A sámánviadal vége után Yoh, Morty, Anna, Tamara, Len, Trey, Jocó és Lyserg folytatták tanulmányaikat immár az egyetemen. Nehezen tértek vissza a mindennapi életbe, mivel Zeke utolsó szavai még mindig ott csengtek a fülükben. ”Hamarosan visszatérek, és bosszút állok.” De ez hónapok múltán se következett be. Így hát szeptember 1-jén mindenki idegesen indult útnak. Még Yoh is időben kelt. Faust és Eliza boldogan búcsúztatták el a többieket. 

-Haver el se hiszem, hogy egyetemre megyünk. –nevetett Trey

-Hát igen. –Morty elgondolkodott- Vajon milyenek lesznek a gazdasági tantárgyak?

-Nyugi Törpe olyat még nem tanulunk -mondta Anna szokásos hangnemében.

-O… elfelejtettem. –sóhajtott szomorúan. Egyenesen egy asztalhoz mentek, ahol megkapták az órarendjüket, meg néhány fontosabb papírt, tájékoztatót. Az egyetem egy hatalmas sárga iskola volt, ami több épületből állt. A főépületben voltak a szekrények. Az egész folyosó nyüzsgött, mint egy hangyaboly. Az épület belülről szebb volt, mint kívülről. A falak fehérek voltak, és fa padlózat. A mennyezetet, oszlopot tartották, amiket finoman kidolgoztak. Látszott rajta, hogy színvonalas iskola volt. A termek is a legmodernebb felszereléssel voltak ellátva. 

-Haver, nézd még harci sportokra is, lehet jelentkezni-mutogatta Trey Lennek

-Nem érdekel, fogadok, hogy nálam jobb harcos nincs a suliban. –hencegett.

-Nyugi Len. -mondta Yoh -Talán tanulhatnánk néhány új mozdulatot. –Trey hevesen bólogatott

-Kizárt, hogy jelentkezzetek. -mondta Anna

-De miért??? –kérdezte mindenki, még Len is

-Mert nem lesz időtök. Ugyanis az én edzéstervem fogjátok folytatni + a tanulásra is sok időt fogtok fordítani. –mondta Anna, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-Ezt meg ki mondta? –kérdezte lazán Jocó a többiek 3 lépést hátráltak.

-Hogy mondtad? –nézett rá Anna szúrós szemekkel.

-Nem szóltam. –húzta be a nyakát a viccmester.

-Hé szerintem keressük meg a szekrényeinket. –ajánlotta Yoh

-Kész szerencse, hogy a szekrényeink egymás mellett vannak. -mondta Trey kicsivel később. A folyosó negyedénél lehettek a szekrényeik, mindenki cuccait pakolta. Körülöttük, mindenki nyüzsgött. Yoh még hallotta, ahogy az egyik felsőbb éves mondja egy barátjának.

-Ne aggódj, holnapra már elmúlik ez a kavalkád. Ti elsősök, gyorsan megtanuljátok a rendet.

Nevetve elmentek, és eltűntek a tömegben. Hirtelen mindenki elhallgatott, és az ajtó felé fordult. Kis csapatunk is úgy tett. Abban a pillanatban 3 lány lépett a folyosóra. Az egyik rövid feketés-kékes haja volt kék szemmel (jobb oldal). A másik derékig érő szőkés-barna hajú barna szemmel (baloldal).

Középen pedig egy hosszú ezüstös hajú bordó szemű lány volt. Mikor elmentek az emberek mellett sokan megfordultak utánuk. Yohék is így tettek. Az első órát könnyen megtalálták.

Szünet után Len épp a szekrényénél állt és órarendjét tanulmányozta. A folyosó egyre kihaltabb lett, és végül, csak néhányan maradtak. Len kétségbeesetten, kapkodta cuccait. Közben próbálta felidézni, amit a tanár mondott a termek felosztásáról. Végül feladta, és makacsságát félresöpörve segítséget kért.

-Elnézést. –szólította meg a mellette lévő szekrényben kotorászó alakot.

-Mi van? –sóhajtotta ingerülten és felé fordult. Len ekkor látta, hogy ez a középső lány volt.

-Tudnál segíteni? –mondta félve és az orra alá, dugta az órarendet. A lány rá se nézett csak visszafordult és tovább kotorászott. Len tűnődve nézte. „Vajon honnan olyan ismerős?”

-Végig a folyosón majd jobbra az 5. Ajtó. –szólalt meg hirtelen

-Tessék? –kapta fel a fejét.

-Az irány. Végig a folyosón majd jobbra az 5. Ajtó. –ismételte meg

-Ja köszi. –mondta és elment „Olyan ismerős”

Az ebédszünet mindig 1 órás volt tehát mindenki kiözönlött az udvarra. Az udvar hatalmas volt, az egész iskola kint volt, mégis rengeteg, hely maradt. Itt nem volt olyan szabály, hogy fűre lépni tilos. Az egész udvar zöldbe burkolózott. Kanyargós utak vezettek minden felé. Az épületeket is utak kötötték össze. Fát is sokat ültettek, rengeteg árnyékot biztosítva. Az iskola igazgatója, a padokat se sajnálta a diákoktól. Bár ez nem meglepő, hiszen mindig azt hajtogatta, hogy: „A fiataloké a jövő!” vagy „Ez az iskola, és tanulói, az életem, ezért a legjobbat érdemlik” és még sok más hasonlót. Rengeteg pad volt asztallal, vagy anélkül. Az udvar kosárpályával, teniszpályával, focipályával, és még sok más extrával volt felszerelve. Kis csapatunk, épp egy fa alatt telepedett le. Anna megint rizsdiétára fogta a fiukat, ezért inkább mellőzték az ebédet.

-Haver még szerencse, hogy nem késtél el! –mondta Trey

-Nem tehetek róla. –vetette ellen –Eltévedtem.

-Min gondolkozol Lyserg? –kérdezte Yoh a fiú magába roskadva üveges szemmel bámult előre. Yoh azonban kizökkentette.

-Te nem aggódsz? –kérdezett vissza kíváncsi tekintettel.

-Miért kellene aggódnia? –kérdezte Anna, aki Yoh mellett ült, és törikönyvét letette a fűbe.

-A suli mellett nem lesz időnk edzeni. –fakadt ki Lyserg. És kétségbeesetten, nézett Yohra.

-Hidd el lesz időtök edzeni. Biztosítalak róla. –mondta Anna hidegen. Lyserg úgy nézett, mint aki citromba harapott. A többiek idiótán vigyorogtak.

-Nyugi, Zeke jó ideig nem tér vissza. –halkította le a hangját Morty. –Jól elintéztétek.

-Te is sokat segítettél. –mondta Yoh Morty mosolyogni kezdett. Sokszor visszaemlékezett arra a napra. Ilyenkor mindig eszébe jut mi lett, volna, ha valaki nem éli túl a csatát. De túl élték, és itt vannak együtt.

-Mit nézel Tami? –váltott témát Trey

-Azt a lányt. –bökött egy pad felé a fejével. Nem messze tőlük a három lány egy csomó fiú körében nevetett. Nagyon népszerűek voltak. Sok lány, aki előttük haladt el szúrós szemekkel figyelte, és azon gondolkodott, hogyan lehetne megtörni a népszerűségüket, a fiuk meg, hogy kerülhetnének a közelükbe és hódíthatnák meg őket. -Olyan ismerős.

-Vajon hogy hívják? –gondolkodott Jocó. Mindenki Annára nézett, ő lehajtotta a fejét,.

-Nem tudom. –válaszolta kicsit mérgesen.

-Nahát ezt fel kell írni. –nevetett Yoh de nem sokáig, mert Anna pofon vágta

-Ezt miért kaptam? –nyögte az arcát dörzsölve a többiek idétlenül, vigyorogtak.

-Elég jól kiismeri magát. –jegyezte meg Lyserg. Érdeklődve figyelte, ahogy a lányok nagyokat nevetnek.

-Mert közvetlenül mellette van egy általános iskola, gondolom oda járt eddig. –jegyezte meg Anna szárazon. Yoh közben előkapott egy szelet csokit és azt kezdte el, enne. Anna majd frászt kapott. És veszekedni kezdett Yohval.

-Olyan ismerős. –szólalt meg hirtelen Len és aranyszemét, a középső lányra szegezte.

-Nekem is. –mondták a többiek is.

Utána másra terelődött a szó. Beszélgettek, kajáról, Tv-ről, és minden másról. De a szemüket végig rajtuk tartották. A szünet vége felé a három lány az épület felé vette az útját. Épp a banda előtt mentek el mikor a középső hirtelen megállt és megfordult és megállt Yohék előtt.

-Megtaláltad a termet? –Lenhez intézte szavait, aki meglepődötten nézett a lányra.

-Igen. Köszi. –motyogta bátortalanul és elvörösödött.

-Akkor jó. –bólintott majd Yohhoz fordult. -Te Yoh Asakura vagy igaz?

-I… Igen. Honnan tudod? –kérdezte elképedve

-Sokat tudok rólatok. –mosolygott sejtelmesen majd megint Lenhez fordult, aki előtt az iskola térképe hevert. –Azzal nem mész semmire. –odanyújtott neki egy papírt. –Hamarosan úgyse lesz rá szükséged, de azért, tessék. Na sziasztok! –sarkon fordult és elment de még egy mosolyt megeresztett Lennek.

Len kihajtotta a papírt és egy kézzel rajzolt térképet látott. Megpróbált nem figyelni a többiek sokatmondó pillantásaira, és a föld alá akart süllyedni.

-Nos LennyBoy, mit hozol fel mentségedre? –kezdte Trey

-Eltévedtem és nem találtam a termet. Tőle kértem útbaigazítást.

-AHA! –vigyorgott Yoh

-Furcsa volt, mert úgy igazított útba, hogy nem is nézte meg az órarendem.

-Tulajdonképpen az osztálytársunk. –közölte Anna

-Eddig észre se vettem. –gondolkodott Yoh hangosan. –Pedig igen feltűnő jelenség.

-Mit mondtál? –kérdezte Anna fenyegetően Yoh csak a fejét, rázta. –Te pedig Len tartsd távol magad tőle.

-Ez nehéz lesz. –mutatott Trey Lenre –Nézd Hogy elpirult. –Len leütötte Treyt

-Akkor is. Valami különös van ebben a lányban, legalább addig tartsd távol magad tőle, amíg ki nem derítjük mi az.

-Szerintem rendes. –mondta Yoh de gyorsan elhallgatott

-Akkor először tudjuk meg a nevét. –mondta Morty diplomatikusan.    

Becsöngettek. Óra után, az iskolából minden diák kiözönlött, hasonlított egy hangyabolyhoz. Bár ez természetes volt, hiszen, minden diák próbált minél messzebb kerülni a sulitól. Azok, akik a suliban maradtak, irigykedve nézett utánuk. A csapat, a tömegtől távolabb kullogott, mikor a lányok odamentek a csapathoz. A középső lány nevetve lépett a fiúk elé. A másik kettő kicsit morcosan tartotta a tisztes távolságot.

-Hello csak azt szeretném mondani, hogy nem igazságos, hogy én tudom a ti neveteket, de ti nem tudjátok a miénket. Szóval az én nevem Rey, ő Mia –mutatott a bal oldali lányra, aki kimérten bólintott, és szúrós szemekkel tanulmányozta Yoh-t. -és ő pedig Enn. –a jobb oldali lány is csak bólintott, de inkább a földet tanulmányozta. –Na sziasztok. –fordított hátat a meglepett csapatnak, és eltűntek a tömegben még hallották Enn hangját

-Tartsd, megad távol tőlük. –mondta kicsit dühösen.

-Igen vagy már elfelejtetted mit tettek? –kérdezte Mia úgy mint aki az év legborzasztóbb cselekedetét tette, azzal, hogy bemutatkozott.

-Soha nem felejtem el. –mondta kicsit lehangoltan majd eltűntek a sarkon

-Na irány haza –adta ki az utasítást Anna –házi után edzés lesz Lyserg tiszteletére.

-AUUUU –csak ennyit bírtak kinyögni        

Hosszú és fájdalmas edzés után a kis csapat aludni tért. Yoh ragaszkodott hozzá, hogy mindenki nála lakjon. Anna pedig csak azért engedte, mert így többet edzhetnek.

  Egy hét múlva a suliban érdekes dolgot láttak az ebédszünetben, szokásos helyükön ültek. Addigra már mindenki megtalálta a neki szánt helyet. A csapat nem különült el az osztálytól, de nem is lógtak folyton velük. Voltak dolgok, amiket nem szívesen osztottak meg drága osztálytársaikkal. Pl.: Lyserg aggodalmát Zekekel kapcsolatban, vagy Jocó különös sámán humorérzékét, netán Trey és a minikék ügyét, vagy Len világuralomra törési terveit.

De persze Anna edzése is meglátszott a fiúkon. Pl.: tesiórán mindenkinél gyorsabban lefutották a 20km-t, kivéve Reyt ő mindig a fiukkal egy időben ért be a célba, vagy egy-egy nehezebb edzés után úgy kellett magukat bevonszolni a terembe. Ezeket, az apró jeleket sokan észrevették. Leginkább az tűnt fel nekik, hogy mindig együtt vannak. Rey persze többet is észrevett, de ezt egyenlőre nem részletezem. 

Tehát. Az egyik nap érdekes dologra lettek figyelmesek. Rey a Breddel focicsapat hátvédével (aki nagyon jó pasi) veszekedett, a park közepén, néhány fiú vette körbe, hogy a tanárok ne figyeljenek fel túlságosan a kavalkádra. A többiek tisztes távolságból figyelték. A szőke fiú úgy magasodott a lány fölé, mint aki… Nem is tudom mi. A lényeg az, hogy a fiú erőfölényben volt. Szegény lánynak elméletileg esélye se lett volna. Bár dühtől szikrázó szemén nem látszott, hogy ez túlzottan érdekelte volna.

-Azt mondtam nem. –mondta ellenvetést nem tűrő hangon.

-Jaj ne izélj már. –mondta a fiú nyálasan és megfogta a lány kezét

-Engedj el. –Rey nem tudott kiszabadulni a szorításból és ezt mindenki látta, de senki nem mert ellenszegülni az izomkolosszusnak.

-Ha igent mondasz. –vigyorgott önelégülten az idióta.

-Szeretnéd mi? –kérdezte fennhangon a lány. A fiú csak elkomorodott.

-Velem senki se szórakozhat. –mondta, és még erősebben megszorította a lány kezét. Reybe mintha villám csapott volna úgy hasított bele egy ismerős ember közeledte. Hirtelen minden bátorsága elészállt és csak túl akart lenni ezen az egészen. Len ezt már nem bírta nézni. Egy pillanat alatt elöntötte az agyát a féltékenység, mikor meglátta a lány szemében a kétségbeesést. Nem érdekelte, hogy mi lesz csak ki akarta szabadítani a fiú fogságából. Már fel akart kelni, de Anna visszahúzta.

-Nyugi Rómeó –mondta hidegen. Ő érezte, hogy Rey nem a fiútól ijedt meg, de roppantul érdekelte mi az amitől ennyire félt. 

-Engedj el! –mondta Rey és hatalmas lendülettel és pofonvágta a fiút, aki megpördült a tengelye körül. A szeme villámokat szórt., és csak egy belső hangnak hála, hogy nem ugrott a fiúnak.

-Engem egy lány nem üthet meg. –mondta Bred és meg akarta ütni, de a Rey gyorsabb volt. (tulajdonképpen csak azok látták tökéletesen, akik már hozzászoktak a gyors mozdulatokhoz)

Tehát pár másodperc múlva a focista már a földön feküdt a lány szorítása alatt. Már nem volt annyira dühös, helyét újra átvette a késégbeesés, de ebből az átlag emberek semmit sem vettek észre.

-Nem ajánlom, hogy kezet emelj rám vagy más lányra, aki ellenkezik veled, mert megbánod. –sziszegte, és szinte átdöfte a tekintetével. Több lány, aki már áldozatul esett a fiú brutalitásának, boldogan, és büszkén mosolyogtak, „nővérükre”.  

-Engem egy lány ne fenyegessen. –morogta a Bred, de Rey szó nélkül felállt és hátat fordított neki. A fiú ezt kihasználva újra meg akarta ütni, de egy hang megállította

-Bred mit csinálsz? –kérdezte mögüle a focicsapat kapitánya. A feketehajú fiú szúrós kék szemeit, a Bredre szegezte. Gyorsan Rey mellé sietett és védelmezően átkarolta a vállát. –Jól vagy?

-Azt hiszem. –nyögte kicsit remegve, bár ezt már csak Lenék látták. –Olyan fura érzésem van.

-Egy barátom szólt, hogy mi történt. Breddel még számolok. –és bevezette az épületbe, ahogy mentek mindenki félreállt és elismerően bólintottak a lánynak.

-Ez nem volt semmi. –mondta Lyserg elképedve álmába se gondolta volna, hogy Rey ilyenekre képes. De ezek után nem fogja alábecsülni a lányt.

-Az egyszer biztos. –helyeselt Trey ő is olyanokat gondolt, mint Lyserg.

-Biztos önvédelmet tanul –mondta Yoh Len meg se próbált megszólalni.

-Ilyen önvédelmet én is tanulnék –mondta elismerően Morty sok mindent látott már de, hogy egy hétköznapi ember ilyen gyorsasággal mozogjon, álmában se gondolta volna. Annának volt igaza ezzel a lánnyal valami nincs rendben.

-Minek? Neked ott van Mosuke. –mondta Anna nyersen jól palástolta megrökönyödését.

-Igazad lehet. Elvégre Rey nem sámán. –hagyta rá Morty

-Kizárt, hogy sámán legyen. –mindenki helyeselt

-Erről eszembe jutott egy vicc –kezdte Jocó, de Len leütötte. Ő még mindig a verekedés hatása alatt volt.

-Miben egyeztünk meg? –kérdezte mérgesen (Len)

-Abban, hogy a suliban nincs több vicc. –mondta Jocó lehangoltan, mivel nem mutathatja meg tehetségét az iskolának, pedig fogadni, mert volna, hogy mindenkinek nagyon tetszettek volna a viccei. Mivel a többség nem olyan érzéketlen poént nem értő ember, mint a barátai. Bár egyszer fogadalmat tett, hogy mindenféleképpen megnevetteti a morgós Tao vezért.

  A nap további része unalmas volt. Mindenki Rey csodálatos alakításáról beszélt. Este lehűlt a levegő, de ez Annát, egy cseppet se izgatta. Ígyhát Yoh, Len és Trey futottak Morty pedig Lyserggel volt boltban. Épp hazafelé tartottak a park mellett mikor egy csoport kigyúrt fiút láttak egy lány köré gyülekezni. Épp egy lámpa alatt álltak, de az sem segített kideríteni ki az. Gyorsan beugrottak egy közeli sikátorba, Egymás hegyén-hátán, próbáltak kilesni mikor végre mindenki elhelyezkedett fülelni kezdtek.

-Most megtanulod, hogy engem senki nem szégyenítet meg. –mondta a vezér az utcai lámpa fénye megcsillant szőke haján.

-Ez Bred! –mondta Yoh elképedt hangon, érezte, hogy Len mellette megfeszíti az izmait.

-Akkor ő Rey. –suttogta Len kicsit kétségbeesett hangon, mire Yoh megfogta a karját.

-Segítenünk kell neki, önvédelem ide vagy oda. –mondta Morty –Mosuke!

-Várj. –szólt Lyserg kicsit aggodva. –nem állíthatsz csak úgy be a kalapácsrohammal.

-Gondolod? –kérdezte Rey kihívóan Bredet látszólag egyáltalán nem félt tőle. Jobban aggasztotta az-az érzés, hogy valaki figyeli őt. –Vigyázz, mert megbánod. –figyelmeztette, nevetgélve. Ezzel a fiúkat mégjobban ingerelte.

-Nem kellene… -kezdte Lyserg egy sikátorból, figyelték az eseményeket, de nem tudta befejezni, mert a fiúk Reyre rontottak 5 perc se telt bele az összes fiú a földön feküdt majd odaállt Bred elé.

-Kíváncsi vagyok, mit mondasz holnap. –mondta vigyorogva enyhe gúnnyal a hangjában –Elvégre, ha azt mondod, hogy én voltam akkor leégsz a suli előtt, hogy egy lány elvert ráadásul megtámadtál egy védtelen lányt, és ha ez kiderül te, repülsz a focicsapatból. Szóval melegen ajánlom, hogy engem ne keverj bele. Na, szia. –és elment a fiúk szólni se bírtak

-Az biztos, hogy nem önvédelmi tanfolyamon tanulta. –nyögte Lyserg megrökönyödve.

-Valami nem stimmel ezzel a lánnyal. –csóválta a fejét Trey. Egyre kíváncsibb lett, hogy mi a titka a lánynak.

-Bason te is érzed? –jelent meg Amidamaru Yoh mellett az aggódást nem lehetett nem észrevenni az arcán.

-Igen, mintha egy másik őrszellem lenne. –jelent meg a hatalmas harcos, és gyanakodva nézett körül.

-Szerintem az a lány veszélyben van. –csatlakozott Mosuke a társasághoz, kicsi gömb alakban.

-Valami rossz közeleg. –suttogta Morty üveges tekintettel.