Az elk�vetkez� hetekben bar�tai nagyon �vatosan b�ntak Nathannal. A fi� viszonylag hamar t�ltette mag�t a dolgon, de Yohmei �s Mikihisa �r�it k�vetkezetesen elker�lte. Ezt senki nem tette neki sz�v�, mi t�bb, m�g a suli is tapintatos volt. Musztafa teljes eg�szben mag�ra v�llalta Nat oktat�s�t, a fi�nak m�g k�rnie sem kellett. Nem besz�lt senkinek az indokr�l �s nem �rdekelte, mit mondanak a tan�rok err�l a dologr�l a t�bbieknek.
Yohval sem �llt sz�ba, amit�l kiss� fesz�lt lett a helyzet a h�zukban. �gy t�nt, az Asakura sr�c nem, de haverjai megs�rt�dtek. A friss bar�ts�g fonalai �k�rny�l v�konys�g�v� v�ltak, �s egy r�vid id�n bel�l teljesen megszakadtak. M�g John sem t�rgyalt vel�k, ami�rt Nathan titkon h�l�s volt, b�r n�ha agg�dva gondolt r�, hogy bar�tja tal�n nem akart haragot tartani a sr�cokkal. Mindenestre, ha �gy is volt, a n�ger s�m�n nem mutatta ki. S�t, kiss� f�lszegen k�rdezte t�le, hogy nem b�nja-e Nathan, ha � tov�bbra is Mikihis�n�l tanul.

Ez �gy ment, eg�szen tavaszig. A kar�csonyukat teljesen megm�rgezte a hirtelen t�madt visz�ly, de senki nem akart engedni az igaz�b�l. Pontosabban Nat �gy vette �szre, hogy Yoh nem b�nt�dott meg, tal�n szerette volna tiszt�zni a dolgokat, de bar�tai bizony�ra nem hagyt�k, hogy meghuny�szkodjon. Nathan nem tudta, h�nyad�n �ll a sr�ccal.

*

Egy m�rciusi d�lut�non eg�szen vid�m hangulatban tartottak az eb�dl� fel� h�rmasban, ahogy szokt�k. J�t der�ltek Musztafa tesi beli �j�t�sain. Az �reg neander-v�lgyi azt javasolta, j�tszanak s�m�n kidob�st az �r�n. Mikor valaki megk�rdezte, mik a szab�lyok, somolyogva csak annyit felelt, hogy mindent szabad. Ami ez ut�n k�vetkezett, az nem volt semmi. A sr�cok versenyl�zban �gve az �sszes piszkos s�m�n tr�kkj�ket bevetett�k. Nathan elk�pr�ztatta Oct�via teljes�tm�nye. A szellemforma seg�ts�g�vel � volt az egyik legjobb – amikor cs�f polipszellem�t a haj�ba k�ldte tincsei megny�ltak �s megelevenedtek. �gy festett, mint a mitol�giai k�gy�haj� asszony, a med�za. De az�rt m�sok is bevetettek p�r cselt.

�ppen egym�s t�k�letes szellemform�j�t dics�rt�k felv�ltva, mikor felt�nt egy eg�szen pici k�ly�k �s kiss� f�lve megr�ngatta Nathan pulcsij�t.

-         T�ged �s Johnt Mikihisa mester v�r b�ntet�munk�ra.

A k�t fi� �sszen�zett. Szinte el is feletett�k a r�gen be�g�rt feladatot. De �gy t�nt a „cs�rmester” nem.

John �s Oct�via agg�dva leste a reakci�j�t, de Nathan nyugodt maradt.

-         Mondd meg neki, hogy m�r ott is vagyunk! V�rj; ne is. Majd mi megmondjuk.

Azzal nagy �s hat�rozott l�ptekkel megindult Mikihisa szob�ja fel�. John kiss� f�lve k�vette.

*

A f�rfi, miut�n jelentkeztek a b�ntet�munk�ra, egy t�gas mez�re vitte �ket. Az id� tiszta volt, a smaragdz�ld p�zsit tenger m�dj�ra hull�mzott a l�buk el�tt, illatos sz�l f�jt. Ha nem b�ntet�sben vannak, �s nem Mikihis�val, Nat �lvezte volna. Oct�via �gy d�nt�tt, elk�s�ri �ket, �gy vel�k egy�tt �csorogott a r�t sz�l�n, fesz�lten figyelve, mivel rukkol el� a mad�r maszkos taner�.

-         L�ssunk hozz�! – az Asakura hangj�ban szok�s szerint nevet�s bujk�lt. P�r dolgot nyomott a sr�cok kez�be.

-         Egy szem rizs. – �llap�totta meg Nathan a mark�ba pillantva. – �s egy ecset.

-         �rj�tok r� annak a nev�t a rizsre, aki a legdr�g�bb nektek.

-         De… a rizs picike. – hebegte John.

-         Micsoda felfedez�s! Gondolom nem atomfizikusnak k�sz�lsz. – jegyezte meg rosszm�j�an Oct�via. John k�ld�tt fel� egy gyilkos pillant�st.

-         Ez b�ntet�munka, nem tead�lut�n. – sz�lt r� Mikihisa. – Tegy�tek, amit mondtam!

A fi�k neki�lltak. Nathan igaz�n sajn�lta, hogy nem f�r r� csak egy n�v az apr� feh�r szemekre, mert r�gt�n egy seregnyi ember jutott az esz�be. V�g�l legbizalmasabb bar�tja, Jonas mellett d�nt�tt. �gy t�nt John is hasonl� probl�m�val k�zd. Morgott valamit kilenc p�tt�m lurk�r�l, azt�n a legk�zenfekv�bb �s (legr�videbb) megold�s mellett d�nt�tt; Rex, a fi� v�d�szellem�nek neve ker�lt a rizsre.
Egy v�gtelennek t�n� f�l �ra �s megfesz�tett munka ut�n, verejt�kez� homlokkal, de fel�rt�k a k�t sz�t.

-         Ap�m! Gyilkos egy mel� volt, mester. – ezt John szinte elismer�ssel mondta.

-         Csak ne olyan sietve! Ez m�g csak a kezdet.

-         Lehet ezt m�g fokozni? – morogta Nathan.

Hamar v�laszt kapott. Mikihisa kez�t ny�jtotta a rizs�rt. A fi�k kelletlen�l, de odaadt�k. A f�rfi s�t�lt p�r l�p�st. Azt�n meg�llt, tekintet�t v�gigj�rtatta a r�ten. V�g�l a mark�ra pillantott – �s egy v�ratlan mozdulattal elhaj�totta a szemeket. A sz�l felkapta �s messzire vitte �ket.

A sr�cok felny�gtek – ez�rt dolgoztak id�ig?

-         �s most – fordult vissza hozz�juk Mikihisa. – keress�tek meg a rizst!

A v�lasz ism�telt ny�g�s volt, ez�ttal m�g k�ts�gbeesettebb, mint az el�z�.

-         De… - rebegte John, de Mikihisa csak egy int�ssel elhallgatatta.

-         J�l hallott�tok!

Nathan indulatosan megr�zta mag�t. Makacsul v�gign�zett a mez�n (gyomra �kl�mnyire sz�k�lt mikor felfogta annak m�reteit) azt�n dacosan felszegett fejjel elindult a der�kig �r� f�ben g�zolva. Jobbra-balra kasz�lt kez�vel, de olyan vadul, mintha azzal, hogy t�pi az alj n�v�nyzetet, f�jdalmat okozhatna Mikihis�nak. John a nyom�ba eredt. Mikihisa pedig csak elfordult �s ell�pdelt.

*

Lassan n�gy �r�ja g�rnyedtek hi�ba. M�r minden m�dszert bevetettek. M�g s�m�n tr�kkjeiket is. De csak azt �rt�k el, hogy furiokuh –juk majdnem elfogyott. John eleinte �gy okoskodott, hogy a feh�r sz�n� szemcse el�g szembet�n� a z�ld f�ben, de t�vedett.

-         Legal�bb ne lenne itt ez a sok gaz! – cs�pelt � is a karjaival. – A sivatagban tuti biztos k�nnyebb lenne �szrevenni azt a nyamvadt rizst.

-         Arra ne vegy�l m�rget! – sz�lt k�zbe Oct�via.

� eg�sz id� alatt l�b�t l�g�zva �lt egy k�v�n �s folytonos k�zbesz�l�saival ingerelte a fi�kat.

-         Ha te olyan okos vagy igaz�n seg�thetn�l keresni azt a rizst. – mordult fel Nathan f�j�s derek�t markol�szva. – Biztos hamarabb megtal�ln�d, mint mi.

-         Van benne valami, de okulnotok kell. Erre val� a b�ntet�s nem? – vigyorgott kaj�nul a l�ny.

-         Elegem van! – jajdult fel John. – A nap is lement. Olyan s�t�t van, hogy t�ged sem l�tlak, nemhogy a rizst! Menj�nk be majd holnap folytatjuk.

-         Vagy �jra kezdj�k. Mert holnapra az a rizs m�r nem lesz sehol az fix.

Felkerekedtek. A sr�cok kiss� leg�rnyedve j�rtak, mint a nagyon �reg emberek.

Oct�via alig b�rta leplezni a mosoly�t.

-         ���h. – �s�tott John a h�zuk fel� k�zeledve. – Nem v�gyok semmi m�sra csak egy forr� f�rd�re meg egy j� alv�sra.

Nathan ugyan�gy �rezte, m�gis, ahogy k�zeledtek a h�zhoz valami furcsa �rz�s lett �rr� rajta. Igaz, nem j�rt eleget Yohmeihez, de egy ilyen er�s l�tom�st m�g �gy is meg tudott fejteni – valami vesz�ly volt.

-         Fek�dj! – ki�ltotta �s f�ldre r�ntotta k�t bar�tj�t.

-         Mi van veled? Agyadra ment a rizskeres�s? – h�rd�lt fel Oct�via, de Nat sz�j�ra tapasztotta a kez�t.

Mostm�r a sr�cok is hallhatt�k. Dulakod�s egyenesen a h�zukb�l.

-         Mi a… - ny�gte John, de sz�j�ra fagyott a szitok, mert Nat elkezdett k�szni az �p�let fel�.

Az ablakig osont azt�n �vatosan feljebb emelkedett, hogy beleshessen. Amit l�tott, att�l egy pillanatra kihagyott a sz�ve.

*

Yoh, Mikihisa, Yohmei, �s a sr�cok, Len, Trey, Joc�, Morty, Lyserg valamint Anna megk�t�zve hevertek szerte a szob�ban. Kana Yohoz l�pett �s felemelte barna haj�n�l fogva.

-         Utolj�ra k�rdezem: hol van a k�dex? – fenyeget� lass�s�ggal ejtette ki a szavakat.

-         Minek az nektek? – ny�gte ki a fi� nagy nehezen. – A mesteretek arra sem m�ltatott, hogy elolvashass�tok?

-         El�g! – h�rd�lt fel s�rt�d�tten a l�ny �s felpofozta Yoht. -  M�r r�ges-r�g is elolvastam ak�rcsak a t�bbiek.

A h�tt�rb�l Mati, Mari, a Delt�s Debell�k �s Zick t�bbi talpnyal�ja b�logatott.

-         De most sz�ks�g�nk van r�, hogy Zick mestert felt�masszuk. – mondta Zhan Ching.

-         Te…tess�k? – ny�g�tt fel Lyserg.

-         J�l hallottad! Mi�rt mit hitt�l, minek a k�dex, esti mes�nek? – vigyorgott Kana g�nyosan.  – A k�dexben van Zick hatalma; el�g er�sek lehet�nk �ltala, hogy visszahozzuk �t.

Yoh ekkor keser�en felnevetett.

-         Hi�ba minden. Ilyen dologr�l sosem �rt Zick a k�nyvben; hiszen tudta, hogy a pancser csatl�sai hozz�f�rhetnek.

-         El�g! Hazudsz! – ki�ltott Mari. – Altasd el Chuky – �r�kre!

-         Ne! – �ll�totta meg Kana. – Ha most v�gzel vele nem tudjuk meg hol a k�dex.

-         Ak�r most is megteheti. Mert sosem mondom el nektek.

-         Te nem. – l�pett el� Mati. Arc�n kegyetlens�g, kez�ben furiokuh izzott. – De ap�dat megt�rhetj�k, ha szenvedni l�t t�ged!

*

Ami ezut�n t�rt�nt azt nem l�tta Nathan, csak Yoh f�jdalmas ord�t�sa jutott el a f�l�ig. Visszak�szott t�rsaihoz �s be akart sz�molni a t�rt�n�sekr�l; de iszonyod� arcuk l�tt�n r�gt�n tudta, hogy nem kell semmit sz�lnia.

-         Most... most mi legyen? – ny�gte Oct�vai. A s�r�s �s a p�nik sz�l�n �llt.

-         Meg kell menten�nk �ket! – jelentette ki Nat. – M�r van is egy tervem…

-         Egy pillanat! F�kezd a tudatod haver! Ezek a sr�cok elint�zt�k Yoh�kat; de nem csak �t, Yohmeit �s Mikihis�t is! �k k�pzett s�m�nok �s mi m�g csak a k�zel�be se jutottunk a s�m�n bajnoks�gnak, mint a fi�k. Hogy tudn�nk elb�nni azokkal, akikkel �k sem tudtak?

-         Rajta�t�s! Mi…

-         Igaza van Nat! Semmi es�ly�nk. Ink�bb sz�ljunk a t�bbieknek!

-         Nan�. �s egy csapat fiatal, de k�pzetlen s�m�n persze t�bbre menne. Csak bajba sodorn�nk �ket. – akad�koskodott John.

-         Akkor sem n�zhetj�k t�tlen�l. A fi�k bajban vannak. Ezek r�ad�sul minden id�k leggonoszabb s�m�nj�nak felt�maszt�s�ra k�sz�lnek! – s�hajtott Nat. Mik�zben az utols� szavakat kiejtette arca eltorzult a gy�l�lett�l, keze d�h�dten �k�lbe szorult.

Agya sebesen p�rg�tt – valamit ki kell, hogy tal�ljon. Ahogy gondolkodott hirtelen egy �tlete t�madt. Egyre hat�rozottabban k�rvonalaz�dott benne egy terv. Elsz�ntan n�zett bar�taira – de el�bb tudnia kellett, fel vannak-e k�sz�lve.

-         Velem vagytok?

�rtett�k a c�lz�st. B�lintottak. Nathan kez�t ny�jtotta �s �k belecsaptak.

*

Nathan harmadszor is nekiszaladt az ajt�nak. �s �jra �s �jra.

-         Be… kell… jutnunk… ide… - ny�gte. Minden �jabb rohamra jutott egy sz�.

Mikihisa szob�j�nak ajtaja azonban nem engedett.

-         �llj f�lre! – sz�lt r� Oct�via. – Ez n�nek val� munka.

Azzal �tvette Nat hely�t. Szellem�nek egyetlen roham�val kid�nt�tte a makacs ny�l�sz�r�t a hely�r�l. A polipl�ny mind a nyolc karj�val megragadta �s kir�ntotta a fa szerkezetet. Por �s vakolat sz�llt �s �k v�gre bejutottak.

A szoba nagyj�b�l �gy festett, mint a m�ltkor, a k�nyv laz�n lehaj�tva egy sz�kre.

-         Hogy b�nhat ilyen felel�tlen�l ezzel? – John olyan �vatosan vette fel a k�dexet, mintha az meg�gethetn�. K�t ujj�val csippentette fel az egyik sark�t.

Nathan kikapta a kez�b�l.

-         El kell olvasnunk! –jelentette ki hat�rozottan.

-         De Nathan! – bar�tai meg�tk�zve pillantottak r�. Nat meg tudta �rteni; legut�bb el�g nagy botr�nyt rendezett ugyanezen ok miatt.

-         Musz�j sr�cok! – mondta m�gis. – Sz�ks�g�nk van a k�nyv erej�re. Ez az egyetlen es�ly�nk, hogy megments�k a bar�tainkat.

Fej�ben visszhangoztak Mikihisa mondatai: „Aki a k�nyvbe f�rk�zik izgalmas, �j er�kre tesz szert.” Ugyanakkor azt is tudta, hogy vesz�ly is les r�juk. Bar�taira n�zett. John m�g mindig gyanakodva f�rk�szte �t, mintha megbuggyant volna. Oct�via azonban elsz�ntan csillog� tekintettel �llta a pillant�s�t.

-         Veled vagyunk. – ism�telte Nat kor�bban hozz�juk int�zett szavait. – Na hol az a k�nyv?

Kez�t ny�jtotta a k�tet�rt. Nathan odadobta neki. John a l�ny mell� l�pett �s v�lla felett n�zett bele a megs�rgult lapokba. Nat szemben �llt vel�k �s figyelt. Amint Oct�via kinyitotta a megviselt bor�t�t a leveg� megrezd�lt. Furcsa jelens�ggel tal�lt�k szemben magukat. A l�g sz�nes volt, mintha egy tarka szappanbubor�kon �t n�zt�k volna, de el�gg� s�r�nek l�tszott. Nathant, aki kicsit t�volabb �llt, elv�lasztotta k�t bar�tj�t�l a furcsa jelens�g.

-         Oct�via! John! – sz�longatta �ket, de nem kapott v�laszt.

Sz�mtalan r�ms�ges lehet�s�g jutott esz�be – arra gondolt, hogy a sr�cok bajban lehetnek a t�loldalon. �gyhogy legy�zte f�lelm�t �s �tl�pett a finoman foszforeszk�l� „kapun”.

John �s Oct�via val�ban ott voltak. Csakhogy a szoba elt�nt helyette a magasban lebegtek �s fel�lr�l n�ztek egy jelenetet. Nat arra pillantott, amerre bar�tai. Egy sud�r, magas, hossz� haj� s�m�n �llt az embereke gy�r�j�ben. A f�rfiak f�lk�rt alkottak �s �mulattal vegyes f�lelemmel n�zt�k, ahogy a s�m�n elpuszt�t k�t shikigamit. Olyan k�nnyed�n tette mindezt, mintha nem v�rszomjas, sokszem� sz�rnyekr�l, hanem cicusk�kr�l lenne sz�. Mindek�zben Nathan hallani v�lte az emberek irigys�ggel �s retteg�ssel �titatott gondolatait. Azt tervezt�k, hogy elpuszt�tj�k a s�m�nt, aki �pp megmentette �ket. D�monnak mondt�k azt, aki h�sk�nt viselkedett.

-         L�tj�tok �ket? – sz�l�totta meg a hossz� haj� s�m�n a tri�t. Nat �gy sejtette az eredeti Zickkel van dolgunk. – Milyen sz�nalmasan gyeng�k, igaz?

*

Nathan, mikor v�g�l befejezt�k t�r�jukat a k�nyvben, nem tudta volna eld�nteni, hogy h�napokig, vagy csak p�r percig voltak t�vol. Els� gondolata az volt, hogy tal�n m�ris elk�stek �s valami sz�rny�s�g t�rt�nt Yoh�kkal – m�r nagyon b�nta, hogy �gy �sszeveszett vel�k.

Persze nem feledkezhetett meg mindarr�l, amit a k�nyvben l�ttak. Zick (vagyis annak a napl�ba rejtett m�sa) olyan vil�g �g�ret�t sugallta nekik, amilyenr�l m�g �lmodni sem mert. Gyomra �sszesz�k�lt, ha csak eml�kezett arra a v�gtelen b�k�re.

V�gign�zett mag�n. �rezte a bens�j�ben izz�, �j er�t.

-         V��… - John csak ennyit tudott kiny�gni.

Bizony�ra m�g az esem�nyek hat�sa alatt volt. N�gyk�zl�bra zuhant, mikor vissza�rkeztek �s �gy is maradt. Fej�t lehajtotta, arca �rny�kba borult. Nat meg tudta �rteni, min megy most kereszt�l a fi�. De nem volt idej�k megbar�tkozni ezzel a hirtelen elnyert hatalommal. Minden perc dr�g�nak sz�m�tott.

-         Oct�via. – utas�totta bar�tj�t Nathan. – N�zz k�r�l gyorsan! Keress fegyvereket, amik alkalmasak a szellemform�hoz!

A l�ny gyorsan b�lintott �s neki�llt felforgatni Mikihisa szob�j�t.

Ek�zben Nat gy�l�lettel pillantott a k�dexre, ami most �gy hevert a l�bukn�l, mint egy �rtalmatlan k�tet.

-         El kell puszt�tanunk! – jelentette ki �s kez�be vette. – Min�l hamarabb.