A következő napokban megkapták a választ Lysergtől és Fausttól meghívásukra. Mindketten azt ígérték, jönnek (bár Faust zavart, ferdén álló, kissé szögletes végű betűinél ezt elég nehéz volt kibogozni, ellentéttel Lysergre, aki e-mailre e-maillel felelt). Rio és Trey nem tudott nekik válaszolni, így abban csak reménykedhettek, hogy ők is eljönnek.

 És ha reménykedtek, hát nem volt hiába. Szombat reggel ugyanis az elsők, akik megérkeztek, nem mások voltak, mint egy snowboardos fiú és Elvis-hajú társa. Morty nyitott nekik ajtót, aki azon a napon végig Yohéknál volt, tekintettel a különleges találkára.

-         Morty! Hogy s mint? – érdeklődött Rio.

-         Hello! Hol vannak a többiek? – kérdezte Trey.

-         Rio, Trey! Várjatok, szólok nekik. – Ezután az alacsony fiú elkiáltotta magát: - Hé, mindenki! Megjött Rio és Trey! Gyertek! – Egy pillanatnyi csend, majd már hallani is lehetett a lépcsőn levonuló emberek lépteinek zaját. Nemsokára kibukkant az ajtóban Yoh feje. Mellette ott állt Len és Anna. Bason és Amidamaru is megjelent, épp úgy, ahogy Corey és Tokageroh sem hagyta ki az eseményt.

-         Hellosztok! Na, hogy vagy, Len? Anna, ööö, milyen szépen festesz ma… - vigyorgott Trey.

-         Yoh mester, Miss Anna, Kisgatyó…! – köszönt Rio.

-         NE HÍVJ KISGATYÓNAK!!! – fakadt ki szokásos „finom modorában” Lenny.

-         Sziasztok. – nevetett Yoh. Miután mindenki köszönt mindenkinek (kivéve Annát, aki ki tudja, mi okból, csak némán biccentett,) pillanatnyi csend állt be.

-         Akkor bejöttök vagy kint éjszakáztok? – szólalt meg végre Anna. Trey és Rio inkább az előbbi mellett döntöttek és követték Yohékat a nappaliba.

-         A többiek is jönni fognak? – kérdezte Rio.

-         Igen, legalábbis Faust és Lyserg igen, de Jocóról egyelőre nem tudjuk, hol van; őt még meg kell keresni, de talán Lyserg tud segíteni. – bólintott Morty.

-         Hú, de megéheztem a hosszú úttól… - sóhajtott egyet Trey. – Anna, nem ütnél össze valami reggelinek valót? – A teremben egy pillanatra néma csend állt be. Aztán…

-         Nem hiszem el, hogy ennyi idő után sem tanulta meg… - motyogta Yoh. Anna szeme villámlott, ahogy az északi felé fordult. Keze megmozdult. Morty már tudta, mi lesz ebből. Próbált elmenekülni, de hiába: Anna, akár valami erre való súlyt, felemelte és Treyhez vágta.

-         MIÉRT MINDIG A KISEBBEL KELL KEZDENI??? – kiabált Morty. Trey ennyit se szólt – láthatólag teljesen kiütötte a csapás.

-         Szerintetek felépül valaha? – kérdezte Len, arcán egy kaján vigyor halvány jelével.

-         Hááát…

 Ilyen és ehhez hasonló epizódokkal telt az idő a következő vendég, Faust megérkezéséig. Ezúttal mindenki együtt ment ki az ajtóhoz. Mindannyian örültek a temetőmágus feltűnésének, aki mellett természetesen ott állt elválaszthatatlan Elisája.

-         Faust, hello! – lelkendeztek a sámánok. Faust mosolyogva biccentett és szűkszavúan elmesélte, hogy megy sora. Kiderült, hogy szerelmével egy bérelt tömblakásban élnek. Faustnak maradt egy kis pénze még az örökségéből, de ez nem volt elég a megélhetéshez, így Faust a temetéseken pénzért segített az éppeni halott elásásában.

-         Fú, haver, nem undorodsz ettől? – viszolygott Trey. Rio gyorsan oldalba bökte, de már késő volt.

-         Tudod, én már megszoktam a halottak látványát. Elvégre temetőmágus volnék, vagy mi… - mosolygott a sámán. – És hát Elisa se él már…

-         Szép volt, Hónyuszi. – súgta Rio.

-         Ennél még én is tapintatosabb vagyok. – motyogta Len.

-         Gyere be te is, Faust… - vigyorgott Yoh, aki az egész kis epizódból csak Faust beszámolóját hallotta (vagy úgy tett, mintha azt hallaná).

-         Igen, gyere csak. Van mégegy tagja a takarítóbrigádomnak… - mosolygott Anna.

-         Takarítóbrigád? – kérdezett vissza dadogva Morty.

-         Az, vagy talán nem tetszik? – Anna hangja vágott, mint a penge éle.

-         De, de, persze… - helyeselt nyögve Yoh. A fiúk lemeredve álltak.

-         Hát ez nem igaz… - sóhajtott Len.

-         És akkor Lyserg még nem érkezett meg… Ő még nem is ismeri úgy igazán Annát… - csóválta a fejét Trey.

 Márpedig nemsokára ez is bekövetkezett. Újabb csengőhang, és az ajtóban – micsoda meglepetés – a zöld hajú varázslósámán állt.

-         Lyserg, végre te is itt vagy! – nevetett Yoh. - Akkor indulhatunk megkeresni Jocót…