Szomorú reggel              
                                                        30.rész

-Yoh!-szólt Anna a fiúnak reggel 6 órakor.Fel is kelt-mond,mennyi 1+1?
-Kilenc?-mondta az Asakura fiú félálomban-vagy talán nyolc?
-Nem...Na!Kelj már fel te lusta disznó!Mára különleges edzésprogrmot találtam ki...-Mondta a lány,de kissé meglepődött(ami tőle szokatlan)Yoh reakcióján.
-Mit?-mondta a fiú még mindig álmos szemekkel,de már nem írta tovább,ezért visszaaludt.
-Reménytelen.Akkor majd később...keltelek...
Ezzel Anna kiment a konyhába,majd öt perc múlva visszajött.
-Yoh!Kelj fel,nem várhat tovább az edzés!Kelj fel,MOST!-Ezzel Anna elkezdte csikizni a fiú lábát,majd az nagy nehezen kiszállt az ágyából.
-Máris...De...Mi a reggeli?
-Az utca!Gyerünk!Futás!Most!Siess már!!
Anna a fürdőajtó felé mutatott,majd Yoh is odanézett:
-Nee...A fogmosást nee...
De a lány nem hagyott sok választást neki.
Yoh mindent úgy csinált ahhogy Anna kérte,futott is 50 km-t a ház körül,ülőbikázott fél óráig,aztán megkapta a reggelijét.Majdnem minden sámánt így ébresztett,kivéve Faustot,aki még mindig Shira lábával foglalkozott.Mikor a fiúk hazaértek,Trey bement szerelméhez,aki még mindig aludt.Faust bennhagyta őket  a szobában.
-Shira...Kelj fel...-szólt halkan Trey,de a lány nem mozdult,csak halkan lélegzett.Kis idő múlva Trey elaludt az ágyon a lány mellett,mire az felkelt.
-Te?Mit keresel itt??-Mondta ilyedten Shira,majd gyorsan felhúzta magára a takarót,mivel semmi sem volt rajta.
-Csak vártam,hogy felkelj-mosolyodott el Trey,a lány alakját figyelve.
-Héé!Menj ki a szobámból!Legalább míg felöltözök!Tünés!!
-Nem elég ha csak elfordulok?-kérdezte könyörgően Trey.
-Nem tudsz te elfordulni...
Trey maga elé nézett,és mintha kitalált volna valamit,elmosolyodott.
-Most meg mi bajod?Menj már kifelé!
Trey kiment,a lány addig felöltözött,majd visszafeküdt és kis idő múlva elaludt.Trey benzett mi van vele,aztán odafeküdt mellé,majd ő is elaludt.

                                                 *****

                                      
-Jó reggelt mindenkinek!-kiáltott Anna kivételesen vidáman.
Shira és Trey még mindig egymáson feküdtek.Anna benézett hozzájuk,megvonta a vállát.Az ajtócsapódásra a két sámán felkelt.Már csak Anna további kiabálását hallották.
-Ez Anna?
-Vagy csak kicserélték-válaszolt Shira a jégsámán kérdésére.
-Hát...Ma én csinálom a reggelit...-ezzel a lány kikelt fáradtan.Vörös,mostanában kissé göndör haja,kócosan állt a fején,mint egy madárfészek.
-Előbb inkább fésülködj!-nyújtotta Trey a hajkefét a lánynak.Pár percig csend ült a szobában.A levegő is egy állagú volt,csak mikor a jégsámán kinyitotta az ablakot,akkor jött be a friss levegő.
-Akkor,menj.De aztán nehogy túl sok só legyen benne,mert tudod,azt nem szeretem.
-Persze,megoldom.Talán szerinted jobb lenne,ha lecsavarnám a tetejét?
-Akkor már előre veheted a légfrissítőt a vécébe...
Shira elnevette magát,majd odalépett a tükörhoz,és elkezdte fésülni a haját.
-Gondolkodtam.Tudod,én nem szerettem volna sámán lenni.Csak egyszerűen leélni az életemet,mint mások.Csecsemő lenni,gyerek,tini,felnőtt,majd idős.De...A szüleim...Már beavattak engem idő előtt ebbe a világba...És aztán...itthagytak...egyedül...-mondta Shira a fiúnak,majd egy könnycsepp gördült le az arcán-de.Mostmár tudom,hogy nem vagyok egyedül.Kiskoromban nem voltak barátaim,csak egy.Mia.Ő mindentől megvédett.Míg...Hao el nem rabolta...-mondta szomorúan a lány,s ismét egy könnycsepp jelent meg arcán-És most itt vagy nekem...Te...-folytatta a lány,és szerelme karjaiba vetette magát.vállába temete könnyes szemeit,és forrón megcsókolta.
-Gyertek!Ma nem kell.....Edzeni...-mondta Yoh elképedve,ahogy ott látta a két embert csókolózni.
-Yoh?Te itt vagy?-kérdezte Trey,mire Shira is rögtön felült.
-Igen...Anna ma jókedvében van...Szóval...nincs edzés-nyögte ki Asakura,de az utolsó két szót már vidáman.A szobában levő két sámán rábolintott,majd Trey mondta,hogy mindjárt mennek reggelizni.