|
12. rész: A megoldás
Sun 2006.09.10. 15:46
 :)
- Hogy hová kell bemennem?!
- A Tartarus- alagútba.
- Az meg micsoda?!
- Mindent idejében megtudsz, ha odaérünk. De most vár rád egy egész napos edzés és takarítás. Este pedig pakolj össze!- kaptam a parancsot.
Már a tizedik nagykör végén jártam, de még mindig nem tudtam kiverni semmit a fejemből. Vajon mi kellhet nekik? Nem értem. Nincs nálam semmilyen értékes dolog.
A délután unalmasan telt...takarítás, edzés...
*
- Rio, egyszerűen isteni a vacsi!- Trey.
- A végén olyan leszel, mint az a disznó, amit már megettél!- kezdte a kötekedést Lenny, mire a többiek felnevettek. De én csendben maradtam, nem volt kedvem velük hülyülni. Este korán lefeküdtem aludni.
*
A templomban levő nő lassan lépdelt előre, mintha már a sötét falak árnyékától is félne. A régen, egykor gyönyörű színben pompázó ablaküvegek most megkopva, fénytelenül próbáltak egy kis színt vinni a homályos belső térbe- sikertelenül. A levegőben millió porszem késztette tüsszentésre a nőt, aminek a hangjától ismét megijedt. De nemcsak ő. Pár egér fejvesztve menekült biztonságot nyújtó menedéke felé. Az asszony megszaporázta a lépteit, így mostmár a padsorok között lépdelt. Úgytűnt, mintha minden egyes lépésénél démonok ezreit fedezte volna fel a padok közötti zugokban. Egyre jobban reszketett- pedig nem volt mitől, rajta és a minimálszintű élőlényeken kívül nem volt senkise a hátborzongató épületben.
A templom közepén aztán megállt, és megrázta hosszú vörös sörényét, mely göndör fürtökben hullott a vállára. Vakítóan zöld szemével a környéket pásztázta, mintha valamiben nem lenne biztos. Magas volt és vékony, hosszú fekete kabátot viselt, alatta fehér nadrággal. Hirtelen felnézett. Semmi baj, csak egy denevér vetette le magát a mélybe, hogy nagy szárnycsapkodással átrepülhessen egy másik gerendára. Az épület rozoga volt. Mégegyszer átpásztázta az épületet, majd lassan letérdelt a poros kőre. Lassan benyúlt a zsebébe és kihúzott egy apró csomagot. Kibontotta, de nem látszott, hogy mi van benne, de a falon hirtelen apró világító pöttyök játszadoztak a falon. A titokzatos tárgyról visszatükröződő fények voltak azok. Mintha millió kis szines angyal kergette volna egymást az ébenfekete éjben...
De nemcsak a nő volt ott. Szinte érezni lehetett a suhogást valami idegen lénytől, ami hátborzongatóbb volt a sötét templomnál. A nő nem volt egyedül. De a lény se. Mégegy hang kivált a halk suhogás mellett, megtörve a templom nyomasztó, néma csendjét. Egy halk, de tiszta surlódás volt. És valami sziszegés... igen határozottan hallatszott egy szisszegés, mintha egy kígyó is lenne ezen a szent helyen. Végre belépett a suhogó személy, a különleges hangot egy hosszú csuklyás ruha adta. De a sziszegő hang tulajdonosa még nem lépett színre. Lehet, hogy egyazon személy adta az oly különböző hangokat? Lehetséges. Nincs bizonyíték egyik variációra sem. Bár a csuklyás arca nem látszott, de a nő sejthette, hogy ki az.
- Te? Itt?
- Sejtetted, hogy eljövök.
- Mit szeretnél?
- Ugyanmár, hisz te tudod, hogy miért jöttem.- válaszolt a fekete férfi.
- Nem értem, hogy miért követeled, hiszen semmi közöd hozzá!
- Nem gondolkodtál még azon, hogy hogyan került a te a családodhoz ez az értékes csecsebecse? Ami nálaszok anyai ágon öröklődik tovább! Hát most elveszem a minket megillető tárgyat!
- Felejtsd el! Soha!- kiabálta a nő kétségbeesetten.
- Minek ordítasz? Tudod, hogy nincs itt senki, aki segíthetne rajtad. Miért is jöttél ide? Talán majd később próbára akarod tenni a lányodat, ahogy téged is próbára tett az anyád? Szerinted nem lesz elég erős ahoz, hogy bírja a terhet? Kételkedsz a saját véredben! De nem kell, ne aggódj! Ha most ideadod nekem, akkor nem kell félned az erejétől!
- Nem kételkedem! Tudom, hogy erősebb lesz mint én! A családunk sorsa az ő kezében van. Bíznom kell benne!
- De én is megcsinálhatom. Biztosítalak, hogy beteljesítem a csöppség sorsát! Kicsi még, sokat kell még tanulnia, erősebb vagyok és leszek, mint ő! Könnyűszerrel legyőzhetem, te is tudod.
- Nem soha! Olyan erős lesz, amiről te csak álmodozhatsz!
A nő és a férfi közti szócsta a végéhez közeledett, és a férfi állt nyerésre. A nő hátralépett és elesett, elötte a csuklyás lehajtott fejjel állt.
- Gyengébb vagy, mint gondoltam. Add ide!
Az asszony mellől indák emelkedtek ki, amik megállásra kényszerítették a férfit. Az öblösen felkacagott:
- Semmi baj, ne aggódj, majd a lányod ideadja!- és tovább kacagott, miközben hátrahajtotta a fejét.
Mágus volt...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
