|
11. rész: Kihallgatás
Sun 2006.09.10. 15:45
 :SS
A reggeli napfény olyan erővel hatott be az ablakon és olyan meleget árasztott, hogy mindenki tudta, ma kánikula lesz. Így aztán kész megváltás volt az a szellő, ami szédítő erővel suhant át a nagyszobán, halk sóhajtásra kényszerítve a helységben tartózkodó és fojtott hangon suttogó alakokat.
- Szerinted mikor ébred fel?- kérdezte a szőke hajú lány a kedvesét.
- Fogalmam sincs.
- Riadt arca van. - jegyezte meg egy kék hajú lány.
- Kit érdekel! Ha felébred, én azonnal megfojtom! Ahányszor egyedül van, mindig sikerül megtalálnia a bajt!- dühöngött egy igencsak morcos fiú a sarokban, mire mindenki lepisszegte.
- Ennél jobban el se ismerhetnéd, hogy aggódsz érte.- kappott az elöbbi kijelentésen a kékhajú lány testvére.
- Micsoda?! Érdekel is engem! Magának keresi a bajt! Egyébként is, miért mindig nekem kell cipelni?!
De erre a kérdésre senki nem felelt, mert a lány megszólalt álmában:
- Ne! Mit akarsz tőlem! Már mindent odaadtam! Nem tudom, hogy miről beszélsz! Nincs nálam! Hagyj békén!!!- majd mintha benyomták volna a mellkasát, szaggatottan és kapkodva vette a levegőt. De egy perc múlva lecsendesedett, és békésen szuszogott tovább.
Alig egy perc múlva kinyitottam a szemem és körülnéztem. Az ablak elött a többiek beszélgettek.
- Jó reggelt.- köszöntem halkan.
- Neked is.- köszönt a társaság igencsak mogorván. Majd végre Anna feltette azt a kérdést, ami mindenkit foglalkoztatott:
- Mi a fene volt a tegnapi?!
- Öööö....
- Mesélj el mindent az elejétől!- követelte.
- Hát rendben. Onnan tudjátok, hogy telefont kaptam. Egy férfi volt, aki azt mondta, hogy ismeri a múltamat. Gyorsan elrohantam, mert minnél elöbb beszélni akartam vele. Aztán amikor találkoztunk, azt beismerte, hogy mindent tud rólam, de megtámadott egy hatalmas kígyóval és két emberrel. Egy darabig ellenálltam, aztán elájultam. Mikor felébredtem, már itt voltam. Dióhéjban ennyi.
- Tudod kik voltak a támadók?
- A vezetőt valami Mágusnak hívták.
- Hmm...Nem ismerős a név.- gondolkozott Anna.
- És mit akartak tőled?- kérdezte Len.
- Fogalmam sincs.
- Nem értem, hogy hogyan lehetsz ilyen felelőtlen, öntörvényű, makacs, figyelmetlen, heves pukkancs, aki nem gondol a következményekre.- sorolta fel a hibáimat Anna.
- Sajnálom.
- Legalább nem esett bajod. Majd később kitaláljuk mi legyen ez után. Ha egyszer meg akartak ölni, akkor mégegyszer megfognak támadni.- zárta le a témát Anna.
A nap többi részét a szobámban töltöttem. Hol a naplómat írtam, hol olvastam a könyvemet, hol pedig az ablak elött álltam és gondolkoztam a tegnap estén. Egyszereűen nem bírtam nyugton maradni. Hamarosan itt a sámánbajnokság, és, hogy akarok rajta jól szerepelni, ha még meg sem tudom magam védeni?! Gyenge vagyok. Igaza van Annának,felelőtlen, öntörvényű, makacs vagyok, és tényleg nem gondolok a következményekre! Hogy lehetek ilyen béna???
Ezen gondolkoztam, miközben egy könnycsepp hagyta el a szememet. Aztán mégegy...és mégegy...
*
- Vajon hol lehet?- kérdezte az egyik csuklyás a másikat.
- Nem tudom.- mondta a kérdezett.
- De miért kell nekünk?
- Mondtam már neked te idióta, hogy nagyobb legyen az erejünk! Az én kis Basilikusomnak nincs elég ereje. Igaz, kicsim?- majd megsimogatta a pikkelyes bőrt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
