1. rész
Adel-sama 2006.08.10. 10:34
A jövevény
Egy verőfényes napon történt. A sámánbajnokság 2. körének folytatását bizonytalan ideig elhalasztották. Az Asakura ház teljesen megtelt barátokkal, de már senki sem volt biztos benne,hogy valaha is folytatódik a bajnokság.
Mindenki nyugtalan volt aznap a házban. A levegő tele volt feszültséggel,valami közeledett,valami hatalmas,megmondhatatlan erő….
-Ti is érzitek ezt?-kérdezte nyugtalanul Yoh.
A szobában akkor csupán Lenny, Morty és Anna tartózkodtak. Egyikük sem válaszol Yoh kérdésére. Anna lesütötte a szemeit. Ő is érezte az erőt,de nem igazán ért rá velem foglalkozni,éppen egy új edzésterven dolgozott,amihez még ábrákat is készített. Morty arcán látszott az aggodalom,félt az efféle erőktől,hiszen neki gondot okozott a szellemekkel való egyesülés. Lenny észrevette a félelmet az arcán…
-Biztos csak vihar közeleg,nem értem miért kell mindenből olyan nagy ügyet csinálnod! –mondta dühösen Len,ezzel megnyugtatva Mortyt.
Persze Lenny maga is aggódott,de nem akarta kimutatni gyengeségét.
Yohn izzadságcseppek gyöngyöztek.
- Utánanézek mi ez… elindult az ajtó felé. Ahogy kifelé haladt a feszültség csökkent. Mikor elhúzta az ajtót már alig érzett valamit.
Ez a házból jönne? - futott át rajta a gondolat. Kilépett az ajtón. A nap rettentően tűzött,de Yoh élvezte,ahogy sugarai az arcát melengetik. Leheveredett a padlóra elfeledve az előbbi érzetet.
Egyik láát áttette a másikon és lehunyta szemeit.
Hiába,nincs jobb dolog,mint a napon heverészni ilyen szép időben- motyogta magában. Milyeeeen finom-mosolygott elégedetten.
-ŐŐŐ,Yoh!- mondta Amidamaru.
Yoh nem kelt fel a hang hallatára csak motyogott valamit Annával és az edzéssel kapcsolatban,majd oldalra fordult.
-Yoh, te alszol?Ébredj fel,hallod???!!!
A szamuráj dühösen lebegte körbe gazdáját, de az nem akart felkelni.
Eközben az Asakura ház előtt egy fiatal lány toporgott. Szőke haját dühösen sodorgatta, miközben úgy tűnt várakozik. Farmerszoknyát viselt, ami kissé megviseltnek látszott,kezeiben egy hatalmas utazótáskát tartott.
Bemegyek-határozta végre el. Azzal elindult a bejárat felé. Az udvaron határozott léptekkel sietett át,de azonnal megtorpant,mikor meglátta az alvó sámánt. Amidamaru továbbra is kétségbeesetten ébresztgette,de meg sem mozdult. A lány Yoh elé állt,majd fölé hajolt.
-Ömmm, elnézést…Yoh még mindig csak mozdulatlanul feküdt.
Uraaamm… a lány kissé ideges lett a hasztalan ébresztgetés miatt.
ASAKURAAA!!!!!-üvöltötte Yohra,aki ijedten felpattant a padlóról.
-Anna, mit akarsz?Máris edz…- ahogy meglátta a lányt elakadtak a szavai.
-Yoh, én csak azt akartam mondani,hogy egy lány áll a bejáratnál-nyomta zavartan egymáshoz mutatóujjait a szamuráj.
-Szia! –a lány mosolyogva nyújtotta kezét Yohnak.
-Heheh, szóval te nem vagy Anna,micsoda szerencse- mondta megnyugodva Yoh.
-Bocsánat, hogy felébresztettelek,de nem ronthattam rajtad keresztül a házba. –mondta viccelődve.
-Hihi,miért akartál bejönni,ismerünk téged?Hmm,tulajdonképpen honnan is tudtad a nevem?
A lány lehajtotta a fejét és csaknem sírva fakadt. Persze Yoh akkor még nem is gondolta,mennyire a szívébe mart ez a kérdés a lánynak. Csak bambán nézett a lányra..
-Esetleg megbántatottalak valamivel?- nyögte ki végre.
-Dehogy!Honnan gondolod? - szipogta. Először is a vezetékneved ki van írva a kaputáblára és innen gondoltam,hogy te lehetsz,másodszor pedig egy közeli ismerősőm keresem és mondták,hogy itt lehet.
A lány most már megpróbált mosolyogni .Yoh csak értetlen tekintettel bámulta őt,mire léptek hangjai hallatszottak. Annáék közeledtek,már Faust és szerelme is velük tartottak. Egész szép család kovácsolódott össze a sámánbajnokságnak hála.
Ahogy a sámánok az ajtóhoz értek mind megtorpantak. Faust és Eliza kiüresedett szemekkel bámulták az új jövevényt.
- Ki ez a lány,Yoh? - kérdezte Anna…
- Igazából azt én sem tudom,azt mondta…
- Majd én megmondom!- vágott közbe Faust,majd Yoh elé lépett. Nagyot sóhajtott és maga mellé húzta szerelmét.
Ez a lány Eliza kishúga!
|