|
9. rész: Csak edzés és más semmi
Sun 2006.08.10. 09:31
 Uncsi nap :)
Reggel én keltem fel elöbb és pár nyújtózás után átsétáltam a szobámba, ahol szép rend fogadott. Ebből arra következtettem, hogy a fiúkat már munkára fogta Anna. A régi széttört ágy helyére és másik ágy került. Sietve ledobtam a köntöst és felvettem egy sötétkék rövidnadrágot és egy világoskék nyakbakötős felsőt, majd ráérősen kibattyogtam a konyhába.
*
- Most, hogy mindenki felkelt, tudatom a mai edzéstervet. Reggeli után tíz kilométer futás, ebéd, ebéd után Sun mosogat, párharcok különleges módon, levezető futás tíz kilométer, Sun neked csak öt, mert egy különleges edzést találtam ki a számodra. Utána vacsi. Van Kérdés?- Anna.
- Nincs.- mindenki.
- Akkor nyomás.
*
- Végre ebéd!- nyőgte Trey, és most kivételesen Lennek se volt ereje kötekedni vele.
Mindenki úgy ette a Pilika által főzött kaját (Rio ugye büntetésen volt), mintha még életükben nem ettek volna.
*
- Á! Torkig vagyok néhány ember gusztustalan étkezésmódjával!!!- mondtam magamban, miközben Mina elismerően bólintott.
- Remélem készen vagy!- mondat egy parancsoló hang mögöttem.
- Igen. - válszoltam morcosan, miközben követtem ki a rétre.
- Na szóval,- kezdett bele rögtön, mikor kiértünk a rétre.- a párharcok a következő pontokból állnak: mindenki , kap egy kötelet, amit én már kifeszítettem szorosan az erdőben. Ahol a szálak találkoznak, ott egy harc lesz. Mindig meg kell várni az ellenfelet. Akit legyőztek az kiesik. Akit legyőztek, annak el kell vágnia a kötelét. Mivel a zsinór feszesen van kifüggesztve, ezért a vágás után leesik a földre. Mindenki csak a sajátját vághatja le. Ha egy levágott kötél keresztezi valaki feszes kötelét, ott nem lesz harc, hanem egyszerűen tovább kell menni. Remélem érthető voltam. És semmi durvaság!- az utolsó mondatnál belefúrta fekete szemeit Len aranyszinü szemeibe.
Ezután elindultunk.
Alig haladta pár métert a vörös zsinórommal, amikor hallottam, hogy valaki felkiált mögöttem:
- Jégrengés!
Azonnal egy vízpajzsot hoztam magam elé, így az fagyott meg helyettem, majd ismét bevetettem a forróvíz trükköt, és Trey már megint a földön kötött ki.
Gyorsan továbbmentem, közben hallottam Yoh hangját a távolból:
- Ez nem lehet igaz, haver! Ráment már megint az összes foryukum arra a lovas izére!- szóval Lenny elintézte Yoh-t.
Most én értem oda elöbb a következő keresztezéshez.
- Szia, Sun! Remélem felkészültél arra, hogy alaposan elintézzelek, kis barátnőm!- Köszönt a mindig barátságos, nagyhajú Rio.
- Csak szeretnéd!
- Yamatano Orochi!- kiáltott a nagyhajú.
Ebben a pillanatban felemeltem a kezem és egy óriási szikla emelkedett ki előttem, így Rio sárkánygyíkja teljes erőből belefejelt.
- Most én jövök! Indák!- és ezernyi kis kacs emelkedett ki, rátekeredve Riora. Csak intettem egyet a kezemmel és szorosabbra húzódtak. Azonnal megtört a sámán szellemkontrollja. Gyorsan továbbrohantam. Sokáig kavarogtam, találkoztam is néhány levágott kötéllel. Végre kezdett ritkulni az erdő, és pont egyszerre értem ki a következő ellenfelemmel: Lennyvel. Ekorra már a többiek is kiértek.
- Csak, hogy megint egymás ellen játszunk...- kezdte.
Én nem válaszoltam, csak résnyire összehúztam a szemem és felemeltem a kardomat.
- Én ne feledd, ez csak egy játék!- folytatta olyan szemtelen mosollyal, miközben ő is felemelte a guandaot.
- Nem is tudom, hogy kit kellene erre figyelmeztetni.- mondtam hidgen, mire rögtön lehervadt az arcáról a mosoly.
- Bason, Ultragyors Tempótámadás!- kiáltotta és már támadott is.
Én nem válaszoltam, csak felemeltem a kezemet és ezzel együtt sziklák is kiemelkedtek a földből.
- Ez nagy harc lesz.- mondta Yoh, mire a többiek helyeseltek.
Len Tempótámadásai pont eltalálták a sziklákat. Ránéztem a melletem levő fára, mire az rögtön kiemelkedett a földből és Lenny felé küldtem. A támadásom hatásos volt, eltalálta a fiút aki úgy tíz métert csúszott hátra.
- Bason, Aranyököl!- ez most engem talált el és így rengeteget veszítettem a furyukomból.
- Ismét bevetettem az indákat, de ezek most se fogtak ki a Taon.
Ott küzdöttünk, mikor Len kiütötte a kezemből a fegyveremet.
- Aki elveszti a fegyverét, az halott!- mondta, és felém tolta a guandaot. Hála a gyors reflexeimnek, villámgyorsan előkaptam a csizmáimba rejtett tőröket, és keresztbe téve őket, megállítottam a felém közelítő guandaot, nem kis tetszést és meglepetést váltva ki a fiúkból.
- Nahát, ennek a csajnak mindig vannak meglepetései, haver.- Trey.
- Hmm.- Yoh.
- Nahát- nahát, neked mindig van valami megoldásod?- Len.
- Jól látod!- feleltem neki szemtelenül.
- Ha így folytatják, ennek sohasem lesz vége.- Faust, a maga csendes kis módján.
- Dehogynem! Már így is legalább fél órát belecsúsztatok a futóedzésbe! Indulás!- mondta Anna , így a fiúk kénytelen- kelletlen elindultak.
De Len még mindig nekem szegezte a fegyverét.
- Ez neked is szólt, Tao.- Anna.- Te nem arra mész, hanem az ellenkező irányba!- ezt hozzám intézte. Így én is elindultam.
*
- Eddig kell elfutnom, és vissza, ugye, Mina?- kérdeztem a szellememtől.
- Igen:- válaszolta mosolyogva, miközben cikkázva lebegett mellettem.
*
- Itt vagyok, Anna!- kiálltottam be a hallból.
- Rendben, akkor menj fürdeni, mire végzel, már a fiúk is ideérnek.- így elindultam a fürdő irányába.
*
Már mind kint ültünk a teraszon, amikor végre kijött Anna is ( és mögötte szegény Morty is a teákkal). Már épp leültem volna, amikor Anna rámkiáltott:
- Te még is mit csinálsz?! Nem azért hozattam ki azt a régi szőnyegporolót (két betongerenda, közötte egy vasrúd, bizti mindenki látott már ilyet), hogy csak bámuljuk!- mutatott a tárgyra, amit csak most vettem észre.
- És mégis mit csináljak vele, poroljak rajta szőnyeget?!- kérdeztem a lehető legszemtelenebbül.
- Azon fogsz ma nyújtani.- válaszolta hidegen.
- Ezen?
- Talán süket vagy?!
- Biztos, hogy ez el fog bírni?
- Igen. Na mire vársz még, tapsra?- kérdezte élesen, így csak lemondóan sóhajtottam, és gyorsan bemelegítettem.
Nekifutottam és egy ugrással már kézenálltam rajta. Átfordultam és feldobtam magam, majd egy szaltó után guggolásba érkeztem vissza rá. Majd ráálltam a szélére és előrelendülve kézenálltam, majd lementem hídba. Egész délután ezt csináltam.
*
- Biztos, hogy nem akarsz vacsorázni?- kérdezte Mina.
- Nem, köszi.- mondtam, miközben öltöztem. De a nagy rituáléban egy kopogás szakított meg. Így gyorsan felkaptam egy köntöst és kinyitottam az ajtót:
- Á, szia Trey! Mit szeretnél?- kérdeztem kedvesen a kékhajú fiútól.
- Csak Anna küldött, hogy indíts ki enni.
- Muszáj?!- kérdeztem fáradtan.
- Ha csak nem akarsz holnap duplaedzést.- válaszolta, majd elindult ki, így én is követtem.
Mikor kiértem az ebédlőbe, Anna nekem esett:
- Nem fogunk minden este rád várni!- kezdte, de én gyorsan kikerültem és leültem, így megkímélve magamat egy pittbullhoz hasonló vicsorgástól.
Már legalább tíz perce tartott a vacsi, amikor csengettek. Anna ismét kitépte az ajtót, és tíz másodperc után egy nagy csomaggal tért vissza, becsapva az ajtót a meglepett postás elött.
- Ez a tiéd.- mondta, maj feledve a fáradságomat felpattantam és kiszedtem a kezéből a csomagot.
Kibontottam, majd elolvastam az első levelet, ami kicsúszott a dobozból.
,,Kedves, Sun
Itt van a naplód, amit szerettél volna és elküldtem az mp3 lejátszódat is, hogy ne unatkozz. Hay Lin is rátöltött még néhány számot. Pár apróságot is küldtem neked, de ezeket csak akkor nyithatod ki, ha egy kis megkönnyebbülésre vágysz, vagy kiöntenéd valakinek a szívedet. Hidd el ezek segíteni fognak.
puszi: mama és papa"
Ezen elmosolyodtam, majd halkan megjegyeztem:
- Küldött pár apróságot....- ezzel elindultam a szobám felé a csomaggal.
- Azt hiszem, vacsora végén illik megköszönni az ételt!- Anna.
- Köszi.- mondtam, de hátra se néztem, mert még mindig a csomag foglalt le.
- Sun!- na erre megálltam.- Kezdesz elszemteledni túlságosan is, ezért holnap te takarítod ki az egész lakást!- csak fáradtan sóhajtottam egyet, és végleg elhagytam az étkezőt.
Tíz perc múlva már egy nagy fagyikehelyről álmodtam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
