- Ez hihetetlen kisasszony, engedje meg, hogy gratuláljak!

- Köszönöm!

Anna is odajött hozzám, és legnagyobb meglepetésemben átölelt. Mindenki velem mosolygott vagy nevetett, még Len is. Yoh nagyszülei gratuláltak, majd lassan hazafelé indultunk. Az állomás felé vezető úton mindenki egyfolytában dumált nekem, de én nem figyeltem senkire sem, az álmom folytatásán (???) gondolkoztam. De lehet, hogy csak a saját érzéseim voltak. Onnan, bentről nehéz lett volna megmondani, de itt kint még inkább. Ahogy vártuk a vonatot, már mindenki félálomban volt, kivéve engem, pedig én voltam bent.

*

Anna Yoh vállán aludt, Trey elfeküdt két ülésen, Rio tükörrel a kézben bóbiskolt, Morty pedig a laptopjára dőlve. Egyedül Len volt még ébren rajtam kívül, de ő az ablakon át bámult kifelé a mezőkre. Én zenét hallgattam, de most ez sem nyugtatott meg, valahogy olyan hiányérzetem volt. Rövid idő múlva már nem bírtam tovább, kikapcsoltam az mp3 lejátszómat és megszólaltam:

- Direkt csináltad?

- Igen. Tudtam, hogyha felhergellek, akkor már csak azért is bemész.

- Honnan tudtad?- kérdeztem érdeklődve Lennytől.

- Te ilyen vagy. Bizonyítani akartál, ami érthető, mindenki ezt tette volna.- erre nem válaszoltam, csak bólintottam. De pár perc múlva ismét megszólalt:

- Féltél?

-  Erről csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó beszélni.- mondtam vigyorogva, mire az ő arcára is sikerült egy kis mosolyt csalnom.

*

- Jó éjt, Sun!- köszöntek el a többiek, mikor bejelentettem, hogy elmegyek aludni.

*

- Mi volt bent?- kérdezte Mina, és úgy látszik majd’ kicsattant a büszkeségtől, mert vidáman röpködött körbe- körbe. Ahogy néztem elszédültem, így inkább válaszoltam a kérdésére.

- Nincsenek bent szellemek, a saját démonaival kell megküzdenie az embernek.- mondtam majd elmeséltem a reggeli és az alagútbeli álmaimat…