Odakint ragyogott a Hold, tiszta és nemes fénye lágyan hullt alá a sötét égboltról. Itt-ott feltűnt néhány csillag is, de fényük eltörpült az Éj Királynőéhez képest, csupán kedvesen hunyorgó pontok maradtak a végtelen feketeségben. Szellő sem rezdült, a fák koronája teljes nyugalomban borult a hátsó udvar fölé, árnyékot vetve a harmattól nedves zöld fűre. A levegő kellemesen meleg volt, kissé talán fülledt is, s nehéz homokillattól volt terhes. A várostól messze álló házat körbeölelte a sivatag éjszakai hidegsége. Az ablakok többsége nyitva volt, de már minden elcsendesedett, a fogadónak is beillő épület lakóinak többsége már békésen aludt. Villany már csak az egyik szobában égett, a ház legalsó szintjén, de ezt is hamar lekapcsolták....

*

Rin az ágyán ült, csendben, mégis minden gondolatát kifejező mosollyal az arcán. A kék takaró lecsúszott róla, s most az ölében pihent, a lány fekete felsője szinte eggyé olvadt a villany lekapcsolása után a szobában rekedő sötétséggel. Szőke haja lazán omlott a vállára, a hosszú tincseken szelíden tört meg a holdfény, ami egyenesen a mögötte lévő falra vetült. Len megbabonázva nézte a lányt, aranyszínű szemei boldogan ragyogtak fel, ahogyan pillantása összeakadt az Asakura lányéval. Rin egy pillanatig még tűrte a lelke mélyére látó tekintet tűzét, de aztán csak lesütötte a szemeit és halkan felsóhajtott. A Tao vezér elmosolyodott, majd közelebb sétált az ágyhoz. Leült a lány mellé, majd lassan közelebb hajolt hozzá és remegő ajkait megízlelve, gyengéden megcsókolta. Érezte, ahogy Rin megremeg és elengedve az eddig szorongatott takarót, felemeli a kezét, majd finoman végigsimít a karján. Szinte égette a bőrét a kecses ujjak érintése és egészen beleborzongott. Egy másodpercre elszakadt a lány ajkaitól és megkereste a tekintetét. Ahogy Rin remegő szemeibe nézett, ismeretlen vágy kerítette hatalmába. Egyre csak bámulta a vidáman csillogó barna szemeket, majd pillantása a lány szőke tincsekkel keretezett arcára suhant, hogy végül nyakának csábos fehérségen állapodjanak meg. Elfojtott egy halk sóhajtást, majd szelíden ledöntve a lányt a párnára, megcsókolta a nyakát. Ujjai azonnal ráfonódtak az akaratának engedelmeskedő karcsú testre, Rin beleborzongott a fiú érintésébe és ajkai közül szelíd sóhaj tört elő. Kezeivel átfogta Len hátát és simogatni kezdte, de ahogy a fiú egyre szenvedélyesebben csókolta, megfeszült a teste és ujjai belevájtak a bordó felső alatt rejtező izmokba. A fiú ajkai gyengéden érintették a bőrét, s érezte, ahogy Len remegve simul hozzá, s izgatottan kalandozik testének vonalain. Erős ujjai végigsimítottak a karjain, majd a derekán át egészen a még mindig a takaró alatt lévő combjáig. Aztán ismét felfelé indult, s kezét finoman a pólója alá csúsztatva, megérintette a vágytól egyre jobban felforrósodó bársonyos bőrt. Rin ismét felsóhajtott, majd kezeit lassan átvezette a fiú mellkasára és szelíd határozottsággal eltolta magától. Len döbbenten egyenesedett fel, de a lány csak feltérdelt és szorosan hozzásimulva forrón megcsókolta, miközben kezeivel lassan kikapcsolta a felsőjét összetartó kapcsokat. Ahogy az ujjai hozzáértek a bőréhez, Len nagyot nyelt, de Rin folytatta: ajkait elvette az övéről, s lassan lehajolva végigcsókolta a mellkasát, miközben kényeztetően simogató kezeit lejjebb csúsztatta az izgalomtól megfeszülő hasizmaira. A fiú halkan felnyögött, majd felemelte a kezét és végigsimítva a lány haján, megállapodott a derekán és felemelte, hogy ismét megcsókolhassa. Ajkaik hevesen tapadtak össze, de aztán Len csak a lány homlokához érintette a homlokát és határozott pillantását a remegő barna tekintetbe fúrta. Arcuk olyan közel volt egymáshoz, hogy érezték egymás forró leheletét, de nem mozdultak, csupán a kezeiket kulcsolták össze. A Tao vezér egyre gyorsabban vette a levegőt, ahogy egyre jobban a hatalmába kerítette a vágy. Ujjait kiszabadította a lány tenyeréből, s megérintve a finom vonalú női vállakat, ismét megsimogatta a remegő karokat, majd megfogva a fekete felső szélét, finoman elkezdte felfelé húzni, közben ujjaival óvatosan cirógatva Rin bőrét. A lány nem tiltakozott, csak eltávolodva a fiútól, felemelte a kezeit, hogy az lehúzhassa róla a ruhát. Len lassan kibújtatta a lányt a felsőjéből, majd sietve ledobta a földre és hagyta, hogy közben Rin is megszabadítsa kicsatolt ruhájától.

A bordó anyag halkan susogva csúszott le a padlóra, de az a Tao fiút már nem érdekelte. Ismét Rinhez simult, olyan közel, hogy hallotta és érezte a lány szívének szapora lüktetését. Még szorosabban magához vonta, majd egy kissé ügyetlen mozdulattal kikapcsolta a fehérneműjét tartó csatot és remegő ujjakkal lassan lehúzta a pántokat is. A lány mozdulatlanul tűrte, hogy a fiú megszabadítsa a fehér ruhadarabtól, s csak akkor sóhajtott fel halkan, amikor Len ismét megcsókolta a nyakát és közben finoman simogatva visszadöntötte az ágyra. Keze gyengéden egyre lejjebb haladt a lágy ívű vonalakon, majd megkereste a lány nadrágját rögzítő kék szalag csomóját és kissé türelmetlenül kibontotta. A nadrág szorítása kiengedett, s Len kissé felemelkedett, hogy ettől is megszabadíthassa a szőke sámánt, majd miután ez is a földre került, visszafeküdt a lány fölé. Egyik kezével megtámaszkodott a feje mellett, majd a másikkal tovább simogatta, felfedezve a lány testének minden ívét és hajlatát, mélyen magába szívva azt a tengerillatot, amit a szőke tincsek árasztottak. Len egy ideig a saját kezét figyelte, majd visszafordult Rinhez és megkereste a tekintetét. A mélybarna szemek sejtelmesen csillogtak a holdfényben, boldogságot és vágyat egyszerre tükrözve, ami megmosolyogtatta a fiút. Len abbahagyta a simogatást és kezét a lágyívű derékon nyugtatva közelebb hajolt és forrón megcsókolta az Asakura lányt. A szíve egyre hevesebben dobogott, ahogy meztelen bőre hozzásimult a remegő testhez, s érezte, hogy elönti a forróság.

Rin hirtelen megmozdult és átfordult a Tao vezéren, aki meglepődve pislogott rá. A lány csak sokatsejtetően elmosolyodott, majd ujjainak hegyét végighúzta Len arcának finom metszésű vonalán. Érezte, ahogy a fiú bőre felforrósodik a cirógatásától, miközben az lassan hanyatt dőlt és becsukta a szemeit. Len óvatosan magára húzta a lányt, hogy megcsókolja, de Rin nem engedte. Ajkait csupán egyetlen röpke pillanatra érintette hozzá az övéhez, miközben simogató kezeivel végigsimított a mellkasán. Len egész testében megremegett, amikor a lány a füléhez hajolt és megszólalt:

-Szeretlek... – suttogta halkan, majd ismét közelebb hajolt hozzá. A fiú elengedett egy halk remegő sóhajt, de nem válaszolt. Ajkai még bizseregtek az előző rövid csók miatt, s érezte, ahogy a karja libabőrössé válik. A lány hangja még a fülében csengett, képtelen volt megmozdulni és bármit mondani, egyre csak bámulta a fölé hajoló arcot, az előrebukó selymes szőke hajat, ami lágyan lehullva hozzáért a bőréhez, mámoros álomba rántva őt magával.

-Én is szeretlek.... – ajkai szinte hangtalanul formálták a szavakat, Rin mégis meghallotta. Len jól láthatta, ahogyan a lány arca lángba borul és megremeg a tekintete. Bíztatóan elmosolyodott, majd megkereste a kezét és megszorította, miközben kissé felemelkedett és megcsókolta. Rin viszonozta a szorítást, s engedte, hogy a fiú lassan végigvezesse a kezét a testén, egészen a nadrágja csomójáig. Ahogyan elkezdte kibontani a csomót keze akaratlanul is hozzáért az ágyékához. Egy pillanatra megtorpant, de Len úgy tett, mintha nem vette volna észre, továbbra is gyengéden csókolta az ajkait, egyik kezével átfogva a hátát, a másikkal pedig gyengéden simogatva a kézfejét, amivel a csomót bontogatta.

Nem telt el egy perc se és a fehér szalag lehullott a földre. A nadrág kiengedett, de Len ezt már alig érzékelte. A történések teljesen magával ragadták, a külvilág kezdett megszűnni. Mindezidáig csukott szemmel hagyta, hogy Rin kikösse a rögzítőcsomót és most is csak akkor nézett fel, amikor érezte, hogy a lány felegyenesedik és felül az ágyban. Rin lehajtotta a fejét, mintha mondani akart volna valamit, de hang nem jött ki a torkán. Len sietve felült, majd egyik kezét a lány álla alá tette és felemelve a pírban égő arcot, mélyen a szemébe nézett. Aranyszínű pillantása kutatva fürkészte a lány remegő tekintetét, de nem szólalt meg és nem kérdezett. Rin egy ideig állta a lelkét is feltérképező tekintetet, melyben mostmár tiszta vágy izzott, de aztán csak lehunyta a szemét és halkan felsóhajtott. Len lassan megmozdult, közelebb hajolt, majd ajkaival gyengéd puszit nyomott forró lázban égő arcára és lassan lejjebb haladt. Rin a két keze közé fogva a fiú fejét, hagyta, hogy az elhalmozza a csókjaival, miközben ismét simogatni kezdte a testét. Ahogy egyre lejjebb haladt, a lány úgy érezte, hogy a testét belülről perzselő tűz lassan teljesen elemészti. Kezeivel elengedte a fiú fejét, majd végigsimítva az izmos vállakon, megállította Lent. A sámán felegyenesedett, majd ő is feltérdelt és megcsókolva a lányt, összesimultak. Rin megremegett a fiú illatától, de aztán csak lejjebb engedte a kezét és elkezdte lehúzni a bőszárú fekete nadrágot. Len segített neki, kibontakozott a szoros ölelésből és a kezét fogva együtt szabadultak meg az egyre inkább zavaró ruhadarabtól. Rin pirultan figyelte, ahogyan a vastag szövet lehullik a takaróra, de a fiú nem állította le a kezét, hanem csak lassan végigvezette feszülő ágyékán. Rin felemelte a fejét, pillantása összeakadt a fiúéval. Len arcán két piruló folt jelezte, hogy ő is zavarban van, de a tekintete elárulta, hogy semmi pénzért nem lenne máshol ebben a pillanatban.

Ismét összesimultak, ahogy a fiú alsóneműje is leért a földre, majd Len finoman átkarolva a lányt, visszafektette az ágyra. Gyengéden, mégis határozottan haladt egyre lejjebb a kezeivel, s érezte, ahogyan a lány teste megremeg. Sokáig időzött a kecses combokon, majd lassan átvezette ujjait a lány lábának belső oldalára és folytatva a cirógatást, megszabadította Rint az utolsó ruhadarabjától is. Ahogyan erős keze hozzáért a lány forró ágyékához, Rin halkan felnyögött és becsukva a szemét teljesen hátradőlt a párnán. Len elfojtott egy rövid sóhajt, s visszahelyezkedett a lány fölé. Egy pillanatig még némán itta magába az alatta fekvő meztelen test látványát, szemei elkalandoztak a csukott szemhéjakon, a piruló orcákon valamint a néma sóhajra nyíló kényeztetően puha ajkakon. A szíve egyre hevesebben dobogott, már képtelen volt úrrá lenni a vágyain. Kezeit óvatosan becsúsztatta Rin háta alá, majd ráhajolt és gyengéd mozdulattal a lányba hatolt, kinek szemei azonnal tágra nyíltak. Egy pillanatig mereven bámult a mennyezetre, ahogyan megérezte a fiú kemény mozdulatát, majd hirtelen két könnycsepp buggyant elő a szempillái alól és felsóhajtott. Len lassan felemelkedett, hogy láthassa a lány arcát és elbizonytalanodott, amikor meglátta a kisírt könnyeket. Zavartan elpirult és már épp mondani akart valamit, amikor Rin egy pillanatra ismét becsukta a szemeit. Felsóhajtott, majd a fiúra nézett és az ajkára tette az ujját. A fiú továbbra is zavartan bámult, de a szőke lány csak elmosolyodott, majd megsimogatta az ajkait és lassan visszadőlt a párnára, miközben a hátánál fogva magához ölelte, még szorosabban hozzásimulva. Len ajkait megkönnyebbült sóhajtás hagyta el, s egészen a lány testéhez simulva, lassan megmozdult. Érezte, ahogy Rin teste megfeszül, de a lány nem tiltakozott, csak megszorította a hátát. Ajkai néma sikolyra nyíltak, ahogyan a fiú gyengéden és ütemesen mozogni kezdett benne, egész lényét átégette, ahogy Len kemény férfiassága szelíden súrlódott a testében. Hiába próbálta, nem tudta visszatartani a könnyeit. Sírt, de nem a fájdalomtól, hanem a boldogságtól, szerelmük beteljesülése sokkal több volt, mint amit valaha is képzelt. Görcsösen kapaszkodott a fiúba, úgy ölelte, mintha soha többé nem akarná elengedni, s boldoggá tette a tudat, hogy ő is ugyanígy gondolja.

Len szelíd nyugalommal vette birtokba a lány testét, nem akart neki még több fájdalmat okozni, lassan mozgott, kiélvezve és kihasználva minden pillanatot, amit vele tölthet. Felhevült teste szorosan ölelte magához a másikét, ahogy Rin is átvette a benne lüktető gyengéd ritmust, s hamarosan már együtt mozogva jutottak el olyan szférákba, ahol már nincs külvilág, csak a másik vágytól izzó tekintete és szenvedélyesen halk sóhaja...

Len zilálni kezdett, s érezte, ahogyan Rin is megfeszül alatta. A lány egyik keze elengedte a hátát és lecsúszott az ágyra, hogy ujjaival görcsösen a lepedőbe markoljon. A fiú felsóhajtott, majd egy kissé megemelkedett és ajkait a lányéra tapasztva, minden eddiginél forróban megcsókolta, miközben egyik kezét összekulcsolta Rinével. Megemelte a csípőjét és egy utolsó mozdulattal teljesen eggyé váltak. Rin beleremegett, ahogyan a fiú halkan felnyögött és a következő pillanatban együtt élveztek el... A külvilág teljesen megszűnt, a két test eggyé vált, a beteljesült vágy úgy söpört végig rajtuk, mint egy hurrikán, mindketten remegtek, de boldogok voltak... Len elengedte Rin kezét és fáradtan pihegve lefeküdt mellé a párnára. Néhány pillanatig némán zihálva nézett fel a mennyezetre, majd mélyet sóhajtott és visszafordult a lány felé. Rin az oldalára fordulva mosolyogott rá, arcán még mindig pírral, de szemeiben boldogsággal vegyes kielégültséggel. Egyik kezét a feje alá tette, míg a másikaz az előbb magára húzott takarón pihentette. A vékonytakaró izgatóan rajzolta körbe testének vonalait, a fiú megbabonázva nézte. Felkönyökölt, aztán lassan megint közelebb hajolt Rinhez és kisimította az arcába lógó tincseket. Elmosolyodott, majd lehajolt és megcsókolta a lányt. Érezte, ahogy Rin ajkai megremegnek, de a szőke lány nem tiltakozott, csak viszonozva a csókját némán hagyta, hogy lassan lehúzza róla a takarót. Ahogy Len ismét végigsimított a kecses női vonalakon, ismét felizzott benne a vágy, hogy újból a magáévá tegye. Megájjt parancsolva magának, lassan felült és a lányra nézett, aki a csók közben becsukta a szemeit, de most remegő tekintettel felnézett rá. Len nem tudta, hogy mit is mondhatna neki, de Rin helyette is cselekedett. Megszorította a kezét, miközben ő is felült és szorosan hozzásimulva forrón megcsókolta, majd felemelkedett és a következő pillanatban lassan, egész testében remegve elhelyezkedett az ölében. Len szemei egy pillanatra elkerekedtek a döbbenettől, de aztán csak szelíden végigsimított a lány hátán, s kezeit a derekára fonva szorosan magához ölelte. Rin a fiú vállára hajtotta a fejét, újból előtört belőle a sírás. Forró könnyei a fiú felhevült bőrére csurogtak, ahogyan Len férfiassága betöltötte a testét, képtelen volt gátat vetni zokogásának. Len megnyugtatóan simogatni kezdte, de még egyikük sem mozdult, csak élvezték, hogy egyek lettek. Lassan a lány könnyei elapadtak és Rin felnézett a fiú arcára. Tekintete már alig remegett, tiszta volt és boldog. Len elmosolyodott, majd halkan felsóhajtott és még szorosabban magához ölelve megcsókolta a lányt, s közben gyengéden felemelte a derekánál fogva. Rin forrón viszonozta a fiú ajkainak játékát, majd kezeivel ismét átfogta a hátát, s lassú ütemben mozogni kezdett. Most ő diktálta a tempót, de érezte, hogy így okozhatja a legnagyobb örömet a fiúnak. A két vágytól izzó test hamarosan ismét együtt mozgott, izgatottságtól forró bőrük egymáshoz tapadva lüktetett. A szívük egyszerre vert, együtt mozdultak a lehető legnagyobb összhangban, s közel voltak az újbóli beteljesüléshez. Halk sóhajaik betöltötték a szobát, de egyetlen szó nem sok, annyi sem hagyta el az ajkaikat. Rin hirtelen lelassított, majd zilálni kezdett. Testét majd szétvetette a belső vágy és tudta, hogy Len is hasonló érzésekkel küzd, ugyanis egyre szorosabban fogta a derekát. Rin megszorította a fiú hátát, majd mégegyszer felemelkedett kissé, hogy aztán ismét teljesen magába fogadja a fiút. Len ajkait elégedett sóhaj hagyta el, miközben teljesen magához szorította a lány testét, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz. Az ágyéka olyan hévvel tüzelt fel, hogy már nem bírt uralkodni magán: kéjesen felnyögött, ahogyan a lányba élvezett. Rin nem törődött a dologgal, fáradtan lihegve bújt a fiúhoz, verejtékező teste minden porcikája remegett az ismét beteljesült vágytól. Még sokáig maradtak így összefonódva, gyengéden simogatva a másik testét. Zilálásuk lassan lecsillapodott és fáradt pihegéssé vált. Nem néztek egymás szemébe, de mindketten tudták, hogy mit gondol és mit érez a másik.

Len lassan elengedte a lányt, a visszafektette az ágyra. Rin lehunyt szemmel dőlt vissza a párnára, felhevült teste végre kezdett megnyugodni. Még magában érezte a fiú szerelmének bizonyítékát, ajkai körül szelíd mosoly játszott. Len egy pillanatig még némán nézte, majd elmosolyodott és gyengéden betakarta. Rin kinyitotta a szemeit, majd felkönyökölt és lenézett a hanyattfekvő fiú finomvonású arcára. Pár pillanatig fürkészte az aranyszínű tekintetet és a mosolygó ajkakat, majd megszólalt:

-Köszönöm. – suttogta és zavartan elfordult, de Len csak megfogta a kezét és megszorította:

-Nincs mit köszönnöd. – azzal magához húzta a lányt és gyengéd csókot lehelt az ajkaira, majd átölelte és hagyta, hogy Rin a mellkasára hajtsa a fejét. Rin becsukta a szemét és megnyugtatóan a fiúhoz simulva hamarosan mindkettőjüket elnyomta az álom...