Nathan elkapta a fel� z�g� lisztes zs�kokat. Egyiket a jobb, m�sikat a bal kez�vel, de m�g mindig volt egy. F�rg�n h�tra vetette mag�t �gy a zs�k a has�ra esett. Felny�g�tt a s�lya alatt. Azt�n felmarkolta mindh�rom zs�kot �s letette �ket a sarokba.

-         Musz�j ezt minden egyes edz�sen elj�tszanunk, mester? – s�hajtott.

-         Igen. Az�rt csin�ljuk, hogy fejl�dj. �s l�m; ez�ttal v�gre elkaptad azokat a nyomorult zs�kokat.

-         Nem akartam megint a lisztet s�pr�getni az edz�s v�g�n. Aprop� edz�s; mit csin�lunk ma?

Hamar v�laszt kapott. Yohmei bek�ttette vele a szem�t �s id�nk�nt r� t�madt. Az lett volna a dolga, hogy a l�t�s�t�l megfosztva, hatodik, s�m�n �szt�n�re b�zza mag�t �s �gy v�dje ki a z�poroz� csap�sokat. Sajnos ez nem mindig j�tt �ssze – m�rpedig Yohmei g�cs�rt�s botja igen nagyokat tudott �tni.

Egy �ra m�lva v�gre elhagyhatta a templomot. Yohmei azt mondta, igaz�n sikeres edz�s volt. Motyogva m�g hozz�tette, hogy nem �r fel a tartarusz alag�ttal, de az�rt megteszi. Nat nem tudta mir�l besz�l, de nem is �rdekelte t�lzottan.
John �s Oct�via odakint v�rta. Mikor meg�rkezett a l�ny halkan felsikkantott.

-         Egek, Nat, hogy n�zel ki m�r megint? Csupa k�k-z�ld folt vagy.

-         Kicsit brut�lis az �reg, mi? – vigyorgott r� John.

-         �, a mai m�g jobb is volt, mint a m�ltkor. Akkor telerakta a termet ilyen drap�di�kkal. A sok nagy f�gg�ny k�zt m�szk�lva kellet volna megv�denem magam t�le. Azokt�l a hatalmas, leped�szer� bigy�kt�l viszont �t perc m�lva azt sem tudtam �n hol vagyok, nemhogy m�g arra figyeljek, hogy � hol van. H�rom h�ttel ezel�tt meg…

�s Nathan csak mondta �s mondta. December volt, harmadik h�napja tanult Yomein�l �s az �reg edz�sr�l edz�sre kem�nyebb dolgokat tal�lt ki neki. M�g akkor sem fogyott ki a sz�b�l, mikor el�rt�k a h�zukat �s ott is csak az�rt hagyta abba, mert egy jagu�r a nyak�ba ugrott.

Mic, a nagymacska bar�ts�gosan nyalogatta az arc�t. A mozdulat k�zben id�nk�nt megcs�rrent a nyak�ba akasztott cseng�.

-         Joc�, szedd le r�lam ezt a vad�llatot! – ny�gte Nathan.

Helyette Oct�via tette meg. Megsimogatta �s bec�zget� szavakkal mag�hoz �desgette a szellemmacsk�t. Azt�n megn�zte a nyak�ba akasztott cseng�csk�t.

-         J� mi? – kukucsk�lt ki hozz�juk egy n�ger sr�c, a szellem gazd�ja, Joc�. – A lelk�re k�t�ttem. Haha! Ez �llati. A lelk�re k�t�ttem, �rtitek?

Senki nem nevetett a sz�nalmas po�non. Ismert�k m�r j�l Joc� sz�rny� humor�t. Az elm�lt h�napokban nem csak vele ker�ltek bar�ti viszonyba – a k�k haj� sr�c, Trey, mint megtudt�k, folyton a minik�k megment�s�n f�radozott. Oct�via term�szetesen �desnek tal�lta Coreyt, a fi� v�d�szellem�t. Ak�rcsak Lyserg Diethel, a z�ld haj� m�gus kis t�nd�rk�j�t, Clo�t.
Azt�n, ott volt m�g a t�rsas�gban Len Tao – kiss� arrog�ns, kiss� cinikus, nagyon bek�pzelt. Valahogy m�gis j�ban voltak. Morty az apr� fi�, hat�rozottan �ll�totta, hogy csak f�lig-meddig s�m�n, de h�la a kem�ny edz�seknek, egyre jobban belej�tt a „mesters�gbe”. �s persze Anna, Yoh Asakura j�vend�belije. Nathan �szint�n �r�lt, hogy nem vele hozta �ssze a sors a szigor� l�nyt, b�r �gy tapasztalta, hogy Yoh j�l elvan vele.

Ak�rhogy is egyik�ket sem mondta volna a legjobb bar�tj�nak – erre a c�mre csakis Oct�via �s John p�ly�zhatott. A sr�cok j�ban-rosszban kitartottak mellette; v�gig t�mogatt�k, m�g el nem csitult a botr�ny Yoh k�r�l. Lassan mindenki megb�k�lt a gondolattal, hogy a sr�c Yohmei unok�ja �s Mikihisa fia. F�leg azok ut�n, hogy az edz�s v�gre sikeresnek bizonyult �s tov�bb l�phettek – m�r a szellemkontrollt tanult�k. Ez annyib�l �llt, hogy a s�m�n megosztotta test�t a szellem�vel. Johnnak igaz�n j�l ment; �lvezte, hogy �tveheti oroszl�nja, Rex macska�gyess�g�t. Szobat�rsuk Denis viszont folyton a szellemir�ny�t�st akarta volna gyakorolni.

Teh�t lassan belej�ttek a dolgokba.

-         Hallott�tok sr�cok? – �rdekl�d�tt Oct�via �s ledobta mag�t Nathan �gy�ra. – Megint sz�tosztj�k a csoportunkat. A m�gusok, doshik �s egyszer� s�m�nok mostant�l k�l�n tanulnak.

-         Komolyan? – �l�nk�lt fel Denis.

-         Ja. Azt is rebesgetik, hogy �j tan�rt is kapunk.

-         Te meg honnan vagy ilyen j�l �rtes�lt? – csipkel�d�tt John.

-         Veletek ellent�tben nyitva tartom a f�lemet! – v�gott vissza a l�ny.

-         Rem�lem, hogy nem lesz olyan v�szes vele a tanul�s. – ny�gte Nathan �s helyet csin�lt mag�nak a l�ny mellett.

*

A f�rfi, aki az �r�t tartotta nekik legink�bb egy majomra eml�keztetett. Guggolva, g�rnyedve j�rt. A finoman szit�l� h�es�sben is csak egyetlen �gy�kk�t�t viselt, af�l�tt f�szokny�t. Arc�ra rengeteg tarka fest�ket kent. B�re bronzsz�n� volt, haja �sz, csimb�kos �s k�cos.

-         A cs�rmester ut�n itt a majomember. – suttogta John, mire Nathan halk, horkant�s szer� nevet�st hallgatott.

Mivel erre a f�rfi odakapta a fej�t �gy csin�lt, mintha csak szipogott volna.

-         A nevem – Nathan meglep�dve vette tudom�sul, hogy a f�rfi besz�lni is tud. Ki nem n�zte volna bel�le. – Musztafa. Az a dolgom, hogy leny�zzak r�latok minden �nbizalmat �s b�szkes�get, amit az elm�lt h�napokban magatokra szedtetek, m�g csak egy ny�sz�rg� h�s �s csontkupac nem lesztek!

Mindenki dermedten hallgatott, csak Len vetette oda pimaszul:

-         Vagyis? – erre Musztafa hozz� l�pett, csimp�nz k�p�t a fi� arc�ba tolta.

-         Vagyis – ism�telte – testnevel�st fogok nektek tan�tani!

*

Musztafa legal�bb �szinte volt vel�k – val�ban nem �rezt�k magukat embernek a gyilkos �ra ut�n. �lland� fut�s, fekv�t�masz ezer sz�mra. Akad�lyp�lya, amit maga az �reg �ll�tott �ssze. � maga nem csak majom kin�zet�, de majom �gyess�g� is volt. F�rg�n sz�kellve mindig ott volt mellett�k, ha lust�lkodtak, vagy laz�tottak, csak kicsit nyakon v�gta �ket.

Fi�k �s l�nyok k�l�n-k�l�n teljes�tett�k a p�ly�t. Am�g az egyik csapat v�gzett, a m�sik laz�tott. Nathan nagyj�b�l a harmadik akad�lyn�l vette �szre, micsoda �lre men� verseng�s folyik Oct�via �s egy m�sik l�ny k�z�tt. M�g egy alacsonyan kifesz�tett h�l� alatt k�sztak, az olvadt h�t�l s�ros f�ld�n egyre azt lest�k, hol tart a m�sik. Mikor egy magas fa szerkezetet kellett megm�szniuk a m�sik l�ny csaknem ler�ntotta Oct�vi�t. Ami�rt visszafizetett, mikor egy csom� gumiba kellett beleugr�lniuk, mert Oct�via kig�ncsolta. A dolog od�ig fajult, hogy mikor Musztafa v�gre elengedte �ket, egym�snak estek. Mindketten a m�sik haj�ba csimpaszkodtak, �gy fetrengtek a s�rban.

-         Szuper, iszapbirk�z�s. – motyogta valaki.

K�zben John �s Nathan odaugrott �s sz�tv�lasztott�k �ket. Ekkor a l�nyok nem �ppen finom szitkokkal illet�k egym�st.

-         Maga nem tesz semmit? – ki�ltott mester�k fel� k�ts�gbeesetten Nat.

-         Nem. Az � vit�juk, rendezz�k le egym�s k�zt. De megjegyzem, hogy ilyen sok energi�juk van, hogy m�g verekedni is tudnak. Legk�zelebb kem�nyebb edz�st kaptok.

Mindenki bosszankodva s�hajtott. Erre m�r �k is abbahagyt�k.

-         Mire volt ez j�? – k�rdezte morcosan John, mikor s�rt�l cs�p�gve le�ltek az eb�det elfogyasztani. A takar�t�n� gyilkos pillant�sokat k�ld�tt fel�j�k.

-         Rose egy ut�latos liba! – k�z�lte Oct�via. – Arrog�ns, bek�pzelt d�g. Bep�ccentem, mert szidott t�ged, Nathan. Az Asakur�k talpnyal�j�nak h�vott.

-         Nem kell helyettem megv�vnod az ilyen harcokat. – motyogta s�t�ten Nat.

-         Nem helyetted v�vtam, melletted. Am�gy is gy�l�l�m �s… jaj, ne szidj m�r, csak seg�teni akartam!

-         Ok�, bocsi. T�nyleg rendes dolog volt t�led.

Ennek ellen�re nem lett jobb kedve. Rem�lte, hogy m�r elfelejtett�k neki ezt az esetet. De nem; minden esetre pont olyan gonosznak �rezte a Rose nev� l�nyt, ahogy Oct�via lefestette. �s elt�k�lte mag�ban, hogy t�bb� nem avatkozik senkinek az �gyeibe.

Hi�ba volt cs�b�t� az eb�dl� melege, sajnos menni�k kellett – v�rt m�g r�juk egy tort�ra Mikihis�val. M�g kicsoszogtak a t�gas helyis�gb�l f�nyl� nyomot hagytak s�rb�l, ak�r a csig�k.

*

-         Gondolom �r�lt�k neki, hogy a mai �r�n �j anyagot vesz�nk. – jelentette be Mikihisa.

Val�ban; mindenki el�gedetten vigyorgott.

-         M�ghozz� nem is ak�rmit. A s�m�ns�g �j szintj�re l�p�nk. Mit tudtok a m�diumokr�l �s a szellemir�ny�t�sr�l?

Nathan n�h�ny elfojtott �r�mujjong�st v�lt hallani �s maga is eg�szen izgatott lett. A szellemir�ny�t�st m�g soha �let�ben nem gyakorolta. Izgalmas �j dolog volt – nem olyan ler�gott csont, mint az unalomig gyakorolt l�lekkontroll.

Ek�zben Oct�via jelentkezett.

-         A m�dium az, amit a s�m�n fegyverk�nt haszn�l a csat�kban. – dar�lta. – Ez sokf�le dolog lehet…

-         P�ld�ul? – sz�rt k�zbe egy k�rd�st Mikihisa.

-         P�ld�ul egy kard vagy szablya. De eg�szen m�s is. Nekem a hajam a m�diumom.

Most megr�zta volna a tincseit, ha nem tapasztja �ket �ssze a s�r. Mikihisa �rdekl�dve h�mm�g�tt.

-         J�l van, j�l mondtad. Teh�t; a szellem ir�ny�t�s l�nyege, hogy a m�r eml�tett dolgokba, a m�diumokba k�ldve k�zdesz a szellemeddel. Ez a csat�knak egy eg�szen �j dimenzi�j�t nyitja meg…

Nathan nem nagyon figyelt r�. Szinte m�r l�tta mag�t, amint �les helyzetben haszn�lja az �j technik�t. Ez m�rhetetlen el�gedetts�ggel t�lt�tte el.

*

Jonas �s � a b�r�ndje f�l� g�rnyedtek. Nathan izgalomt�l remeg� k�zzel bontott ki egy hossz� csomagot. A barna pap�rb�l egy r�gim�di fegyver ker�lt el�. Egy v�kony, de er�s �s hossz� bot v�g�re egy ez�stsz�rke, h�rom�g� szigony volt er�s�tve. Nathan felpattant �s megsuhogtatta a t�rgyat.

-         Ez ap�d� volt. – jegyezte meg Jonas. – B�szke lenne r�d.

Nathan boldogs�g�t, mint egy s�t�t felh�, �rny�kolta be ez a mondat. Tal�n a kal�z szellem is �szrevette ezt, mert gyorsan m�sra pr�b�lta terelni a t�m�t.

-         Ne gyakoroljuk egy kicsit ezt a szellemir�ny�t�s dolgot? – �rdekl�d�tt.

-         Nem, ne most.

Nathan f�lredobta a fegyvert. �sszeh�zta mag�n a dzsekije zipz�rj�t, nyak�ba s�lat k�t�tt �s elindult ki a h�es�sbe. A nap m�r lement – t�len kor�bban s�t�tedett. A csillagtalan, fekete �gb�l finom pih�kben hullott a h�. Nathan lassan s�t�lt �s elmer�lt a r� t�r� szomor�s�gban �s �nsajn�latban. Apj�ra gondolt – a f�rfi akkor halt meg, amikor � m�g eg�szen kicsi volt. Annyira r�gen, hogy m�r alig eml�kezett r�. Nemr�g, m�g szeretett volna bossz�t �llni; megsz�llottan faggatta anyj�t, ki volt az �leter�s, eg�szs�ges, harminc �v k�r�l f�rfi brut�lis gyilkosa. Mert gyilkoss�g volt, nem m�s. Anyja v�g�l el�rulta neki, hogy egy Zick nev�, rettenetes s�m�n. � azonnal elindult volna, hogy megtorolja – de csak tizenkett� volt �s forr� fej�. Anyja leh�t�tte, mes�lt Zick r�mtetteir�l. Megtiltotta neki, hogy megpr�b�lja megkeresni a s�m�nt. Nathan v�g�l belet�r�d�tt a dologba. Az �get� bossz�v�gy lassan elcsitult benne, csendes szomor�s�gnak adta �t a hely�t. Olyannak, amit �ppen �rzett, mik�zben a h� paplannal bor�tott t�jat r�tta.

-         H� v�rj! – hangzott egy tompa ki�lt�s.

Arra fordult, amerr�l a hangot hallotta. John szaladt fel�, hasonl�an bebugyol�lva.

-         Te meg mit csin�lsz itt? M�nusz ezer fok van. Meg lehet itt fagyni. – motyogta bojtos sapk�ja fedez�k�b�l.

-         Csak s�t�ltam… - felelte kit�r�en a fi�.

-         Aha. Akkor k�sz�ljunk egy�tt.

P�r percig hallgattak, majd John nyelve megeredt.

-         Jaj, m�g meg kell �rnom a csal�dnak a kar�csonyi k�peslapot!

-         L�ttam, hogy gyakran �rsz nekik. Hi�nyoznak?

-         F�leg �gy az �nnepek t�j�n. Tudod kilenc testv�rem van.

Nathan tisztelettel n�zett a n�ger sr�cra. Egyr�szt, mert egy�tt tudott �lni kilenc lurk�val. M�sr�szt, mert f�rfiasan beismerte, hogy hi�nyolja �ket. Sz�mtalanszor hallotta m�r, hogy mik�nt dicsekszenek bizonyos k�lyk�k azzal, hogy elp�holt�k kis�ccs�ket. Neki szimpatikusabb volt John, aki szerette a tes�it.

Mik�zben s�t�ltak megl�ttak valakit, aki kihaszn�lta a hideg id�j�r�st. Trey vadul kurjongatva snowboardozott. Hossz� ideig �mulva figyelt�k a k�l�nf�le tr�kk�ket, cseleket, amiket a sr�c v�grehajtott.

-         J�l csin�lja. – jegyezte meg Nathan.

Ahogy eln�zte az �szaki sr�cot valami gyerekes boldogs�g lett �rr� rajta �s egy hirtelen �tlett�l vez�relve kiter�lt a h�ban. Kez�vel �s l�b�val kalimp�lva egy angyalform�t hozott l�tre. John r�vigyorgott �s ut�nozta a mozdulatban. Hamarosan m�r mindketten egy ilyen csinos h�kupacban fek�dtek �s nevetve n�ztek fel az �gre. Trey hangja k�zben elhalt �s a feh�r lepel elnyelt minden hangot. Csak saj�t szapora l�gz�s�ket hallgatt�k, meg a finom serceg�st, amit a h�pih�k hallattak, mikor f�ldet �rtek. �ppen az �that�, j�les� csend miatt figyeltek fel a n�mas�gban �gy�d�rg�sk�nt hat�, ropog� l�ptekre. K�t p�r l�b k�zeledett – feltehet�leg tulajdonosaikkal egy�tt. Azok hamarosan megtorpantak �s besz�d foszl�nyaira lettek figyelmesek.

-         Hogyhogy elhoztad ide a k�dexet?

-         Csendesebben! Err�l senki sem tudhat.

-         De h�t mi�rt nem? Abban olyan dolgok vannak, amik felett�bb hasznosak egy s�m�nnak…

-         �s legal�bb annyira vesz�lyesek is, ezt ne feledd! K�l�nben �n is �gy gondoltam, ez�rt hoztam el. De a tan�rok t�bbs�ge nem �rt egyet velem.

-         Mi�rt nem? J�-j�, az igaz, hogy � �rta, de… – Nathan megmozdult, hogy jobban halljon. A h� ropogott alatta, mire az egyik besz�l� lepisszegte a m�sikat.

-         Azt hiszem, t�rsas�gunk van. – jegyezte meg.

Nat �s John egym�sra n�zett, azt�n felugrott, hogy menek�l�re fogja a dolgot. Valami l�thatatlan er� azonban megk�t�zte a l�bukat, mire orra buktak a h�ban. Nathan j� adagot le is nyelt bel�le.

Hamarosan oda�rtek, akiket akarva, akaratlan kihallgattak. Mikihisa �s Yoh Asakura n�zett le r�juk.

*

-         �rulj�tok el, mennyit hallottatok? – k�rdezte Mikihisa.

Sem �, sem a fia nem t�ntek haragosnak, s�t Yoh felszabadultan �s vid�man vigyorgott.

-         Maga valami k�dexr�l besz�lt. – b�kte ki John �s elfogadta a g�z�lg� te�val teli poharat, amit Mikihisa ny�jtott fel�. Nathan szint�n. – Ami hasznos, de egyben vesz�lyes is.

-         Ez… ez volt az, amir�l �v elej�n besz�lt a tan�rn�vel? – kapcsolt Nathan �s felid�zte a r�gi besz�lget�st. – M�gis mi f�le k�nyv ez?

-         Mindig rosszkor vagytok rossz helyen, ez a baj veletek! – cs�v�lta meg a fej�t Mikihisa.

Azt�n szob�j�nak egyik szekr�ny�hez l�pett �s egy �s�reg, szakadt k�tetet vett el�. Nathan l�tta kor�bban is, egyszer ugyanitt, Mikihisa szob�j�ban. Ez volt h�t a furcsa er�, amit akkor �rzett, m�r biztosan tudta. Hiszen ott l�ktetett a poros fed�l alatt.

-         Ez itt – kezdte n�mi hat�ssz�net ut�n a mad�rmaszkos f�rfi. – a s�m�n k�dex. T�nyleg hasznos. Egy nagyon er�s s�m�n minden tud�sa rejlik benne. Ugyanakkor ez is a vesz�ly; a nagyon er�s s�m�n ugyanis Zick Asakura.

-         Zick?! – ki�ltott John.

-         Asakura?! – h�rd�lt fel Nathan

Term�szetes volt, hogy John is megrettent; nem volt a vil�gnak olyan szeglete, ahol ne ismert�k volna a rettenetes Zicket. De Nathant sokkal jobban elborzasztotta az oly gyakran elfeledett vezet�kn�v. Asakura? A f�rfi teh�t rokona Mikihis�nak, aki tan�tja �t? �s Yohnak, akinek megmentette az �let�t? A gy�l�let szikr�t kapott �s l�ngra lobbant a lelk�ben. D�h�s pillant�sokkal m�regette a k�t embert.

-         Igen. Tartalmazza az � hitvall�s�t, �sszes gondolat�t. Aki a k�nyvbe f�rk�zik izgalmas, �j er�kre tesz szert. De f�l�, hogy nem tudja sz�tv�lasztani Zick val�s�g�t, az �v�t�l. Azaz elkezdi gondolni, hinni, amit � �s…

-         Kije maguknak? Kije �nnek �s Yohnak Zick? – kapta fel a vizet Nathan.

Dermedt csend volt a v�lasz. Majd Yoh fogott bele; nagyon lassan �s megfontoltan.

-         Az �tsz�z �ve �lt, eredeti Zick az �s�nk. A mostani Zick az ikertestv�rembe reinkarn�l�dott sz�let�s�nkkor, hogy indulhasson a bajnoks�gon.

A testv�re. Nathannal fordult egyet a szoba.

-         H�l�val tartozunk neked Nathan. – jegyezte meg Mikihisa �s fel� ny�jtotta a k�dex foszladoz� p�ld�ny�t. – Ha szeretn�d, elolvashatod a k�nyvet.

Enn�l rosszabbat m�r nem is mondhatott volna. Nat h�tr�lt egy l�p�st �s haragosan sziszegte.

-         Tartsa azt t�vol t�lem! �s mag�t is. Meg a fi�t. – azzal kil�pett a szob�b�l.

Be akarta v�gni az ajt�t, de mivel John k�vetni pr�b�lta, �t verte vele kis h�j�n orrba.

*

-         Megmondan�d v�gre mi ez az eg�sz? – ki�ltott fel Oct�via k�ts�gbe esve.

Nathan f�l �r�ja megsz�llottan r�tta a k�r�ket a szob�ban �s egy sz�t sem sz�lt. Az ut�bbi n�h�ny percben John is csak s�rt�d�tten hallgatott �s a kinti h�z�port b�multa. Azut�n hallgatott el, hogy ord�tva kifejtette, nem �rti mi �t�tt Nathanbe �s hogy � eg�sz j� lehet�s�gnek tartotta, hogy belen�zzenek a k�nyvbe. Mivel a fi� nem reag�lt � is hallgatott ink�bb. Csak Oct�via kapkodta a tekintet�t �rtetlen�l, egyik�kr�l a m�sikukra.

-         K�rlek Nathan! – motyogta �s gyeng�den megragadta a v�ll�t, hogy meg�ll�sra k�sztesse. Nat nagy leveg�t vett �s belefogott.

-         Az a k�nyv Zick k�nyve. Nem olvasom el – itt Johnra pillantott. – nem olvasom el, mert Zick volt, aki meg�lte az ap�mat.

Ugyanolyan dermedt csend borult a szob�ra, mint nem is olyan r�gen, Nathan d�hkit�r�sekor. Azt�n Oct�via halk nyikkan�st hallatott �s sz�ja el� kapta a kez�t.

-         �, Nat! – ny�gte, azt�n hirtelen felindults�g�ban a fi� nyak�ba borult �s szorosan �tkarolta.

-         Haver… ezt… ezt nem tudtam. – John b�nb�n�an hajtotta le a fej�t, m�g Nathan viszonozta Oct�via �lel�s�t.