A h�t s�m�n megp�rd�lt a tengelye k�r�l. A helyis�g h�tulj�b�l, a hom�lyb�l egy s�t�tbarna haj�-�s szem�, magas, �lt�ny�s alak l�pett el�r�bb egy kicsit. � nem vett r�szt a harcban, ahogy Yoh eddigi k�rdezget�s�ben sem; csup�n most t�nt fel, mint aki el�re sejtett egy ilyesf�le sz�k�si k�s�rletet.

 - Midori Shidehara, gyere el�! – sz�lalt meg az idegen. Hirtelen furcsa, fekete k�d jelent meg a h�t s�m�n el�tt, melyb�l lassan kiv�lt egy keskeny, halv�nyz�ldes, f�nytelen szemp�r.

 - Egy lid�rc… - lep�d�tt meg Faust. – De h�t hogyan…

 - Shidehara, v�gezd a dolgod! – ki�ltott fel az idegen.

 A szemp�r felvillant. Len nem tudta, mi t�rt�nik vele. Nem n�zett a lid�rc szemeibe, azokat m�gis ott �rezte mag�ban. A test�ben ez ugyan nem okozott f�jdalmat, mint kor�bban a vak�t� f�ny, mellyel elfogt�k �ket, de a lelk�ben ann�l ink�bb. F�lelem, d�h �s egy�b negat�v �rz�sek, rossz gondolatok j�ttek felsz�nre benne, s a fi� lassan elmer�lt ezekben.

 Yoh pr�b�lt k�zdeni az �rz�s ellen. Hallott m�r a lid�rcekr�l �s tudta, mi t�rt�nhet vele. Amidamaruval m�g mindig siker�lt tartaniuk a dupla m�diumot, de a kontroll percr�l percre gyeng�lt. Yoh felemelte kardj�t �s Shidehara fel� rohant. Les�jtott, s �gy l�tta, megzavarta a l�nyt, de hogy ez val�j�ban mit is jelentett, azt nem tudta, mert m�r � sem b�rta a pszichikai f�jdalmat, ami �rte. M�ly g�d�rbe zuhant, vagy legal�bbis �gy �rezte.

 Yoh lassan kinyitotta szem�t. Egyed�l volt �s semmit sem l�tott. Fel�lt �s k�rbe-k�rbefordult – mindenhol s�t�ts�g. A legapr�bb zaj sem r�zta meg a csendet.

-         Amidamaru, hol vagy? – k�rdezte Yoh. Szelleme nem ker�lt el�. A fi� visszaeml�kezett a kor�bban t�rt�ntekre.

 „Ez az eg�sz nem stimmel. Egyr�szt eml�kszem r�, hogy a lid�rc miatt vagyok itt, pedig elvileg aki a lid�rc csapd�j�ba esik, az azt hiszi, hogy ez a val�s�g. M�sr�szt hol van Amidamaru? Nagypapa �ltal tudom, hogy ha a lid�rc miatt vagyok itt, akkor az �rszellememnek is itt kellene velem lennie. �s harmadr�szt ez nem is f�lelmetes. Egy kicsit olyan, mint a Tartaros-alag�tban, se k�p, se hang, de nem f�lek t�le. Mi�rt nem azt l�tom viszont, amit�l rettegek? Hm, mindenesetre nincs mit tennem: v�rnom kell. V�rnom �s gondolkoznom, h�tha tal�lok megold�st.” Yoh higgadtan �lt tov�bb. Tudta, hogy nem seg�t rajta, ha idegeskedni kezd, de az�rt agg�dott bar�tai�rt.

 Len mogorv�n kereszt�ls�t�lt a Tangen Termen.

-         Hol lehet ez a Jun? – motyogta. – Mindenki �t keresi �s egyszer�en nincs meg.

-         Ne v�rj a n�v�redre, Len. Nincs �rtelme. – hangzott egy a fi� sz�m�ra oly ismer�s, m�ly f�rfihang. Len reflexszer�en gyorsan megfordult. En b�csi �llt el�tte.

-         Mit akarsz? - k�rdezte hideg hangon Len. Nem tehetett r�la, de mostan�ig nem tudott megbocs�tani nagyb�tyj�nak.

-         Megmondom �n neked, mit akarok. A tekint�lyem. – A b�csi hirtelen fel�lt�tte furyoku �ltali nagyobb�tott alakj�t, ahogy azt r�gebben tette. Len m�g mindig nem �rtette, mi folyik itt. Mellette megjelent Bason, szint�n �rtetlen�l. En f�l�j�k tornyosult �s egy er�s csap�ssal a f�ldre ter�tette a nem v�dekez� s�m�nt.

-         Len mester! – sz�llt ut�na Bason. A fi� felemelte a fej�t �s farkasszemet n�zett nagyb�tyj�val.

-         Rendben. – mormogta. – Ha ezt akarod…

 Treyt m�r csak egy domb v�lasztotta el sz�l�f�ldj�t�l; ha azt �tm�szta, megl�thatja a liliommez�t. Corey kiss� zavartan, de szint�n izgatottan lebegett mellette.

 Az �szaki egyre f�ljebb jutott. Ekkor megtorpant. S�r�shang �t�tte meg a f�l�t a mez� ir�ny�b�l.

-         Ki lehet ez? Siess�nk, Corey! – szedte a l�bait a j�gs�m�n. Ahogy fel�rt, megd�bbent� l�tv�nyban volt r�sze.

 A mez� m�r csak n�vlegesen volt mez�, val�j�ban csupasz, repedezett talajter�letnek lehetett nevezni. Nemhogy liliomok, semmilyen n�v�ny nem termett rajta. �s k�z�pen – ott zokogott Pilica.

 - Pilica! – Trey futni kezdett n�v�re fel�, aki hangj�ra felkapta a fej�t. De testv�re l�tt�n nem �r�m, sokkal ink�bb gy�l�let �s d�h kever�ke csillant szem�ben.

 - Hogy tehetted ezt? – ki�ltotta v�dl�n. Mutat�ujj�t felemelte �s Treyre szegezte. – Mi�rt nem nyerted meg a viadalt, mi�rt hagytad, hogy ez t�rt�njen? A s�m�n kir�lyt a legkev�sb� sem �rdekli a mi szentlelk� n�p�nk helyzete, �s most n�zd! – A l�ny karj�val a f�ldre b�k�tt. – H�t l�tsz te itt miniat�rt? L�tsz egyet is a saj�todon k�v�l? De persze Coreyra vigy�zt�l, csak a t�bbiek nem �rdekeltek! – Pilica �jra s�rni kezdett. Trey led�bbenve �llt el�tte, vigasztal�sra k�ptelen�l.

 Corey nem �rtette ezt az eg�szet. Ez annyira nem volt val�s�gos, hogy pont Pilica mondjon ilyeneket… Mintha valamit elfelejtett volna, valami itt nem igazi…

-         Sz�val visszam�sz azokhoz a pancserekhez? – hitetlenkedett Tokageroh.

-         A Hullarabl�k nem pancserek, hanem a bar�taim! – ellenkezett Rio. – Lehet, hogy nem s�m�nok, de miel�tt tal�lkoztam volna Yoh mesterrel, �k voltak az els�k, akik meg�rtettek engem. Most, hogy v�ge a viadalnak, ideje, hogy �jra tal�lkozzunk. - Azzal befordult a sarkon. – BeeBoy hagyott egy levelet az Asakura-birtokon, ahol megeml�tette, �pp hol van a csapat. Itt lesznek. – �s bement egy elhagyatott, r�gi sz�nh�zba.

-         Hah�, Hullarabl�k! – ki�ltotta a s�m�n.

-         Rio? Itt vagyunk. – hallotta BeeBoy m�ly �s kiss� neh�zkes hanglejt�s�t Rio. Odafordult. Egykori band�ja val�ban ott gy�lekezett a terem jobb sz�rny�ban. Rio v�gign�zett rajtuk �s egy �j tagot is felfedezett. A sz�r�sban egy magas, er�s testalkat�, sz�ke haj�, j�lf�s�lt alak is �llt.

-         H�t � ki? – k�rdezte meglepetten Rio.

-         �dv, a nevem Nobuhito. Nobuhito Ayabito. �n vagyok az �r�k Csavarg�k vez�re. – mutatkozott be az idegen.

-         �r�k Csavarg�k? – csod�lkozott Rio. – Azok kik?

-         H�t mi. – t�rta sz�t a karj�t Ayabito.

-         A Hullarabl�k? – �rtetlenkedett Rio.

-         Igen, hallottam r�la, hogy r�gebben ez volt a csapat neve, de az �j vezet�vel �j n�v is j�r. – mosolygott arrog�nsan a f�rfi.

-         �j vezet�? – Rio hitetlenkedve n�zett v�gig bar�tain. Mindenki lehajtotta a fej�t �s csendben volt. V�gre BeeBoy megsz�lalt:

-         Mikor elment�l, Rio, egy kicsit �jragondoltuk ezt az eg�szet. Minek nek�nk szent hely? Csak fed�l kell a fej�nk f�l� �s �tel a gyomrunkba. �gy m�r rendes banda vagyunk.

-         �gy van. – helyeselt Ayabito. – K�l�nben mi�rt is hagytad ott a band�t?

-         ���… - Rio a fi�kra n�zett, akiknek az arc�n l�tszott, hogy a s�m�ns�gba nem avatt�k be Ayabitot. – Nem �rdekes. Viszl�t. – Ezzel a s�m�n megfordult �s kil�pett az ajt�n. Nem k�sz�ntek vissza neki.

-         H�t, ez el�g fura. – cs�v�lta a fej�t Tokageroh. – Miel�tt elindultunk volna Doby Villagebe, m�g nem �gy �llt a helyzet. �rzelg�s leveleket �rtak neked �s gratul�ltak meg ilyesmi. – A szellem Riora n�zett, aki, �gy t�nik, meg sem hallotta szavait. Cs�ggedten n�zett maga el�.

-         Gyere, menj�nk vissza Yoh�khoz. – unszolta az egykori bandita t�rs�t. Rio komoran b�lintott.

 Egy taxi seg�ts�g�vel hamarosan vissza�rtek bar�taikhoz. Mindenki �pp Yohn�l vend�geskedett. A kertben mindj�rt Lyserg�t pillantott�k meg, aki ing�j�val gyakorolt.

-         Szia, Lyserg. – k�sz�nt neki Rio. A k�vetkez� pillanatban ijedtem ugrott f�lre – az inga ugyanis fel� lend�lt. – H�, mit csin�lsz?

-         �, ne haragudj, Rio, csak megijesztett�l. – k�rt eln�z�st Lyserg. – Most ne zavarj, Cloeval musz�j n�ha edzen�nk. B�rmikor �jra elkezd�dhet a torna. – Rio belet�r�dve b�lintott. C�ltalanul bev�nszorgott a h�zba. A nappaliban Trey �pp pr�b�lta felh�zni Len agy�t, meg sem l�tva Riot.

-         Sziasztok. – mormolta a s�m�n. Trey v�gre felkapta a fej�t, Len m�g ennyit sem tett.

-         �, hello, haver. Mizujs? Milyen volt azokkal a S�rrabl�kkal, vagy kikkel?

-         �k Hullarabl�k… vagyis mostm�r nem azok. Az �j nev�k �r�k Csavarg�k. Valami Ayabito be�llt k�z�j�k �s vez�rr� n�tte ki mag�t. Hihetetlen, mennyit v�ltoztak, hiszen…

-         Aha, az sz�v�s, haver. – b�lintott sz�rakozottan Trey, �szre sem v�ve k�zbev�g�s�t. – Na mi van, Lennyboy, mit �lsz itt? K�rsz egy kis jeget? – azzal szellemkontrollt alkalmazva, megfagyasztotta a fi� el�tti padl�t. Rio eln�zte, ahogy veszekednek, majd tov�bbindult a konyha fel�. Yoh az asztalra bukva aludt, val�sz�n�leg �ppen friss pihen�t kapva Ann�t�l. Rio l�pteinek zaj�ra fel�bredt �s �lomittasan a s�m�nra n�zett.

-         Mi az, Rio? Valami baj van? – k�rdezte. – Mi volt a Hullarabl�kn�l?

-         Nem alakultak t�l j�l a dolgok. – s�hajtott m�g mindig rosszkedv�en az egykori bandavez�r. – A fi�k m�r nem keresik a szent helyet, ink�bb beh�z�dtak valami romba. - Yoh t�n�dve n�zett Riora.

-         Tudod, Rio, nem �llhat abb�l az �let�nk, hogy a szent helyet kutatjuk. Ideje volt m�r, hogy a Hullarabl�k m�shoz is kezdjenek.

-         Komolyan �gy gondolod? – k�rdezett vissza Rio. Miel�tt azonban Yoh b�rmit is mondhatott volna, a konyh�ban megjelent Anna, vill�ml� szemekkel.

-         Yoh! T�bbet nem l�gsz meg az edz�sek el�l! Te is tudod, hogy t�z perce lej�rt a pihen�id�d! Triplaedz�s, most!

-         ���, igen, Anna… - ny�gte Yoh �s gyorsan k�vette mennyasszony�t. Rio kis�t�lt az udvarra. �gy d�nt�tt, tesz egy s�t�t a temet� fel�, ahol el�sz�r tal�lkoztak Yohval. Mik�zben oda igyekezett, megjelent mellette Tokageroh.

-         Nem tudom, Rio pajt�s, de ez az eg�sz valahogy nem re�lis. – gy�zk�dte t�rs�t. - Hallod egy�ltal�n, amit mondok? – Rio azonban nem figyelt szellem�re.

-         Biztos, hogy �n nem mehetek veled, kedvesem? – duruzsolta halkan Elisa, mik�zben �tkarolta szerelme nyak�t.

-         Sajn�lom, most nem lehet. – cs�v�lta a fej�t Faust. – A k�rh�zba megyek a betegekhez, �s b�r �k nem l�tj�k a szellemeket, de a jelenl�ted negat�v hat�st gyakorol r�juk. Ne haragudj. – Faust l�gyan v�gigsim�tott Elisa arc�n. A n� szomork�san b�lintott.

-         Rendben, de siess vissza. – Faust �g�retet tett �s kil�pett a h�zb�l. �rszelleme m�g k�s�rte egy kicsit az utc�n, azt�n visszafordult.

 K�rh�zban t�lt�tt �r�i esem�nytelen�l teltek. Mi�ta v�ge lett a Bajnoks�gnak, jobb�ra �gyeletes orvosk�nt dolgozott a klinik�n. Egy darabig Elisa is vele ment, de nemr�g az egyik haldokl� ki�ltozni kezdett, hogy egy sz�ke n� �ll az �gy�n�l, �s valahogy �ttetsz�. Az illet� bizonyosan nem volt s�m�n, de utols� perceiben m�gis l�tni v�lte Elis�t, �s ez nem volt t�l j� hat�ssal r�. Faust ez�ta ink�bb egyed�l ment dolgozni.

 Ma nem kellett sok�ig bennmaradnia �s viszonylag hamar hazaindulhatott. Szerelm�vel egy b�rh�zban laktak, p�r v�rosnyira Yoh�kt�l.

 Ahogy a temet�m�gus gondolataiba mer�lve h�z�hoz igyekezett, �szrevette, hogy valaki felt�rte a h�ts� ajt�t. �rtetlen�l �s kiss� ijedten futott egyre beljebb az �p�letbe. K�zben egy hangra lett figyelmes egy n�t�l:

-         B�cs�zz a l�tedt�l, szellem, nem csak a F�ld�n, de a T�lvil�gon is! – Meghallva e szavakat, Faust adrenalinszintje magasra sz�k�tt, ahogy szab�lyosan ber�gta az ajt�t, nem pazarolva idej�t olyan dolgokra, mint a kilincs. De m�r k�s�n �rkezett: t�tlen�l v�gign�zte, ahogy egy csukly�s asszony felemeli ez�stl�nc�t �s Elisa k�dd� foszlik.

-         Elisa! – ki�ltott fel Faust. A csukly�s n� gyorsan kiugrott az ablakb�l �s menek�l�re fogta a dolgot. Faust nem t�tov�zott, azonnal ut�na rohant. Percekig tartott kett�j�k hajsz�ja, de az idegen v�g�l egy sik�torban ler�zta �ld�z�j�t. Faust k�ts�gbeesetten keringett mindenfel�, de sehol nem akadt r�. �szre sem vette, hogy az alak k�rbe-k�rbe futtatta �s csak p�r sarokra volt lakhely�t�l. Se nem hallva, se nem l�tva rohant vissza a nappaliba, nem t�r�dve sz�r� t�dej�vel, �s rem�nykedett, hogy Elisa ott v�rja majd.

 De nem �gy t�rt�nt.

 Lyserg szinte rep�lt a toronyt�l haz�ig vezet� �ton. �jdons�lt �rszelleme, Cloe vid�man sz�llt mellette.

-         Ez olyan j�, Cloe! Apa nagyon b�szke lesz r�m �s v�gre seg�thetek neki a munk�j�ban, �s megtanulom, hogyan legyek var�zsl� �s s�m�n, �s minden olyan csod�s lesz! – lelkendezett a kisfi�. Cloe felnevetett gy�ny�r�, csilingel� hangj�n.

 Az ifj� s�m�n befordult az utols� sarkon. Innen m�r l�tni lehetett h�zukat – �s a l�tv�ny egy�ltal�n nem ny�g�zte le a kicsit. Az �p�let ugyanis, ahol eddig nevelkedett – �gett.

-         Mi ez? – ki�ltott fel Lyserg. Riadtan, sebesen dobog� sz�vvel berohant az ajt�n.

 Bent m�g rosszabb volt a helyzet. Minden l�ngokban �llt �s az �ltal�nos t�ztenger k�zep�ben egy hossz�, barna haj�, feh�rruh�s fi� �llt �s nevetett.

-         Apa… anya… hol vannak? – fakadt ki a kicsi. A fi� hetyk�n �gy felelt:

-         Az ap�d azt hitte, le tud gy�zni engem, de r�j�tt: ha velem ker�l szembe, nem menek�lhet a pusztul�st�l. – A kisgyerek m�g mindig nem �rtette, mi t�rt�nt.

-         Hol vannak? – ki�ltotta. – Mondd meg azonnal! – De az idegen nem v�laszolt. – Mondd m�r meg! – ord�totta �s ing�j�t fel� lend�tette. Ekkor m�g nem ismerte a szellemkontrollt, �gy ez ink�bb csak �szt�nz�s volt, mint t�mad�s. Erre az idegen m�r megfordult, szeme gy�l�lett�l szikr�zott.

-         Elmentek �s nem j�nnek vissza. – mondta. Lyserggel forogni kezdett a vil�g. Most v�lt sz�m�ra vil�goss�, mi ez az eg�sz. Egyre jobban sz�d�lt. M�r nem l�tta maga k�r�l se a l�ngokat, se szellem�t, se sz�lei gyilkos�t. A sz�nek �sszemos�dtak el�tte; �gy �rezte, sosem lesz v�ge a k�nnak, amit �t�l…

-         Nem! – ki�ltotta egyszerre hevesen �s ny�sz�r�gve. Lihegve fel�lt az �gy�ban. Cloe azonnal megjelent mellette, �s agg�dva n�zett r�.

-         Csak egy… rossz �lom volt… - s�hajtott a fi�.

-         Abban ne legy�l olyan biztos. – sz�lalt meg egy rideg hang. A padl� Lyserg el�tt hirtelen l�ngba borult, melynek k�zep�n ott �llt Zeke. Egyenesen �s m�lyen a fi� szem�be n�zett. – M�r akkor v�geznem kellett volna veled… De majd most.

 - J�l vagy, Joc�? Valahogy kicsit nyomottnak t�nsz. Esetleg egy vicc felvid�tana? – k�rdezte mosolyogva az �regember, Joc� tan�t�ja. A fi� felkapta a fej�t. Csod�lta, hogy a f�rfi, aki id�k�zben apja helyett apj�v� v�lt, ennyire �szreveszi m�g a legapr�bb hangulatv�ltoz�st is m�r csak Joc� egy-egy pillant�s�b�l.

 - Nem, semmi baj, csak egy kicsit elb�biskoltam. – felelte a fi�. – Alszom egy kicsit, azt hiszem. – Mestere b�lintott �s Joc� elny�lt a sik�tor kem�ny betonpadl�j�n.

 Val�j�ban cseppet sem volt �lmos. Visszaeml�kezett azokra az esem�nyekre, melyek azel�tt t�rt�ntek, miel�tt v�gleg elhagyta volna az �rvah�zat.

 Ha valaki p�r �ve megpr�b�l a nyom�ra akadni, k�nnyed�n megtal�lhatta volna ott. Na, nem mintha b�rki is kereste volna ak�r az int�zm�nyen bel�l. Nem volt sok bar�tja. Joc� ut�lta a helyet, ahol feln�tt. Akkoriban m�g nem olyan volt, mint mestere mellett: ha nem is volt b�skomor, de azt sem lehetett r�mondani jellem�re, hogy vid�m term�szet�.

�gy ut�lag nem �rtette, hogy b�rta ki azokat az �veket. Minden nap minden perc�ben arra v�rt, hogy elj�jj�n a kinti s�ta. Ez volt a napnak az az egyetlen kurta �r�csk�ja, mikor az �rv�kat t�m�tt csoportokban, fel�gyel�vel kivitt�k s�t�lni az �rvah�zon k�v�lre. Joc� mindig is sz�nesnek �s m�k�snak tal�lta ezt a vil�got, ahol az emberek szabadon d�nthettek arr�l, bes�t�lnak-e egy-egy �zletbe, az utc�t j�rj�k vagy letelepednek valahova �s besz�lgetnek ismer�seikkel. A fi� s�v�rogva n�zett a szabad, boldog emberekre, v�gyakozva pillantott a kirakatokra, ahol k�l�nf�le gyerekj�t�kok v�gtelen halmaza sz�d�tette �t, melyekb�l egyre sem tellett az int�zm�nynek. Joc� mindig arra v�gyott, hogy egyszer � is a kinti vil�g r�sze legyen.

 10 �ves kor�ban �gy d�nt�tt, cselekszik, �s a kinti s�ta alkalm�val sz�k�st k�s�relt meg. Terve bev�lt �s h�rom eg�sz napot t�lthetett az utc�n – amely azonban sz�ll�s �s �tel n�lk�l valahogy nem volt olyan kellemes, mint elk�pzelte. V�g�l visszat�rt az �rvah�zba, ki�hezve �s csal�dva abban a vil�gban, melyre mindig is v�gyott.

 Joc� ezen a ponton forgol�dni kezdett. Egy�ltal�n mi�rt eml�kezik vissza erre? Mi�rt h�nytorgatja fel �jra azokat az eml�keket? Megpr�b�lt m�sra gondolni, de nem siker�lt: akarata ellen�re, folytatta mag�ban t�rt�net�nek fonal�t.

 Els� k�s�rlete ut�n persze alapos b�ntet�sben volt r�sze, �s � �jabb k�t �vet t�lt�tt a sz�rny� helyen. Elhat�rozta, hogy nem �lmodozik t�bbet arr�l, hogy saj�t h�z�ban �l a v�rosban.

 12 �vesen azonban megint elege lett itteni �let�b�l. A nem t�l kellemes eml�kek m�r elhalv�nyodtak benne, �gy �jra nekiv�gott a kalandnak. Ez�ttal kicsin m�lt, hogy elkapj�k, de az �rvah�z ekkort�jt kezdett t�nkremenni, �gy a fel�gyel�k sz�ma cs�kkent, �s m�r nem figyeltek annyira r�juk. Joc� most sem t�lt�tt p�r napn�l t�bbet odakint. A piacr�l tudott lopni p�r dolgot, de egy id� ut�n vissza kellett mennie.

 Innent�l fogva �ltal�nos volt, ha elsz�k�tt. Egyre t�bbsz�r �s egyre gyakrabban t�nt el napokra, s�t, k�s�bb �telt lopva a konyh�r�l, �gy sz�m�totta, hogy ak�r m�sf�l hetet is kint lehet, ha takar�koskodik.

 Nem is sejtette, hogy akkori kimen�je nem csup�n hetekre, hanem �r�kre sz�lt.

 Ahogy az utc�n s�t�lt, egy vereked�sre lett figyelmes k�t f�rfi k�z�tt. Eg�sz emberraj gy�lt �ssze �s figyelte az esem�nyeket. Egy id�s f�rfi is odas�t�lt �s utat t�rt mag�nak a t�megen �t. Az emberek meg�tk�zve n�ztek r�: ez az �regember akarja meg�ll�tani a k�t fiatalt?

 Azt�n nem tudni, mi t�rt�nt. Az idegen odahajolt a k�t vereked�h�z, valamit s�gott a f�l�kbe. P�r perc m�lva mindketten hars�nyan nevetve, egym�sba karolva hagyt�k el a helysz�nt. Az �regember is elindult. Joc� mellett haladt el. A fi� �rtetlen�l meredt r�, �s f�lhangosan azt motyogta:

-         Mi volt ez… - Az alak meghallotta �s mosolyogva fel� fordult.

-         A nevet�s szele. T�ged m�r meg�rintett? – Joc� �rtetlen�l megr�zta a fej�t. – �s szeretn�d? – A fi� maga el� n�zett. Mi�rt is ne? Fogalma sem volt, mit �rt a f�rfi a nevet�s szele alatt, de a nev�b�l �t�lve biztos j� lehet… B�lintott.

 Ezzel a b�lint�ssal kezd�d�tt minden. Az �regember bar�tt� v�lt a fi� sz�m�ra, majd bar�tb�l mesterr�, mesterb�l pedig sz�p fokozatosan apja helyett apja lett.

 �miatta kezdett el Joc� szellemeket is l�tni. � ugyanis nem l�tta sz�let�s�t�l fogva a lelkeket. Val�j�ban maga sem tudta, hogyan v�lt s�m�nn�. M�r vagy egy h�napja egy�tt volt az idegennel, aki folyton jobbn�l jobb viccekkel sz�rakoztatta. Volt egy kis lak�sa is, de oda nem volt bevezetve m�s, csak a v�zvezet�k, k�l�nben csavarg�knak sz�m�tottak.

 N�ha Joc� felfigyelt r�, hogy mestere sokszor mag�ban besz�l, egy nap pedig, amikor fel�bredt, f�l�lomban, hom�lyos foltokban l�tva, l�tni v�lt egy lebeg� embert az �reg mellett. Legnagyobb megd�bben�s�re ez akkor sem v�ltozott, mikor t�gra nyitotta szem�t.

 Id�s bar�tja ekkor kezdte beavatni a s�m�ns�gba, �s ��ltala tal�lkozott Mickkel is.

-         Most meg nem tudsz aludni? – szak�totta f�lbe gondolatmenet�t „p�tapja”. Joc� �sszerezzent. M�g mindig a betonon fek�dt. Fel�lt.

-         Nem igaz�n. – vallotta be. - De nem baj, mert aki kor�n kel, aranyat lel, �s ha egy�ltal�n nem alszom el… - Vicc�t azonban f�lbeszak�totta az �ltaluk meggy�jtott t�z haragos �s abnorm�lisan magasra felcsap� kit�r�se.

-         S�m�nok, gyeng�k vagytok. – hallatszott egy hang a sik�tor s�t�tebb zug�b�l. Fiatal, barna haj�, mer�sz tekintet�, sz�p arcvon�sokkal rendelkez� fi� mosolygott r�juk arrog�nsan.

-         Itt a b�cs� ideje. - Mellette megjelent hatalmas v�r�s szelleme �s megragadta Joc� mester�t.

-         �llj! – ki�ltotta Joc�, de hamarosan �t is el�nt�tte a forr�s�g…