Len körülnézett. Régi betonfalak közé zárt, folyosónyi térség vette körül. Szobájának ajtajától jobbra egy másik ajtó is volt – bizonyára Lysergé. Len megpróbálta kinyitni, de – ahogy erre számíthatott is – zárva volt. A fiú ekkor guan-daojával erőteljes csapást mért rá. Hála a sok edzésnek, az azonnal kivágódott.

 Az ajtóval szemben, a szoba másik végében ott volt Lyserg, éppúgy megbilincselve, mint Len korábban.

-         Len! – adott hangot meglepetésének a fiú, miközben sámántársa megszabadította bilincseitől. – Hogy sikerült…

-         Erre most nincs idő. Fogd az ingád és gyere. – fojtotta belé a szót Len. Lyserg engedelmesen követte őt a folyosóra.

-         És most? – kérdezte aztán.

-         Meg kell találnunk a többieket. – jelentette ki Len. Barátjára nézett. – Nem tudnád megint bevetni azt a Diethel-varázslatot, vagy mit? Ahhoz nincs szükséged Cloe-ra, ugye?

-         Nem, nincsen. – rázta a fejét Lyserg. – Várj, megpróbálom. – Ezzel behunyta a szemét. Mikor kinyitotta, már tudta az irányt.

-         Rio és Jocó erre lesznek. – mutatott egy jobb oldali kanyarra, melyből újfent számos ajtó nyílt. Len némán követte társát, aki nemsokára megállt az egyik börtönszoba előtt.

-         Itt. – jelentette ki szűkszavúan. Len bólintott. Guan-daoja által hamarosan az itt levő két ajtó is kinyílt és mögöttük valóban Jocó és Rio nézett rájuk értetlenül.

-         Len, Lyserg! Hogy szabadultatok ki? – kérdezte Rio.

-         Ezt majd később, előbb meg kell találnunk a többieket. Az itt levő sámánok már biztos keresnek minket. – hárította el a választ újfent Len. Kivételesen még Jocó is komolyan viselkedett, és csak egy bólintással felelt, miután megszabadították bilincseitől őt és Riot.

 A társaság megint Lyserg varázslótudományára hagyatkozott. A fiú nemsokára elvezette őket oda, ahol Treyt és Faustot sejtette. Itt azonban akadt egy kis gond – Faust börtönszobájából ugyanis hangok szűrődtek ki. A vékony falakon keresztül a négy sámán mindent hallhatott.

 - Megmondtam már, nem tartozom Zekehez, hagyjon ezzel! Hol van Elisa? – kérdezte dühödt hangon a temetőmágus.

 - Az elfogottak közül maga a legidősebb és ha nem mondja el, amit tudnunk kell, elintézem, hogy az Öreg Hold Harca magára küldje lidércünket. – hallatszott egy férfi mély, zengő hangja. – Gondolja meg. – A beszélgetés befejeződött. Léptek hallatszottak – a sámán készült elhagyni a helyiséget.

 - Gyorsan, be ide! – eszmélt fel gyorsan Len, azzal kivágta a Faustéval szomszédos ajtót. Mindenki gyorsan beviharzott, Rio pedig úgy-ahogy visszatette az ajtót. Idebent Trey raboskodott, aki jöttük láttán nagyon meglepődött, de a sok csendet intő kézmozdulat végett inkább nem szólalt meg.

 Az öt sámán feszülten figyelt. Könnyen megtörténhetett, hogy a sámán érdeklődést mutat a zajra, melyet keltettek az ajtó kicsapásával és benéz – akkor pedig elvesztek. Mert bár ő egyedül volt ötük ellen, de szellemkontrolljával könnyedén legyőzhetett volna akár tíz őrszellem nélküli sámánt is, akik így kizárólag fizikai erejükre támaszkodhattak.

 Szerencséjükre a férfi ha meg is állt fülelni, de nem nézett be Trey szobájába. Léptei lassan elhaltak a folyosó betonpadlóján. A társaság megkönnyebbülten fellélegzett.

-         Na, akkor leszednétek ezeket rólam? – sürgette a többieket Trey. Len vetett rá egy gúnyos pillantást.

-         Hát, nem is tudom… - játszotta meg tűnődését; persze aztán kiszabadította az északi fiút.

 Egy pár méter, és már ott álltak Faust börtönszobája előtt. Az ajtó kinyitása most sem jelentett különösebb akadályt.

-         Fiúk! Mindenki itt van? – kérdezte meglepetten Faust, miközben a többiek leoldották bilincseit. - És Yoh?

-         Ő még nincs meg. – rázta a fejét Trey. A temetőmágusra nézett. – Haver, hallottam, miket mondtak neked. Valami lidércről is beszéltek. Tudod te, miféle az a lidérc?

-         Igen. – hangzott a szűkszavú felelet.

-         No és… mik azok? – faggatódzott tovább Trey. A többiek bár tudták, hogy menniük kellene, mégis érdeklődve pillantottak Faustra, aki kelletlenül összefoglalta a lényeget.

-         Mikor egy ember úgy hal meg, hogy elvarratlan ügye van vagy egyszerűen még nem kész a halálra, szellemként visszatér. Viszont ha az előbbi miatt jön vissza és valaki mégis a Túlvilágra száműzi, akkor azok a negatív érzések, amelyek nem tudtak felszabadulni benne, összetömörülnek. Több száz ilyen eset után keletkezik egy lidérc. Ha egy sámán kapcsolatba kerül egy lidérccel, furcsa rémálmot lát, mely van, hogy egy rég megtörtént, fájdalmas emlék visszképe, de az is előfordulhat, hogy csak egyszerűen az illető félelmét tükrözi. És a legrosszabb, hogy akivel ez megtörténik, nem tud róla, hogy ez nem a valóság, és újra meg újra átéli. A lidércek félig-meddig még a szellemekre is hatnak, de ha a szellem őrszellem, akkor ugyanabba a rémálomba csöppen, mint sámántársa. Az ősöm, I. Faust igencsak kedvelte ezeket a lényeket, így én is elég sok mindent megtudhattam róla, amíg Elisa feltámasztásának módját kerestem. – fejezte be beszámolóját a temetőmágus. Egy pillanatig mindenki döbbenten meredt rá, majd Len végre észbekapott:

-         Mit ücsörgünk még itt? Meg kell találnunk Yoht, aztán minél hamarabb eltűnni innen! Lyserg: mutasd az utat.