10. rész: Váratlan támadás
Sun 2006.08.10. 09:33
Kígyók?! :S
- Jó reggelt, hétalvó!- Anna, miközben hozzámvágta a törölgetőrongyot. Ásítottam egyet, majd tíz perc múlva már a nappaliban törölgettem. Közben kicsit irigykedtem a fiúkra, mert őket Anna edzésre vitte.
*
- Egész finom, Jun.- mondta a főnök ebéd közben.- De most nyomás mindenkinek!- így én is visszatértem a porszívóhoz.
*
- Hihetetlen, de már a hatodik mosóadagot teregetem ki!- mondtam vigyorogva Minának, aki csak csillingelően nevetett. Mivel a teraszon voltam, ezért pont ráláttam a kinti fűthető medencére, ahol Trey, Rio és Len áztatta magát. Amikor meglátták, hogy fent teregetek, akkor feszólt nekem Trey:
- Nahát takarítónő, aztán csillogjon a ház! Amúgy, fiúk, tudtátok, hogy vannak olyan nők, akik meztelenül takarítanak?- erre Rio elnevette magát, sőt, még Lenny is mosolygott.
- Jajj, Trey, majd légyszi pakold el az alsónacijaidat. Ja, és nagyon édik rajta a hímzett minikék!- mondtam, mire végre eldugultak lent a fiúk. Így folytattam a takarító-hadműveletemet.
Kiporszívóztam, felmostam, letörölgettem.
Vacsira kimerülten estem be az étkezőbe, majd gyorsan belapátoltam volna a kaját, ha meg nem szólal ismét az az idegesítő telefon, ami most kivételesen a zsebembe rezgett.
- Igen, tessék.- szóltam bele fáradtan, mivel feltett szándékom volt lerázni a vonal tusó felén lévő valakit.
- Gyere a patakhoz.
- Ki maga?
- Aki tud rólad mindent. Az erdő nyugati részén, a tisztáson, ahol a patak a legvastagabb. Siess!
- Várjon, azonnal indulok.- ezzel lerakták a telefont a tulsó oldalon.
Még mindig elkerekedett szemmel néztem előre, és nem is eszméltem, hogy egyenletes megszakításokkal búg a telefon. Ledobtam az asztalra, majd felpattantam és elkezdtem felhúzni a cipőt.
- Mit csinálsz?- kérdezte Anna elkerekedett szemekkel.
- El kell mennem, majd jövök.- mondtam és felkaptam a vegyveremet, majd faképnél hagytam mindenkit.
*
- Már jön.- mondta az egyik fekete ruhás férfi a másiknak, aki csak elégedetten mosolyogva bólintott egyet, majd elrakta a telefont.
*
Ezernyi és ezernyi kérdés kergette egymást a fejemben.
,, Ki lehetett ez a rejtélyes férfi?"
,, Vajon tényleg mindent tud rólam?"
,, Ismerte a szüleimet?"
,, Tudja, hogy most hol vannak?"
,, Var róluk képe?"
,, Honnan tudja a telefonszámomat?"
,, Honnan ismer?"
,, Meg fogom ismerni?"
És még millió ilyen kérdés ötlött fel bennem. Futva közelítettem az erdő felé. Most még az sem érdekelt, hogy sötét volt, amitől már amúgy is féltem. Már láttam a tisztást, és végre kifulladva meg is érkeztem oda. Nem láttam senkit, ezért bátortalanul felkiáltottam:
- Van itt valaki?
- Itt vagyunk.- mondta valaki a hátam mögül, majd egy 180°- os mozdulat után észrevettem a három fekete alakot.
- Kik maguk?
Nem válaszolt rögtön a középső, hanem egy kicsit gondolkozott, de végül mégiscsak megszólalt:
- Mindent tudunk rólad.
- A szüleimről is?
- Igen. És kell nekünk valami, ami nálad van. Basiliskus, emelkedj!- majd ottermett mellette egy negyven méter hosszú kígyó.
- Mit akarnak tőlem?- kérdeztem, mostmár pánikba esve.
- A nevem Mágus. Basiliskus öld meg!- épp, hogy el tudtam ugrani a támadás elől. Gyorsan előkaptam a kardomat a hátamon lévő tokból, majd Minát beleküldtem.
A kígyó újra támadott, de most indákkal megállítottam. Ekkor észrevettem, hogy a két oldalán álló férfiak mellett is egy- egy kígyó tekereg. A jobb oldalinál anakonda volt, a másiknál pedig egy kobra.
Ebben a pillanatban elszakadtak az indák, és újból támadt a szörnyeteg.
*
- Aggódom Sunért.- mondta Anna az ablak elött.
- Ne aggódj, utána megyünk.- mondta elszántan Lenny, majd a többi fiú is felállva az asztaltól követte a példáját.
- Te meg mit csinálsz, Anna?- kérdezte Yoh meglepődve, amikor látta, hogy leendő menyasszonya is feláll az asztaltól.
- Megígértem a nagyszüleinek, hogy vigyázok rá. Nem tudom, hogy mi zaklathatta fel őt ennyire, de nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban. Mindenki jön.- zárta le a témát.
*
- Mina, 100 százalékos erő!- majd támadtam is. Ebben a pillanatban megindult felém az óriás kígyó. Összeütköztünk, és a nagy erejű összecspásnak hatalmas robbanás lett a vége. De nem számítottam a Basiliskus farkára, amivel odacsapott, és így megtört a szellemkontrollom. A következő pillanatban bele akarta mélyeszteni a hatalmas fogait a testembe, de még magam elé kaptam a kardot. Elő akartam venni a tőröket, de már se időm, se erőm nem volt, és a következő farokcsapásra elvesztettem az eszméletemet. Mina aggódva repkedett mellettem.
- Még nincs nála, menjünk.- mondta a vezető, majd mindhárom férfit ellepte a sötétség.
|