- Hú, Yoh, ez tényleg a ti házatok? – ámult el Jocó, ahogy a tágas épületre nézett. Most szálltak ki a limuzinból. A néger sámán nagyon élvezte az utazást; ez abból is látszott, hogy szünet nélkül vicceket kreált, mindaddig, amíg orra nem találkozott Lenny guan-daojával.

 - Aha. – bólintott mosolyogva Yoh. – Tudod, szálloda volt, de szellemlakta, így a tulajdonosok inkább felhagytak a vállalkozással és bérbe adták… Olcsón lakhatunk benne.

 - Nem baj, így is szálloda! Szellemszálloda, haha! Értitek? Emberek nem laknak benne, tehát szellemszá…

 - Jocó, ha nem fogod be, megfagyasztalak. – morogta vészjóslóan villogó szemekkel Trey. Jocó erre gyorsan behúzta a nyakát és inkább elnémult.

 - Meg ne próbáld, Trey! Ha megfagyasztod, hogy fog nekem takarítani?! – hallatszott egy hang az ajtóból. Anna állt előttük.

 - Szegény Jocó… - nevetett előre is Morty. A következő pillanatban azonban már nem volt kedve nevetgélni, Anna ugyanis dühös hangon Yohhoz fordult:

 - Késtetek.

 - Ööö, bocs, Anna, csak tudod, hosszú volt az út… - próbált védekezni Yoh, sikertelenül.

 - Nem érdekel! Hát nem tudtok leszokni a hölgyek megváratásáról?! Majd én teszek róla, hogy leszokjatok! Holnap az egész csapatnak kivétel nélkül duplaedzés! Len, látom az alamuszi vigyorod, de ezen az éjszakán te is itt alszol, úgyhogy nem maradsz ki a jóból. – Len elfintorodott.

 - Mindig ilyen? – kérdezte súgva Lyserg Riotól.

 - Sajnos, igen… - motyogta vissza a sámán.

 - Rio, Lyserg! Hallottam ám! Egy hétig ti mosogattok! – A két sámán meglepetésében csak bólintani tudott.

 Lyserg még aznap este megtanulta, hogy Annát nem érdemes a háta mögött kritizálni, kémszellemei ugyanis mindenhol ott voltak. Lyserg a mosogatás közben is tett egy megjegyzést rá, hogy szegény Yoh, hogy ilyen jegyese van. Azonnal megbánta: mosogatás után még ezer fekvőtámaszt lenyomhatott… Mostmár tudta, ki az úr(nő) a háznál. Éjszaka kimerülten rogyott előkészített ágyába az egyik fenti szobában, melyet Rioval és Treyjel osztott meg. Morty is ott aludt ma még Yohnál, de a holnapot már nem tölthette végig itt.

 A másnap reggel elég problémásan kezdődött: Anna mindenkit hajnali ötkor keltett. Úgy tűnt, utolsó cseppjéig ki akarja használni a sok „szorgos kezet”, mert miután (ezúttal beváltva fenyegetését) valóban megtartotta a duplaedzést (mely ellen legjobban Len tiltakozott, mondván: „Én otthon különben is minden nap edzek! Kérdezzétek meg Basont!”), a fiúk kivétel nélkül nekiláttak a ház különböző részeinek kitakarításához. Volt, aki padlót súrolt, volt, aki a konyha falát sikálta, de mindenkinek akadt dolga, egyedül Anna ült le nézni legújabb szappanoperáját. Jocó enyhítésként próbált elsütni egy poént felmosás közben, de egy guan-dao és egy ikupaszi egyszerre támadt neki. A dologból kis híján sámánharc keveredett, ezért Anna mindenkitől elszedte a szellemét, kivéve Fausttól, lévén Elisa neki több volt, mint őrszellem és barát. Lyserg ezt már elég rosszul viselte és kissé lázadozni kezdett Cloe visszakapása érdekében, de Yohék nagy nehezen lenyugtatták. (Furcsa, de ezek után Anna többet nem vette el a szellemeiket. Kémei által valószínűleg hallotta a beszélgetést, de érdekes módon senki nem kapott büntetést se.)

 Kora délután volt már, mikor a sámánok végre szabadidőt kaptak. Mortynak sajnos haza kellett mennie, így nélküle kellett eldönteniük, mi legyen a következő program.

-         Na, hova menjünk? – kérdezte Rio.

-         Muszáj egyáltalán mennünk valahova? – nyögte Trey. – Én kikészültem… - Corey kis lapulevelével legyezte barátját.

-         Ugyan már, Hónyuszi! Ennyitől kész vagy? – gúnyolódott Len.

-         Szállj le rólam, Gatyamatyi!

-         Hagyjátok abba, Rionak igaza van. – jelentette ki Faust. – Ha már együtt vagyunk, menjünk is valahova, ne csak itt üljünk.

-         Jó! Kezdjük egy sajtburgerrel a pihenőidőt! – javasolta Yoh azonnal.

-         Ki gondolta volna… - motyogta Len.

-         Tőlem rendben. – élénkült fel Trey.

-         Mi az, ha ételről van szó, már nem is vagy fáradt? – kérdezte Rio ártatlan arccal. Trey ezúttal – ritka pillanat – nem reagált. A sajtburger ötletébe mindenki belement. Jocó még egy McDonald’s-os viccet is megpróbált elsütni, de a feléig se jutott, mikor Trey elhallgattatta. Lyserg kijelentette, hogy még soha nem evett sajtburgert, de biztos finom.

-         Soha? Tényleg? – kérdezte Yoh és Trey egyszerre. Néha nagyon meglepte őket Lyserg. Persze nem csoda, hogy nem volt ideje sajtburgert kóstolgatni, lévén szülei megölése óta (ami 6 éves korában történt) csak a bosszúra készült, és jóformán nem is tudta, mi az a szórakozás. Cloe jól tudta ezt róla, és néha nagyon elszomorodott, ahogy a borús zöld szempárba nézett és arra gondolt, milyen boldog lehetne ez a tekintet, ha Lyserg a szülei mellett nő fel.

 Egy rövid tokiói séta, és Lyserg a többiekkel együtt (akik persze már kivétel nélkül ettek ilyesmit) megkóstolhatta a sajtburgert. Persze nagyon ízlett neki. Volt azonban egy kínos incidens Jocónál, akiről kiderült, hogy méretes rendelése ellenére egy fityingje sincs. Barátai végül összedobták pénzüket és kisegítették a poénmestert, aki hálából vicceket kezdett nekik mesélni – és csodák csodája, ezek nem is voltak olyan rosszak. A néger sámán szelleme, Mick végig figyelmesen nézte társát, aki úgy falta a sajtburgert, mintha Lyserggel együtt ő is most enne életében először. Yoh gyanakodni kezdett kicsit a fiú felől.

 Pár perc múlva azonban eszébe sem jutott már Jocó. Abbahagyták az evést és új program után néztek. A bowling került sorra. Ez már végképp kimerítette pénztárcájukat, így ezután egy ingyenprogramot szerveztek: körbejárták Tokiót és megnézték a számukra különlegesebb helyeket. Úgy volt, hogy sorra mondják, hova akarnak menni, de Yoh, Rio, Faust és Jocó után elakadt a lánc. Len ugyanis, akit 15 évig arra tanítottak, hogy ne figyeljen a külvilágra, csak a Sámánkirályság érdekelje, nem tudott semmi érdekes helyről; ahogy Trey sem, aki Északról jött és nem ismerte a környéket; Lyserg pedig végképp nem mondhatott semmi újat barátai számára.

-         Akkor nincs más: menjünk haza és lazítsunk. – javasolta Yoh. Mielőtt azonban a többiek beleegyezésüket adhatták vagy ellenkezhettek volna, egy női hang ütötte meg a fülüket a sarokból:

-         Hé, fiúk…