Az �gbolt, k�k tengerk�nt �szott a fenti magass�gban. A nap, ragyog�an f�nyes sugarai �tvil�g�tott�k a v�rost. Hab�r b�szke kir�lyk�nt t�nd�k�lt, kinek birodalma a v�gtelennek t�n� halv�nyk�k �g volt, mag�ny k�s�rte v�ndorl� �tj�n. Nem �ld�zt�k �t szemtelen felh�k, most nem kellett megk�zdenie a j�t�kosan kerget�z� feh�r �rnyalat� gomolyagokkal. Most nincs senki, aki feld�sz�tse birodalm�t, nincs semmi m�s, csak a fens�gesnek t�n� uralkod�. Ugyan hatalm�nak p�ratlans�ga k�ts�gtelen volt, egy kihalt kir�lys�g csup�n a l�tsz�lagos �s el�bb-ut�bb elm�l� dolgok bizony�t�ka. Tal�n az a hatalom, ami �r�k�let� �s igazi f�nyt ny�jt, nem a p�ratlan dolgokban rejlik �s val�j�ban nem is neh�z r�tal�lni…

Anna lassan s�t�lt Toki� forgalmas j�rd�j�n. Gondolataiban elmer�lve, l�bai lassan vitt�k �t. Tekintete olykor-olykor megakadt a soksz�n� kirakatokon. Az id� semmit sem �rult el a tegnapi vihar tombol�s�b�l. Az aszfalt rideg, sz�rke sz�ne a nap f�ny�t�l csillogott. A sz�ke l�nyt ideges�tette �tj�nak halov�ny oka. M�r nem �rezte a szor�t� �rz�st, ami cselekv�sre k�sztette. Mintha minden rossz�rz�se oda lett volna az �g kitisztul�s�val egy�tt. �gyes megt�veszt�se ez a dolgok val�dis�g�nak, annyira, hogy �tl�thatatlan lepellel fedi az emberek szem�t. �tl�thatatlan, de nem egy m�diumnak. Anna arc�ra mosoly k�lt�z�tt, ahogy felismerte a t�le nem messze �ll�, magas f�rfit.

- Sz�val, m�gsem hazudtoltam meg magam. A k�pess�geim nem koptak el. –�llt meg el�tte, aki fel� fordulva viszonozta a mosolyt.

- R�gen tal�lkoztunk, Anna. �r�l�k, hogy r�m tal�lt. – e szavak komorabb� v�ltoztatt�k a l�ny arc�t.

- Biztos ez, Silva? Nekem �gy t�nik, hogy nem a legvid�mabb �r�gy miatt futottunk �ssze. – a sz�ke m�dium tudta, hogy a tan�cstag megjelen�s�vel nyilv�nval�v� v�lt, hogy a dolgok rossz ir�nyba terel�dtek.

*

Faust, amint megpillantotta a l�nyt, el� szaladt �s a v�llaira tette a kezeit. Lehajtotta a fej�t �s kiss� megg�rnyedt, hogy a n�la j�val alacsonyabb Kagome teljesen r�figyeljen. Amaz megszeppenve �llt �s �rtetlen�l r�ncolva homlok�t meredt a f�rfira. A s�m�non t�k�letesen l�tszott a felzaklatott lelki �llapot �s kialvatlans�g. Ibolya �rnyalat� szemei fak�an csillogtak. A l�ny felemelte mutat�ujj�t �s �pp meg akarta �rdekl�dni, hogy mit akar t�le, amikor Faust rec�s hangon hadarni kezdte mondand�j�t.

- Seg�tened kell!!! Len beteg!! S�lyos…nagyon…!!! Az az arcn�lk�li szellem megm�rgezte!! Kerestem ellenszert…!! Nem volt!! Nem tal�ltam!!! –a Kamiya l�ny d�bbenten pislogva pr�b�lta em�szteni a szavakat �s figyelmeztetni akarta a f�rfit, hogy vegyen leveg�t, nehogy �sszeessen itt neki, amikor hirtelen �les cs�rren�s hallatszott a h�ta m�g�l. N�nik�je sz�ja el� kapta a kez�t ijedt�ben. Mogyor�barna sz�n� szemei elkerekedtek �s arca most �pp olyan s�padt volt, mint a f�rfi�, aki vele szemben �llt. De nem a k�lsej�vel, sokkal ink�bb a szavaival r�m�tette meg. Remeg� l�bai el�tt ott hevertek a szil�nkokra t�rt t�ny�r darabjai. Kagome sz�ve �sszeszorult n�nik�je l�tt�n. K�zelebb l�pett hozz�, hogy seg�tsen neki, de tekintete akaratlanul is megakadt az egyszem vend�gen. A poh�r v�z, f�l�ton megakadt a sz�ja �s az asztal k�z�tt. Sz�j�t j� sz�lesen t�tva meredt Faustra. A Kamiya l�ny, neh�zkesen, de lenyelte nevet�s�t, �s csak meg-megr�ndul� sz�jsz�le �s vil�g�t� k�k szemeinek mosolyg�sa t�kr�zt�k, hogy milyen j�l sz�rakozik is szerencs�tlenen.

- Ha gondolja… elmehet. –mondta v�g�l. Az er�sen kopaszod� f�rfi szemei felcsillantak �s sz�j�t v�gre becsukva felkapta a kab�tj�t. Felpattant. Barna kalapja pedig a haja hely�re ker�lt, majd mintha elfelejtett volna valamit, visszasz�lt az ajt�b�l t�kf�d�j�t a magasba emelve.

- Na… nagyon finom volt minden!! –dadogta, �s esetlen�l vigyorogva elhagyta az �ttermet. Kagome j��z�en nevetni kezdett.

- Hallod ezt? �zlett neki a viz�nk!! –n�zett a n�re, aki viszont elgondolkozva b�mult maga el� - �s �gy t�totta a sz�j�t, mint egy hal!! –folytatta a l�ny �s megpr�b�lta ut�nozni a f�rfit. Faust meglep�dve n�zte a vid�m, sz�j�t nyitogat�, szemeit kid�lleszt� Kagom�t… majd felnevetett. Mrs. Kamiya megadva mag�t, szint�n kuncogni kezdett. Unokah�ga boh�ckod�sa megnyugtatta a lelk�t, akinek ett�l boldogan ragyogtak fel a szemei. Ha csak pillanatokig is, de az asszony elfelejtette sz�v�nek szomor�s�g�t. Nevet�s�k �letet lehelve futott k�rbe a helyis�gben.

- Ha nem lenn�l Kagome-chan, t�ged ki k�ne tal�lni!! – s�hajtott egyet a n� mosolyogva. De r�vid �let� mosoly volt, mert az ism�t el�t�r�, aggaszt� gondolatok komors�gg� form�lt�k �t. Ezt szomor�an vette �szre a l�ny is.

- K�r, hogy sosem tudsz �szinte lenni hozz�m… - unokah�g�t b�ntotta a megjegyz�s. J�. Volt benne igazs�g, de az�rt ez er�s t�lz�s! �pp fel akart sz�lalni v�delme �rdek�ben, de a temet�m�gus t�relmetlen�l megk�sz�r�lte a tork�t.

- Eln�z�st… ha visszat�rhetn�nk a t�m�ra! Ez nagyon fontos! Nem t�r halaszt�st! Igaz�b�l minden perc sz�m�t! –hangja nyugodtabb �s kivehet�bb volt, mint az el�bb, �s �rezhet�en igazat besz�lt, mert val�ban agg�dik. Kagome h�t megfordult �s r�n�zett. Elmosolyodott.

- J�l van. �s ha tov�bbra is meg�rz�d ezt a besz�dst�lust, akkor tal�n m�g meg is �rtem, amit mondassz. –a f�rfi mosolyogva adott igazat a Kamiya l�nynak. Eliza a karj�t �tfogva, szorosan mellette �llt.

- Kit is tisztelhet�nk �nben? –l�pett k�zelebb Aiko-san is. Szavai kedvesen csengtek, de szemei bizonytalanul f�rk�szt�k a s�m�nt.

- VIII. Faust vagyok. Egy temet�var�zsl�. � pedig a kedvesen Eliza. Igaz�n �r�l�k a tal�lkoz�snak. –a k�t Kamiy�nak nem volt alakalma elt�prengeni a hallottakon, mert a sz�lcseng� ism�t az ajt�ra szegezte tekintet�ket.

*

Anna �s a tan�cstag helyet foglaltak egy k�v�z� terasz�n. Mind kettej�k el�tt tea g�z�lg�tt.

- Nos, Silva? Elmondan�d v�gre, hogy mi t�rt�nik? A leveg�, a sz�l, az id�j�r�s sz�rny� dolgokat sugall. Mintha valami k�sz�lne. –emelte fel t�relmetlenkedve hangj�t a m�dium

- Nem. Nem k�sz�l, hanem folytat�dik. –a l�ny rezzen�stelen arccal �lt tov�bb- Az egyik ok, ami�rt a f�v�rosba j�ttem, hogy figyelmeztesselek titeket! S�m�nok t�nnek el, nem is besz�lve az emberekr�l, �s mindez egy r�gi �gy k�vetkezm�nye.

- Mif�le �gy? –a f�rfi s�hajtott �s tekintet�vel a j�r�kel�ket figyelte

- Val�j�ban, nem lenne szabad kiv�teleznem veletek. De m�r r�g�ta vagyunk bar�tok, �s ez�rt �jra megszegem a szab�lyokat.

- Na igen, a szab�lyok betart�sa sose volt az er�ss�ged. –mosolyodott el a l�ny, ami apr� jele volt h�l�j�nak. Silva b�lintott, elismerve a l�ny igaz�t.

- Mit tud a Kamiya legend�r�l?

- Csak annyit, hogy elm�letileg az volt a dolguk, hogy gonosz szellemeket �s s�m�nokat gyilkoljanak, �s kitan�tva a k�rnyezet�kben �l� embereket, saj�tos m�don sz�lltak szembe a t�mad�sokkal. Majd mindez k�s�bb l�telem�kk� v�lt. –felemelte cs�sz�j�t �s lassan kortyolta ital�t – �s, ahogy most �sszerakom a dolgokat, mindez igaz �s ez�rt nem folytat�dott a bajnoks�g. A h�bor� miatt.

- Nem. A h�bor� r�g�ta tartott, a v�ge pedig m�g az els� k�rben volt. A m�sodikban pedig az egyoldal� v�ront�s k�vetkezett.

- Egyoldal� v�ront�s? –lep�d�tt meg a l�ny.

- Nobunaga Kamiya �s kis serege eddig b�rt�k feltart�ztatni ellens�geiket. A f�rfi buk�s�val az arcn�lk�liek kedv�kre �llhattak bossz�t a szent hegy l�b�n�l l�v� falvakban.

- Arcn�lk�liek? M�gis, mik azok az arcn�lk�liek? – n�zett zavartan �s �rtetlen�l a m�dium.

- Undor�t� teremtm�nyek. �gy szereznek maguknak saj�t arcot, hogy megsz�llnak valakit, �s �leterej�ket kisz�vva magukba olvasztj�k a lelk�ket is. Egyes�lve egy s�m�nn�l, m�g er�sebbek lesznek. „Arcuk” csup�n egy halv�ny dereng�s, fak�, mint egy k�dfolt �s �lettelen�l �res. Karmazsin v�r�s szem�k izz�, ak�r a par�zs. Teremt�j�k pedig s�t�ts�gbe burkol�dzva rejt�zik. Egyetlen �r�me a szenved�s…- Anna megd�bbenve pr�b�lta felfogni a szavakat. Szigor�, s�t�t szemei elkerekedtek. Mindez nem hangzott valami j�l, de nem sok�ig t�totta a sz�j�t.

- Sz�val, kisz�rakozt�k magukat, �s azut�n? Mi mi�rt nem tal�lkoztunk eggyel sem?

- Mert elt�ntek!! Sok�ig kutattuk nyomaikat, de a lesz�mol�s ut�n, elnyelte �ket a f�ld. Egyr�szt ez�rt volt a hosszabb sz�net. Biztos�tani akartuk a harmadik fordul� b�k�s lefoly�s�t. M�sr�st pedig… a gy�sz… a Lelkek Kir�lya gy�szos csenddel fedte mag�t. –a sz�ke l�nyt ez nem lepte meg, �s megk�nnyebb�lten s�hajtott. – Most viszont, �gy t�nik, nem kutattunk el�g alaposan. –folytatta Silva.

- Hogyan? Most akkor elt�ntek vagy, nem?

- F�lek, hogy a dolgok jelenlegi �ll�sa szerint, visszat�rtek. –Anna szemei az aggodalomt�l csillogtak. Erre felfigyelt a tan�cstag is.

- De ne agg�dj! �gy �rtes�ltem, hogy nem r�g k�lt�z�tt ide csal�dj�val Kagome. Igaz�b�l ez utaz�som pontos c�lja, hogy seg�ts�get k�rjek t�le. –hangja val�ban rem�nyked� volt, �gy t�nt ismeri m�r a l�nyt. Ennek ellen�re a m�dium nem nyugodott meg.

- Ha j�l �rtettem, amit mondt�l, am�g mi Dobby-faluban a viadal m�sodik k�r�vel foglalkoztunk, addig elpuszt�tott�k a l�ny otthon�t. Nos, eltart majd egy darabig, am�g meggy�z�d, hogy mentsen meg minket. – v�laszolta n�mi ir�ni�val hangj�ban. Silva m�lyet s�hajtott, �s tekintet�t a te�j�ra terelve, elgondolkodott.

- Igazad van…de sz�ks�g�nk van r�, �s az is bizonyos, hogy a szellemek el�sz�r majd vele akarnak v�gezni…- besz�lget�s�k v�gezt�vel, Anna Yoh-val k�z�s otthonuk fel� vette az ir�nyt. Az id� az �sz �vszak�nak k�sz�nhet�en h�v�s volt �s cs�p�s. M�g �gy is, hogy a nap szabadon, csak egymaga tark�totta az eget. A h�zban furcsa m�d, nem tal�lt senkit. Ez nagyon meglepte. K�rbej�rta otthon�t, de csak az �res szob�k k�sz�ntek r� hangtalanul. Mindez megr�m�tette Yoh leend� feles�g�t, �s csak a tv k�perny�j�n tal�lt cetli mentette meg a k�ts�gbees�st�l. Sz�v�nek l�ktet�se megk�nnyebb�lten csillapodott le.

   „ Szia Anna!!

 Fogalmam sincs, mikor �rsz haza, de a biztons�g kedv��rt hagytam neked �zenetet, �s ha otthon lenn�nk, meg am�gy sem olvasod el, igaz? Ne akadj ki, de FAUST K�R�S�RE, ism�tlem nem sz�nt sz�nd�kb�l elment�nk a Cseresznyefa �tterembe. Azut�n pedig meglepj�k Lennyt �s felugrunk hozz�. Sz�val, majd megtal�lsz!

                                                                                                                Yoh”

A m�dium nem t�tov�zott. Elindult a vend�gl� fel�.

*

N�gy s�m�n l�pett be az ajt�n, szellemeik t�rsas�g�ban. N�gy nagyon k�l�nb�z� ember, �s n�gy nagyon k�l�nb�z� szellem. B�m�szkodva n�ztek sz�t a helyis�gben. A falak mellett p�rn�zott, f�lk�r�ves asztalok �csorogtak, szorosan egym�s nyak�n. K�z�pen pedig n�gyf�s k�rasztalk�k. Szemben vel�k, a szoba v�g�ben volt a pult a p�nzt�rral, az italokkal �s a b�rsz�kekkel. K�zvetlen�l mellette pedig a konyh�ba ny�l� f�majt�. Bal oldalt, a fal v�g�ben egy pap�r ajt� suhogott a sz�lt�l. Meleg napokon itt lehet kijutni a verand�ra a terasszal. Bent, f�st�l�k �rasztottak n�rcisz illatot. A kis t�rsas�g k�zelebb s�t�lt. Yoh a szok�sos, kedves mosoly�val �dv�z�lte a bentieket. Trey azonnal a k�k szem�, fiatal l�nyhoz rohant.

- Ugye, te vagy Kagome? –neki csak egy gyors b�lint�sra volt ideje, mert a j�gs�m�n vigyorogva elkapta a kez�t, �s j� sokszor megr�zta- Az �n nevem Horo-Horo, de mivel fell�kted Lennyboy-t, m�r most h�vhatsz Trey-nek. –a Kamiya l�nyt meglepte a fi� ny�lts�ga �s led�bbentette a kijelent�se. Elmosolyodott, �s vil�g�t�an k�k szemeiben gunyoros szikr�k pattantak.

- Szia, Trey. Sajna, � j�tt nekem, de ha ennyire akarja, t�nyleg fell�k�m. –a s�m�n, snowboarddal a h�t�n, felnevetett. Majd, elengedve a l�ny kez�t elpirulva n�zett f�lre, aki ezen tov�bb mosolygott, most m�r kedvesen.

- �r�l�k, hogy v�gre itt vagytok! –fordult a fi�k fel� Faust, azt�n sorban bemutatta �ket. Kagome lemond�an legyintett.

- Akkor ti sem kaj�lni j�ttetek, ugye?

- ��… igaz�ndib�l �n bekapn�k valami finomat… - mondta tark�j�t, zavartan vakarva a j�gs�m�n, amire a temet�m�gus felkapta a fej�t.

- Nem, Trey! Most nem �r�nk r� enni! –a megsz�l�tott fancsali k�pet v�gva vonta meg a v�ll�t.

- T�nyleg, Faust! Mi�rt kellett idej�nn�nk? �s, ne s�rt�dj meg, de nem festesz valami j�l. Beteg vagy? –l�pett k�zelebb az Asakura fi� is, �s agg�dva �rdekl�d�tt.

- A hideg leveg� miatt van! Mindenki influenz�s! –b�logatott a hullarabl�k egykori vezet�je. Aiko-san csendben n�zte a fi�kat. Nem kedvelte az idegeneket, de mosolya el�rulta, hogy rokonszenvet keltettek benne.

- Nem �n, hanem Len beteg. M�reg ker�lt a szervezet�be, amikor megt�madta egy arcn�lk�li szellem, �s most… - mindenki d�bbenten hallgatta a sz�ke s�m�nt, csak Trey szak�totta f�lbe hitetlenkedve.

- Mir�l besz�lsz? Mi… mi az, hogy arcn�lk�li, �s hogyhogy beteg? –�rtetlen�l �s az aggodalomt�l nyugtalanul emelte fel a hangj�t.

- S�lyosan beteg…- s�hajtott Faust – �s abban rem�nykedtem, hogy Kagome tud seg�teni, hiszen meg�lte a szellemet is. –a s�m�nok mind egyszerre ford�tott�k tekintet�ket a l�nyra, akinek zavartan kerekedtek el a szemei.

- V�rjunk csak! Akkor igaz, amit Anna mondott �s te tudod, hogy s�m�nok vagyunk? S���t… szellemeket gyilkolsz? –esett le Joc�nak, akinek eddig po�n kiagyal�s�n j�rt az esze. Az id�sebbik Kamiya kicsit ijedten n�zett unokah�g�ra, aki viszont nem mutatott semmi nyugtalans�got.

- H��t… azt nem tudom, hogy mit mondott Anna, de igen. Tiszt�ban vagyok vele, hogy kik vagytok, �s igen �n v�geztem a szellemmel. Arr�l viszont eddig m�g nem hallottam, hogy egy arcn�lk�li megm�rgezzen valakit. Ezek vagy gyilkoltak, vagy �k pusztultak el, de k�ztes megold�s nem l�tezett. –nyers keser�s�ggel hangzottak a szavak, azt�n a l�ny elgondolkodott. „Ny�lv�n az�rt nem �lte meg Lent, mert az �cs�met akarta. Takeru volt az els�sz�m� �ldozat… �s ezek nem hagynak f�lbe semmit.” De tekintettel n�nik�j�re, gondolatait megtartotta mag�nak, majd megint a kis t�rsas�gra figyelt. A temet�m�gus dermedten �llt, �s a t�bbiek is el�gg� letagl�z�dtak.

- Te j� �g… vagyis nincs ellenszered?! –mondta ki v�g�l Faust, a l�ny mondand�j�nak l�nyeg�t.

- Ez most azt jelenti… azt jelenti, hogy… - a j�gs�m�n f�lve n�zett sz�ke bar�tj�ra, a t�bbiek pedig k�vett�k tekintet�t. Amaz le�lt egy sz�kre �s a kezeibe temette arc�t.

- Nincs sok es�lye, az biztos… - a leveg� szinte megfagyott az �tteremben. Kagome d�bbenten figyelte a s�m�nokat, akik megdermedve mer�ltek gondolataikba. Hangtalan k�ts�gbees�s k�lt�z�tt a helyis�gbe.

„ Hogy agg�dnak �rte… el sem merik hinni, hogy tal�n meghal… �gy t�nik, igaz bar�tai vannak.” Ezekt�l a gondolatokt�l a Kamiya l�ny arckifejez�se sz�nakoz� lett. De mivel ut�lta, ha rajta sajn�lkoznak, � is felhagyott ezzel.

- Sok�ig fogtok m�g itt bambulni? Nem mintha zavarn�tok, csak �gy �rdekl�d�m. –tette cs�p�re egyik kez�t, �s g�nyosan mosolygott. Yoh, zavartan nevetett fel.

- Hihi! Igaza van, sr�cok! Jun-nak sz�ks�ge van a t�mogat�sra, �s Len… nos, �t nem kell f�lteni. Hisz, m�g sosem adott fel semmit harc n�lk�l! Nek�nk sem szabad feladni, �s mellette kell lenn�nk, hogy biztassuk!! – Trey is vid�mabb lett, �s m�k�san legyintett egyet kez�vel.

- Ez a cs�ri kis m�reg nem nyomja le a mi nagy, egom�ni�s vez�r�nket, igaz Joc�? –amaz mosolyogva b�lintott.

- �s a t�sk�shaj� a bar�taival a leger�sebb! Tuti, hogy minden rendben lesz. –sz�lalt fel Ryo is, Faust pedig felpattant hely�r�l.

- Menj�nk, �s n�zz�k meg hogy van!!

- IGEN!! –mondt�k mind, egyszerre, �s nyomat�kos�tva m�g a magasba is emelt�k egyik kez�ket. Kagome meglepetten n�zte �ket, ekkora lelkesed�st nem v�rt. A csapat optimizmusa mosolyt csalt arc�ra. Elk�sz�ntek �s magabiztos vigyorral az arcukon indultak el.

- De, �n m�g mindig nem tudom, mi is az az arcn�lk�li iz�!!?? –mondta m�g az ajt�ban Trey.

- Arcn�lk�li szellem. Karcn�lk�li jellem. –v�gta r� Joc�, has�t fogva a r�h�g�st�l… majd egy �t�s �s a nevet� s�m�n elhallgatott…

Kagome pedig egyed�l maradt n�nik�j�vel, aki nem igaz�n �rtette, hogy min mosolyog a l�ny. De ezt nem tette sz�v�, csak n�m�n elindult a konyha fel�.

- N�nik�m… - ekkor megtorpant, unokah�ga hangja k�rlel�en csengett. Megfordult, �s a vil�gos, barna szemei �tk�ztek a fagyos, k�k szemekkel.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha ilyen b�natosan n�zel a csod�s szemeiddel… �gy nem tudok r�d haragudni. –mosolyodott el a mondat v�g�n, �s a l�ny arca azonnal felragyogott. Vid�man, nevetve ugrott a n� nyak�ba.

- �gy szeretlek!

- �n is t�ged, te boh�c! –�lelte �t Aiko is Kagom�t…

Hamar bez�rt�k az �ttermet, azt�n ker�l�utat t�ve egy parkban tal�ltak r� Takerura. A kisfi� focizni j�rt az �tteremhez k�zeli parkba. Viseltes meleg�t�j�n a z�ld f�, otthagyta nyom�t. Arca piszkos volt, szemi pedig a kimer�lts�gt�l csillogtak. Hazamentek. N�v�re kezdte a zuhanyoz�st. Kor�n volt m�g, de � szeretett pizsam�ban �s papucsban lenni. Feh�r sz�n�, b�, hossz� ujj� pizsama volt.  Hossz�, gesztenyebarna haj�t kiengedte, �s megkaparintva az els� b�gre kaka�t a kanap�ra kuporodott iszogatva azt. Kis id� m�lva, Takeru ugrott fel mell�. Felt�rdelt �s a l�ny fel� fordulva r�g�zni kezdett. Fel-le, fel-le. Kagome n�zte a szeme sark�b�l.

- Mi vagy te, gumimaci? –mosolygott r� v�g�l.

- Kagomeee… �p�tesz velem leg� helikoptert? –k�rte az � kedvesen h�zelg� m�dj�n.

- De mindig helikoptert �p�t�nk!

- Az�rt �p�t�nk most is! –n�v�re meglepetten pislogott p�rat, majd felnevetett az egyszer� indokon.

- J�l van, bolha. De ha ki�nt�d a kaka�mat, harapok! –ezt f�lkomolyan mondta, csak szemei nevettek. Testv�rk�je boldogan ugrott le a d�v�nyr�l szob�ja fel�.

- El�bb zuhanyozz le! –sz�lt n�nik�je a kiskonyh�b�l, ami majdnem szemben volt a kanap�val. Takeru b�lintva egyet, elt�nt a f�rd� ajtaja m�g�tt. A Kamiya l�ny, letette az asztalra az �res, cic�s b�gr�j�t, �s kiny�jt�ztatta karjait. Azt�n felh�zva l�bait, k�nyelmesen h�trad�lt. Annyira elgondolkozott, hogy �szre sem vette, a n�nik�je mell� helyezkedett �s �t figyeli.

- Mi a baj?

- Csak eszembe jutott, hogy ha Len nincs, akkor �n megint k�sve �rkezem �s �t is elvesz�tj�k… - mindez elborzasztotta a n�t is, �gy Kagome megb�nta szavait – De! Nem �gy lett! �s �n most nyugodtan leg�zhatok vele! –kacsintott a n�re m�k�san.

- Sz�val, sajn�lod �t? Sajn�lod a Tao-k �r�k�s�t? A Tao-k vez�r�t?- nem k�rd�revon�sk�pp k�rdezte, csak kiv�ncsian �s �rdekl�dve. A l�ny, b�lintott.

- De annak �r�lsz, igaz, hogy a bar�tai vele vannak? –�llap�totta meg, �s unokah�ga megh�kkent k�p�t�l nevetni kezdett. – Csak r�j�ttem!! G�nyol�dsz, de j� sz�nd�kb�l. Furcsa term�szeted van. –Kagome m�lyet s�hajtott.

 - Igen, val�ban c�lozgattam egy icike-picik�t. De, csak mert nem szeretem sok�ig n�zni a szomor� embereket. Csak lehangolnak, ez�rt…

- Ez�rt, vagy megszabadulsz t�l�k, vagy felvid�tod �ket. –fejezte be a mondatot n�nik�je, mosolyogva.- Ismerlek j�l, �s engem nem versz �t! –v�laszk�pp a l�ny ism�t fels�hajtott �s ink�bb elterelte mag�r�l a sz�t.

- Rem�lem a bar�ts�guk �s a n�v�re szeretete el�g lesz…- Kagome meglepetten b�multa a n�t, aki se sz�, se besz�d fak�pn�l hagyta a l�nyt. De nem kellett sokat v�rnia, vissza�lt mell� �s a kez�be nyomott egy sz�pen csiszolt �s megmunk�lt, f�b�l k�sz�lt, r�gi dobozt. Nem volt nagy, sem neh�z. Pont elf�rt a l�ny �l�ben. Kiv�ncsian n�zegette, majd n�nik�j�re vigyorgott.

- Mi ez, a titkok doboza?

- L�tod a vir�g alak� m�lyed�st az elej�n? Az a z�r. –ennyi el�g is volt neki, hogy �sszeadja a dolgokat. Kagome levette nyak�b�l a hossz�, ez�st�sen csillog� f�gg�n l�g� med�lj�t. Hipp-hopp kinyitotta a dobozt, �s m�r kutatgatott is benne k�v�ncsian. A n� felnevetett.

- Mit keresel benne? Aranyat, gy�m�ntot?

- �hh… egy hal�lizgi kincsest�rk�p is el�g lesz… -v�laszolta vid�man, de szomor�an vette tudom�sul, hogy egy t�rk�pet sem tartalmaz.

- �h! Affene!! Pedig, �n akartam lenni a kal�zok kir�lyn�je! –n�zett nevetve n�nik�j�re, aki f�radtan megr�zta a fej�t. Pap�rok voltak benne, �s n�h�ny �vegcse. Ahogy a l�ny k�zelebbr�l szem�gyre vette a cetliket, r�j�tt, hogy azok receptek. M�ghozz� gy�gyszerreceptek. D�bbenten olvasta a k�l�nf�le gy�gyn�v�nyek neveit, melyek a r�gi tapint�s� pap�rokon sorakoztak fel. Azt�n k�rd�en n�zett Aik�ra.

- Ez itt a mam�d hagyat�ka. Nem sok�ra 16 �ves leszel, itt volt az ideje, hogy a tied legyen. –a Kamiya l�ny szemi elkerekedtek. A kezeiben szorongatta �desanyja r�gi dolgait… m�g sok�ig.

- A mama b�mulatos gy�gy�t� volt… -mondta csendesen, tekintet�t egy pillanatra se v�ve le a pap�rokr�l. N�nik�je b�lintott, �s csak figyelte a meghat�dott Kagom�t, majd �rezte, hogy elmosolyodik.- Ez csod�latos! Nagyon fogok vigy�zni r�juk! T�nyleg!! –�l�nk�lt fel. Aiko ism�t felnevetett.

- Rem�lem is, hogy nem adsz t�l rajtuk. –unokah�ga mosolyogva helyezte vissza egyenk�nt a lapokat. Majd, tekintete megakadt egy piros fedel�, apr� �vegcs�n.

- Mi ez a l�tty? –k�rdezte vid�m hangj�n.

- Ez a l�tty, az ellenszer. –ett�l teljesen elk�pedt a mellette �l� l�ny.

- De, mi�rt nem sz�lt�l el�bb?

- Mert ez a ti�d. Neked kell eld�nteni, hogy megmented-e azt, aki megmentette az �cs�d �let�t. –Kagome elgondolkodva szorongatta az �veget, elkomorodott. „Vajon mekkora pofon lenne a Tao csal�dnak, ha Len meghal? Ha elvesz�tik vez�r�ket… ez ny�lv�n maradand� nyomot hagy En Tao lelki vil�g�ban… vagy ha azt nem is, de nem fog �r�lni… m�sr�szt viszont, Len nem �rdemel hal�lt…” Szor�t�st �rzett a lelk�ben… mintha nem tal�ln� �nmag�t, nem �rtette, mi�rt gondolkozik valakinek a sz�ks�gtelen hal�l�r�l. Senkinek sem lenne szabad �r�met lelnie egy �let elm�l�s�ban. Tal�n a gy�l�lete zavarta �ssze… az, ami egyfolyt�ban nyomasztja, �s s�t�ts�ggel fedi lelk�t.

- Kagome? –kereste tekintet�t n�nik�je, amaz lassan fordult fel�. Arca rezzen�stelen volt �s komoly, ami egy�ltal�n nem jellemz� a l�nyra.

- Tudod… eddig mindig helyesen cselekedtem… �s majdnem mindent elvesztettem… -Aiko szomor�an s�t�tte le szemeit. Nem tudott tiltakozni, nem volt mivel. Azt�n, �rezte, ahogy az �l�be ker�l a doboz. Meglepetten n�zte unokah�g�t, aki �pp visszaakasztotta med�lj�t mag�ra.

- Vigy�zz a dobozk�mra!! Nem sokat leszek t�vol. –mondta mutat� ujj�val fenyeget�zve, majd megl�tva a n� boldog arc�t, elmosolyodott. Azt�n felpattant a hely�r�l, �s kez�ben az ellenszerrel siet�sen elhagyta a lak�st.

- Kagome! –sz�lt ut�na Aiko. �gy t�nt, hasztalanul. S�hajtva lehajtotta a fej�t. Majd kis id� m�lva hallotta, hogy �jra csap�dik az ajt�.

- Mi�rt nem sz�lt�l, hogy pizsam�ban vagyok??? –k�rdezte felh�borodott hangon a l�ny, de arc�nak mosolya j�t�koss�got fejezett ki.

- Jellemz�…- r�zta meg fej�t n�nik�je. Percekkel k�s�bb unokah�ga, m�r utcai ruh�ban l�pett a bej�rati ajt�hoz.

- Hova m�sz Kagome?- hangzott az ijedten cseng� k�rd�s h�ta m�g�l. Megfordult, �s Takerura vigyorgott.

- Hozok a helikopternek fagyit! –majd meg sem �llt a szinte eget has�t� sz�llod�ig.