|
7. rész: A vendégek
Sun 2006.08.10. 09:29
 Újabb látogatók és barátok :)
- Jó reggelt!- rontott be a szobába Yoh és Trey.- Hahó ébredj már fel!
Én csak mocorogtam, meg mondtam, hogy nem akarok felkelni.
- Jajj, ne légy már ilyen!- mondta Trey, majd elkezdett püfölni egy párnával.- Vagy azt akarod, hogy Anna keltsen?
- Nem dehogyis!- mondtam, majd én is hozzávágtam egy párnát Treyhez. Na ebből hatalmas párnacsata lett, egy párna még szét is szakadt. Éppen én voltam felül, a két fiú meg alul, amikor berontott Anna:
- Ti meg mit csináltok itt?!
- Hoppá!- mondtuk hárman egyszerre.
- Na gyerünk takarítani, de elötte engedélyezek egy tíz perces reggelit.- mondta a szőrösszívű.
A többiek már reggeliztek.
- Miért vagytok ti tollasak?- kérdezte meglepetten Rio.
- Csak felkeltettek.- vontam meg mosolyogva a vállam.
Gyorsan elfogyasztottuk a tojásrántottát, amit Rio- főszakács készített.
Majd jött a takarítás. Én például a nappalit kaptam a saját szobámon kívül. De Trey járt a legrosszabbul, mert ő a WC-t kapta, mondván, hogy az szinte már a saját szobája. Délre már mindenki végzett, az egész lakás csillogott.
- Szerencsétek van, hogy ma a kedvenc sorozatomból dupla részt adtak le!- mondta Anna, miközben kirakatta Rioval a sütiket. A sámán ma nem takarított, hanem egész délelött a konyhában sürgött- forgott.
Végre elmehettünk zuhanyozni. Én persze a fiúkkal rögtön vitába szálltam:
- Majd én kezdem a zuhanyzást.- mondtam nekik előzékenyen.
- Szó sem lehet róla.- Rio.
- De most én vagyok az egyedüli lány és én gyorsan végzek.
- Olyan gyorsan, mint ahogy az ezelötti napokban?- kérdezte Len.
És így vitáztunk egy szál törölközőkben.
- Már így is sok idő telt el a veszekedéssel, szóval, ha benne vagy Sun, akkor fürödhetnénk közösen.- mondta Yoh, mire az összes fiúnak felcsillant a szeme. Én csak meglepetten bámultam rá, majd elöntött a düh, és legszivesebben lemostam volna a képéről azt az idióta vigyort.
- Ne is álmodjatok róla!- feleltem bosszúsan.
- Haver, legalább az utolsó perceket hadd élvezzük ki, mielőtt beözönlik ide a nőinvázió!- sopánkodott Trey.
Én csak lazán besétáltam a fürdőbe és megfordultam:
- Hát milyen úriemberek vagytok?! Nem ismeritek a ,,lányoké az elsőbbség" kifejezést?!- mosolyogtam bele a döbbent arcokba. Majd lazán becsaptam a fiúk orra elött az ajtót. Ledobtam a törölközőt és beszálltam a medencébe. Majd megjelent az arcomon az a fölényes gonosz vigyor, amit az elöbb egy bájos mosoly mögé rejtettem.
*
Mire kijöttem a fürdőből, már senki sem volt az ajtó elött. Gyorsan elindultam a szobám felé. A folyosón végighaladva elmentem Len szobája elött, ahonnan hangfoszlányok ütötték meg a fülemet. Valószínüleg ideiglenesen ide költöztek be a fiúk, mert megunták az ajtó elötti várakozást. Kopogtam a faajtón.
- Gyere be!- válaszolta morcosan Lenny, bentről. Így kinyitottam az ajtót, de nem léptem be, hanem csak lazán nekidőltem az ajtófélfának.
- Mehettek fürdeni.- közöltem kedvesen. Majd vizesen (megmostam a hajamat) és egy kis törölközővel körbetekerve indultam volna kifelé, de egy hang megállított:
- Legközelebb majd ne vágd be az orrunk elött az ajtót!- Lenny
Hirtelen megint megjelent az arcomon az a fölényes gonosz vigyor, de pár másodperc múlva átváltottam egy angyali bájos arcra:
- Majd legközelebb szólók az ilyen akciók elött. Így jó lesz?- majd meg sem vártam a választ, hanem a saját szobám felé vettem az irányt. De a szemem sarkából még láttam a teljesen döbbent arcokat.
A szobámba érve megrohamoztam a szekrényemet, és kiválasztottam egy világoszöld ujjatlan felsőt, fehér feliratokkal és egy farmert, majd kimentem segíteni Annának.
*
- Csinos vagy.- közölte Anna.
- Köszi! Mikor érkeznek meg a vendégek?- kérdeztem tőle, miközben a poharakat vittem ki az ebédlőasztalhoz.
- Olyan tíz- húsz perc múlva.
Ebben a percben hangosan kicsapódott a fürdő ajtaja, és az összes fiú elment felöltözni a saját szobájába. Ők, ellenben velem, gyorsan végeztek az öltözéssel. Mire kiértek, megszólalt az ajtócsengő. Anna egy hurrikánt megszégyenítő sebességgel termett az ajtónál, és feltépte azt.
- Sziasztok!- köszönt hangosan, majd beömlött az invázió.
- Nektek is bemutatom Sunt, gyerekkori barátnőmet, aki csatlakozott a mi kis bandánkhoz!- mutatott be Anna nekik is. De ők nem ültek olyan kukán, mint a fiúk, hanem egymás szavába vágva kezdtek el beszélni hozzám. Mire minden kérdésre illedelmesen válaszoltam, végre észrevették az ajtóban álldogáló fiúkat.
- Jajj, Trey úgy örülök neked, már hiányoztál!- vetette a hósámán nyakába magát egy kékhajú lány. Feltehetően a testvére volt.
- Szia Len! Annyira boldog vagyok, hogy láthatlak!- ölelte át egy zöldhajú, magas lány a fiút, akinek vészesen fogyott a levegője.
- Én is örülök Jun, csak engedj már el!- kiabálta Len, akiről köztudott volt, hogy utálja az eféle hirtelen érzelemkitöréseket. Ez a jelenet mindenkit megnevetetett.
Aztán a zöldhajú, a kékhajú és egy rózsaszín hajú lány odalépett Annához és barátságosan üdvözölték egymást.
- Á, helló Yoh!- köszönt kedvesen a fiúnak egy pici emberke.
- Szia Morty!- köszönt vissza az Asakura.
Aztán Anna mindenkit beterelt a nappaliba, és felszolgáltatta a teát és a sütiket. Az egész délutánt végigbeszélgettük, és végre megismertem mindenkit.
Este hatkor Rio üvöltött ki a konyhából:
- Vacsora!- erre a díszes társaság kiviharzott a konyhába.
Tíz perc után már csak az evőeszközök csörömpölését, és a halk beszélgetést lehetett hallani. Én a mellettem ülő Junnal beszélgettem. Már nagyon belemerültünk a témába, amikor a távolban ismét megszólalt a telefonom.
- Ne haragudj, mindjárt jövök.- mondtam neki, majd elsiettem a szobám irányába.
A szobában felkaptam a mobilt, és visszarohantam vele az ebédlőbe.
- Szia!- szóltam bele.
- Szia kicsim!- köszönt a nagyi hangosan.- Mi van veled?
- Nincs semmi.
- Azért valami csak történt, nem?!
- De. Hát edzegetünk meg ilyesmi.
- Aha. És nincs semmi bajod?
- Nem nincs. Teljesen jól vagyok.
- Jó akkor edzzél rendesen.- mondta, majd hallottam valami távoli zajt.
- Van ott valaki?- kérdeztem.
- Igen itt vannak Rose nénédék.
Erre a mondatra kirázott a hideg.
- Mond, hogy csak viccelsz!
- Nem viccelek!- mondta kedvesen.
- És ugye nincs ott Ken?!- kérdeztem dühösen, de már előre féltem a választól.
- De itt van, drágám.
Ken az unokatestvérem. Nyolcéves létére elég jól fel tudta törni a zárakat, és hihetetlenül idegesítő volt.
Majd meghallottam a hangját a távolból.
- Toyama néni, Toyama néni! Képzeld megtaláltam Sun naplóját!
- Micsoda?! Mond meg neki azonnal, hogy tegye vissza a helyére!- mondtam a nagyinak.
- Ööö...
- Vagy tudod mit?! Inkább add oda neki a telefont.
- Szia Sun!- mondta boldogan, és elképzeltem a diadalittas fejét.
- Mond csak Ken, megkérhetlek egy szivességre?
- Attól függ mire.
- Visszatennéd a naplómat a helyére?
- Nem, már a felét elolvastam.- na erre begurultam.
- TE KIS GÖRÉNY, HA NEM TESZED VISSZA A NAPLÓMAT A HELYÉRE, AKKOR NAGYON MEGBÁNOD!!!!- fújtattam dühösen.
- Hát azt lesheted...- folytatta szemtelenül.
- Visszaadnád a nagyit?
- Igen, tessék!- szólt bele ismét az nagyi.
- Elküldenéd a naplómat postán?
- Rendben, és küldök mellé pár apróságot is.
- Oké.
- Ja, itt van Hay Lin és szeretne veled beszélni.
- Szia!- köszönt a barátnőm.- Sajnállak az uncsitesód miatt.
- Ne aggódj, ha találkozom vele, akkor bizti, hogy kitekerem a nyakát.
- Ja csak azért vagyok nálatok, mert még réggebben itt hagytam a kottafüzetemet és most kell. Gyakorlok.
- Most kezdődik a gitárverseny?
- Igen.
- Akkor sok szerencsét!
- Köszi! Ja amúgy még nem is meséltem, hogy mi volt a ,,Most mutasd meg!"- en!- mondta.
- Tényleg lemaradtam az idei parádéról.
- Hát mindenki hiányolt!- folytatta.
- Engem?! De miért?- kérdeztem meglepődve.
- Hát a tavalyi számod miatt. Óriási volt!
- Ja a trapézos mutatványom. Emlékszem.- mondtam átszellemülten.
- Igen. És főleg a tripla szaltód! Legendás volt!- mondta.
- Igen- igen. A tripla szaltóm! Az egészet a kedvenc számomra adtam elő ( Christina Aguelira- Fighter )!
- Bámulatos volt!- áradozott.
- Ahoz képest, hogy egy éve volt, még mindig emlékszem a koreográfiára!
- Na most le kell tennem, amúgy Tom írt neked e-mailt. Szia!
- Szia!- majd én is leraktam.
Az asztalnál Anna kérdezősködött:
- Ki miatt húztad fel magad?
- Á, semmi csak az uncsitesóm elolvasta a naplóm.- válaszoltam mostmár valamivel nyugodtabban.
- Szóval nincs olyan gáz! Fölöslegesen gurultál be.- mondta nyugodtan Len. Ismét fellángolt bennem a düh.
- Amikor az előző naplómat olvasta, abból hatalmas égés lett.
- Miért mi történt?- Yoh.
- Lefénymásolta a legcikisebb oldalakat és kiragasztotta a suli folyosóira. Ja és nem feledkezett meg egy nagyon cikis képről sem.
- Mi volt a képen?- kérdezte Yoh.
- Én fehérneműben.
- Haver, nincs belőle még egy példány?- kérdezte felvillanyozódva Trey, mire Pilika erőteljesen hátulról fejbevágta.
- Na jó, mindenki elmegy aludni! És holnap edzés mindenkinek, nincs könnyített nap senkinek (itt rám nézett) ! Ja és Sun, holnap délután szeretném látni a trapézos mutatványodat.- Anna.
- Miért?
- Mert ez a tudásod lehet, hogy a segítségünkre lesz. És amúgyis kiváncsi vagyok rá, és az edzések után mindenki megnézi velem együtt.
- Rendben.- mondtam lesújtva és elindultam a szobám irányába.
Gyorsan átöltöztem, majd még sokáig gondolkoztam az ágyban, mire el tudtam aludni.
Valamiért mindig Len arca jelent meg elöttem, amikor lehunytam a szememet.
Az ő arcával aludtam el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
