Hajnali hat �rakkor kit�rult h�zuk ajtaja �s bej�tt rajta valaki. Mivel a nappalin nem tudta �tverekedni mag�t, Nat, John meg Denis nem l�thatta, ki az. Az illet� elkiab�lta mag�t.

-         �breszt� h�t alv� banda! F�l �ra m�lva reggeli az eb�dl�ben. Ut�na lesz egy kis eligaz�t�s. �s rem�lem nem akartok ilyen diszn��lat hagyni magatok ut�n. Hamarosan visszaj�v�k �s ellen�rz�m, hogy fest a h�z.

Lassan mindenki mag�hoz t�rt. A fi�k fel�lt�ztek. John egy tarka poncs� mellett d�nt�tt, ami al� farmert vett, meg egy �l�nk z�ld p�l�t. Nathan egy feh�r p�l� f�l� inget h�zott, amit nyitva hagyott. Hogy Denis mibe �lt�z�tt azt m�r nem l�thatt�k, mert a fi� el�sz�r a haj�t l�tte be �s az el�g sok� tartott.
Nat �s John ink�bb mag�ra hagyta �t. A nappali csatat�rre hasonl�tott. N�h�ny sr�c kiter�lve, csorg� ny�llal aludt a tv el�tt. Volt, aki chips –es zacsk�t �lelt mag�hoz. A f�ld�n, pokr�cokon �s leped�k�n k�v�l ki�r�lt k�l�s dobozok, egy meggy�r�d�tt m�sorf�zet �s j� adag s�lt krumpli hevert.

A k�t sr�c �tv�gott valahogy az emberhalmon.

-         H� nem hallott�tok a fick�t? Ki kell takar�tani. – ny�gte valamelyik gyerek k�m�san.

-         A mi szob�nk tiszta �s rendes. – k�z�lte Nathan.

�pp akkor csukta be az ajt�t, mikor a besz�l� ut�nuk haj�tott egy k�l�s dobozt. Johnnal egym�sra vigyorogtak �s nagy l�ptekkel megindultak az eb�dl� fel�. M�sok is �gy tettek. Nat megl�tta a hossz� haj� l�nyt, akivel m�r kor�bban is besz�lt. Integetett neki. A csaj viszonozta a gesztust �s fel�j�k indult.

-         Te ismered Oct�vi�t? – k�rdezte John szemreh�ny�an.

-         Csak fel�letesen. – v�laszolta Nat �s agg�dva pislogott a nagy l�ptekkel k�zeled� l�ny fel�. John nem nagyon vett err�l tudom�s, fennhangon szidta Oct�vi�t.

-         H�t szerintem ritka bek�pzelt a csaj. – kezdte.

-         Te John… - pr�b�lt a szav�ba v�gni Nathan, mert az emlegetett h�lgy m�r ott �llt m�g�tt�k �s minden sz�t hallott.

-         L�ttad, hogy dob�lja a haj�t? Tiszt�ra el van sz�llva mag�t�l.

Ebben a pillanatban sokallt be Oct�via. Szipogva elrohant mellett�k, k�zben v�letlen�l beleszaladt Johnba. A sr�c csak ekkor figyelt fel r�.

-         Ezzel tal�n kicsit t�ll�tt�l a c�lon. – jegyezte meg Nat.

-         �rdkel is engem. – vont v�llat a n�ger s�m�n.

Hamarosan m�s esem�ny vonta el a figyelm�ket. Hat�rozott ki�lt�s harsant valahol.

-         Nem, nem, nem! Pr�b�ld �jra! – arra vett�k az �tjukat, ahol a parancssz� felhangzott.

A sportp�ly�n egy alacsony �regember �llt. Nagyon fiatal k�lyk�k t�rdeltek k�r�l�tte �s mind egy-egy falev�l f�l� hajoltak.

Nathan �s John meg�llt, tisztes t�vols�gban a gyakorl�kt�l.

-         Mit csin�lnak? – hunyorgott John.

-         Megpr�b�lj�k megid�zni a kis halott falev�l lelk�t. – magyar�zta Nat. – Any�m is �gy kezdte az �n tan�t�somat. N�zd az �reget! L�tod a pici, z�ld szellemeket, amik k�rbe veszik?

-         Aha.

-         Na olyat kell a t�rp�knek is el�csalogatniuk a falev�lb�l.

-         Nem nagyon megy nekik. – jegyezte meg John.

-         A dolog neh�zs�ge abban rejlik, hogy egy ekkora gyereket k�ptelens�g hosszan lek�tni.

Mintha csak al� akarn�k t�masztani, amit a fi� mond, a kicsik figyelme elkalandozott a lev�lr�l �s hamarosan fog�csk�zni kezdtek.

-         H� csib�szek, meg�lljatok! – az �reg hangja szigor�an csend�lt, de a szeme mosolygott. – Na, kapj�tok el �ket!

Az utas�t�s ez�ttal a lev�lszellemeknek sz�lt, akik engedelmesen �ld�z�be vett�k a k�lyk�ket. A kicsik boldogan visongva fogadt�k az �j ellenfelet. John �s Nathan vid�man figyelte egy darabig a s�m�novit azt�n ism�t az eb�dl� fel� tartottak. Denis -szel is �sszefutottak. V�g�l egy�tt foglaltak helyet a s�m�nok asztal�n�l.

-         Gondolj�tok, hogy kapunk sajtburgert? – k�v�ncsiskodott egy barna haj�, fekete szem� sr�c.

-         Sz�rny�, hogy folyton az ev�sen j�r az eszed. – mordult r� a lila haj� fi�, aki �sszefont karokkal, lehunyt szemmel �lt mellette, mire a barna haj� csak vigyorgott.

A k�khaj is a k�rny�k�k�n �lt �s ismer�sk�nt �dv�z�lte Johnt meg Nathant. A fi�k visszaintettek neki.
Nat tekintet�vel Oct�vi�t kereste a t�megben. Nem l�thatta, mert igen sokan �ltek egy asztaln�l.
A besz�lget�s v�ratlanul elhalt. A szem�veges, r�vid haj� tan�rn� �llt ki a banda el�.

-         �dv gyerekek! Miranda vagyok, itt tan�tok a s�m�n iskol�ban. Mint tudj�tok, ez a hely az�rt l�tes�lt, hogy k�l�nleges k�pess�geiteket fejlessze. Igyeksz�nk mindenben hozz�tok igazodni; minden di�kunknak egy�nis�g�knek megfelel� k�pz�st adni. Hamarosan megkezdj�k a tan�t�st. El�bb azonban egy kis reggeli v�r r�tok. Ezt az �tkez�st mindig egy�tt k�ltj�k el. Az eb�dhez �s vacsor�hoz val� m�r a h�zaitokban v�r. Reggeli ut�n mindenki kap egy �rarendet. Nem lesz t�l sok �r�tok, mert egy-egy koncentr�ci�s vagy medit�ci�s edz�s nagyon kimer�t� lehet. De v�laszthattok sz�mos szabadid�s fogalakoz�s k�z�l is a nap folyam�n. Egyel�re ennyit, most l�ssunk hozz�!

Kiosztott�k az �telt – r�ntotta v�rt mindenkire. Hamarosan elfogyott a reggeli �s megkapt�k az �rarendj�ket. Nem az a hagyom�nyos darab volt. Az �ra fajt�ja helyett a tan�ruk neve volt rajta.

-         Neked kivel van az els�? – n�zett bele bar�tja lapj�ba John.

-         Mikihisa Asakura. – olvasta Nat.

-         Kir�ly, nekem is. – veregette v�llon John.

-         Sz�v�s, �n valami Yohmei –hez lettem beosztva. �gy n�z ki, nem lesz�nk egy�tt fi�k. – sajn�lkozott Denis.

Ez az�rt nem kergette m�ly depresszi�ba k�t szobat�rs�t. Ink�bb mindketten elindultak. Csak az eb�dl�b�l kil�pve esett le nekik, hogy nem tudt�k, hov� akarnak menni. Szerencs�j�kre megjelent a sz�nen a tan�r – a mad�rfej� f�rfi volt, aki Mirand� -val besz�lgetett, a titokzatos �s vesz�lyes dologr�l.

-         Sz�val a cs�rmestert Mikihis�nak h�vj�k. – morogta John halkan

A f�rfi egy f�kkal s�r�n ben�tt r�szhez vitte �ket, majd intett, hogy mindenki �lj�n le. Megtett�k, �s fesz�lten figyelt�k a mozdulatlan maszk arcot.

-         Sziasztok. Mint azt m�r tudj�tok, �n Mikihisa vagyok. Az lesz a dolgom, hogy megtan�tsalak titeket mindre, amit csak tudok. Szeretn�k az alapokig visszany�lni sr�cok. Szerintem csak �gy fejl�dhetek egyszerre. – Nat figyelme sz�p lassan elkalandozott. Megpillantotta Oct�vi�t a di�kok k�zt. A l�ny halkan szipogott �s id�nk�nt megt�r�lte az orr�t. – Ma ez�rt csak egy egyszer� feladattal b�zn�lak meg benneteket. Medit�lunk egyet.

T�bben csal�dottnak l�tszottak. Nathan sejtette, hogy j� p�r gyerek m�r igen sokat tud. Hiszen a k�khaj (aki m�sik csoportba ker�lt) m�r be is jutott a s�m�n bajnoks�g m�sodik k�r�be. Ahhoz, pedig nem el�g az egyszer� l�lekkontroll.
Mikihisa utas�t�sait k�vetve t�r�k�l�sbe helyezkedtek �s lehunyt�k a szem�ket. Nem m�s volt a dolguk, mint hogy t�k�letesen elcsendes�ts�k az elm�j�ket. Els�re k�nny�nek hangzott. De f�l �ra szenved�s m�lt�n Nat r�j�tt, hogy nem is olyan k�nny�. N�h�ny l�ny folyamatosan vihor�szott. Miut�n elcsendesedtek a fi�k kezdtek sz�rakozni, mire a csajokon megint �rr� lett a r�h�g�s. V�g�l mikor m�r az �sszes gyerek megkomolyodott, a term�szet zajai kezdt�k ideges�teni; a mad�rcsivitel�s, a kutyaugat�s. �jabb negyed �ra elm�lt�val Nat csal�dottan nyitotta ki a szem�t. Hi�ba igyekezett. R�ad�sul a r�vid koncentr�l�s jobban kif�rasztotta, mintha t�bb kilom�tert futott volna. K�rben�zett – m�r m�sok is feladt�k a k�zdelmet. Azok lassan besz�lgetni kezdtek, ezzel v�gk�pp meghi�s�tva a t�bbiek pr�b�lkoz�s�t.

-         H�t… ez sz�nalmas volt. – k�z�lte a szomor� t�nyt Mikihisa. – S�m�nnak vallj�tok magatokat �s m�g egy egyszer� medit�ci�s gyakorlat is meghaladja a k�p…

Nem tudta befejezni. Valahonnan ord�t�s harsant. Majd megjelent az apr� �reg, aki az el�bb m�g a kicsi s�m�nokkal birk�zott.

-         Gyere gyorsan! – sz�lt r� Mikihis�ra.

-         Az �r�nak v�ge. – rivallt r�juk a f�rfi �s rohant is a kis �reg ut�n.

Mindenki a nyak�t ny�jtogatta. Azt akart�k tudni, mi lehet a gond. Nat a jobb szem�be fogadott volna, hogy k�t s�m�n �sszebalh�zott. Ha sok ilyen ember lett �sszez�rva ott folytonos volt a fesz�lts�g. Mondjuk az el�g ritk�n fordult el�, hogy ilyen hamar p�rbajozni kezdtek, de mit lehet tudni?

Nathant sokkal jobban �rdekelte Mikihisa titka – a vit�b�l, aminek a minap f�ltan�i lettek egy�rtelm�en kider�lt, hogy a f�rfi valami vesz�lyes dolgot tart mag�n�l. Itt van vele. Nat csak arra tudott gondolni, hogy a szob�j�ban tartja. �s a k�v�ncsis�ga mindig er�sebb volt a j�zan esz�n�l. A t�rsas�g lassan sz�tsz�ledt, �gyhogy � is felpattant �s odasz�lt Johnnak.

-         Gyere!

�gy t�nt a fi� sejti mire k�sz�l, mert csak b�lintott, �s ment ut�na k�rdez�s n�lk�l. Azt azonban, a nagy izgalomban, nem vett�k �szre, hogy egy harmadik illet� is a nyomukba szeg�d�tt.

*

-         Ok�, nem tom mi t�rt�nt, de biztos lefoglalja egy darabig a cs�rmestert. – haszn�lta bar�tja kifejez�s�t Nat. – Addig megn�zz�k mi az a vesz�ly, amit el�l�nk itt rejtegetnek.

A tan�ri �p�letben voltak �s egy feh�r ajt� el�tt �lltak, amin k�t bet� d�szelgett: M. A. Innen lehettek benne biztosak, hogy j� helyen j�rnak. John megr�ngatta a kilincset.

-         Z�rva. – jelentette szomor�an.

-         De nek�nk musz�j bejutnunk oda. – toppantott Nat. – M�ghozz� �gy, hogy ne fogjon gyan�t.

-         Nem hiszem, hogy ez j� �tlet haver. – motyogta elbizonytalanodva John, de Nathan nem akarta feladni.

-         Van hajt�d? Vagy egy g�mkapcsod?

Szerencs�je volt, mert az ut�bbival bar�tja rendelkezett. Kinyitotta a g�mkapcsot �s babr�lni kezdte vele a z�rnyelvet.

-         Honnan tudsz te ilyeneket? – �mult John.

-         Az �seim k�zt kal�zok vannak, ezt sohase feledd! M�g az ap�m tan�tott meg a tr�kkre. – hirtelen elkomorodott. � maga emlegette fel a f�j� t�m�t.

Nem maradt ideje r�gi eml�keken r�g�dni, mert John, aki eddig leg�rnyedve n�zte, mit csin�l, hirtelen kiegyenesedett �s beleszagl�szott a leveg�be, mint egy vad�szkop�, ha �rzi a pr�d�t a k�zelben.

-         Valaki j�n. – motyogta �s Nathan most el�sz�r l�tta a szellem�t. Egy kifejlett h�m oroszl�nt.

Gyorsan � is felegyenesedett. �pp j�kor, mert megjelent Mikihisa.

-         Ti meg mit kerestek itt? – k�rdezte megh�kkenve.

-         Mi… mi csak…

-         H�t iz�…

-         Engem. – sz�lt k�zbe egy hang.

Mind arra fordultak. Oct�via �llt ott, leszegett fejjel, mint az engedelmes kisdi�k mintak�pe.

-         T�ged? – az arc�t ugyan nem l�tt�k, de Mikihisa besz�des hangja el�rulta meglepetts�g�t.

-         Azt mondtam, ide j�v�k, mert besz�lnem kellett �nnel.

-         Mir�l? – fonta �ssze karjait Mikihisa �s ez arr�l �rulkodott, hogy m�g nincs eg�szen meggy�zve.

-         Nem vagyok megel�gedve a szellemform�mmal �s az �ri�s l�lek kontroll is gondot okoz. – magyar�zkodott a l�ny. Nat nem hitte, hogy ilyen gyakorlottan tud f�llenteni. – Csak tan�csot akartam k�rni, hogy mivel jav�thatok az er�l�temen.

-         Egyel�re felesleges a szellemform�val �s hasonl�kkal fogalakoznod. Dics�retes, hogy �rtesz az ilyesmihez, de mint mondtam, az alapokt�l fogjuk �jra kezdeni. Sz�val erre egy darabig m�g nem lesz sz�ks�ged.

-         �rtem. K�szi fi�k, hogy megv�ratatok. – szavait ez�ttal hozz�juk int�zte.

-         �hm… sz�vesen. – ny�gte ki Nathan.

-         Gyertek van m�g egy kis dolgunk. – intett Oct�via k�nnyed�n, de Mikihisa k�zbesz�lt.

-         Egy pillanat. Nem kisl�ny, te elmehetsz, csak a fi�k maradjanak. – mikor a csaj kil�pett a helyis�gb�l a mad�r maszkos r�juk sz�lt, de mintha egy kis nevet�s bujk�lt volna a hangj�ban. – Els� lecke sr�cok; sose pr�b�lkozzatok velem. Tudom, hogy be akartatok jutni a szob�mba.

Csettintett, mire megmutatta mag�t a k�t r�kaszellem, aki az ajt� mellett posztolt.

-         Csak azt nem �rtem, mi olyan �rdekes idebent. – azzal kinyitotta az ajt�t.

Egy teljesen �tlagos lak�hely volt. Egy sz�les �gy, �r�asztal, sz�kek. Ruh�sszekr�ny. M�g csak nem is volt ped�ns rend. Itt-ott ruh�k eldobva �s egy �s�reg k�nyv hevert az �gyra lehaj�tva. M�gis, Nathannak fura �rz�se t�madt, ahogy beljebb kukucsk�lt. Neki is, mint minden s�m�nnak, meg volt r� a k�pess�ge, hogy meg�rezze, ha nagy er� van a k�zelben. �s ebben a szob�ban sok �s k�l�nleges er� volt.

-         Rem�lem tanultatok a leck�b�l.

-         Igen tan�r �r. – motyogt�k k�rusban.

-         Remek. Ennek ellen�re sz�m�thattok egy kis b�ntet�sre; elv�gre nem kisebb csib�szs�ggel pr�b�lkoztatok, mint hogy bet�rjetek az egyik tan�r szob�j�ba. R�ad�sul r�gt�n a m�sodik napon!

Sz�gyenkezve lehajtott�k a fej�ket.

-         Na menjetek. – intett Mikihisa �s �k menek�l�re fogt�k a dolgot.

Alig t�volodtak el a s�m�n tan�rt�l, �sszen�ztek.

-         Te is �rezted, igaz? – k�rdezte John.

-         Nan�! – b�lintott Nat.

-         Mire volt ez j�? – korholta �ket Oct�via. �k sokat sejt�en �sszen�ztek, de nem v�laszoltak.

-         K�sz, hogy kih�zt�l minket a cs�v�b�l. – mondta John.

-         Ja, �r�k h�la �rte.

-         H�t, Mikihisa most biztos azt hiszi, hogy nem figyelek az �r�in. – s�hajtott a l�ny, azt�n elvigyorodott. – De kit �rdekel?

Azzal nagy l�ptekkel megindult a fi�k el�tt.

-         Te t�nyleg tudod azokat a dolgokat, amikr�l ott besz�lt�l? – k�rdezte Nathan.

-         Aha. – b�lintott a l�ny �lszer�nyen. – Nem nagy dolog, hamarosan ti is megtanulj�tok.

-         Rem�lem. – s�hajtott pesszimist�n Nat.

Az els� (katasztrof�lisan siker�lt) �ra ut�n, ahol m�g egy f�l �ra medit�ci� is gondot okozott, nem b�zott t�lzottan a dologban.

-         Na �n megyek, a l�nyok m�r v�rnak. – intett Oct�via.

-         Ugye nincs harag? – ki�ltott ut�na John.

A l�ny csak megr�zta a fej�t �s tov�bb�llt.

-         Hmmm… tal�n nem is olyan sz�rny� l�ny ez az Oct�via. – morogta a s�t�t b�r� s�m�n.