Yoh és Morty hosszú hosszú percekig meredtek a zebra túloldalára…Yoh szájából kiesett a cigi.

-Azt a kurva ez homokos…-nyögte Morty és Yoh cipőjére öklendezett.

-Hi-hi-ha-ha…öh….-röhögött majd nyögött az Asakura és elindult át a zebrán. Velük szembe pedig Ren Tao sétált finom csípő mozdulatokkal. Felemelte jobb kezét és finom mozdulattal bele túrt selymes lila hajába. Majd megállt Yohék előtt az út közepén.

-Ide figyelj úgy megpofozlak! !-mondta Ren és mutató ujjával finoman megbökte Yoh mellkasát. Friss szellő megmozgatta rózsaszínű kabátját. Morty fel nézett rá majd rá öklendezett a fiú fehér cipőjére.

-Te bunkó fasz!!-kiáltott fel csilingelő hangon a Tao-cica, de szemében különös fény csillant, ahogy a kis a vodkásra nézett.

-Jaj, te meg ne nézz így rám, cicus! A pofozlak az egy szleng szó, csak azt akartam a tudomásodra hozni, hogy nagyon megtetszettél nekem… - Len rákacsintott Yohra, majd az eldobott cigin átlibbenve közelebb lépett és megsimogatta a döbbenten bámuló fiú arcát.

Yoh reflexszerűen meglendítette a karját, s a harmadik kísérlet után sikerült is megpofoznia a Taot.

-Én meg ezzel azt akartam a tudomásodra hozni, hogy baszd meg!

Len rózsaszín „TAO” márkájú táskája csattanva ért földet, amikor a fiú az arcához kapott. Aranyszínű szemeiben a csalódottság és a düh keserű könnyei jelentek meg, ahogy remegő hangon megszólalt:

-Ezt most miért csináltad cukorfalat?

Yoh felemelte a jobb kezét és megmutatta legújabb barátjának a cigisodrástól besárgult középső ujját, majd minden további szó nélkül kikerülte a nemi identitásával gondban lévő srácot.

-Egyszer úgyis az enyém leszel kisbogár! – kiáltott utána a Lenny-boynak is becézett enyhén homoszekszuális tag. A következő pillanatban már dühödten hajolt le a táskájáért, hogy előkeresse rózsaszín és bolyhos kézitükrét, hogy rendbe hozhassa elkenődött sminkjét.

Yoh közben már ismét rágyújtott, s hamar elérte az út túloldalát, azonban Morty még egy utolsó szó erejére hátrafordult:

-Buzi….  –jegyezte meg undorodva, majd nagyot kortyolt vodkásüvegéből és egy hatalmas böfögés után Yoh után eredt.

*

Lenny felbukkanása óta két nap telt el. Kedvenc kis bűnöző életmódot folytató főhőseink élete egyhangúan telt: fű,pia,fű,pia, Zeke és a nőügyei, fű, pia, fű, pia és a változatosság kedvéért néha egy kis fű meg pia.

Most is éppen jól megszokott helyükön poshadtak, Amidamaru, a hóhér valamint egy nagy adag fű és pia társaságában. Épp Zeke és Jun viharos kapcsolatát tárgyalták ki, amikor hirtelen különös hangokat hozott a büdös esti szél.

-Mintha magas sarkú cipők lennének…. –jegyezte meg Morty, miközben megpróbált felállni, hogy lenézhessen a hegyről. Néhány üres üveg azonban megakadályozta ebben, így ismét hatalmasat taknyolva szép lassan legurult a hegyről. Yoh bágyadt és kárörvendő vigyorral nézett barátja és az üvegei után. Megcsóválta a fejét, majd oldalra pillantott, hogy keressen egy elszívásra alkalmas dohánylevelet Morty sörösrekeszeiben, amikor hirtelen meglátott valami nagyon különös, ám igazság szerint egyáltalán nem szokatlan dolgot, miszerint drága bátyja, Zeke a kúrógép, éppen ördögi kacaj kíséretében Eliza csontvázát a vállára kapva sietve elhagyja Faust lakhelynek minősített csöves kunyhóját.

Közben azonban a magas sarkú kopogása felerősödött, jelezve, hogy tulajdonosa már közel jár…

Yoh még a szokásosnál is bambább pofát vágott, amikor felismerte a temető legújabb látogatójában a nemrég megismert Tao-cicát.

-Már megint mit akarsz, te kis buzi? Nem adok slukkot….

-Nem kell a koszos, mocskos, undi bagód! – csattant fel idegesen Len, majd jóval szelídebb hangra váltva így folytatta:

-Most nem is ezért jöttem, mézesmadzagom. Tudod, te kis butus, a múltkor majdnem kijavíthatatlan hibát okoztál az én csinos kis pofimban. Most adok egy lehetőséget, hogy bocsánatot kérj, csak egy kis puszi, s máris újra te leszel a kedvencem. – mondta csábos szempilla rezegtetés közben.

-Anyádat!!!! Tudod kivel szórakozzá’!!! – Yoh kissé kóvályogva feltápászkodott, majd szorosan a lilahajú srác elé lépett és a szemébe nézett. Len teljesen elvörösödött, a szíve hevesebb ütemre kapcsolt, de állta a fiú igéző pillantását. A Tao már az arcán érezte a vele szemben álló fiú forró leheletét. Yoh ajkai pimasz mosolyra húzódtak és egyre közelebb hajolt, gyengéden megcsókolta…majd szenvedélyesen harapdálni kezdte Lenny ajkait.

-Fujj Yoh mit művelsz?!? Megint túl sokat füveztél!! -csattant fel Amidamaru „a hóhér”.

A szellem hangja visszarántotta a valóságba az Asakura fiút, s egy mozdulattal elszakadt Len ajkaitól.

-Ne már, most miért hagytad abba? Olyan finom volt…

-A kurva anyád finom, baszd ki!

-Anyukámat ne sértegesd, te rossz kisfiú! – Len a következő pillanatban előkapta a fegyverét.

Yoh és Amidamaru, a hóhér elkerekedett szemekkel bámult a különös tárgyra: a rózsaszín bolytok, a puha szőrmével borított nyél, valamint a műanyagból készült penge hűen tükrözte a „MADE IN CHINA” feliratú aprócska embléma jelentését.

-Ez az én kis fegyverecském, a guanTAO. S most amiért ilyen goromba voltál, a szellememmel, Barackkal meg fogunk büntetni! BARACK!!! – abban a pillanatban egy óriási szellem bújt elő a rózsaszín Tao-táskából. Legalább két méter magas volt, tökéletesen kidolgozott izmain nagyon elegánsan állt a rózsaszín fodrokkal díszített balett-szoknya. A következő pillanatban bemutatott egy tökéletes piruettet, majd lábait spiccbe állítva arcán ragyogó és várakozó mosollyal nézett mesterére, majd pajkosan kacsintott egyet.

-Mit parancsolsz kis gazdám?  -mondta Jinni- style-ban ( Jinni in Aladdin)

-Ellátjuk ezeknek, a….- Lenny nem találta a megfelelő szavakat –Ezeknek a kis fánkoknak a baját!- A fiú elmosolyodott, majd Yoh felé szökkent, aki azonban egy gyors hátraarc után rémülten, még a fű miatt erősen rogyadozó lábakkal menekülőre fogta a dolgot. A két fiú kergetőzni kezdett, először csak a fa körül, majd Yoh bevetette magát a temető mélyére, a sírok között folytatva a fogócskát. A temető csendes volt e késői órán, azonban egyszer csak az Asakura-fiú fülét egy már sajnos igen jól ismert hang ütötte meg:

-Hol vagy, drága Elizám? Vajon ki rabolhatott el tőlem? – Faust szavai zokogásba fulladtak, ahogyan ásójával a bokrok között kutatott, másik kezében szerelme rózsaszín szalagjával átkötött zseblámpájával.

Yoh túl későn vette észre a sírásót, így frontálisan ütköztek. Jó pár métert repült hátra néhány csodaszép káromkodás közepette, majd nem túl elegánsan landolt egy Faust által kiásott méretes dinócsonton. Azonnal elvesztette az eszméletét, így már nem is érezte, amikor Len magas sarkú cipője a veséjére taposott. A Tao srác már nem tudott időben kapcsolni és lefékezni, így Yoh élettelen testében elbotolva, ordítva zuhant a közeli bokrok közé, amiből izgatott suttogás szűrődött ki:

-Te vagy a legszebb liba a világon Eliza! Pláne most, hogy újra élsz! Amit megjegyzem, persze az én határtalanul tökéletes hatalmamnak köszönhetsz. – Zeke tökéletesen kidolgozott teste emelkedett ki az ágak sűrűjéből, karjaiban egy karcsú szőke lánnyal, kinek szemeiben egyszerre ragyogott vágy és hála.

-Vigyázz szépfiú! – kiáltotta röptében Len, de már késő volt: a műanyag pengéjű guanTAO egyenesen belefúródott Eliza frissen felélesztett koponyájába. Zeke a meglepetéstől elejtette az ismét rothadó csontokká változó testet, de karjaiban a következő pillanatban már az eséstől megmentett Lenny Taot tartotta. Azonban az egyensúly nem volt tökéletes, így egyetlen szempillantás múlva mind a ketten a földön kötöttek ki. Len remegő tekintetét az alatta fekvő Zeke szemeibe fúrta, szóhoz se jutott a döbbenettől, hogy ilyen makulátlanul tökéletes férfira bukkant. A Tao fiú már épp mondani akart valamit, hogy feloldja a kínos csendet, amikor hirtelen egy kezet érzett a hátán, ami gyengéden megcirógatta. Zeke pimaszul elmosolyodott, majd közelebb húzta magához Lent, hogy végre megcsókolhassa…

-Miattad halt meg az én drága Elizám ismét! – hallatszódott a hátuk mögül Faust dühös hangja és a következő pillanatban az ásó tarkón vágta az élete legboldogabb pillanatait átélő Tao srácot…