A lemenő nap az egész sivatagot vörös köpenybe borította. A szél erősen fújt felkavarva a felmelegedett homokot. Hao kint ült egy magas sziklán és maga elé nézve bámulta a poros földet. Azon gondolkozott, amit a Sámán kódexbe átélt. Kaiji szavai hangzottak a fejébe…” Én csak Samantát sajnálom, miattad az ö szíve fog megszakadni…”- ahogy most így visszagondolt rengeteg fájdalmat okozott a lánynak. Gondolatait egy hangos csipogás szakította meg. Levette kesztyűjét és rápillantott az Orákulum harangjára. Holnap délelőtt 10 órára egy mecset tűztek ki a Villám csapat ellen. Hao unottan vissza húzta a kesztyűjét… most nem érdekelte a közeledő meccs. Felállt és elindult, hogy beszéljen a lánnyal….

Mikor az Asakura fiú visszaért szobájukba Sally az ágyon feküdt arcát a fal felé fordította. Hao nem látta, hogy alszik-e…csendbe levetkőzött csak nadrágját hagyva magán. Majd oda sétált az alvó lányhoz …az csendben szuszogott, ahogy a hold fénye rávetődött arcára azon szomorúság látszódott. A fiú elgondolkozott azon, hogy amikor először látta alvás közbe mosolygott…Ő  tette mind ezt vele ?Miatta lett ilyen szomorú a  tekintette? -csak nézte Sallyt amikor az hirtelen megmozdult és kinyitotta a szemét. Haora nézett és térdét felhúzva felült. Szemei fáradságot  tükröztek, ahogy a fiút nézte. Az leült mellé az ágyra pár percig csöndben ült és mélyen nézet a lány kék szemeibe, majd halkan megszólalt:

-Tudom, hogy ez furcsán hangzik az én számból…de…szeretlek ,és nem akarok neked fájdalmat okozni…-suttogta az Asakura fiú. Sally nem szólt semmit csak némán átölelte és hozzábújt….

Másnap reggel az idő borús volt kint hideg szél fújt és hamarosan nagy eső volt kilátásban. Hao korán reggel felébredt felöltözött majd vissza ült az ágyra és elgondolkozva nézte a lassan szemerkélő esőt. Sally még aludt egyenletesen szuszogott mellette. Az Asakura fiú végül felállt, hogy elinduljon a hamarosan kezdődő meccsére. Csöndben elhagyta a szobát nehogy felébressze a lányt. Gyorsan akart végezni az ellenféllel, hogy a lánnyal tölthesse ezt a napot. Pár perc múlva már a küzdő tér felé sétált oldalán Opachoval és Lukával. Az eső szakadt de ők szárazak voltak hála Hao erejének. Az eső ellenére elég sokan kijöttek a küzdelmet végig nézni. Az összecsapásra a sivatag szélén került sor. Silva már várta a csapatokat .Arcán idegesség lett úrrá, amikor meglátta a Csillag-csapatot. A Villám-csapat már ott várakozott mind a hárman sárga-fekete ruhát viseltek. A csapatot két férfi és egy mosolygós nő alkotta.

-Ó haver…Hao megfogja ölni őket.- hallatszódott Trey hangja egy magas szikláról.

-Pofa be Trey! Csöndben végig szeretném nézni! -förmedt rá Anna sárga eső kabátjában.

-Igen maradj csöndbe, amíg Hao legyilkolja ezeket a kedves embereket. –horkantott fel Len aki Anna mellet ált karbafont kézzel szúrós tekintettel. Yoh csöndbe nézett le a kimagasló szikláról és testvére arcát fürkészte. Az semmilyen érzelmet nem mutatott ahogy szemben ált ellenfelével.

-Hol van az-az idióta liba? -hallatszódott mellettük Marco lenéző hangja. Szemével a küzdő teret pásztázta Sallyt keresve.

-Na ezek megint itt vannak.- fordult feléjük Trey.

-Hol van az a kis pszichopata?. -fordult oda Len aranyszínű szemeivel Lyserget kutatva.

-Tényleg haver...hol van Lyserg?- nézett körbe a jégsámán. Marco keze ökölbe szorult a dühtől nem nézett rájuk és nem is válaszolt a kérdéseikre. Pár másodperc múlva felhangzott Silva hangja amint elindítja a mecset. Ahogy elkezdődött a küzdelem a Tűz szelleme emelkedett fel hatalmas alakjában. A másik csapat is rögtön reagált felvették óriás lélekalakzataikat. A csapat vezetője  Ewelyn, máris az Asakura fiúra támadott szellemével. Az száját gonosz mosolyra húzta és egy tűz csóvával hárította a lány támadását. Majd a tűz szelleme pillanatok alatt oldalra nyúlva tenyerébe zárta a csapat másik két tagját. Azoknak a szellemeik kék energia mezőben ragyogtak de ahogy Hao szelleme elkapta őket a fényük eltompult és lassan elhalványodott . Luka közbe halálos csapást készült mérni a földön fekvő lányra.

-Ezek aztán nem húzzák a dolgokat…egy perc alatt a földre küldték a Villám-csapatot. -szörnyülködött Jocó. Ahogy Hao a szellemével szorította a két férfit azoknak már teljesen elfogyott a Furiokujuk. Az Asakura fiú már csak a testüket szorította.

Silva a zuhogó esőbe ordította a Csillag-csapat felé, hogy győztek és vége a meccsnek de azok nem figyelve rá nem kímélték ellenfelüket. Végül Hao elengedte a két férfit akik vérezve és összeégetve csuklottak össze a poros földön. Az Asakura fiú leugrott a Tűz szelleméről és lenéző tekintettel végig nézett a földön fekvő alakokon. Majd rápillantott az Orákulum harangjára ami már ki is jelezte csapatuk győzelmét. Mikor felpillantott ismerős alakot vett észre a sziklák mellet. Sally sétált felé…hosszú ujjú pulcsiba, arcába kapucnit húzott a szakadó eső ellen. Mikor Hao mellé ért ránézett a fiúra majd a földön fekvő két holttestre…hosszú percekig azokat nézte majd ismét a fiúra emelte tekintettét . A hátuk mögül hangos léptek zaja hallatszódott…mind ketten oda fordultak. Marco lépkedett feléjük oldalán egyik társával Minnával. A szőke férfi Sally elé lépett arcán elfojtott düh látszódott de a hangja higgadtan szólalt meg:

-Az Úrnőnk látni kíván….-bökött fejével a barna hajú lány felé majd undorodott fintorra húzta a száját.

-Kösz kihagynám…-nézett Marcora Sally érzelemmentes arccal.

-Ez nem kérdés volt…-nevetet gúnyosan a férfi- tehát nagyon szívesen várunk…az Északi útvesztőbe- fejezte be mondanivalóját a szőke Kívülálló majd lassú léptekkel otthagyta a lányt és a mellette álló  Haot.

-Ahogy akarjátok…elmegyek…-nézett utánuk gonosz mosollyal a lány.

                                                 *

-Úrnőm…-hajolt meg a szőke férfi a Vasszarkofág előtt méltóság teljesen. -Nem hiszem, hogy el fog jönni. Jeanne óriási fehér fény kíséretében kilépett és kedvesen rámosolygott a férfira lehajolt hozzá és megsimogatta az arcát. Marco egész testében megremegett a lány érintésétől de megtartotta szilárd tekintetét és felnézett az előtte álló alakra.

-El fog jönni…-szólalt meg Jeanne halkan .-Ne aggódj…érzem…

A szőke férfi bólintott majd felállt és körbe nézett társain az eső még mindig zuhogott eláztatva a férfi arcát. Hamarosan meghallották ahogy  léptek zaja hangosodik egyre jobban.

-Itt van…-szólt Jeanne és a megérkező lány felé fordította a tekintettét. Az ránézett de nem szólt semmit.

-Örülök, hogy eljöttél…-szólalt meg Jeanne lágy és hívogató hangján. -Most talán jóvá teheted eddigi teteidet…

Sally elmosolyodott és a fiatal lány tekintetébe nevetett hátborzongatóan. -Oh én tehetem jóvá teteim…jaj, hogy oda ne rohanjak...nem tudom kik próbáltak többször is megölni…

-Norie tévedett veled nem lehet beszélni…-sóhajtott Jeanne.

-Miről beszélsz és ki az a Norie? -nézett Sally kíváncsian a lányra.

-Ez neked már nem fontos…ma úgyis meghalsz…- ahogy az ezüsthajú Kívülálló kiejtette ezeket a szavakat a száján Sally csuklóira két oldalról indák tekeretek.

-Látom semmit se tanultatok…engem nem tudtok csak úgy megölni. -hallatszódót a barna hajú lány hangja. Ekkor Marco lépett elé és egy óriási pofont kevert le Sallynek.

-Hallgass…most megfizetsz mindent tettedért és Lyserg megölésért. -nevetett fel a szőke Kívülálló és vállára vette fegyverét és a lányra szegezte. Annak nem látszott az arca csak a szája ami mosolyra húzodott.

-Ne is erőlködj az indáktól úgysem tudsz mozdulni. -nevetett fel ismét Marco majd a ravaszra helyezte az egyik ujját. Hirtelen torkára fagyott a szó amikor egy fojtogató szorítást érzett a nyakán.

-Mi??....-próbált megszólalni de egy hang se jött ki a torkán. Majd megpillantotta az előtte álló hideg tekintetet. Ahogy a lány egy pillanat alatt kiszabadult az indák szorításából újabbak közeledtek felé. Sally jobb kezével Marco nyakát szorította …ujjai közül vér csordogált. Ball kezét felemelve elégette az indákat majd a tőle nem mesze álló Jeannre nézett. Az hátra hőkölt a pillantásától. Sally szája gonosz mosolyra húzódott majd a következő percbe egy fényes Tűz csóvát küldött a lány felé hatalmas sebességgel. Az teljes erőből csapódott a nyitott szarkofág belsejébe. Jeanne tarkójából vércsordogált amit az egyre jobban szakadó eső mosott le.

-Úr…nőm…-nyögte  Marco szinte már alig kapott levegőt. Sally érzelem mentes arccal a szemébe pillantott majd elengedte a nyakát de a következő pillanatba kardját kirántva hason szúrta a szőke férfit. Ekkor oldalról több fénycsóva száguldott a lány felé ahogy a többi Kívülálló rátámadt. Hatalmas robbanás terített be mindent pár perc múlva kitisztult minden. Sally-n egy karcolás se látszott rájuk pillantott majd  Marco holttestére. Kezét összekulcsolta és ekkor hatalmas vörösen izzó energia mező vette körül…pár centit felemelkedett a földtől majd tengelye körül megfordulva egy hatalmas csapást küldött a még életben lévő Kívüllálok felé. Mindent beborított ismét egy hatalmas fényesség. Sally a szőke férfi fölé ált és egy mozdulattal kirántotta belőle a fegyverét. Hirtelen egy tekintetett érzett a háta mögül megfordult és egy Tűz golyót indított el de az nem érte el célját mert Hao ált mögötte és könnyedén megalította azt.

-Ezt te csináltad? .-nézett körbe az Asakura fiú.

-Igen…-suttogta a lány hideg üveges tekintettel…