon. Most komoly arccal fordult barátai felé...

-Azon gondolkoztam, hogy  nem kéne most Sallyt is utálnunk...talán...ő lehet tudna Haoval beszélni...-nézett a körülötte ülő arcokra.

-Yoh én már mondtam neked nem menthetsz meg mindenkit...Lyserg is, hogy itt hagyott minket és csatlakozott a Kívüllálokhoz nézd meg milyen kis pszichopata lett belőle...gondolj bele Sallyből mi lesz Hao mellett...-nézett Yohra Len.

-De én láttam valamit Hao szemébe amit eddig még soha...és mégis csak a testvérem...nem tudok szakadni attól a gondolattól, hogy talán nem kéne megölnünk...vagy nem tudom...-bámult maga elé az Asakura fiú.

-Igen a testvéred és egy pszichopata gyilkos- .horkantott fel Len.

-Kis barátomnak igaza lehet…nem menthetsz meg mindenki t.-szólt Rio és Yoh vállára tette a kezét.

-Hé srácok de amikor Sally mondta Haonak, hogy engedje el Lent az megtette...ez azért durva....nem látni minden nap olyat, hogy az az örült gyilkos megtesz valakinek valamit...-gondolkozott hangosan Trey.

-Hát azért majd ne csodálkozatok, ha együtt fognak gyilkolni...-nézett barátaira a Tao fiú...

                                                                     *

Már dél is elmúlt Sally és Hao még mindig kint voltak a sivatagban. Az egyik nagyobb szikla árnyékába pihentek le.

-Elfáradtál?- nézett az Asakura fiú a lányra.

-Egy kicsit, de még bírom, ne aggódj. –mosolygott rá Sally.

-Akkor jó…gondolkoztam, hogy hogyan térhetnének vissza az emlékeim…-szólt Hao és a kezében lévő Sámán kódexet nézegette.- Úgy gondolom ha talán ezzel felerősíthetném az emlékeim…és megtudhatnám miért nem emlékszem semmire…

-Talán igazad lehet…-fordult felé a lány és finoman hozzá bújt.

Az Asakura fiú lassan felállt- Velem jössz?- nézett rá Sallyre.

-Persze- mosolygott rá a lány .Hao ledobta a földre a könyvet majd becsukta a szemét és pár perc múlva a Sámán kódex elkezdet remegni majd egy vibráló kapu  jelent meg előttük. Az Asakura  fiú belépet rajta magával húzva Sallyt. A lány pár másodpercig nem látott semmit aztán kirajzolódott előtte a kép. Erdőket látott és házakat és egy folyót. Körül nézett Hao már nem volt mellette….

Pár perc múlva meglátta az ezer évvel ezelőtti Haot ahogy sietve megy az egyik régi ház felé. Sally már rájött miért nincs mellette a fiú mert ő most teljesen átéli a vele történt emlékeket. Sallyt hajtotta a kíváncsiság így elindult a férfi után. Az közbe beért az egyik házba…

-Samanta…kérlek- lehetett hallani a  férfi  hangját. Sally utolérte és megpillantotta a másik illetőt is. Egy fekete hajú kék szemű lány volt a házba egy asztalnak támaszkodott lehajtott fejjel. Sally tudta, hogy magát látja előző életébe…úgy tűnt a lány elsírja magát…

-Ne gyere a közelembe hagyj békén…-szólalt meg dühös hangon Samanta…az arc kifejezése még nem látszódott mert vállig érő haja a szemébe lógott.

-Csak azt kapta amit megérdemelt...én nem akartam neked fájdalmat okozni-nézett a lányra Hao és megérintette a vállát.

-Eressz el soha többet ne érj hozzám…-mondta Samanta és dühösen ellökte a férfi kezét, majd elindult ki a házból. Hao elkapta a kezét. -Ő támadott rám…és különben is megérdemelte. -a férfi is kezdet egyre dühösebb lenni a lánnyal szembe.

-Hagyjál békén  te hidegvérű gyilkos…-fordult felé könnyes és dühtől izzó szemekkel Samanta majd egy mozdulattal kiszabadult a férfi fogásából- Azt, hogy a családomba öltél sose fogom elfelejteni…mondta majd kiment a házból magára hagyva Haot. Az először dühösen nézett a lányra majd leült az ott lévő ágyra. Tenyerébe temette arcát majd felnézett szemei szomorúságot és bánatot tükröztek. Majd felállt és ő is elindult…Sally követte. A férfi kiment és rápillantott a kéken ragyogó Szellemek királyára…Hosszú percekig azt nézte majd elindult a Csillag Szentélybe. Ahogy Hao oda ért egy férfi lépett elé fekete köpenybe.

Sajnálom de, nem engedlek tovább-nézett rá a férfi.

-Ugyan Kaiji te sem tudsz megállítani…látom te nem tanultál a tegnapi esetből. Samanta testvére is megpróbálta, mint látod nem járt sikerrel.- nézett vissza rá közömbösen Hao.

-Még a szerelmednek is fájdalmat okozol…talán most örökre elveszíted, ha ezt megteszed- .nézett rá barna szemeivel Kaiji.

-Szeret engem és mellém fog állni, ha most még kételyei is vannak .-nézett oldalra Hao.

-Hát nem veszed észre mennyi fájdalmat, okozol neki? De így nem csak neki fogsz fájdalmat okozni, hanem az egész világnak.- folytatta a férfi.

-Tévedsz a világ pont most fog megmenekülni a szenvedéstől! - förmedt rá Hao majd tovább indult nem figyelve a Kaijira.

-Nem fogom hagyni, hogy meg tedd…-ált Hao elé Kaiji.

-Ostoba! -szólt rá dühösen Hao és a tenyerébe egy tüzes golyó jelent meg hasba vágva az előtte álló férfit. Az hátra csúszott két métert, de szinte meg se érezte a támadást.

-Sokkal erősebb lettem mióta utoljára küzdöttünk.- dobta le a köpenyét a férfi.

-Hmm akkor kezdésnek veled végzek…utána jöhet a többi gyenge és szánalmas sámán.- nézet rá az ezer ével ezelőtti Hao majd ujjaival a az ötágú csillagot rajzolta majd egy újabb sokkal erősebb csapást mért támadójára. Az már maga elé tartva fegyverét visszaverte a támadást. Hosszú percekig farkas szemet néztek…majd mind a ketten egymásra rontottak pontosan egyszerre. Hao higgadt mosollyal küldte a támadásokat. A másik férfi egyre jobban kimerült, de úgy látszott valamire vár mert  alig támadott vissza.

-Azt hiszem nincs semmi esélyed. -mosolygott rá Hao.

-Nagyon elbíztad magad…azt hiszem ma te, leszel az, akivel végeznek. -nézett vissza rá Kaiji.

-Szép álmok. -Hao kezdett dühös leni a férfi szavaitól.

-Én csak Samantát sajnálom, miattad az ö szíve fog megszakadni…a bátyja most pedig te.- nézett maga elé szomorúan Kaiji.

-Elég legyen…ne merd a szádra venni a nevét!- nézett rá dühtől izzó szemekkel.- semmi közöd hozzá.

-Talán most már elmondhatom neked, hogy rengetegszer jött hozzám, hogy kiöntse a szívét...rengeteg fájdalmat okoztál neki pedig ő szeretett téged. Nem érdemelted meg…-folytatta szomorúan Kaiji.

-Ez úgy hangzik a te szádból mintha te megérdemelnéd.- sziszegte dühösen Hao.

-Lehet…-nézet a szemébe a férfi.

Hirtelen körülöttük minden tűzben lángolt ahogy Haoban forrt a düh. -Ezt nagyon megbánod még…

A férfi váratlanul előrántott egy fehér gyöngysort…kezében tartotta az 1080 gyöngyöt.

-Sajnálom, de az Asakurák sorsa, hogy megállítsanak- szólt majd Hao felé küldte a gyöngyöket.

-Nem tudsz legyőzni.- förmedt rá. A gyöngyök körbe zárták a Tűz szellemét  így Hao mozdulni sem bírt. Kaiji már támadott is…

Nagy fehérség töltött el mindent…miután kitisztult a kép Sally már nem a könyvbe volt. Hao mellette ált vegyes érzelmek voltak az arcán.

-Egyedül akarok leni…-mondta halkan majd hívta a Tűz szellemét és eltűnt. Sally szomorúan leült a szikla tövébe…akkor úgy érezte sose bocsátja meg, hogy Hao megölte a testvérét…de most túlságosan szerette, hogy e miatt újra elveszítse…