Furcsa �rnyak keringtek Lenny k�r�l. Len sok form�t ismer�snek v�lt, de mihelyt felismerhette volna valamelyiket, az elt�nt a szeme el�l, hogy hely�be �jabb ker�lj�n. A s�m�nfi� b�dultan forgott az eszetlen kavalk�dban. A sz�nek �sszemos�dtak, minden alak nesztelen t�nccal l�pkedett k�r�l�tte az anyagtalan s�t�ts�gben…

 Len szeme lassan felny�lt. Az �rnyform�k elt�ntek, de a Tao-k vez�r�t �gy is csak f�nytelen hom�ly fogadta. A fi� megpr�b�lt megmozdulni, de r� kellett �brednie, hogy �pp�gy megbilincselt�k, mint annak idej�n En b�csik�ja tette. Egy s�t�t b�rt�nszob�csk�ban volt.

-         Bason… - sz�l�totta szellem�t, de � nem jelent meg.

-         Ideje volt m�r, hogy fel�bredj. – hallott egy idegen f�rfihangot a helyis�g egyik sark�b�l. Odafordult – az ajt� el�tt egy s�t�t ruh�s, magas, sz�ke haj� f�rfi �llt. Len nem sokat l�tott bel�le, �gy t�bbet nem tudott meg�llap�tani. Mellette ott lebegett s�lyomf�l�re hasonl�t� szelleme.

-         Ki maga? – k�rdezte Len nem �ppen bar�ts�gosan.

-         Itt most nem az �n nevem fontos, hanem a tied. – felelte a f�rfi �pp olyan „kedves” hangnemben, mint k�rdez�je.

-         Tudni szeretn� a nevem? – mosolyodott el pimaszul Len. – Mondja meg a mag��t, akkor �n is elmondom az eny�m.

-         Ezzel nem m�sz sokra. – s�hajtott a f�rfi. – Jobb lesz, ha minden k�rd�sre v�laszolsz. Nem mindig olyan kedves emberek j�nnek majd hozz�d, mint �n.

-         Hol van Bason? – k�rdezte Lenny, meg sem hallva az idegen fenyeget�z�s�t.

-         A szellemedet most nem haszn�lhatod. – hangzott a sz�kszav� felelet. Az alak v�gign�zett Lenen. – De hiszen te m�g eg�sz fiatal vagy. Zeke m�r ennyire nem v�logat?

-         Mir�l besz�l? – �rtetlenkedett Len.

-         L�tom, j�l kik�pzett. Idegeneknek semmit a nagy k�ldet�sr�l, igaz?

-         Milyen nagy k�ldet�s? – k�rdezett vissza Len.

-         Tagad�s, tagad�s, tagad�s. – cs�v�lta a fej�t a s�m�n. – Sajn�lom, t�bbet nem tehetek az �rdekedben. – Ezzel vetett m�g egy utols� pillant�st a fi�ra, �s elhagyta a helyis�get.

 Len megpr�b�lt kit�rni a bilincsekb�l, de nem ment neki. Ekkor a hom�lyb�l egy ismer�s hang kezdte el sz�l�tgatni �t:

-         Len… - A fi� abbahagyta a mocorg�st �s f�lelt.

-         Lyserg? Hol vagy?

-         A szomsz�dos b�rt�nszob�ban. P�r �r�val el�tted t�rtem magamhoz. Mindent hallottam. Hozz�m is bej�tt valaki �s k�r�lbel�l ugyanazokat a k�rd�seket tette fel, amiket neked is.

-         Mi�rt hiszik, hogy Zeke-kel vagyunk? – morogta Len.

-         Nem tudom, de ki kell szabadulnunk, hogy meg�rtess�k vel�k a f�lre�rt�st. – hallatszott Lyserg hangja a hom�lyb�l.

-         �s nem csak ez�rt. Mi van a t�bbiekkel? – k�rdezte Len.

-         Nem tudom. Am�g meg nem hallottam a hangodat, r�lad sem tudtam semmit.

-         T�led is elszak�tott�k az �rszellemed, Cloe-t? – akarta tudni Len.

-         Igen. – ny�gte Lyserg. Egy percig mindketten hallgattak. Len fojtogat�nak �rezte a csendet, ez�rt saj�t maga megnyugtat�s�nak c�lj�b�l �pp�gy, mint bar�tj�nak, kijelentette:

-         Kiszabadulok. Valamikor adniuk kell nek�nk enni, �s akkor leveszik a bilincs�nket.

-         De most nem tudsz szellemkontrollt haszn�lni. – v�laszolta Lyserg.

-         Ann�l is ink�bb, mert se eszk�z�m, se szellemem… - morogta Len beismer�en.

-         De eszk�z�d van. Mell�m is letett�k az ing�m, olyan t�vols�gra, hogy a bilincs miatt ne �rhessem el. – Len meglep�dve oldalra n�zett. �s val�ban: guan-daoja biztons�gos t�vols�gban, de ott volt mellette.

-         �gy menni fog. – mondta magabiztosan Lenny. T�bbet egyik�k sem sz�lt.

 Lennek igaza volt: kis id�vel k�s�bb val�ban visszaj�tt hozz� kor�bbi vallat�ja, hogy ennival�t adjon neki. Kez�ben ez�st�z�tt, ferd�tett vonal� kardot tartott, �s szelleme is k�szenl�tben �llt mellette a l�lekkontrollhoz, de egyel�re nem hajtott�k v�gre azt. A f�rfi lecsatolta a Tao-vez�r bilincseit �s figyelte, ahogy eszik. A fi� ezalatt v�gig azon gondolkozott, mit tehetne. „Gyorsan kell t�madnom, hogy ne legyen ideje a szellemkontrollhoz �s azonnal elvesz�tse az eszm�let�t; ugyanakkor meg�lni se akarom. Az �letlen v�g�n fogom megfogni a guan-daot �s er�teljes �t�st m�rek a fej�re. Siker�lni fog.” Mire mindent �tgondolt, v�gzett is az �tellel. Fel�llt �s engedelmesen a bilincsek fel� indult – de ekkor gyorsan kiny�jtott kez�be kapta fegyver�t, �s botszer� r�sz�t vakon h�trad�fte, b�zva j� ir�ny�rz�k�ben. Elhal� ki�lt�st majd puffan�st hallott – sikerrel j�rt! Elvette a f�rfi kulcscsom�j�t, �s kinyitotta az el�vigy�zatoss�gb�l bez�rt cellaajt�t. „A s�m�n �rszelleme most m�g a gazd�j�val t�r�dik, de nem tudom megakad�lyozni, hogy ut�na figyelmeztesse a t�bbi s�m�nt. Sietnem kell.” – gondolta.