Egy fiatal lány csoszog a ház emeleti részén szobája felé. Most ért haza iskolából. Leteszi a táskáját a székére és ledőlt az ágyára. Még mindig azon törte a fejét hogy a ki is lehet az a Yoh Asakura de sehogy se jött rá. Elővette a kis bőrkötésű könyvecskéjét és sebesen körmölni kezdett.

Újra itt megint ekkor!

Üdv!

Ma volt az első napom az iskolában a balesetem óta. Jó volt újra találkozni a barátokkal. Már vagy 5 hete a balesetnek. Furcsa. Mennyi idő eltelt azóta pedig mintha csak most történt volna. A szüleim sokat meséltek a múltamról. Amiket megtudtam biztos izgis életem volt. pasizós meg nagyképű voltam. Jesszus. Bele sem merek gondolni mennyire megváltoztam. De előfordul az ilyesmi. Nem tudom. Lehet hogy csak beképzelem magamnak de mintha a szüleim egy nagyon fontos dolgot hallgatnának el előlem. Furcsa de mindegy. Képzeld ma jött egy új fiú az osztályba. Eléggé mogorva. Olyan magának való típus. Én megpróbáltam vele beszélni szünetben de nem volt valami beszédes. De valami különös „vibrálást” éreztem a közelében. Nagyon furcsa volt. És valami mintha lebegett volna felette. Vöröses fényben izzott. Biztosan kárázott  a szemem. Egyébként a neve Len Tao. Fura neve van. Kínai azt hiszem de nem vagyok biztos benne. A szüleimmel nem olyan régóta élünk Japánban. Mindenesetre nagyon furcsa volt. És most is egy kicsit olyan érzésem van mintha nem lennék egyedül. Pedig a szüleim nincsenek itthon. Azt hiszem ez az első nap a suliban egy kicsit fárasztó volt egy hónap kihagyás után. Szerintem lefürdök, megcsinálom a házit és lefekszem aludni.

Mély hódolattal:  Elen Millerson

A bőrkötésű könyvet félrerakva a fiatal lány elindult lezuhanyozni. Amint belépett megnyitotta csapon és húsz percig áztatta fáradt testét. Miután végzett megcsinálta a házi feladatot, majd hamarosan az ágyában volt s pillanatok alatt álomba szenderült.