-         Na l�ssuk Amidamaru; jap�n hadvez�r, nyolc bet�. – a barna haj� fi� feldobta a l�bait az asztalra �s egy lapot b�mult a ceruz�j�t r�gva. Szamur�j szelleme h�mm�gve t�prengett.

-         Te meg mit csin�lsz? – k�rdezte Nathan k�b�n.

� csak most �bredt, m�g a fi� m�r fel�lt�zve �ld�g�lt a nappaliban.

-         Keresztrejtv�nyt fejtek. Amidamaru minden k�rd�st tud, ami jap�n t�rt�nelemre vonatkozik.

Nathan meg�llt �s megn�zte mag�nak a furcsa p�rost. A cing�r, barna haj� sr�cot, akinek haj�n mindig ott volt egy fejhallgat�, meg nagydarab szellem�t.
Nagyot �s�tott �s bel�pett a konyh�ba. T�lt�tt mag�nak a kik�sz�tett k�v�b�l �s felh�g�totta a keser� ned�t egy kis tejjel.

-         Puha �s n�gy bet�? – kiab�lt ut�na sr�c.

-         P�rna. – felelte n�mi t�n�d�s ut�n.

-         Nem j�, az �t bet�.

Hallgat�s �llt be. Nathan �jabb kortyot gy�rt le a tejesk�v�b�l, hogy mag�hoz t�rjen. Mikor elfogyott vissza indult a szob�j�ba.

-         Azt hiszem tudom mi ez, Yoh. – b�k�tt a lapra Amidamaru. – Papag�j; n�zd meg h�t bet�, p –vel kezd�dik.

-         Ja, k�szi. – azzal sietve be�rta a sz�veget.

Nathan bemenet a szob�j�ba. Mik�zben fel�lt�z�tt igyekezett min�l kisebb zajt csapni, hogy ne �bressze fel alv� t�rsait. Pr�b�lkoz�sa sajn�latos m�don kudarcot vallott. Mindketten fel�ltek, �s �lmosan pislogtak r�. Nat csak intett neki, azt�n kil�pett a nappaliba. Az �lt�zk�d�s mind�ssze negyed �r�t vehetett ig�nybe, de Yoh �s Amidamaru m�r nem volt sehol. Nathan belen�zett az elk�sz�lt keresztrejtv�nybe �s elmosolyodott.

*

John bal kez�be t�masztotta a fej�t �s m�g mindig k�bultan r�gcs�lta az aznapi reggelit – vajas kal�csot. Nat vid�man j�rtatta a tekintet�t a t�rsai k�z�tt. Valaki v�ratlanul ledobta mag�t mell�j�k.

-         J� reggelt sr�cok! – nevetett r�juk Oct�via.

-         M�r mit�l lenne j�? – k�rdezte John vontatottan.

-         Uh, ha megint medit�lunk eg�sz �r�n �n behalok! – ny�gte a l�ny, de nem �gy t�nt, mintha komolyan gondoln�.

-         H�t, pedig van egy olyan �rz�sem, hogy ma is ez a program. – jegyezte meg kiss� lelombozva Nathan.

-         Ez annyira h�lyes�g! – fakadt ki a l�ny. – A mi csoportunkb�l m�g a legb�n�bbak is tudj�k legal�bb a l�lekkontrollt! Van, aki m�r a szellemform�t is �s van egy k�ly�k, aki azt �ll�tja, hogy a l�lek f�zi�t minden gond n�lk�l el tudja �rni. Egy�ltal�n nincs sz�ks�g�nk a medit�l�sra!

-         Ezt Mikihis�nak mondd ne nek�nk. – eml�keztette John kiss� keser�en.

Felkeltek az asztalt�l �s kivitt�k reggelij�k romjait. Egy morcos konyh�s n�ni elvette t�l�k a t�lakat �s azonnal neki is �llt, hogy elmosogassa.

Nat, John �s Oct�via besz�lget�sbe mer�lve v�gtak �t a h�zak k�z�tt, a f�khoz, ahol az elm�lt nap tartott�k az �r�t. Ez�ttal viszont a k�pc�s �reg is ott volt (mint Denist�l megtudt�k a f�rfit Yohmeinek h�vt�k). A di�kok �sszes�gva figyelt�k a furcsa p�rost, senki sem �rtette, mit keres itt az �reg, aki tudvalev�leg m�sik csapatot edz. Mikor befutott a csapat utols�, leglomh�bb tagja is, Mikihisa f�rg�n �sszecsapta a tenyer�t.

-         Nos, gondolom, sejtitek, mi a mai feladat. – kezdte. A t�bbs�g b�lintott. – Remek. �m miel�tt nekifogn�nk, k�rlek, adj�tok �t a szellemeiteket Yohmei mesternek!

Minden�tt z�gol�d�s t�madt. A s�m�nokat nem lelkes�tette az �tlet, hogy megv�ljanak szellemeikt�l.

-         De minek? – kiab�lt be valaki.

-         Ez is seg�ti az �sszetart�st k�ztetek.

-         Ha sz�tv�lasztanak minket? – v�gott vissza egy gyerek.

-         Amennyiben nem b�ztok a m�dszereinkben, hogy v�rj�tok el, hogy sikert �rj�nk el a k�z�s tanul�s ter�n?

 R�vid, de heves sz�v�lt�s ut�n v�g�l minden di�k �tadta a szellem�t. Nat nagyon elesettnek �rezte mag�t Jonas n�lk�l. Nem eml�kezett olyan id�re, amikor a kal�z ne lett volna vele. Jonas sz�mtalanszor megv�dte k�teked� oszt�lyt�rsait�l. A legszebb az eg�szben az volt, hogy az emberek nem l�tt�k a harcost. �s olyan sz�veggel, hogy: „Tan�rn�, a padok magukt�l lebegni kezdtek, mikor meg akartam verni Nathaniel Davest!” – egy gyerek sem mert volna a tan�rok sz�ne el� j�rulni. De Jonas nem egyszer�en a test�re volt, a bar�tja is. Ismert�k egym�s minden gondolat�t. S�t, Nat �gy tekintett a szellemre, mintha a testv�re lett volna – �s ismerj�k el a kal�z szinte apja helyett apja volt. Megdorg�lta, ha butas�got akart csin�lni, de megbesz�lte vele az olyan dolgokat, amiket csak f�rfi tud a f�rfival.
A lelkek is nyugtalanul pillantgattak s�m�njaikra, mik�zben k�vett�k Yohmeit.

-         �s most, kezdj�k is a medit�l�st!

Enn�l rosszabbul m�r nem is kezd�dhetett volna az �ra. Nathan egy�ltal�n nem tudott koncentr�lni, gondolatai folyton Jonas k�r�l j�rtak. Egy id� ut�n, pedig arra lett figyelmes, (f�k�nt a fi� egyenletes, nyugodt szuszog�s�b�l) hogy John elaludt mellette. K�t �r�nyi szenved�s ut�n Mikihisa is megunta a dolgot. H�rmat tapsolt, erre szerencs�re miden elb�biskolt di�k felriadt.

-         Ez megint borzalmas volt. Gyakorolnotok kell, k�l�nben soha nem jutunk egyr�l a kett�re. Azt aj�nlom, vegy�tek komolyan, mert ha nem, azt �gyis megtudom.

-         M�r k�szen �llunk arra, hogy m�st is tanuljunk ne csak ezt a h�lye medit�l�st! – h�z�ng�tt valaki. Nathan alaposabban megn�zte mag�nak a sz�ke haj�, k�k szem�, napbarn�tott sr�cot.

-         Igen? Bizony�tsd! – v�gott vissza a taner�.

-         Rendben. Megk�zd�k mag�val; most azonnal! Szellemem, egyes�lj�nk!

Egy m�sodpercig mindenki fesz�lten figyelt, csak Mikihisa �llt h�v�s nyugalommal. N�h�nyan f�lve h�tr�bb is h�z�dtak. De hossz� pillanatok eltelt�vel sem kezdt�k a csat�t. Azt�n lassan mindenkinek leesett mi�rt nem tud a fi� t�madni – legutolj�ra neki mag�nak. Hiszen Yohmei elvitte mag�val az �sszes lelket. Tal�n m�skor hangos nevet�sre fakadtak volna ezen. De senki nem tal�lta olyan viccesnek, hiszen szokatlan volt az �rz�s, hogy nincsenek vel�k �rszellemeik. �s egy�bk�nt is a sr�c mindenki egy�ntet� v�lem�ny�t k�zvet�tette – sz�rnyen unt�k a sorozatos kudarcban v�gz�d� �r�kat.

-         Nos, att�l tartok, maradunk az �n tantervemn�l. Legal�bb addig, m�g el nem tudjuk �rni, hogy egy olyan apr�s�got �szrevegyetek, mint a lelkek t�voll�te. – adta meg a kegyelemd�f�st a mester�k. – �s most t�vozzatok! Holnap ugyanitt, ugyanekkor.

A legt�bb di�k engedelmesen elbaktatott, k�zt�k John �s Oct�via. De a sz�ke sr�c maradt �s �ppen ez�rt Nat is. A p�rul j�rt s�m�n eg�sz teste megfesz�lt �s remegett a d�ht�l, ami kit�rni k�sz�lt bel�le. Mikihisa lass�, nyugodt l�ptekkel indult el, h�ttal �llt a k�t fi�nak, de mintha meg�rezte volna a jelenl�t�ket, megtorpant.

-         Igen? – k�rdezte �s alig l�that�an h�tra ford�totta a fej�t.

-         Maga… - suttogta a fi� fojtott indulattal �s v�dl�n a mad�rmaszkos f�rfira mutatott.

Az v�gtelen lass�s�ggal megfordult. Azt�n szigor�an �sszefonta a karjait. Sz�l t�madt �s belekapott a s�m�n sr�c hawaii mint�s ing�be �s Mikihisa hossz� haj�ba. A fesz�lts�g szinte tapinthat�v� v�lt k�zt�k – olyannyira, hogy Nathan �nk�ntelen�l megborzongott.
�gy t�nt a sz�ke gyerek nem b�rja tov�bb �s puszta k�zzel nekiesik a feln�ttnek. Azt�n visszafogta mag�t, egy d�h�s f�j�s k�s�ret�ben leeresztette karj�t �s csak annyit motyogott:

-         Ez�rt m�g megfizet… - azt�n elfutott, amilyen gyorsan csak tudott.

Nathan dermedten �llt �s n�zte a f�rfit, aki ism�t elfordult �s csak ut�na sz�lt.

-         Semmi baj, Nathaniel.

 Nat csak hangtalanul b�lintott (bele sem gondolva, hogy a gesztust a f�rfi nem l�tja) �s elindult h�za ir�ny�ba, de tov�bbra is a l�tottakon r�g�dott.

*

A kis h�zban a szok�sos ny�zsg�s fogadta. Oct�via a teraszon �ld�g�lt �s John discmanj�t hallgatta. A s�t�t b�r� fi� mogorva k�ppel �gyelte, hogy nehogy t�nkretegye a l�ny �j szerzem�ny�t. Nat csak intett nekik �s bel�pett a h�zba, ahol ism�t csak tumultus fogadta. Yoh a sz�ke haj�, Anna nev� l�nnyal �cs�rg�tt a kanap�n. A lila haj� fi� egy n�ger sr�cot kergetett k�rbe szoba szerte. Denist is megl�tta a kavarod�sban. A hi� sr�c r�gt�nz�tt, es�t�ncnak t�n� mutatv�nyt hajtott v�gre.

-         Te meg mit… - kezdte, de Denis a szav�ba v�gott.

-         Trey m�r egy �r�ja a wc-n tr�nol! – ny�gte �s bed�r�mb�l a „sz�ks�g szoba” ajtaj�n.

-         �s m�g egy darabig ott is lesz. – vil�gos�totta �ket fel valaki.

A hang gazd�j�t Nat el�sz�r nem is l�tta. Az oka ennek az volt, hogy a fi� nagyon alacsony teremt�s volt, neki a t�rd�ig �rt �s �ppen egy lap topot n�zegetett.

Nathan vid�mat s�hajtott, majd bel�pett saj�t, sokkalta nyugisabb szob�j�ba.

Az egyetlen szem�ly, akit ott tal�lt, Jonas volt.

-         H�, szevasz! – ki�ltott r� vid�man. – Na mit csin�ltatok eg�sz nap?

-         H�t az el�g… �rdekes volt. Nek�nk is �r�t tartottak. Olyasmiket mutattak meg, mint az internet, mobiltelefon, tv. Azt mondt�k, fontos, hogy megismerj�k ezeket, hogy mindenben a s�m�nok haszn�ra lehess�nk.

-         Sz�p, mondhatom. Mi szenved�nk az unalmas medit�l�s alatt, m�g ti neteztek meg tvztek.

-         �rtsd meg, egy t�bb sz�z �ves, v�n kal�znak egy ilyen kurzus sokkal ink�bb kem�ny tanul�st jelent, mint sz�rakoz�st! Hidd el nem k�nny� nekem �pp �sszel felfogni, hogy azok a dobozban nem val�di emberek!

-         Na j�, bel�tom ez igaz, de akkor is jobb lehetett, mint �gy tenni, mintha transzban lenn�l, pedig dehogy.

-         Tal�n – kezdte megfontoltan Jonas. – komolya k�ne venned, amit ez az ember, Mikihisa mond. Tudod, nagyon b�lcs, tapasztalt embernek l�tszik.

-         Neh�z komolyan venni azzal a mad�rmaszkkal.

-         Nathan! – a kal�z szemreh�ny�an n�zett r�.

-         Ok�, ok�, �g�rem gyakorolni fogok.

Nat ez�ttal igazat mondott – gyakorolni akart, hiszen b�ntotta, hogy m�g medit�lni sem tud rendesen. �gy tervezte, este, lefekv�s el�tt teszi meg. Sajnos arra nem sz�m�tott, hogy a l�mpaolt�s ut�ni �r�k a legalkalmasabbak a dum�l�sra. Mik�zben John �s Denis moh�n faggatta a n��gyeir�l egy�ltal�n nem tudott elm�je elcsendes�t�s�n f�radozni. Mire, pedig a fi�k elhallgattak, m�r m�sra sem v�gyott, minthogy aludjon egy j�t, a holnapi nap el�tt.