Mindegy hol és az is hogy hól!

Nem is hiszed el. Ilyen nap nincs. Olyan furcsán érzem magam mintha rázna a hideg. De mindegy. Ma furcsa dologra lettem figyelmes az ebédszünetben. Az a Tao gyerek valakivel beszélgetett de mégis egyedül volt…mintha valaki lenne ott vele. És ami a legjobban aggaszt hogy egyre élesebb a kép amit a fiú körül látok. Mintha nagy kínai harcos lenne. Kezdek megőrülni azt hiszem. Hallottam már valami sámán dologról meg szellemek meg ilyesmi…de őszintén ez távol áll tőlem. Így is elég nehéz egy átlagos tini élete is. Morty mesélte azt hiszem. Nem tudom kedves naplóm hogy amit most fogok írni az most igazából hogy is van mert én sem értem. Mikor annak az idióta Tao gyerek közelében vagyok olyan furcsán érzem magam…hevesen ver a szívem, és valahogy nem megy ki a fejemből akárhogy is próbálkozom. Segíts! Nem lehetek szerelmes egy ilyen tapló, tuskó, érzéketlen, egoistába. De még is. Jajj. Ez is mind az élet hibája. Nézd meg. Már megint a világot hibáztatom a saját hülyeségem miatt. De sajnos ez van. Olyan rossz volt ez a nap. Sámánok. Milyen furcsa…vajon lehetne nekem is egy szellemem? A fenébe már megint hol jár az eszem? Nem Elen verd ki a fejedből ezt a Lent vagy ki ez. Nem lehetsz szerelmes. Felejtsd el a sámánokat is. Egyszerűen felejtsd el. Hát akkor megyek is még van egy csomó feladatom.

Ég veled: Elen Millerson

A fiatal lány átöltözött és elindult futni a közeli parkba. Nem sokára miután elindult elkezdett szakadni az eső. Sokáig gondolkodott még hogy megszaporázza-e lépteit de túl sok gondolat kavargott a fejébe így leült egy padra és nézte a szakadó esőt. Egy-két óra elteltével elindult haza. Gondolatmenetéből egy ismerős hang zökkentette ki.

- Ha nem sietsz haza meg fogsz fázni. – Igen. Len Tao hangja zengett olyan ismerősen a lánynak. Kirtelen egy kabátot érzett a vállán és maga fölött egy esernyőt. Nem érezte az eső csöpögését.

- Szeretem… az esőt. – Válaszolta a lány hirtelen.

- Akkor is siess haza. Semmi kedvem nem lenne a házit írogatni neked csak azért mert neked az esőben támad kedved sétálgatni.

- Hogy lehetsz ekkora tapló! – Kiáltotta a lány és futva elindult a házuk felé.

Tapintatlanságával megsértette a fiatal lány érzéseit ez a nagy harcos. Hazáig sírva futott. Már nem kapott levegőt de nem akart lassítani. Könnyeitől műár nem is látta merre megy csak ment az ösztönei alapján. Mikor végre megállt és felnézett egy ismeretlen kertes ház elött állt. Nem volt lélekjelenléte becsöngetni. Szédülni kezdett majd minden elsötétült.